Kezdőlap | Tartalomjegyzék | Zrinyi Miklós |  

Az Adriai tengernek Syrenaia Groff Zrini Miklós című kötetet a szerző 1650. folyamán állíthatta össze. Ebben az évben halt meg első felesége, a verseiben Viola néven megjelenített Draskovits Mária Euzébia. A kötet talán egyféle gyászkötetnek is felfogható, de mindenképpen egy életszakasz lezárása. A kötet megjelenése után nem sokkal újra megnősül. Második felesége Maria Sophia Löbl grófkisasszony; a házassággal rokoni kapcsolatba került a német birodalmi arisztokrácia több befolyásos családjával.

A kötet címe rejtélyes. Mi a Syrena? A mitológia bajlós szörnye, amely éneklésével a puszulásba csalja a hajósokat? Vagy inkább szirénáról, riadóztató harci kürtről van szó? (A SIREN szó mellesleg a Zrinyi név olaszos formájának a SERIN-nek anagrammája.) Az első értelmezést támogatná, hogy már Rimay is próbálgatta a "Siren" epitheton ornans-t Balassira: "Vagy Siren, vagy Circe vagy magyar Amphión / Arany írásodban nincs peníszes ón..." Még fontosabb párhuzam, hogy Zrinyi egyik költői példaképét, a század legnevesebb olasz költőjét, Giovan Battista Marino-t (1569-1625) a kortársak a Tirrén tenger szirénjének nevezték. A kötet Bécsben nyomtatott kiadása élére Zrinyi metszetes címlapot is készíttetett; így a furcsa címadást vizuális információk segítenek értelmezni. A képet egy másként ismeretlen, horvát metsző G. Subarich készítette. A hajóban ülő páncélos férfi felismerhetően maga a költő. Előre néz, úticélja irányába, egyik kezével a vitorlát igazítja, másikkal a kormánylapátot szorongatva nem törődve a két halfarkú nőalakkal (najádok?, szirének?). (Más elemzők szerint jobb kezében a hajós hadvezéri pálcát, vagy tetszetősebben: az eposz kézirattekercsét tartja.) Ha szimbólumot keresünk a két tengeri lényben, akkor a haját tükörben fésülgető nőt a Hiúság, a kagylóban ajándékot kínálót a Csábítás megszemélyesítőjének kell tartanunk. (NB. Nem énekelnek!) Említésre méltó motívumok még a hajó orrában lévő (faragott?) fej (kisfiúé?), valamint a kormánylapát fölött látható sötét, férfiarc. A vitorlát szél dagasztja, az árbóc körül tekergő szalagon a költő jelmondata.

Syrena
A címlapmetszet
Címlap
A címlap
Adrianszkoga mora Syrena

Zrinyi Miklós Péter öccse Syrena-kötetet horvátra fordította, és 1660-ban Velencében nyomtatásban is megjelentette a saját neve alatt: Adrianszkoga mora Syrena, Groff Zrinszki Petar. A kötetet sokkal díszesebb kivitelben készíttette el, néhány metszetes illusztrációval is felékesítette, és az eredeti címlapmetszetet is újraalkotta. A kivitelezéssel aKis Syrena provinciális tehetségű Subarichnál lényesen képzettebb művészt bízott meg, a velencei Giacomo Piccini személyében Zrinyi Péter sokkal ponpásabb, kétágyúsoros hadihajón mutatkozik, a vízi lények is megszaporodtak, akik már nem kagylót, hanem egyenesen koronát és a dicsőség pálmaágát kínálják a költőnek. Figyelemre méltő, hogy az egyik férfinajád (szirén?) egy szirénkagyló kürtöt fúj! Az eredeti bécsi metszet érdekes módon, mintegy idézetként feltűnik a kép hátterében.
Zrínyi címlapmetszetének előképét a kutatás több helyen is megtalálni vélte. Már Széchy Károly felismerte, hogy Zrinyi kedvenc kortörténetírója, Vittorio Siri egyik kötetének címlapmetszete lehetett a Syrena-címlapmetszet egyik előképe. Megtalálhatók rata a kulcsmotívumok: a hajó, a hajós, a szalag, tükröt-kagylót tartó hölgyek. (NB. Ott van a kagylót fúvó férfialak is - vagyis Piccini kezében is ott kellett lenni mintaként ennek a kötetnek!) (lent, balra)

Mercurio

Ortelius
A fent kép azt érzékelteti, hogy a hajó, a szirének stb. mennyire a kor vizuális közhelytárának rekvizítumai voltak. (Az ábrázolásra R. Várkonyi Ágnes bukkant rá a Zrinyi-könyvtár egyik díszes kivitelű Ortelius-féle világatlaszában.)

Odüsszeusz
Aeneas

A hajós és a szirének találkozása a művelt olvasó emlékezetében (és ugyan miért olvasta volna Zrinyit műveletlen olvasó?) természetesen fel kellett idéznie a két nagy eposzi előképet: Odüsszeuszt és Aeneast is. Csak illusztrációként melléklek egy-egy hajós jelentet az Odüsszeiából és az Aeneisből is. (fent, jobbra)

Lásd még Kiss Farkas Gábor tanulmányát Zrinyi ikonográfiai vonatkozásairól.