A forradalom időszakában az alkotmányos
politikai hatalom felbomlott. A hatalmi ágak közül a törvényhozás alkotmányban
rögzített testületei közül az országgyűlés egyáltalán nem működött. A
forradalmi hangulatot jelezte, hogy október 22-re, majd azt módosítva október
29-re összehívták annak ülését, ez azonban végül elmaradt.
November 4. után a Kádári
kormányzat különböző okokból egy ideig nem is gondolhatott a törvényhozás
legfőbb szervének az összehívására. Az országgyűlés tagjai nagy számban
kompromittálódtak, egy részük (a rákosisták) Moszkvába menekültek, más
részükről azt feltételezték, hogy a forradalom idején kommunista párt ellenében
tevékenykedtek. Az országgyűlés működésének újrakezdésre csak azután
kerülhetett sor, miután az MSZMP reorganizálódott, s az illetékes pártszervek
fel tudták térképezni az országgyűlési képviselők politikai alkalmasságát.
Ugyancsak problémát jelentett a kádári hatalom számára az országgyűlés
mandátumának a lejárta, az 1953-ban négy évre választott parlament
megbízatásának lejárta vészesen közeledett. 1957. május 9-én ezért az 1956.
augusztus 3. óta nem ülésező országgyűlés először ült össze, 28 képviselőt
(köztük Rákosi Mátyást, Gerő Ernőt, Hegedüs Andrást, Szigethy
Attilát, Földvári Rudolfot, Bozsik Józsefet) megfosztott a
mandátumától, a saját mandátumát 2 évvel meghosszabbította (1957. I.
tv.), s elfogadta az Elnöki Tanács
beszámolóját.
Az országgyűlés működésnek
hiányában az Elnöki Tanács tevékenysége felértékelődött, a forradalom
idején és utána ez a szerv vált a törvényhozó hatalom egyedüli letéteményesének.
Az Elnöki Tanács a forradalom
időszakában is tevékenykedett, október 24-én Hegedüs András felmentéséről és
Nagy Imre miniszterelnökké kinevezéséről rendelkezett, október 26-án rendeletet
alkotott az amnesztiáról mindazok számára, akik leteszik a fegyvert, október
27-én jelent meg tvr. az új kormány összetételéről, s november 3-án is tvr.
rendelkezett az új kormánytagokról. Ezek a rendeletek azonban rendkívüliek
voltak, a kádári hatalom annulálta őket, mintha nem is lettek volna. (Az
október 23. előtti és november 4. utáni Elnöki Tanácsi rendeletek számozása
folyamatos.) Ráadásul valójában az a testület törvényes létszámban szinte nem
is tudott összeülni, egyre több tagja menekült el (Gerő Ernő, Andics
Erzsébet, Kovács István, Révai József), sőt Rákosi már
korábban eltávozott az országból. Az országgyűlés szüneteltetése miatt viszont
a tagságát nem lehetett kiegészíteni. Ezért általában a testületet Dobi
István elnök képviselte (pl. egyedül őelőtte tettek október 28-án esküt a
kormány tagjai).
A rendkívüli helyzetben a kormány
is hozott az alkotmány szerint a törvényhozásra tartozó döntéseket, így a
többpártrendszer visszaállításáról s a Varsói Szerződés felmondásáról
határozatot.
November 4. után folytatódott a
törvényhozás szintjén a forradalom időszakában kialakult helyzet, az
országgyűlés összehívását a politikai hatalom nem látta időszerűnek, ezért a
helyette a csonka Elnöki Tanács hozta meg a legfontosabb törvényerejű
rendeleteket és határozatokat. Ezen jogszabályok többsége valójában törvény volt,
amelynek kibocsátása az országgyűlést illette volna. Legelső rendeletével az
Elnöki Tanács a konszolidáció érdekében eltörölte a begyűjtési rendszert
október 25-i visszamenőleges hatállyal (1956: 21. tvr.). Az 1956: 25.
tvr. részletesen szabályozta a munkástanácsok tevékenységét. Ugyanakkor az
Elnöki Tanács tett már lépéseket a kádári hatalom erőszakos restaurációjának
segítésére is, november 12-én 1956: 22. tvr. a gyilkosság, szándékos
emberölés, gyújtogatás, rablás, fosztogatás, valamint lőfegyver használatával
elkövetett bűncselekmények esetében tettenérés esetén egyszerűsített
büntetőeljárás lefolytatását rendelte el.
A kádári hatalom megszilárdulása
után az Elnöki Tanács legfontosabb jogi tevékenysége a megtorlás
jogszabályainak kibocsátása lett. (1956:
28. és 30. tvr. a rögtönbíráskodásról,
1956: 31. tvr. és 1957: 1. tvr. a közbiztonsági őrizetről (ezen a néven
elevenítették fel az internálást), az 1957: 4. tvr. a gyorsított
büntetőeljárás szabályairól, 1957: 13. tvr. a munkásőrségről, 1957:
25. és 34. tvr. a népbírósági tanácsokról). A testület azonban
államszervezeti és gazdasági ügyekben is alkotott jogszabályokat.