A társadalmi szervezetek struktúrája a
forradalom alatt jelentős változásokon ment keresztül. Egyes szervezetek
kompromittáltságuk miatt megszűntek, mások részt vállaltak a pártállam
felszámolásából (Írószövetség). A forradalom időszakában a pártállam
által háttérbe szorított társadalmi szervek újjáéledtek, s az új helyzetnek
megfelelően újak is alakultak.
A pártállam társadalmi
szervezetei közül a Hazafias Népfront sajátos utat járt be a forradalom
időszakában, az első napokban a politikai hatalom érdekében próbálta meg
befolyását érvényesíteni, kevés sikerrel. Mivel kapcsolatrendszere más
pártokhoz tartozó és pártonkívüli személyiségekkel épült ki, sok településen
részt vállalt a forradalmi szervezetek hatalomátvételében. Október 28-án a
Hazafias Népfront szervezésében alakult meg az Országos Nemzeti Bizottság,
amely azonban érdemi tevékenységet nem folytatott.
A kommunista hatalomátvétel után
a kádári hatalom jó ideig nem mert hozzányúlni a Hazafias Népfronthoz, s csak
1957. tavaszára szorította ki onnan a neki nem megfelelő elemeket.
A forradalom előkészítésében
jelentős részt vállaltak a kulturális szervezetek (Írószövetség, TIT), ezek az
októberi napokban folytatták aktív tevékenységüket, több írószövetségi tag Nagy
Imre közvetlen környezetében tevékenykedett. A kulturális, értelmiségi
szervezetek palettáját a forradalom több új szervezettel egészítette ki, ezek
egy része szakmai jellegű volt. Október 28-án megalakult a Magyar Értelmiség
Forradalmi Bizottsága, s vidéken több pedagógus szakmai szervezet alakult.
November 4. után az értelmiség
kulturális szervezeteinek a munkáját a kádári hatalom jó ideig nem tudta
akadályozni. November 21-én Kodály Zoltán elnökletével megalakult a Magyar
Értelmiség Forradalmi Tanácsa. A kulturális élet megrendszabályozására csak
1957 elején kerített sort a hatalom, január 17-én felfüggesztette az
Írószövetség tevékenységét, április 21-én feloszlatta a szervezetet.
A forradalom alatt a jelentős
változáson esett át a pártstruktúra, Nagy Imre pártalakulást engedélyező
bejelentése után több mint 30 párt alakult. Ezek többsége azonban nem
folytatott érdemi tevékenységet, csupán egy–egy röplapon, vagy felhívásban
jelentek meg. Csupán a 1945-ös koalíció pártjai, valamint néhány keresztény
párt végzett aktív tevékenységet, és alakított helyi szervezeteket. A pártok
személyi összetétele jelentősen változott, a pártállamban kompromittált
politikusokat kiszorították. A Nemzeti Parasztpárt Petőfi Párt nevet
vette fel. A forradalom időszakában kialakulóban levő pártstruktúra magában
foglalta a Horthy-korszak pártstruktúrájának néhány pártját is. Legjelentősebb
változáson az MDP esett át, a pártállami szerepe a forradalom alatt különösen
erős volt, egyes állami döntéseket közvetlen párttisztviselők hoztak meg (pl. a
Katonai Bizottság). A hatalomvesztés után a párt szétesett, október 28-án a
Központi Vezetőség megszűnt, egy hattagú pártelnökség alakult Kádár János
vezetésével. Ez az elnökség október 31-én kimondta a párt feloszlatását, és Magyar
Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven új pártot hozott létre. Az alapító
kongresszus előkészítésére egy Ideiglenes Intéző Bizottság létesült.
November 4. után a pártok
szervezeti működésére csekély lehetőség volt. Ennek ellenére egyes pártok
végeztek önálló tevékenységet, a Petőfi Párt Irányító Testülete november 28-án
egy kibontakozási tervezetet bocsátott közre, ennek nem sok foganatja volt. A
kádári hatalom 1957 tavaszáig folytatott tárgyalásokat más pártok
politikusaival, azonban utána megkezdte képviselőik ellen a megtorlási
eljárásokat. A MSZMP tevékenységének pikantériáját jelentette, hogy az 1956
október 31-én megválasztott Ideiglenes Intéző Bizottság tagjai közül
csupán Kádár János tartózkodott „szabadlábon, a többiek a jugoszláv
nagykövetségen (Nagy Imre és társai), vagy letartóztatásban (Kopácsi Sándor)
voltak. Ez Kádárt nem zavarta, kormánya és környezete tagjaival pótolta a
bizottságot. Az Ideiglenes Intéző Bizottság mellett Ideiglenes Központi
Bizottság is működni kezdett.
A forradalom időszakában
aktivizálódtak az egyházak, s befolyásukat a vérontás, a bosszúk megfékezésére
próbálták fel felhasználni. A katolikus egyház Mindszenty József
hercegprímás, esztergomi érsek október 31-i Budapestre szállítása után vált
különösen aktívvá, a főpásztor komoly politikai kapcsolatokat épített ki
ezekben a napokban. November 3-i rádióbeszédében felvázolta Magyarország általa
elképzelt társadalmi és politikai berendezkedésének képét. Az egyházak leginkább
helyi szinten voltak tevékenyek, a városokban és (különösen) a falvakban a
forradalmi erők megkísérelték a helyi egyházi személyiségeket bevonni a helyi
szervek munkájába, ez azonban a lelkészek ambícióitól, beállítottságától
függött.
November 4. után az egyházak
tevékenysége megnehezedett. Mindszenty érsek az USA nagykövetségére menekült, s
politizálását a kádári hatalom kifogásolta. Ideológiai megfontolásokból az
egyházi személyiségeket a hatalom fokozott ellenőrzése alá vonta, s ahol erre
lehetőség nyílt, a megtorlási folyamatban kiemelt célszemélyként kezelte őket.
A társadalmi szervezetek
tevékenységét a kádári hatalom 1956 decemberétől egyre inkább korlátozta, 1956.
december 12-től engedélyhez kötötte a gyűlések és felvonulások tartását, s 1957.
január 20-án állambiztonsági okokból a fegyveres erőkért és közbiztonságért
felelős minisztérium felügyelete alá helyezte az egyesületek, társadalmi
szervek tevékenységét.