Zsidó vallás (Ókor, I)

Politheista mitológia törmeléke: Gen. 6,1-4 (bené él, ‘isteni lények’)

És történt, hogy az ember elkezdett sokasodni a föld színén, és leányaik születtek nékik. Akkor az Isten fiai meglátták az ember leányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket mindazok közül, akiket megszerettek. Akkor azt mondta az Úr: Ne tartson az én leheletem az emberben örökké, mivelhogy ő is test; hanem legyenek napjai százhúsz esztendők. Az óriások voltak a földön azokban a napokban, és azután is, mikor az Isten fiai bementek az ember lányaihoz és azok szültek nekik — ezek azok a hősök, akik ősidőktől voltak, a hírneves emberek.

***

Monotheista deklaráció: “Halljad, Izraél…” (Semá Jiszraél): Deut. 6,4-9

Halld Izráel: az Úr a mi Istenünk, az Úr egyedül. És szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És legyenek ezek a szavak, melyeket én parancsolok neked ma, szíveden; és vésd be azokat fiaid elméjébe, és beszélgess róluk: otthonültödben és az úton jártodban, lefektedben és felkeltedben. És kösd azokat jelül a kezedre; legyenek homlokkötőkül szemeid között; és írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra.

***

Szövetség Istennel (Jhvh)

(a) Ábrahám szövetsége: Gen. 17,1-9

Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős volt, megjelent az Úr Ábrámnak és azt mondta neki: Én vagyok Isten, Mindenható, járj énelőttem, és tökéletes leszel. És szövetségemet felállítom köztem és közted, és megsokasítlak téged nagyon-nagyon. Akkor Ábrám arcra esett, és így beszélt vele Isten: Én, az én szövetségem veled, íme nemzetek sokaságának atyjává leszel. Ne is neveztessék többé a neved Ábrámnak, hanem legyen a neved Ábrahám, mert nemzetek sokaságának atyjává teszlek téged. És termékennyé teszlek téged nagyon-nagyon, és nemzetekké teszlek téged, és királyok fognak tőled származni. És felállítom szövetségemet köztem és közted, és a te magod közt teutánad nemzedékről nemzedékre örök szövetségül, Isteneddé lévén neked és utánad a te magodnak. És neked adom, és utánad a te magodnak azt a földet, melyen jövevény vagy, Kanaán egész földjét örök birtokul, és Istenük leszek nekik.

És azt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizd, te és utánad a te magod nemzedékről nemzedékre.

(b) A szövetség jele (berit mila / circumcisio / körülmetélés): Gen. 17,9-14 (Ábrahám)

És azt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizd, te és utánad a te magod nemzedékről nemzedékre. Ez az én szövetségem, melyet megőrizzetek köztem és köztetek, és utánad a te magod közt: metéltessék körül köztetek minden férfi nemen lévő. Metéltessetek pedig körül előbőrötök testén, és ez legyen szövetségjelül köztem és köztetek. Nyolcadnapos korában azért körülmetéltessék köztetek minden férfi nemen lévő nemzedékről nemzedékre, akár háznál született, akár bármely idegentől pénzen vett, aki nem a te magodból való. Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; így legyen az én szövetségem a ti testeteken örök szövetségül. Egy körülmetéletlen pedig, olyan férfi nemen lévő, aki nem metéltetett körül előbőrének testén, az a lélek irtassék ki népei közül, mert megtörte az én szövetségemet.

Ex. 4,24-26 (“Cippóra fia” / Mózes)

És történt útközben az éjjeli szálláson, hogy reá támadt az Úr és meg akarta őt ölni. Akkor Cippora fogott egy kőkést és levágta fia előbőrét és hozzá értette Mózes lábaihoz; és azt mondta: Mert vérvőlegényem vagy te nekem; mire az Úr megszűnt tőle. Akkor mondta Cippora, hogy „vérvőlegény”, a körülmetélésre való tekintettel.

***

A kinyilatkoztatás / kijelentés mitológiája

(a) Égő csipkebokor (Hóreb): Ex. 3

Mózes pedig pásztor volt ipának, Jitrónak, Midján papjának juhai mellett; és mikor egyszer a sivatagon túl hajtotta a juhokat, eljutott az Isten hegyéhez, Hórebhez. És megjelent neki az Úr angyala a csipkebokorból egy tűzlángban. Mikor látta, hogy a csipkebokor ég a tűzben, de a csipkebokor nem ég el, azt mondta Mózes: Oda kell mennem, hogy lássam ezt a nagy látványt; miért nem ég el a csipkebokor. Mikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, szólította őt Isten a csipkebokorból és azt mondta: Mózes, Mózes. És ő felelt: Ímhol vagyok. Akkor azt mondta: Ne jöjj ide közel; húzd le saruikat lábaidról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld. Aztán azt mondta: Én vagyok atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Erre elrejtette arcát Mózes, mert félt az Istenre tekinteni. Továbbá azt mondta az Úr: Látván láttam népem nyomorúságát, mely Egyiptomban van; és robotmestereik miatt való kiáltásukat meghallgattam, mert ismerem fájdalmaikat. Lejöttem tehát, hogy kiragadjam őt Egyiptom kezéből és felvigyem őt abból az országból egy szép és tágas országba, egy tejjel és mézzel folyó országba; a kanaániak, hittiek, emoriak, perizziek, hivviek és jebusziak helyére. Most tehát, miután Izráel fiainak kiáltása eljutott hozzám; sőt láttam is azt a szorongatást, mellyel az egyiptomiak szorítják őket: most tehát eredj és elküldelek téged Faraóhoz; hogy hozd ki az én népemet, Izráel fiait Egyiptomból. Mózes pedig azt mondta az Istennek: Ki vagyok én, hogy Faraóhoz menjek; és hogy kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? De azt mondta: Hogy veled leszek, és ez legyen neked annak a jele, hogy én küldtelek téged; és mikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogjátok az Istent imádni.

Erre azt mondta Mózes az Istennek: Ha én most elmegyek Izráel fiaihoz és azt mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok; és ők ezt mondják: Mi a neve? mit mondjak nekik? 'És azt mondta Isten Mózesnek: Vagyok aki vagyok; azután azt mondta: Így szólj Izráel fiainak: A Vagyok küldött engem hozzátok. Továbbá azt mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiainak: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok; ez az én nevem örökké, és ez az én megszólításom nemzedékről nemzedékre.

Eredj el és gyűjtsd össze Izráel véneit és mondd nekik: Az Úr, atyáitok Istene megjelent nekem, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, mondván: Számon vévén számon vettelek titeket és azt, amit veletek Egyiptomban tettek, és azt mondtam: Felviszlek benneteket Egyiptom nyomorúságából a kanaániak, hittiek, emoriak, perizziek, hivviek és jebusziak országába; egy tejjel és mézzel folyó országba. Ha tehát hallgatnak szavadra; menj el te és Izráel vénei Egyiptom királyához, és mondjátok neki: Az Úr, a héberek Istene találkozott velünk, most tehát hadd menjünk el háromnapi útra a sivatagba, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek. Én azonban tudom, hogy nem enged benneteket elmenni Egyiptom királya; erős kézre sem. De majd kinyújtom kezemet és megverem Egyiptomot mindenféle csodáimmal, melyeket benne véghez viszek; így aztán majd elereszt benneteket. És kedvessé teszem ezt a népet az egyiptomiak szemeiben; úgyhogy ha elmentek, ne menjetek üres kézzel, hanem kérjen minden asszony a maga szomszédasszonyától és a házában tartózkodótól ezüstholmikat és aranyholmikat és ruhákat; és adjátok rá fiaitokra és lányaitokra, így fosszátok ki Egyiptomot.

(b) Szinaj: Ex. 19

A harmadik hónapban Izráel fiainak Egyiptom országából való kijövetele után: ugyanezen a napon érkeztek Szináj sivatagába. Mikor ugyanis Refidimből tovább mentek, akkor érkeztek Szináj sivatagába; és tábort ütöttek a sivatagban.

Ott táborozott tehát Izráel a heggyel átellenben; és Mózes felment az Istenhez. Akkor szólította őt az Úr a hegyről, mondván: Így szólj Jákób házának, és jelentsd ki Izráel fiainak: Ti láttátok, amit Egyiptommal cselekedtem; hogy sasszárnyakra emeltelek titeket, úgy hoztalak el benneteket magamhoz. Most tehát, ha hallgatván hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet: saját tulajdonommá lesztek nekem minden népek közül. Mert enyém az egész föld; de ti nekem papi királyságom és szent nemzetem lesztek. Ezek azok a beszédek, melyeket el kell beszélned Izráel fiainak. Elment tehát Mózes és szólította a nép véneit; és eléjük tárta mindezeket a beszédeket, amelyeket parancsolt neki az Úr. Mire az egész nép egyszerre felelt, és azt mondták: Mindent megcselekszünk, amit az Úrmondott! És megvitte Mózes a nép szavait az Úrhoz. Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Most már én sűrű felhőben jövök hozzád azért, hogy a nép hallgathassa, mikor veled beszélek, és benned is higgyenek örökre; a nép szavait pedig Mózes jelentette az Úrnak.

És azt mondta az Úr Mózesnek: Eredj a néphez, és szenteld be őket ma és holnap; és mossák meg ruháikat. És legyenek készen holnaputánra; mert holnapután leszáll az Úr az egész nép szemei előtt a Szináj hegyére. Tehát vonj határt a népnek köröskörül, mondván: Őrizkedjetek a hegyre felmenni vagy a széléhez érni; mindenki halállal hal meg, aki a hegyhez hozzáér. Ne nyúljon ahhoz kéz, hanem kővel köveztessék meg vagy nyíllal nyilaztassék le, ha barom, ha ember, ne maradjon életben; mikor megfújják a riadót, akkor mehetnek fel a hegyre. Akkor lement Mózes a hegyről a néphez; és beszentelte a népet és megmosták ruháikat. Aztán azt mondta a népnek: Legyetek készen holnaputánra; ne közelítsetek asszonyhoz.

És történt a harmadik napon, mikor eljött a reggel, hogy mennydörgések és villámlások lettek, és nehéz felhő a hegyen, és igen erős harsonaszó; úgyhogy megremegett az egész nép, mely a táborban volt. Akkor kivitte Mózes a népet az Isten elé a táborból; és felállottak a hegy lábánál. Szináj hegye pedig mindenestül füstölt, mivelhogy leszállt reá az Úr a tűzben; és felszállt a füstje, mint a kemence füstje, és megremegett az egész hegy nagyon. És a harsona hangja egyre jobban erősödött; Mózes beszélt és az Isten felelt neki mennydörgésében. És az Úr leszállt Szináj hegyére, a hegy tetejére; és felhívta az Úr Mózest a hegy tetejére, és Mózes felment. És azt mondta az Úr Mózesnek: Eredj le, óvd a népet; nehogy áttörjön az Úrhoz, hogy lássa, és elhulljanak belőle sokan. De a papok is, akik közel szoktak menni az Úrhoz, szenteljék be magukat; hogy rájuk ne rontson az Úr. Mózes pedig azt mondta az Úrnak: Nem jöhet fel a nép Szináj hegyére; hiszen te óvtál bennünket, mondván: Határold el a hegyet és nyilvánítsd azt szentnek. Erre azt mondta neki az Úr: Eredj menj le, aztán jöjj fel te és veled Áron; de a papok és a nép át ne törjenek, hogy feljöjjenek az Úrhoz, nehogy rájuk rontson. Akkor lement Mózes a néphez; és azt mondta nekik:

(c) Mózesnek (közvetlenül, nem látomásban): Num. 12,6-8

És azt mondta: Hát halljátok szómat:

Ha lesz nektek Jahve-prófétátok,

Látásban jelenek meg annak,

Álomban beszélek vele.

Nem így az én szolgám, Mózes (egész házamban hűséges ő),

Szemtől szembe beszélek vele;

És látásban és nem talányokban

És az Úr alakját megnézheti.

Tehát miért nem féltetek

Szolgám ellen, Mózes ellen beszélni?

***

Isteni jelenlét

(a) Felhő / tűz: Num. 9,15-16

És amely napon felállították a hajlékot, beborította a felhő a törvény sátorának hajlékát; és este olyan szokott lenne a hajlékon, mint egy tűzjelenség reggelig. Így volt mindig, a felhő beborította azt; és tűznek látszott éjjel.

(b) A közösségben: Ps. 82,1

Az Isten áll az istengyűlésben;

istenek között tart ítéletet.

***

Theophania / Isten-látomások

(a) Illés próféta (Élijáhu), a Hóreben: I. Kir. 19,9-14

És mikor ott bement a barlangba, és ott hált (íme az Úr szava lett hozzá és azt mondta neki: Mi bajod van neked itt, Illyés? És azt mondta: Nagy féltékenység emészt az Úrért, a seregek Istenéért, mert elhagyták szövetségedet Izráel fiai, oltáraidat lerombolták, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg; csak én maradtam egyedül, az én életemet is keresték, hogy elvegyék. Erre azt mondta: Eredj ki, és állj a hegyre az Úr elé), egyszerre csak átvonult az Úr, és nagy és erős hegyeket hasogató és sziklákat tördelő szél az Úr előtt, nem a szélben volt az Úr; és a szél után földindulás, nem a földindulásban volt az Úr; és a földindulás után tűz, nem a tűzben volt az Úr; hanem a tűz után egy halk, finom hang. Mikor azt Illyés meghallotta, eltakarta arcát köpenyével, és a barlang nyílásába állt; és íme szózat lett hozzá és azt mondta: Mi bajod van neked itt, Illyés? És azt mondta: Nagy féltékenység emészt az Úrért, Izráel Istenéért, mert elhagyták szövetségedet Izráel fiai, oltáraidat lerombolták, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg; csak én maradtam egyedül, az én életemet is keresték, hogy elvegyék.

(b) Jesaja próféta: Jesaja k., 6,1-4

Uzzija királynak halála évében

láttam az Urat

ülni magas és emelkedett királyi széken;

és prémei betöltötték a templomot.

Szeráfok szolgálnak előtte,

hat-hat szárnya egynek-egynek;

kettővel arcát takarja,

kettővel lábait takarja,

kettővel pedig repül.

És kiáltott egyik a másiknak és mondta:

Szent, szent, szent a Seregek Ura;

teljes az egész föld az ő dicsőségével.

És megreszkettek a küszöbök félfái

(a kiáltó hangjától):

és a ház tele lett füsttel.

(c) Náhum próféta: Náhum k., 1,1b-8

Az elkósi Náhum látomáskönyve.

Az Úr féltékeny és bosszúálló Isten,

bosszúálló az Úr és haragteljes;

bosszúálló az Úr támadói iránt,

és haragtartó ő ellenségei iránt.

Az Úr hosszútűrő és nagyerejű,

de büntetlen nem hagy.

Az Úrnak szélvészben és viharban van útja,

és lábainak pora a felhő.

Megdorgálja a tengert és kiapasztja,

és a folyamokat mind kiszárítja;

elhervad Básán és Kármel,

és a Libánon virága elhervad.

Hegyek reszketnek előtte,

és a halmok elolvadnak;

és felkiált a föld őelőtte,

és a földkerekség és minden rajta lakó.

Haragja előtt ki állhat meg,

és ki állja ki haragja hevét?

Indulata kiömlik, mint a tűz,

és a sziklák szétzúzódnak tőle.

Jó az Úr erődnek a szükség napján,

és ismeri, akik hozzá menekednek;

de átcsapó árral vérpusztítást tesz annak helyén;

és ellenségeit sötétségbe üldözi.

(d) Habakkuk próféta: Habakkuk k., 3,3-12

Isten Témánból jön,

és a Szent a Párán hegyéről. Szelá.

Elborította az egeket felsége,

és dicséretével tele a föld.

És fény támad, mint a világosság,

oldalt sugarai vannak;

és ott van erejével rejteke.

Előtte döghalál jár,

és forró láz támad nyomain.

Megáll és országot rendít,

lát és nemzeteket rebbent;

és szétmállanak ős hegységek,

lesüllyednek örök halmok,

az ő örök járásai.

Nyomor alatt láttam Kusan sátorait;

reszketnek Midján földjének kárpitjai.

A folyókra lobbant-e fel, Uram, haragod,

vagy a tengerre felindulásod;

hogy vágtatsz lovaidon,

diadalszekereiden ?

Meztelenre vetkőződik íjad,

a törzseknek tett esküparancs, szelá;

a folyókat földdé hasítod.

Megláttak téged, reszkettek a hegyek,

vizek árja megy át;

a hullámár szavát hallatja,

magasra emelte kezeit.

Nap és hold megállt lakhelyén,

nyilaid világosságánál, amint jártak,

dárdáid villámának fényénél.

Felindulással tiporod a földet;

haraggal csépled a nemzeteket.

(e) Ps. 18,8-16a

És megrendültek, mert ő felgerjedt,

füst szállt fel orrából;

és szájából tűz, mely emésztett;

parazsak gyulladtak ki belőle:

és meghajlította az eget és leszállt;

és sötét felhő volt lábai alatt.

És Kérubra ült, és úgy repült;

és szállt szél-szárnyakon.

Sötétséget tett leplévé, maga körül sátorává;

vizek sötétségét, sűrű felhőket.

A fényességtől előtte elvonultak felhői;

jégeső és tüzes parazsak.

Dörgött az Úr az égben;

és a Magasságos hangját hallatta (jégeső és tüzes parazsak):

kibocsátotta nyilait, és szétszórta őket;

és villámokat lőtt és összezavarta őket.

És meglátszottak a vizek medrei,

és feltárutak a föld kerekségének alapjai.

(f) Az “öreg” (‘atiq jómin) Dániel könyvében: Dániel k., 7,9-10 (arámi)

Néztem, míg trónok tétettek le, és egy régi idejű leült. Ruhája, mint a hó, fehér volt, és fején a haj, mint a tiszta gyapjú, trónja tűzlángokból volt, kerekei égő tűzből. Tűzfolyam terjedt és jött ki előle, ezerszer ezeren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte: a törvényszék leült, és könyvek nyittattak meg.

(g) Ezékiel próféta (Jehezkiél), a csatorna partján: Ezékiel k., 1

Történt a harmincadik évben, a negyedik hónap ötödikén, akkor én a foglyok közt voltam a Kebár folyó mellett. Megnyílt az ég, és isteni látásokat láttam. A hónap ötödikén volt Jójákin király fogságra vitelének ötödik éve. Éppen akkor lett az Úr szava kifejezetten Ezékiel paphoz, Búzi fiához Káldországban a Kebár folyó mellett, és legott rajta lett az Úr keze. És láttam, és íme forgószél jött északról, nagy felhővel és szakadatlan tűzzel; körülötte villogás, belőle pedig mintegy izzó érc csillogása a tűzből. És belőle négy élőlény körvonala, melyeknek ez volt a megjelenése: emberi körvonaluk volt, és mindeniknek négy arca és mindeniknek négy szárnya. És lábuk rendes láb; de lábuk talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráztak, mint a csiszolt réz; és ember-kezek voltak szárnyaik alatt. Négy oldaluk felé voltak arcaik is, szárnyaik is, mind a négyüknek. Kapcsolódtak egymással szárnyaikkal; nem fordultak meg jártukban, mindenik a maga arca irányában járt. És arcaik körvonala emberarc volt; és oroszlánarc mind a négyüknek jobb felől, és bikaarc mind a négyüknek bal felől; meg sas arc. Mind arcaik, mind szárnyaik felül el voltak választva; mindeniknél kettő kapcsolódott a másikhoz, kettő pedig a testüket takarta. És ki-ki arcainak irányában járt; ahova a szellem menni akart, mentek, nem fordultak meg jártukban. Az élőlényeknek körvonala pedig, kiknek megjelenése olyan volt, mint az égő tűz parazsa, mint a fáklyák megjelenése, az jött-ment az élő lények között; a tűznek pedig villogása volt, és a tűzből villám jött ki; így az élőlények hol kivillantak, hol visszatértek, mint a villám megjelenése.

És láttam az élőlényeket; és íme egy kerék volt a földön az élőlények mellett arculatának négy volta szerint. A kerekek megjelenése és kivitele olyan volt, mint a krizolit csilláma, és egy körvonala volt mind a négynek; és megjelenésük és kivitelük olyan volt, mintha az egyik kerék benne lett volna a másik kerékben. Négy oldaluk irányában mentek jártukban; nem fordultak meg jártukban. És íveléseik magasak és félelmesek voltak; és talpaik tele voltak szemekkel körül mind a négynek. És ha az élőlények mentek, a kerekek mellettük mentek; és ha felemelkedtek az élőlények a földről, felemelkedtek a kerekek: ahova a szellem menni akart, mentek; oda akart menni a szellem, tehát a kerekek felemelkedtek velük együtt, mert az élőlény szelleme volt a kerekekben. Ha mentek, mentek, ha megálltak, megálltak; ha felemelkedtek a földről, felemelkedtek a kerekek velük együtt, mert az élőlény szelleme volt a kerekekben. És az élőlény-fejeken mennyezet körvonala volt, olyan, mint a félelmetes kristály csillogása; ki volt feszítve fent a fejük felett. És a mennyezet alatt szárnyaik rendesen voltak egymás mellett; mindeniknek kettő takarta innét, és mindeniknek kettő takarta onnét a testét. És hallottam szárnyaik hangját, mint nagy vizek hangját, mint a Mindenható hangját; mikor mentek, zúgás hangja volt, mint egy tábor hangja: mikor megálltak, leeresztették szárnyaikat.

És egy hang jött a mennyezet fölül, mely a fejük felett volt. Mikor megálltak, leeresztették szárnyaikat, és a mennyezet felett, mely a fejük felett volt, megjelent, mint egy zafírkő, egy trón körvonala; és a trón körvonalán mintegy ember megjelenésének körvonala, azon felül. És úgy láttam, mint izzó érc csillogását, mint tűz megjelenését, melynek udvara van körös-körül, derekának megjelenésétől felfelé; derekának megjelenésén alól pedig úgy láttam, mint tüzet, melynek villogása van körös-körül. Mint a szivárvány megjelenése, mely a felhőben támad esős napon, olyan volt e villogás megjelenése körül. Ez volt az Úr dicsősége körvonalának megjelenése. Mikor megláttam, arcomra estem; és hangot hallottam, mely szólt:

***

A tíz ige / Tízparancsolat: Ex. 20

És Isten mondta mindezeket az igéket, mondván:

Én vagyok az Úr, a te Istened; aki kihoztalak téged Egyiptom országából, a rabszolgaházból.

Ne legyen mellettem más istened.

Ne csinálj magadnak istenképet, se semmiféle alakot, ami fent az égben, vagy ami alant a földön; vagy ami a vízben a föld alatt van. Ne borulj le előttük és ne imádd őket; mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok, aki megkeresem az atyák bűnét a fiakban harmad- és negyedízig azoknál, akik engem gyűlölnek; de kegyelmet gyakorolok ezerízig azoknál, akik engem szeretnek és megtartják parancsolataimat. Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.

Megemlékezzél a szombat napjáról, szentnek tartván azt. Hat napon át munkálkodjál és végezd dolgodat; de a hetedik nap szombat az Úrnak, a te Istenednek; ne végezz semmi dolgot se te, vagy fiad, vagy leányod, se szolgád vagy szolgálód, vagy barmod, se a hozzád tartozó jövevény, aki kapuidon belül van. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van, és a hetedik napon megnyugodott; ezért megáldotta az Úr a szombat napját és szentnek nyilvánította azt.

Tiszteld atyádat és anyádat; hogy hosszú legyen életed azon a földön, melyet az Úr, a te Istened ad neked.

Ne ölj.

Ne légy házasságtörő.

Ne lopj.

Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot.

Ne kívánd felebarátod házát; ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, se semmit, ami felebarátodé.

***

A hét noahida törvény: Maimonides, A Tóra értelmezése (Misné Tora) / Erős kéz (Jad hazáqa), XIV (Széfer Softim): Királyok (Hilkhot Melákhim), ix, 1 skk. (NB: le kell fordítani!)

***

A törzsi szervezet mitológiája

(a) Jákob áldása: Gen. 49

Akkor szólította Jákób a fiait;

És azt mondta: Gyülekezzetek össze,

Hadd hirdessem nektek, ami érni fog

Benneteket a napok végén.

Gyűljetek össze és hallgassatok, Jákób fiai;

Hallgassatok Izráelre, atyátokra.

Rúben, te vagy elsőszülöttem,

Erőm, és tehetségemnek zsengéje;

Fölényes felségben, fölényes erőben.

Lobogó, mint a víz, ne légy fölényes.

Mert fölhágtál atyád ágyára;

Akkor megfertőztetted fekhelyemet. Felhágott.

Simeon és Lévi testvérek;

Kardjaik erőszak eszközei.

Tanácsukba ne menjen bele lelkem,

Gyülekezetükkel ne egyesüljön dicsőségem;

Mert haragjukban embert öltek,

És jókedvükben ökröt bénítottak.

Átkozott a haragjuk, hogy oly erős volt,

És a dühük, hogy oly kemény volt;

Elosztom őket Jákóbban,

És szétszórom őket Izráelben.

Júda, te vagy, akit dicsérnek testvéreid,

Kezed ellenségeid nyakán van;

És meghajolnak előtted atyádnak fiai.

Kölyökoroszlán Júda, zsákmánytól keltél fel, fiam;

Leguggolt, lehevert, mint hím oroszlán

És mint egy nőstény oroszlán, ki kelti fel?

Jogar nem távozik el Júdától,

És kormánypálca lábai közül;

Mígnem elérkezik Siló,

És azé lesz a népek engedelmessége.

A szőlőtőkéhez köti szamarát,

És a venyigéhez szamárcsikaját;

A borban mossa ruháját

És szőlő vérében a köpönyegét.

Bortól ködösek szemei

És tejtől fehérek fogai.

Zebulon a tengerpart irányában lakik;

Éspedig ő a hajók révpartja irányában,

Hátsó oldata pedig Cidon irányában van.

Izsakhár csontos szamár;

A cserények között hever.

Mikor látta a nyugalmat, hogy jó,

És az országot, hogy kies;

Vállát teherhordásra hajtotta,

És robotos szolgává lett.

Dán úgy ítéli a maga népét,

Mint Izráel akármelyik törzse.

Dán kígyó lesz az úton.

Szarvas kígyó az ösvényen;

Mely megcsípi a ló sarkát,

És lovagja hanyatt esik.

[Szabadításodra várok Uram!]

Gád, portyázok törnek be rá;

De ő reá tör sarkukra.

Áser, kövér a kenyere;

És ő ad királyi csemegéket.

Naftali barangoló szarvas;

Szép mondásokat ád.

Termő tő hajtása József,

Forrásnál levő termő tő hajtása;

Hajtásai felülmennek a kőfalon.

Mikor kihívják őt és lövöldözik;

És íjászok támadják őt:

Mozdulatlanságban marad íja;

De rugékonyak kezei, karjai,

Jákób hatalmasának kezeitől,

Onnét, ahol van pásztor, Izrael sziklája.

Atyád Istenétől, aki segítsen,

És a Mindenhatótól, aki megáldjon

Égi áldásokkal onnét felülről,

Az alant elterülő hullámár áldásaival;

Az emlők és anyaméh áldásaival.

Atyád áldásai, melyek meghaladják

Szüleim áldásait az örök halmok határáig;

Legyenek Józsefnek fején,

Testvérei felkentjének feje tetején.

Benjámin ragadozó farkas,

Reggel zsákmányt eszik;

És estére martalékot oszt.

Ezek összesen az Izráel tizenkét törzse; és ez az, amit mondott nekik atyjuk, mikor megáldotta őket. Mindenikőjüket a neki megfelelő áldással áldotta meg.

Aztán parancsolatot adott nekik és így szólt hozzájuk: Mikor én népemhez gyűjtetem, temessetek engem atyáimhoz, abba a barlangba, mely a hitti Efron mezején van. Abba a barlangba, mely Kanaán földjén a Mamrétól keletre levő Makpélá mezején van; melyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hitti Efrontól tulajdon sírhelyül. Oda temették Ábrahámot és feleségét Sárát, oda temették Izsákot és feleségét, Rebekát; és oda temettem Leát. A mező és a barlang, mely benne van, meg van véve Hét fiaitól.

(b) Mózes áldása: Deut. 33

Az Úr Szinájból jött

És Széirből ragyogott fel népének,

Párán hegyéről világított:

És vele szentek tízezrei,

Jobbja felől tűz, törvény nekik.

Szereti is a népet,

Szentjei mind veled vannak;

És ők lábadhoz szegődtek,

Ki-ki vesz beszédeidből.

A tanítás, melyet Mózes parancsolt nekünk,

Öröksége Jákób gyülekezetének.

És király lett Jesurunban;

Mikor népfők gyülekeznek össze,

Izráel törzsei együtt.

Éljen Rúben és meg ne haljon;

Hanem legyen egy kevés embere.

És ez Júdára, és ezt mondta:

Halld meg, Uram, Júda hangját,

És népéhez vidd be őt;

Kezeivel küzd magáért,

Légy hát segítsége ellenségei ellen.

És Lévire ezt mondta:

Urimod és Tummimod kegyes emberednél legyen;

Akit megpróbáltál Masszában,

Pereltél vele Meribá vizénél,

Aki azt mondta atyjáról és anyjáról: Nem láttam őt,

És fivéreit nem nézte,

És fiairól nem tudott:

Mert megtartották mondásaidat,

És szövetségedre vigyáznak.

Tanítsák ítéleteidet Jákobnak,

És tanításodat Izráelnek;

Tegyenek tömjénillatot színed elé,

És teljes áldozatot oltárodra.

Áldd meg, Uram, erejét,

És kezeinek munkája legyen kedves előtted;

Törd le derekát azoknak, akik rátámadnak,

És akik őt gyűlölik, hogy fel ne kelhessenek.

Benjáminról ezt mondta:

Az Úr szerelmese, bátorságban lakozzék vele;

Oltalmazza őt mindenkor,

És lankái között lakozzék.

És Józsefről ezt mondta:

Legyen megáldott országa az Úrtól:

Az ég drágalátosságával, harmattal.

És az alant elterülő hullámárral

A nap érlelte drágalátosságokkal;

És a hold növelte drágalátossággal.

Az őshegyek legjavával,

Az örök halmok drágalátosságával;

És a föld drágalátosságával és teljességével.

És a csipkebokorban lakozónak jóakarata

Szálljon a József fejére,

Testvérei felkentjének feje tetejére.

Elsőszülött bikájának legyen dicsőség,

És bölényszarvak legyenek szarvai;

Velük népeket ökleljen fel együtt a föld széléig.

És ők Efraim tízezrei;

És ők Manassé ezerei.

És Zebulonról ezt mondta:

Örvendj, Zebulon, kivonultodban;

Izsakhár pedig sátoraidban.

Népeket hívnak a hegyre,

Ott áldoznak igaz áldozattal;

Mert tengerek bőségét szopják,

És fövénynek elrejtett kincseit.

És Gádról ezt mondta:

Áldott, aki kiterjesztette Gádot;

Úgy lakik, mint egy oroszlán,

És kart, sőt koponyát tép.

Mikor látta az először neki jutott részt,

Hogy ott bírói osztályként fent van tartva;

Elment a nép élén,

Az Úr igazságát cselekedte,

És ítéleteit Izráellel együtt.

És Dánról ezt mondta:

Dán oroszlánkölyök;

A Básánból ugrik elő.

És Naftaliról ezt mondta:

Naftali, jóakarattal megelégedett

És teljes az Úr áldásával;

Tengert és Délt vedd birtokodba.

És Áserről ezt mondta:

Legáldottabb legyen a fiak közt Áser;

Legyen fivéreinek kedveltje.

És mártsa az olajba lábát.

Vas és réz legyen závárod;

És annyi legyen erőd, amennyi a napod.

Nincs olyan Isten, mint Jesuruné:

Ki az égen vágtat segítségedre,

És az ő felségében a felhőkön.

Lakhelyén van az ősi Isten,

De lent vannak örök karjai;

És elűzte előled az ellenséget,

És azt mondta: Pusztítsd!

Így lakik Izráel biztonságban,

Egyedül, Jákób forrásánál.

[Gabona- és mustországban;

És egei harmatot csepegnek.]

Boldog vagy Izráel, ki olyan mint te?

Nép, akit az Úr tart meg!

Segítő pajzsod, aki dicsőséged kardja is:

Tehát hízelkedni fognak neked ellenségeid,

Te pedig az ő magasságaiban lépdelsz.

(c) Léviták: a törzseken kívüli törzs / rendfenntartó osztag / papi rend: Ex. 32,25-29 (akcióban); Num. 1,49-50.53; 3,5-13 (papi szolgálatuk)

Mikor azért látta Mózes, hogy a nép el van vadulva; mert szabadjára engedte Áron, suttogásul ellenségei között: megállt Mózes a tabor kapujában, és azt mondta: Aki az Úrral van, ide hozzám! És Lévi fiai mind hozzá gyülekeztek. És azt mondta nekik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Kösse fel kardját ki-ki az oldalára; menjetek keresztül a táboron és jöjjetek vissza, egyik kaputól a másik kapuig, és ölje meg ki-ki a saját testvérét, ki-ki a saját felebarátját é ski-ki a saját rokonát. És Lévi fiai Mózes szavai szerint cselekedtek; és elesett a népből azon a napon mintegy háromezer férfi. Erre azt mondta Mózes: Töltsétek meg ma kezeiteket az Úrnak, hiszen ki-ki a saját fia és a saját testvére ellen volt, hogy adjon reátok áldást.

…

És szólt az Úr Mózesnek, mondván: De Lévi törzsét ne állítsd szemle alá, és összegüket ne vedd fel Izrael fiai között. Hanem te állítsd a lévitákat a bizonyság hajlékához és egész felszereléséhez és mindenhez, ami hozzá tartozik, ők hordozzák a hajlékot és egész felszerelését és ők szolgáljanak mellette; és a hajlék körül táborozzanak. Mikor elindul a hajlék, a léviták bontsák le azt, mikor tábort üt a hajlék, a léviták állítsák fel azt; az illetéktelent pedig, ha közel megy, meg kell ölni. Így táborozzanak Izráel fiai: ki-ki a maga táboránál és ki-ki a maga zászlaja alatt seregenként; de a léviták a bizonyság hajléka körül táborozzanak, hogy ne legyen harag Izráel fiainak közönségén. Tehát a léviták tartsák meg a bizonyság hajlékának szolgálatát.

…

És szólt az Úr Mózesnek, mondván:Hozd ide a Lévi törzsét, és állítsd azt Áron pap elé; hogy szolgáljanak neki. És lássák el az ő szolgálatát, és az egész közönség szolgálatát a gyülekezet sátora előtt, végezvén a hajlék munkáját. És lássák el a gyülekezet sátorának egész felszerelését, és Izráel fiai szolgálatát; végezvén a hajlék munkáját. Egyszóval add át a lévitáknak, Áronnak és fiainak; mert teljesen annak adattak ők Izráel fiai részéről. Áront pedig és fiait bízd meg, hogy őrizzék meg papi tisztüket; és az illetéktelent, ha közel megy, meg kell ölni.

És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Én pedig ezennel kiveszem a lévitákat Izráel fiai közül mindazok helyett, akik elsőszülöttek, méhmegnyitók Izráel fiai között; hogy legyenek enyémek a léviták. Mert enyém minden elsőszülött: amely nap megöltem minden elsőszülöttet Egyiptom országában, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben embertől baromig; enyéim legyenek, enyéim, az Úréi.

(d) Áldozati / “amphiktüonikus” szervezet “a kijelentés sátra” (ohel mo‘éd) szolgálatára (avoda): Num. 7,1-6.11-17

És történt, hogy amely napon elvégezte Mózes a hajlék felállítását és felkente azt és beszentelte azt és egész felszerelését; és az oltárt és egész felszerelését, és felkente azt és beszentelte azt: akkor felajánlották Izráel fejedelmei, ősháztájaik fejei; ők a törzsfők, ők álltak ott a szemlénél: és elhozták áldozati ajándékukat az Úr elé, hat fedeles szekeret és tizenkét marhát, egy szekeret két fejedelemre és egy ökröt egyre; és felajánlották őket a hajlék előtt. És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Fogadd el tőlük, és legyenek a gyülekezet sátorán való munka szolgálatára; add át tehát azokat a lévitáknak, kinek-kinek a maga munkája szerint. És elfogadta Mózes a szekereket és a marhákat; és átadta azokat a lévitáknak.

…

És azt mondta az Úr Mózesnek: Napjában egy-egy fejedelem ajánlja fel áldozati ajándékát az oltár felavatására.

És aki az első napon felajánlotta áldozati ajándékát, az volt: Nahsón, Amminádáb fia a Júda törzséből. Az ő áldozati ajándéka volt egy ezüsttál, százharminc sekel súlyú, egy ezüst hintőcsésze, hetven sekel, a szent sekel szerint; mind a kettő tele olajjal elegyített lisztlánggal ételáldozatnak. Egy csésze tíz aranyból, tele füstölőszerrcl. Egy fiatal tulok, egy kos, egy egyéves bárány égő áldozatnak. Egy kecskebak bűnáldozatnak. És visszafizetési vágóáldozatnak két marha, öt kos, öt bak, öt egyéves bárány; ez Nahsónnak, Amminádáb fiának áldozati ajándéka.

***

Az ígéret földje:

(a) Gen. 13,14-17

Az Úr pedig azt mondta Ábrámnak, miután elvált tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, amelyen vagy, északra és délre és keletre és nyugatra. Mert azt az egész földet, amelyet látsz, neked adom; és a te magodnak örökre. És olyanná teszem a te magodat, mint a föld pora; úgyhogy ha valaki meg tudja olvasni a föld porát, a te magodat is meg lehet olvasni. Kelj fel, járd be az országot hosszában és széltében, mert neked adom azt.

(b) Gen. 28,13-15

És egyszerre az Úr állt előtte és azt mondta: Én vagyok Ábrahámnak, a te atyádnak Istene és Izsák Istene; azt a földet, amelyen te fekszel, neked adom és a te magodnak. És magod olyan lesz, mint a föld pora, és kiterjeszkedel nyugatra és keletre és északra és délre; és megáldatnak benned a föld minden nemzetségei, és a te magodban. És íme én veled vagyok, és megőrizlek téged mindenütt, ahova mégy, és visszahozlak téged erre a földre; mert nem hagylak el téged, míg meg nem tettem, amit mondtam néked.

(c) Deut. 6,10-15; 7,1-6

És ha majd bevisz téged az Úr, a te Istened abba az országba, melyről megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy neked adja: nagy és szép városokat, melyeket nem te építettél; és minden jóval telt házakat, melyeket nem te töltöttél meg; kivágott kutakat, melyeket nem te vágtál ki; és szőlőket és olajfákat, melyeket nem te ültettél: mikor majd eszel és jóllaksz, vigyázz magadra, el ne felejtsd az Urat; aki kihozott téged Egyiptom országából, a rabszolgaházból. Az Urat, a te Istenedet féld, őneki szolgálj; és az ő nevére esküdjél.

Ne járjatok más istenek után; azoknak a népeknek istenei közül, akik körülötted vannak. Mert féltékeny Isten az Úr, a te Istened teközötted; hogy fel ne gerjedjen az Úrnak, a te Istenednek haragja reád, és el ne pusztítson téged a föld színéről.

…

Ha bevisz téged az Úr, a te Istened abba az országba, amelybe bemenendő vagy, hogy birtokodba vedd azt; és elűz sok népet előled, a hittit, a girgásit, az emorit, a kanaánit, a perizzit, a hivvit és a jebuszit, hét nemzetet, nálad nagyobbakat és erősebbeket; és elődbe adja őket az Úr, a te Istened, és megvered őket: vesd őket örök szentség alá tényleg, ne köss velük megegyezést és ne kegyelmezz nekik. Ne köss velük sógorságot: lányodat ne add az ő fiának, és az ő lányát ne vedd a te fiadnak. Mert elfordítja fiadat tőlem, hogy más isteneknek szolgáljanak; és fellobban az Úr haragja rátok, és kipusztít téged hamar. Hanem így cselekedjetek velük: oltáraikat rontsátok le, szent köveiket törjétek össze, szent fáikat vágjátok ki; és istenképeiket égessétek meg tűzben. Mert szent nép vagy te az Úrnak, a te Istenednek; téged választott az Úr, a te Istened, hogy légy neki tulajdon népe mindazok közül a népek közül, melyek a föld színén vannak.

***

Kiválasztott nép: Deut. 7,7-11

Nem azért vonzódott hozzátok és választott ki benneteket az Úr, mintha valamennyi nép közt ti lettetek volna legtöbben; hiszen valamennyi nép közt ti vagytok a legkevesebben. Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és mivel meg akarta tartani azt az esküt, melyet atyáitoknak tett, azért hozott ki az Úr titeket erős kézzel; és váltott meg téged a rabszolgaházból, Faraónak, Egyiptom királyának kezéből. Tudd meg tehát, hogy az Úr, a te Istened, ő az Isten, a hűséges Isten, aki megtartja a szövetséget és a kegyelmet azok iránt, akik öt szeretik és akik megtartják parancsolatait, ezerízig; de gyűlölőinek megfizet személy szerint, elveszítvén őt; aki őt gyűlöli, annak nem halogatja, személy szerint megfizet neki. Tartsd meg tehát a parancsolatot, a törvényeket és az ítéleteket, melyeket én azért parancsolok neked ma, hogy meg-cselekedd őket.

***

Az Egyiptomból kihozott nép: Deut. 26,5b-10a

Bolygó arámi volt atyám, ki mikor lement Egyiptomba, jövevény volt ott kevesedmagával; és ott nagy, erős és nagyszámú nemzetté lett. De mivel az egyiptomiak rosszul bántak velünk és elnyomtak bennünket, és kemény szolgálatot tettek reánk: kiáltottunk az Úrhoz, atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat, fáradságunkat és elnyomatásunkat; és kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral és nagy rettenetességgel; és jelekkel és csodákkal. És behozott bennünket erre a helyre; és nekünk adta ezt az országot, mely egy tejjel és mézzel folyó ország. És most, íme behoztam a föld gyümölcsének zsengéjét, melyet adtál nekem, Uram.

***

A vallási közösségbe (kehal Jhvh) nem befogadható személyek: Deut. 23,2-9

Fattyú ne menjen az Úr gyülekezetébe; még tizedik nemzedéke se menjen be az Úr gyülekezetébe.

Ammoni és móábi ne menjen be az Úr gyülekezetébe; még tizedik nemzedékük se menjen be az Úr gyülekezetébe soha. Azért, mert nem fogadtak benneteket kenyérrel és vízzel az úton, mikor kijöttetek Egyiptomból; és mert felbérelte ellened a mezopotámiai Petórból való Bálámot, Beór fiát, hogy megátkozzon téged. De az Úr, a te Istened, nem akart Bálámra hallgatni, és az Úr, a te Istened az átkot áldásodra fordította; mert szeret téged az Úr, a te Istened. Ne keresd békességüket és javukat teljes életedben soha.

Edomi embert ne utálj, mert testvéred; egyiptomi embert ne utálj, mert jövevény voltál országában. Amely gyermekek tőlük születnek, azoknak harmadik nemzedéke bemehet az Úr gyülekezetébe.

***

A “létszám” (minján)

(a) Bibliai alapok: Gen. 18,32; Rut k., 4,2

Akkor azt mondta: Kérlek, ne haragudjál, uram, hadd szóljak csak ez egyszer, talán találtatnak ott tízen. És azt mondta: Nem vesztem el azért a tízért.

Aztán vett tíz embert a város vénei közül, és azt mondta: Üljetek le itt.

(b) bT Berakhot, 21b; Megilla, 23b; Ketubbot, 7b stb. (NB: le kell fordítani!)

***

Kohanita / Ároni áldás

(a) Num. 6,22-27 és a jeruzsálemi (Ketef Hinnom) ezüsttekercs szövege (i. e. 700 k.; a bibliai szöveg legkorábbi lejegyzésű kis részlete)

És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Áronnak és fiainak, mondván: Így áldjátok meg Izráel fiait, mondván nekik:

Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged.

Világosítsa meg az Úr az ő orcáját néked, és könyörüljön rajtad.

Fordítsa az Úr az ő orcáját tereád, és adjon neked békességet.

Ha így az én nevemet Izráel fiaira teszik, én megáldom őket.

(b) Kibővített szöveg (Qumrán)

Áldjon meg téged minden jóval,

és óvjon meg minden gonosztól,

és világosítsa meg szívedet az élet bölcsességével,

és legyen hozzád kegyes az örök tudással.

És fordítsa feléd kegyelmes arcát,

örök békességre.

 K. G. ford., in: uő, Kiáltó szó a pusztában. A holt-tengeri tekercsek (Osiris Könyvtár: Történelem) (Budapest: Osiris Kiadó, 1998), p. 52

***

Kőoszlop (maccéba) mint szertartási hely

(a) Gen. 28,10-22 (bét-él / baitülosz)

És Jákób kiment Beérsebából; és ment Háránba. És rábukkant a Helyre, és ott hált, mert a nap lement, vett tehát a Hely köveiből és a feje alá tette; és lefeküdt azon a Helyen. És azt álmodta, hogy egy lajtorja volt a földre felállítva, és a teteje az égbe ért; és íme Isten angyalai jártak rajta fel és le. És egyszerre az Úr állt előtte és azt mondta: Én vagyok Ábrahámnak, a te atyádnak Istene és Izsák Istene; azt a földet, amelyen te fekszel, neked adom és a te magodnak. És magod olyan lesz, mint a föld pora, és kiterjeszkedel nyugatra és keletre és északra és délre; és megáldatnak benned a föld minden nemzetségei, és a te magodban. És íme én veled vagyok, és megőrizlek téged mindenütt, ahova mégy, és visszahozlak téged erre a földre; mert nem hagylak el téged, míg meg nem tettem, amit mondtam néked.

Mikor felébredt Jákób álmából, azt mondta: Valóban az Úr van ezen a Helyen; és én nem tudtam. És félt és azt mondta: Mily félelmetes ez a Hely; csak Isten háza lehet ez, és ez az ég kapuja. És korán felkelt Jákób reggel, és vette azt a követ, amit a feje alá tett, és felállította azt szent kőül; és olajat öntött a tetejére. És nevezte annak a helynek a nevét Bétélnek; ellenben azelőtt Lúz volt a város neve. És fogadást tett Jákób, mondván: Ha Isten velem lesz és megőriz engem ezen az úton, amelyen most járok, és ad nekem kenyeret enni, és ruhát ruházkodni; és visszatérek békében atyám házához: akkor az Úr lesz az én Istenem, és ez a kő, amit szent kőül állítottam fel, istenháza lesz; és mindenért, amit adsz nekem, híven megadom neked a tizedet.

(b) Gen. 31,45-47 (Jegar száhadúta / Gal-éd)

Vett tehát Jákób egy követ; és felemelte azt oszlopul. Aztán azt mondta Jákób atyjafiainak: Szedjetek össze köveket! És vettek köveket és csináltak egy kőrakást; és ettek ott a kőrakáson. És elnevezte azt Lábán Jegár-Sahadútának; Jákób pedig Gal-Édnek nevezte.

***

Kultikus szobrocska (teráfim)

(a) Kicsi: Gen. 31,19.30-35

Lábán ugyanis elment juhait nyírni (Rákhel azalatt ellopta atyjának házi isteneit).

…

De ha már mindenáron elmentél, mert nagyon vágyakoztál atyád házához; miért loptad el az én isteneimet? És felelt Jákób és azt mondta Lábánnak: Mert féltem, mert azt gondoltam, hogy elveszed a lányaidat tőlem erővel. Akinél pedig megtalálod isteneidet, ne éljen, atyánkfiai előtt kutasd ki, mid van nálam, és vidd el; de nem tudta Jákób, hogy Rákhel lopta el őket. És bement Lábán Jákób sátorába, Lea sátorába, a két szolgálóleány sátorába, és nem találta; akkor kiment Lea sátorából és bement Rákhel sátorába. Rákhel pedig vette a házi isteneket és beletette őket a teve nyergébe, és rájuk ült. És összekutatta Lábán az egész sátort, és nem találta. És azt mondta atyjának: Ne haragudjék az én uram, hogy nem tudok felkelni előtted, mert asszonyi szokás szerint vagyok. Így kereste, de nem találta a házi isteneket.

(b) Nagy: I. Sám. 19,11-17

Saul ugyanis követeket küldött Dávid házához, hogy őrizzék őt, hogy aztán reggel megölesse őt; de ezt megmondta Dávidnak Mikal, a felesége, mondván: Ha meg nem mented az életedet ez éjszaka, holnap meg vagy ölve. Erre leeresztette Mikal Dávidot az ablakon át; és elment és elfutott, így menekült meg. Aztán fogta Mikal a házi istent és beletette az ágyba, a kecskeszőr párnát a feje alá tette; és betakarta a takaróval. Mikor aztán követeket küldött Saul, hogy elvigyék Dávidot; akkor azt mondta: Ő beteg. Akkor elküldte Saul a követeket, hogy nézzék meg Dávidot, mondván: Hozzátok fel őt az ágyban hozzám, hogy megölessem. Mikor a követek odamentek, hát a házi isten volt az ágyban, és kecskeszőr párna a feje alatt. Akkor azt mondta Saul Mikalnak: Miért csaltál így meg engem és bocsátottad el ellenségemet, hogy elmeneküljön? És azt mondta Mikal Saulnak: Ő mondta nekem: Bocsáss el engem, mert különben megöllek.

(c)

***

Égőáldozat: Lev. 1,3-17

Ha áldozata égő áldozat, a marhából a hímet és a hibátlant hozza; a gyülekezet sátorának ajtónyílásához hozza azt, hogy kedvesen fogadtassék tőle az Úr előtt. És támassza kezét az égő áldozat fejére, hogy kedvesen fogadtassék tőle érette való engesztelésül. Akkor vágja le a tulkot az Úr előtt; Áron fiai pedig, a papok, vigyék fel a vért és hintsék a vért arra az oltárra körül, mely a gyülekezet sátorának ajtónyílásánál van. Azután nyúzza meg az égő áldozatot; és darabolja fel darabjaira. Áron pap fiai pedig tegyenek tüzet az oltárra; és rakjanak fát a tűzre. Aztán rakják Áron fiai, a papok a darabokat, a fejet és a kövérséget a fára, mely az oltáron levő tűzön van. Belső részeit és lábszárait pedig mossa meg vízben; és füstölögtesse el a pap az egészet az oltáron, égő áldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak.

Ha pedig a juhnyájból való az áldozata, egy bárány vagy egy kecske égő áldozatnak: a hímet és a hibátlant hozza. És vágja le azt az oltár északi oldalán az Úr előtt; és hintsék Áron fiai, a papok a vérét az oltárra körül. Aztán darabolja azt fel darabjaira; a pap pedig rakja azokat a fejével és kövérségével együtt arra a fára, mely az oltáron levő tűzön van. A belső részeket pedig és a lábszárakat mossa meg vízben; és vigye fel a pap az egészet és füstölögtesse el az oltáron, égő áldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak.

És ha madárból álló égő áldozat az Úrnak hozott áldozata; akkor a ger-licék közül vagy a galambfiókák közül hozza meg áldozatát. És vigye azt a pap az oltárhoz, és csípje le a fejét, füstölögtesse el az oltáron; vérét pedig nyomja ki az oltár falára. Azután vegye ki a begyét rútságával egyben; és dobja azt az oltár mellé keletre a faggyúhamu helyére. És hasítsa el azt szárnyainál fogva, ne válassza el, és füstölögtesse el a pap az oltáron azon a fán, mely a tűzön van; égő áldozat az, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak.

***

Ételáldozat: Lev. 2,1-14

Ha valaki ételáldozatot visz áldozatul az Úrnak, liszdáng legyen áldozata; és öntsön reá olajat cs tegyen reá tömjént. És vigye be azt Áron fiaihoz a papokhoz, és markoljon belőle egy tele marokkal lisztlángjából és olajából az egész tömjénjére; és füstölögtesse el belőle a pap emlékeztetőül az oltáron, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. Ami pedig megmarad az ételáldozatból, az Ároné és az ő fiaié; szentségek szentsége az Úr tűzáldozataiból.

Ha pedig olyan áldozatot hozol ételáldozatul az Úrnak, ami kemencében sült; az lisztlángból legyen: olajjal elegyített kovásztalan pogácsák, vagy olajjal megkent kovásztalan laskák.

És ha tepsis ételáldozat a te áldozatod: olajjal kevert, kovásztalan, lisztlángból legyen. Tördeld falatokra és önts rá olajat; ételáldozat az.

Ha pedig serpenyős a te ételáldozatod: lisztlángból készíttessék olajjal.

És vidd be azt az ételáldozatot, mely ezekből készült, az Úrhoz; és vigyék azt fel a paphoz, az pedig vigye oda az oltárhoz. És vegye el a pap az ételáldozatból az emlékeztetőt, és füstölögtesse el az oltáron; kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. Ami pedig megmarad az ételáldozatból, az Ároné és az ő fiaié; szentségek szentsége az Úr tűzáldozataiból.

Semmiféle ételáldozat, amit felvisztek az Úrnak, nem készülhet kovászosból; mert semmiféle kovászból és semmiféle mézből semmit nem füstölögtethettek el tűzáldozatul az Úrnak. Zsenge áldozatul felvihetitek ezeket az Úrnak; de az oltárra ne menjenek fel kedves illatul.

És minden áldozatod alkalmával ételáldozatodat sózd meg sóval, és ne hagyd el a te Istened szövetségének sóját ételáldozatodról; minden áldozatoddal áldozzál sót.

És ha zsengékből áldozol ételáldozatot az Úrnak: tűzben pörkölt kalászt, friss gabonafejek megtört szemeit áldozd zsengéidből ételáldozatul.

***

Jóvátételi áldozat: Lev. 5,1-13

Mikor valaki bűnözik és hallja az átok szavát és ő tanú, vagy látta, vagy tudja a dolgot: ha nem mondja meg és hordozza bűnösségét; vagy mikor valaki bármiféle tisztátalan dolgot érint, vagy tisztátalan vad hulláját, vagy tisztátalan barom hulláját, vagy tisztátalan csúszómászó hulláját; és anélkül, hogy annak tudatában volna, tisztátalan és vétkes; vagy ember tisztátalanságát érinti egyáltalán bármiféle tisztátalanságát, ami által tisztátalanná lehet valaki; éspedig anélkül, hogy annak tudatában volna, és megtudja, hogy vétkes: vagy mikor valaki elhirtelenkedve, szájjal megesküszik, hogy valamit megtett, rosszat vagy jót, bármik legyenek azok, amikre elhirtelen-kedve megesküszik, anélkül, hogy annak tudatában volna; és megtudja és vétkezik azok közül egy ellen: mikor egy szóval ezek közül valamelyik ellen vétkezik; tegyen vallást arról, ami ellen bűnt követett el; és vigye meg vétekáldozatát az Úrnak az ő bűnéért, amit elkövetett, egy nőstényt a juh-nyájból, bárányt vagy kecskét bűnáldozatul, és végezzen érte a pap engesztelési szertartást bűne miatt.

Ha pedig nem telik neki juhra, akkor vigyen vétekáldozata fejében azért, ami bűnt elkövetett, két gerlicét vagy két galambfiókát az Úrnak; egyet bűnáldozatnak, egyet pedig égő áldozatnak. És vigye be őket a paphoz, az pedig azt vigye fel először, amelyik bűnáldozatnak való; és csípje le a fejét éppen a nyaka csigájánál, de ne válassza el. Aztán fecskendezzen a bűnáldozat véréből az oltár falára, a megmaradt vért pedig nyomják ki az oltár lábához; bűnáldozat az. A másikból pedig csináljon égő áldozatot szabály szerint; és ha így engesztelő szertartást végez érte a pap az Ő bűne miatt, amit elkövetett, akkor megbocsáttatik neki.

Ha pedig nem telik neki két gerlicére vagy két galambfiókára sem, akkor vigyen magáért áldozatul azért a bűnért, amit elkövetett, egy tizedrész efa lisztlángot bűnáldozatul; ne tegyen rá olajat, és ne adjon hozzá tömjént, mert bűnáldozat az. És vigye be azt a paphoz, a pap pedig markolja ki belőle teli markával az emlékeztetőt, és füstölögtesse el az oltáron az Úr tűzáldozatain; bűnáldozat az. És ha így engesztelési szertartást végez érte a pap azért a bűnért, amit elkövetett ezek közül valamelyik ellen, akkor megbocsáttatik neki; aztán legyen a papé, mint az ételáldozata.

***

Áldozati állat épsége: Lev. 22,17-20

És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Beszélj Áronnal és fiaival, és Izráel minden fiával, és mondd nekik: Mindenki, aki Izráel házából való, és az Izráelben levő jövevényekből, ha felajánlja áldozati ajándékát, legyen az bármiféle fogadalom és bármiféle szabad ajándék, amit felajánlanak az Úrnak égő áldozatul; hogy kedvességtekre legyen: hibátlan hím legyen marhábol, juhokból és kecskékből. Semmit ne ajánljatok fel, amiben fogyatkozás van; mert nem kedvességtekre lesz nektek.

***

Áldozati lakoma: Deut. 14,22-26 (tized); 15,19-23 (bekhor, ‘elsőszülött’, ti. jószág / bikkurim, ‘első termés / szaporulat’)

Tizedelve megtizedeld vetésed minden jövedelmét; ami a mezőn terem évről évre. És az Úr előtt, a te Istened előtt edd meg gabonádnak, mustodnak és olajodnak tizedét, és marhádnak és juhodnak első fajzását azon a helyen, melyet választ, hogy ott lakassa nevét; hogy félni tanuld az Urat, a te Istenedet minden időben. És ha igen nagy neked az út, ha nem bírod elvinni, ha megáld téged az Úr, a te Istened, mert messze van tőled az a hely, melyet választ az Úr, a te Istened, hogy odahelyezze nevét: akkor add el pénzen, kösd össze a pénzt a kezedben, menj el arra a helyre, melyet választ az Úr, a te Istened, és add oda a pénzt mindazért, amire a lelked vágyik, marháért és juhért, borért, és szeszes italért, és mindenért, amit a lelked megkíván; és egyél ott az Úr előtt, a te Istened előtt, és örvendezzél te és házad népe.

…

Minden első fajzásból, melyet marháid és juhaid ellenek, a hímet szenteld az Úrnak, a te Istenednek; ne dolgozzál marhád első fajzásán, és ne nyírd meg juhod első fajzását. Az Úr előtt, a te Istened előtt edd meg azt évről évre azon a helyen, melyet választ az Úr; te és házad népe. De ha hiba van benne, sánta vagy vak, bármi rossz hiba; ne áldozd meg az Úrnak, a te Istenednek. Kapuidon belül edd meg azt; a tisztátalan és a tiszta együtt, mint az őzet és a szarvast. Csakhogy a vérét ne edd meg; a földre ontsd azt, mint a vizet.

***

Étkezési tilalmak

(a) A hélev és a vér: Lev. 7,22-27; 17,10-16; Deut. 12,23-25

És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak, mondván: Se ökörnek, se báránynak, se kecskének semmiféle kövérjét meg ne egyétek. Elhullott állat kövérjét és széttépett állat kövérjét szabad feldolgozni bármi munkára; de megenni ne egyétek. Mert bárki megeszik valami kövérséget az olyan baromból, melyből tűzáldozatot szoktak vinni az Úrnak; az a lélek, amelyik megeszi, irtassék ki az ő népe közül. Semmiféle vért se egyetek meg egy lakhelyeteken se; se madárét, se baromét. Bármely lélek bármiféle vért megeszik; irtassék ki az a lélek népe közül.

…

Mindenki, aki Izráel házából való, vagy azok közül a jövevények közül, akik köztük tartózkodnak, ha bármiféle vért megeszik: hát az ellen a lélek ellen fordítom orcámat, aki a vért megeszi, és kiirtom azt népe közül. Mert a testnek a lelke a vérben van, és én az oltárra adtam azt nektek, engesztelési szertartást végezni lelkeitekért; mert a vér éppen a lélek által végez engesztelést. Ezért mondtam Izráel fiainak: Közületek egy lélek se egyen vért; és az a jövevény se egyen vért, aki köztetek tartózkodik.

És mindenki, aki Izráel fiai közül való, és azok közül a jövevények közül, akik köztük tartózkodnak, ha vadászzsákmányt ejt, vadat vagy madarat, amit meg szabad enni; ontsa ki a vérét és fedje be azt porral. Mert minden testnek lelke a vér (lelkeképpen van), azért mondtam Izráel fiainak: Semmiféle húsnak vérét meg ne egyétek; mert minden testnek lelke a vére, mindenki irtassék ki, aki megeszi.

És minden lélek, aki elhullott vagy széttépett állat húsából eszik, akár törzsökös polgár, akár jövevény; mossa ki a ruháit és fürödjék meg vízben és legyen tisztátalan estéig, azután tiszta. Ha pedig nem mossa ki, és testét nem mossa meg, akkor hordozza bűnét.

…

Csak tartsd meg, hogy meg ne edd a vért, mert a vér a lélek; tehát ne edd meg a leket a hússal. Ne edd meg azt; a földre ontsd azt, mint a vizet. Ne edd meg azt; hogy jól legyen dolgod neked, és utánad fiaidnak, mivel azt cselekszed, ami helyes az Úr szemeiben.

(b) Tiszta és tisztátalan állatok: Lev. 11

És beszélt az Úr Mózessel és Áronnal, mondván nekik: Beszéljetek Izráel fiaival, mondván: Ezek azok az állatok, melyeket megehettek mind azok közül a barmok közül, melyek a földön vannak: minden hasadt patájú kérődzőt a barmok között, amelyiknek széthasadt patái vannak: megehettek. Csak ezt ne egyétek meg a kérődzők közül és a hasadt patájúak közül: a tevét, mert kérődző, de nem hasadt patájú; számotokra tisztátalan. A mar-motát, mert kérődző, de nem hasadt patájú; számotokra tisztátalan. A nyulat, mert kérődző, de nem hasadt patájú; számotokra tisztátalan. És a disznót, mert hasadt patájú, és széthasadt patája van, de nem kérődző; számotokra tisztátalan. Húsukból ne egyetek, hullájukhoz ne érjetek; számotokra tisztátalanok.

Ezt egyétek meg mindabból, ami a vízben van: mindent, aminek uszonya és pikkelye van a vízben, a tengerekben és a folyókban, azt egyétek meg. De minden, aminek nincs uszonya és pikkelye a tengerekben és a folyókban mindabból, ami a vizekben nyüzsög, és mindabból az állatból, mely a vizekben él: iszonyat legyen nektek. Tehát iszonyat legyenek számotokra: húsukból ne egyetek és hullájuktól iszonyodjatok. Minden, aminek nincs uszonya és pikkelye a vizekben: iszonyat a számotokra.

És ezeket tartsátok iszonyatoknak a madarak közül, meg nem ehetők, iszonyatok: a sast, a gríffet cs a tengeri sast. Az ölyvet és kányát nemével. A hollónak minden nemét. A struccot, a fecskét és a csüllőt; és az ölyvet nemével. A kuvikot, a gödényt és a füles baglyot. Az éjjeli baglyot, a pelikánt és a dögkeselyűt. A gólyát, a gémet nemével; a büdös bankát és a denevért.

Minden szárnyas csúszómászó, mely négykézláb jár; iszonyat legyen számotokra. Csak ezt egyetek meg mindabból a szárnyas csúszómászóból, mely négykézláb jár: azt, amelyiknek két lábszára van a lábain felül, hogy ugorjon velük a földön. Ezeket ehetitek meg ezek közül: a vándor sáskát nemével és a pusztító sáskát nemével; a szöcskét nemével és a sáskát nemével. De minden szárnyas csúszómászó, melynek négy lába van; iszonyat legyen számotokra.

Ezektől pedig tisztátalanok lesztek: mindenki, aki hullájukhoz ér, tisztátalan lesz estig; tehát mindenki, aki visz valamit hullájukból; mossa meg a ruháit és tisztátalan legyen estéig. Egyáltalán minden olyan barom, amelynek hasadt a patája, de nincs széthasadva, és amely nem kérődzik, tisztátalan legyen számotokra; mindenki tisztátalanná lesz, aki hozzá ér És minden négykézláb járó állat közül mindaz, amelyik a tenyerein jár, tisztátalan legyen számotokra; mindenki, aki hozzá ér hullájukhoz, tisztátalan legyen estéig. Aki pedig hullájukat viszi, mossa meg a ruháit, és tisztátalan legyen estéig; tisztátalanok azok számotokra.

A földön nyüzsgő csúszómászók között pedig ez az, ami tisztátalan a számotokra: a menyét, az egér és a gyík, neme szerint. A cickány, a földi krokodilus, a gyík, a tűzgyík és a kaméleon. Ezek azok, melyek tisztátalanok számotokra minden csúszómászó közt; mindenki, aki hozzájuk ér holtukban, tisztátalan lesz estéig. És minden, amire ezek közül valamelyik holtan ráesik, tisztátalanná lesz, akármi legyen az, faedény, vagy ruha, vagy bőr, vagy zsák, minden szerszám, amivel valami munkát szoktak végezni; vízbe kell tenni, és tisztátalan legyen estéig, azután tiszta. És akármiféle cserépedény az, amibe ezekből beleesik valami, akármi van benne, az tisztátalan lesz, őt magát pedig törjétek össze. Mindenféle étel, amit enni szoktak, ha víz jut hozzá, tisztátalanná lesz; és mindenféle ital, amit inni szoktak, mindenféle edényben tisztátalanná lesz. És minden, amire ezek hullájából valami ráesik, tisztátalanná lesz, sütőkemence és főző tűzhely döntessek le, tisztátalanok azok; tehát tisztátalanok legyenek számotokra. Csak a forrás vagy kút, vízösszefolyás marad tiszta; de aki a belőlük való hullához hozzá ér, tisztátalanná lesz. És ha hullájukból valami bármiféle vetőmagra esik, amit el akarnak vetni: az tiszta. De ha vizet öntöttek a magra, és arra esik hullájukból valami: tisztátalan az számotokra.

Ha azok közül a barmok közül hullik el valamelyik, melyek nektek eledelre valók; az, aki a hullájához ér, tisztátalan lesz estéig. És aki eszik a hullájából, mossa meg a ruháit és legyen tisztátalan estéig; és aki viszi a hulláját, mossa meg a ruháit és legyen tisztátalan estéig.

És minden csúszómászó, mely a földön nyüzsög: iszonyat, nem szabad megenni. És semmit, ami hason jár, és semmit, ami négykézláb jár, mindenféle soklábúval együtt, egyáltalán semmi csúszómászót, mely a földön nyüzsög: ne egyetek meg, mert iszonyatok azok.

Ne tegyétek iszonyattá a lelketeket semmiféle állattal, ami csúszik-mászik; és ne tegyétek magatokat tisztátalanokká velük, és ne tisztátalanodjatok cl tőlük. Mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek, tehát szenteljétek meg magatokat és legyetek szentek, mert én szent vagyok; ne tegyétek azért tisztátalanná lelketeket semmiféle csúszómászóval, mely a földön csúszik-mászik. Mert én vagyok az Úr, aki felhoztalak titeket Egyiptom földjéről, Istenetekké lévén nektek; legyetek tehát szentek, mert én szent vagyok.

Ez a törvény a baromról, a madárról és mindarról az élő állatról, mely a vizekben rajzik; és egyáltalán minden állatról, mely a földön nyüzsög. Választást tenni a tisztátalan között és a tiszta között; valamint az olyan állat között, amit szabad megenni, és az olyan között, amit nem szabad megenni.

(c) Hús és tej együttes fogyasztása: Ex. 23,19b

Ne főzz gödölyét anyja tejében.

***

Szokásbeli tilalmak

(a) A “szélek” (pé’ot) levágása: Lev. 19,9-10; 23,22 (mező); Lev. 19,27 (halánték-haj, szakáll)

Mikor földetek aratását learatjátok, ne arasd le szántóföldedet egészen zugig; és aratásod böngéjét össze ne szedegesd. Szőlődet se böngészd meg, és a szőlődben elpotyogott szemeket ne szedegesd össze; a szegénynek és a jövevénynek hagyd azokat, én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.

…

És mikor földetek aratását learatjátok, ne arasd le szántóföldedet egészen zugig, és aratásod böngéjét össze ne szedegesd; a szegénynek és jövevénynek hagyd azt, én, az Úr, a ti Istenetek vagyok.

…

Ne kerekítsétek le fejetek sarkát; és ne rontsátok el szakállotok hegyét.

(b) Test bevagdosása (gyász), ruha megszaggatása, tetoválás: Lev. 10,6; 19,27-28; 21,5; Deut. 14,1

Akkor azt mondta Mózes Áronnak és fiainak Eleázárnak és Itamárnak: Fejeteket ne hagyjátok szabadon és ruháitokat ne hasogassátok be, akkor nem haltok meg és nem fog az egész közönség ellen harag támadni; de atyátok fiai, Izráel egész háza, sirassák az égést, melyet támasztott az Úr.

…

Ne kerekítsétek le fejetek sarkát; és ne rontsátok el szakállotok hegyét. Bevágást a halottért ne tegyetek testetekre, se tűzdelt írást ne csináljatok magatokra; én az Úr vagyok.

…

Ne csináljanak kopaszságot fejükre, szakálluk sarkát ne nyírják le; és testükbe ne vágjanak bevágást.

…

Fiai vagytok ti az Úrnak, a ti Isteneteknek; ne vagdaljátok meg magatokat és ne tegyetek kopaszságot szemeitek között halottért.

(c) Kétféle dolog együttes használata: Lev. 19,19 (kétféle állat pároztatása, kétféle mag vetése, kétféle anyagból szőtt ruha); Deut. 22,9-11 (szőlő és termény; ökör és szamár; sa‘tnéz, ‘vegyes szövés’: gyapjú és len); anyának és leányának feleségül vétele: Deut. 20,14; 27,23

Az én törvényeimet megtartsátok: barmodnak ne engedj felemás párosodást, földedbe ne vess felemás magot;felemás ruha, gyapjúból és gyapotból szőtt, ne menejen reád.

…

Ne vess szőlődbe két különfélét; nehogy szentséggé legyen az egész, a vetés, amit vetsz, és a szőlő termése.

Ne szánts ökrön és szamáron együtt.

Ne öltözz felemás ruhába, ami gyapjú és len együtt.

…

Hanem az asszonyokat és a kicsinyeket, a barmot és mindent, ami a városban van, annak mindenféle martalékát zsákmányold magadnak; és edd meg ellenségeid martalékát melyet adott neked az Úr, a te Istened.

…

Átkozott, aki napával hál; és mondja az egész nép: Ámen.

***

Kultikus tilalmak

(a) Szent fa: Deut. 16,21-22

Ne ültess magadnak szent fát semmiféle fából az Úrnak, a te Istenednek oltára mellé, melyet készítesz magadnak. És ne állíts magadnak szent követ; melyet gyűlöl az Úr, a te Istened.

(b) A Nap, Hold, égitestek imádása: Deut. 17,2-5

Ha találtatik közötted, kapuid között valamelyikben, melyeket az Úr, a te Istened ad neked, oly férfi vagy nő, aki azt cselekszi, ami gonosz az Úrnak, a te Istenednek szemeiben, áthágván az ő szövetségét, úgy, hogy elmegy és más isteneknek szolgál, és leborul előttük; éspedig a nap előtt vagy a hold előtt, vagy az ég egész serege előtt, amit nem parancsoltam, és megjelentik neked és meghallod: akkor nyomozd ki jól. És ha igaz, bizonyos a dolog, megtörtént ez az utálatosság Izráelben: akkor vidd ki azt a férfit vagy azt a nőt, akik ezt a gonosz dolgot cselekedték, kapuidba, a férfit vagy a nőt; és kövezd agyon őket kövekkel.

(c) Varázslás, jövendölés: Lev. 19,26b; Deut. 18,9-14; (isten- / bálvány-szobrocskával (teráfim): Zekh. 10,2

Ne jövendöljetek se bűvöüléssel, se felhőnézésből.

…

Ha te bemégy abba az országba, melyet az Úr, a te Istened ad néked;ne tanulj meg azoknak a nemzeteknek utálatosságai szerint cselekedni. Ne találkozzék közted, aki fiát és leányát átviszi a tűzön; jövendőmondó, felhőnéző, se bűvölő, se varázsló, se csomókötöző; se holtak szellemét és jósmestert kérdező; se halottaknál tudakozódó. Mert utálat az Úr előtt mind, aki ezeket cselekszi; és ezek miatt az utálatosságok miatt űzi ki őket az Úr, a te Istened teelőled. Tökéletes légy az úrral, a te Isteneddel. Mert ezek a nemzetek, akiket te birtokodba veszel, felhőnézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de te?

…

Mert a Teráfok hamisságot szóltak,

és a jövendőmondók hazugságot láttak,

és üres álmokat beszéltek,

hiábavalósággal vigasztaltak.

Azért kellett futniuk, mint a juhoknak,

és jutottak nyomorúságba, mert nem volt pásztoruk.

(d) Faragott vagy öntött képmás / bálvány (peszel) készítése: Deut. 27,15

Átkozott a férfiú, aki faragott vagy öntött képet csinál, ami utálat az Úr előtt, mesteri kéz művét, és felállítja azt rejtekben; és feleljen az egész nép, és mondja: Ámen.

(e) Kőoszlop (maccéba) állítása: Hósea k., 10,1-2; Míkha k., 5,12

Dús szőlőtő Izráel,

gyümölcsöt rak magára.

Minél több volt gyümölcse,

annál több oltárt csinált.

Minél jobb volt országának,

annál szebb maccébákat csináltak.

Megoszlott a szívük,

most bűnhődni fognak.

Ő nyakát szegi oltáraiknak,

elpusztítja maccébáikat …

…

És kiirtom faragott képeidet és szent köveidet közüled;

és nem borulsz le többé kezeid csinálmányának.

***

Ruhabojtok: Num. 15,37-41; Deut. 22,12

És azt mondta az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak, és mondd nekik, hogy csináljanak maguknak bojtot ruháik szögleteire nemzedékről nemzedékre; és tegyenek a szöglet bojtjára egy kék bíbor zsinórt. És legyen nektek a bojton, mikor azt látjátok, jusson eszetekbe az Úrnak minden parancsolata és azt cselekedjétek; ne pedig szívetek után és szemeitek után barangoljatok, amelyek bálványozásba visznek benneteket. Hogy tartsátok emlékezetben és cselekedjétek meg minden parancsolatomat; hogy így szentek legyetek a ti Isteneteknek. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom országából, hogy Istenetekké legyek nektek; én, az Úr, a ti Istenetek.

…

Bojtokat csinálj magadnak felsőruhád négy szegletére, mellyel takarózol.

***

Női tisztaság: Lev. 15,19-31

Ha egy asszonyra rájön a folyás, vérfolyása lesz a testében; hét napig legyen elkülönítettségben, és bárki hozzáér, legyen tisztátalan estéig. És amire fekszik elkülönítettségében, mind tisztátalan lesz; és amire ül, mind tisztátalan lesz. És mindenki, aki hozzáér fekhelyéhez: mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig. És mindenki, aki hozzá ér bármiféle holmihoz, amelyen ő ül: mossa meg a ruháit, fürödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig. És ami azon a fekhelyen van, vagy azon a holmin, amin ő ül, ha ahhoz hozzáér valaki: tisztátalan legyen estéig. És ha valaki tényleg vele hál, akkor elkülönítettsége átmegy reá, és legyen tisztátalan hét napig, és minden fekhely amelyre fekszik, tisztátalan legyen. Ha egy asszonynak sok ideig folytonos vérfolyása van oly időben, mikor nincs elkülönítettségben, vagy ha elkülönítettségén túl van folyása; folyásának egész ideje alatt tisztátalansága olyan, mint elkülönítettsége idején, tisztátalan ő. Minden fekhely, amelyen fekszik folyásának egész ideje alatt, olyan legyen neki, mint elkülönítettségi fekhelye; és mindaz a holmi, amire ül, olyan tisztátalan legyen, mint elkülönítettségének tisztátalansága. És mindenki, aki hozzájuk ér, tisztátalan lesz; tehát mossa meg ruháit, fürödjék meg vízben, és legyen tisztátalan estéig. Ha pedig megtisztult folyásától, számláljon magának hét napot, és azután legyen tiszta. A nyolcadik napon aztán vegyen magához két gerlicét vagy két galambfiókát; és vigye be őket a paphoz a gyülekezet sátorának ajtónyílása elé. És készítse el a pap az egyiket bűnáldozatnak, a másikat pedig égő áldozatnak; így végezzen érte a pap engesztelési szertartást tisztátalanságának folyása miatt.

Így különítsétek el Izráel fiait tisztátalanságuktól; hogy meg ne haljanak tisztátalanságukban, megtisztátalanítván hajlékomat, mely közöttük van.

***

Temetkezés

(a) “…vissza fogsz térni a porba”: Gen. 3,19a₂-b

… míg visszatérsz a talajba, mert belőle vétettél; mert por vagy és ismét porrá kell lenned.

(b) Akasztott ember eltemetése: Deut. 21,23

Ne háljon holtteste a fán, hanem okvetlen temesd el azt aznap, mert Isten átka az akasztott ember; és ne tedd tisztátalanná a földedet, melyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül.

(c) Templom-tekercs (Qumrán), XLVIII, 11–L, 19

col. XLVIII.

11/ … És ne tégy úgy, ahogy a pogányok tesznek: akárhol

12/ eltemetik halottaikat, akár a házuk belsejében is temetnek. Ti viszont

13/ különítsetek el országotokon belül helyeket, ahová halottaitokat temessétek: négy város

14/ között hagyjatok helyet, hogy oda temessenek. És minden egyes városban készítsetek helyeket azok számára, akiket

15/ lepra, kiütés, vagy ótvar sújtott, és akik nem mehetnek városaitokba, mert tisztátalanná tennék azokat, és azok sem, akiknek folyásuk van;

16/ valamint a nők, menstruációs tisztátalanságuk ideje alatt és szülés után, hogy ne okozzanak tisztátalanságot közöttük

17/ menstruációs tisztátalanságuk által. A leprás pedig, akin régi lepra van, vagy ótvar, és a pap tisztátalannak nyilvánította,

col. XLIX.

l/ [...]t[...]

2/ [Zár]játok el őket h[ét napon keresztül, és hozzatok értük engesztelő áldozatot,]

3/ [két mada]rat, és cédrusfával és izsóppal, és [karmazsin] fo[nállal, és ne tegye tisztátalanná]

4/ városaitokat a lepra csapása, hogy tisztátalanok legyenek, v a c a t

5/ Ha pedig valaki meghal városaitokban, minden ház, amelyben meghal valaki, tisztátalanná válik

6/ hét napra. Minden, ami a házban van, és mindenki, aki a házba lép, tisztátalanná lesz

7/ hét napra. Minden étel, amelyre vizet öntöttek, tisztátalan lesz, és minden, folyadékkal készített étel

8/ tisztátalan lesz. Tisztátalan lesz minden cserépedény is, és tartalmuk minden tiszta ember számára tisztátalan lesz; továbbá tisztátalanok lesznek a nyitott edények minden ember számára Izraelből, és minden folyadék,

10/ ami bennük van. v a c a t

11/ Még azon a napon, amelyen kihozzák belőle a holttestet, tisztítsák meg a házat minden

12/ olaj- és bor-folttól vagy víz okozta nedvességtől. Padlóját, falait és ajtóit súrolják le,

13/ és zárait, ajtófélfáit, küszöbeit és szemöldökfáit mossák le vízzel. Azon a napon,

14/ amikor elhagyja azt a halott, tisztítsák meg a házat, és benne minden edényt: a kézimalmot, a malom törőjét,

15/ és minden fából, vasból, rézből készült edényt, és minden olyan edényt, amelyen a megtisztítási szertartás elvégezhető.

16/ A ruhákat, a zsákokat, és a bőröket mossák ki, és minden ember, aki a házban volt,

17/ és mindenki, aki belépett a házba, fürödjön meg vízben és mossa ki ruháit az első napon.

18/ A harmadik napon pedig hintsék meg őket tisztító vízzel, fűrödjenek meg és mossák ki felsőruhájukat,

19/ és a házban levő edényeket, v a c a t A hetedik napon pedig

20/ hintsék meg őket ismét, fürödjenek meg és mossák ki ruháikat és edényeiket; és tiszták lesznek estére

21/ a halott (okozta tisztátalanságból, hogy érinthessék összes tiszta ételeiket. Az az ember pedig, aki nem vált tisztátalanná

[col. L. (+1 lQT/b 18 I + 11QT/b 17)]

11QT/b 18 I

l/ [...] a napig [...]

2/ [...] a hetedik napon [...]

3/ [...] vízzel [...]

4/ [...] tisztátalanná váltak halott által [...]

col. L.

1/ [és ne egyenek] semmi olyat, ami [tisztátalanná vált]

2/ hanem megtisztító vi[zet hintsenek rájuk, és tiszták lesznek] a halottal való [ke]veredéstől. Semmit, ami által

3/ tisztátalanná váltak, ne [érintsenek] tisztulásukban ismét mindaddig, amíg nem hintik meg őket másod[szor,]

4/ a hetedik napon, és tiszták lesznek este, napnyugtakor. És mindenki,

5/ aki a mezőn halott ember csontjait érintette, (akit) karddal öltek meg,

6/ vagy (egyáltalán) halottat, vagy halott ember vérét, vagy sírt (érintett), tisztuljon meg ezen törvény előírása szerint.

7/ Ha pedig nem tisztul meg ezen törvény előírása szerint, tisztátalan lesz,

8/ és tisztátalansága rajta marad. Bárki, aki megérinti, mossa ki ruháját, fürödjön meg, és tiszta lesz

9/ estére.

10/ És ha a várandós nő gyermeke meghal méhében, mindazon idő alatt, míg

11/ a halott magzat méhében van, tisztátalan lesz az asszony, akár a sír. Bármely ház, amelybe (ez) a nő belép, tisztátalanná lesz,

12/ és annak minden edénye is, hét napon át; és minden, amit a nő megérint, tisztátalan lesz estig. Ha pedig

13/ a ház belsejébe valaki (ezzel) a nővel együtt lép be, tisztátalanná válik (ő is), hét napra; mossa ki ruháit és

14/ fürödjön meg vízben az első napon; a harmadik napon pedig hintse meg és mossa ki ruháit,

15/ és a hetedik napon hintse meg másodszor és mossa ki ruháit és fürödjön meg; és amint lemegy a nap,

16/ tiszta lesz. v a c a t Minden edénnyel, ruhával, minden bőr(ből) és minden

17/ kecske(szőrből) készült tárggyal tegyetek ennek a törvénynek az előírása szerint azokkal.

18/ Minden cserépedényt össze kell törni, mivel ezek tisztátalanok lettek, és soha többé

19/ nem tisztulnak meg.

Fröhlich Ida ford., in: uő, A qumráni szövegek magyarul (Studia Orientalia, 1) (Piliscsaba: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 1998), pp. 110–112

***

Elsőszülött fiú (bekhor) felajánlása isteni szolgálatra: Num. 8:17; illetve kiváltása (pidjon ha-bén): Num. 3,44-51 (5 sekel)

Mert enyém minden elsőszülött Izráel fiai között az emberből és a baromból; amely napon megöltem minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, magamnak szenteltem őket.

…

Akkor szólt az Úr Mózesnek, mondván: Vedd a lévitákat Izráel fiainak minden elsőszülöttje helyett, és a léviták barmait az ő barmaik helyett; és legyenek enyémek a léviták, enyémek, az Úréi. Annak a kétszázhetvenháromnak a váltságdíjául pedig, ami többlet van a lévitákon fölül Izráel fiainak elsőszülöttjeiből: végy öt-öt sekelt fejenként; a szent sekel szerint vedd, húsz géra egy sekel. És add a pénzt Áronnak és fiainak; a belőlük való többlet váltságdíjául. És bevette Mózes a kiváltási pénzt; attól a többlettől, mely a léviták által kiváltottakon felül volt. Izráel fiainak elsőszülöttjeitől vette be a pénzt: ezerháromszázhatvanöt a szent sekel szerint. És odaadta Mózes a kiváltási pénzt Áronnak és fiainak az Úr parancsa szerint; úgy, amint parancsolta az Úr Mózesnek.

***

Az “elkülönülők” (názir): Num. 6,1-8

És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Ha egy férfi vagy egy nő fogadalmat tévén, nazíri fogadalmat teljesít be, megtartóztatván magát az Úrnak: bortól és részegítő italtól tartózkodjék, borból való ecetet és részegítő italból való ecetet ne igyék; semmiféle szőlőnedvet ne igyék, és se friss, se aszú szőlőt ne egyék. Nazírságának egész ideje alatt semmiből, ami a bor tőkéjéből készül, egrestől kacsig, ne egyék. Nazírsági fogadalmának egész ideje alatt borotva át ne menjen a fején; amíg be nem telnek a napok, melyekre az Úrnak szentelte magát, szent legyen, növessze nagyra fején a hajfürtöket. Az egész idő alatt, melyre az Úrnak szentelte magát; holt emberhez be ne menjen. Atyjával vagy anyjával, fivérével vagy nővérével, még velük se tegye magát tisztátalanná, ha meghalnak; mert Istenének koronája van a fején. Nazírságának egész ideje alatt szent ő az Úrnak.

***

Önmegtartóztatási fogadalmak: Num. 30,2-16

Ha valaki valamit fogadalommal fogad az Úrnak, vagy esküvel esküszik, hogy valamitől megtartóztatja magát, ne szegje meg a szavát: egészen úgy cselekedjék, amint kijött a száján.

Ha pedig nő fogad fogadalmat az Úrnak; vagy kötelezi magát valami megtartóztatásra atyja házában, leány korában, ha atyja hallja fogadalmát vagy megtartóztatását, amit magára vett, és elhallgatja atyja: akkor megálljon minden fogadalma, és mindaz a megtartóztatás, amire kötelezte magát, megálljon. Ha pedig atyja megtagadja beleegyezését, amely nap meghallja, sem fogadalma, sem megtartóztatása, amire kötelezte magát, ne álljon meg; és az Úr megbocsát neki, mert megtagadta az atyja beleegyezését. És ha férjhez megy, míg fogadalmai rajta vannak; vagy ajkainak egy elhamarkodott szava, mellyel valami megtartóztatást vett magára: ha férje meghallja, és elhallgatja neki, amely napon meghallotta; akkor álljanak meg fogadalmai, és megtartóztatásai, amelyekre magát kötelezte, álljanak meg. Ha azonban a férje, amely nap hallja, megtagadja tőle beleegyezését; ezzel feloldja fogadalmát, mely rajta volt, és ajkainak elhamarkodott szavát, mellyel megtartóztatásra kötelezte magát: az Úr pedig megbocsát neki. De özvegy vagy elvált nő fogadalma; mindaz, amire kötelezte magát, megáll rajta. És ha férje házában tett fogadalmat, vagy kötelezte magát valami megtartóztatásra esküvéssel, és meghallja a férje és elhallgatja neki, nem tagadja meg tőle beleegyezését; akkor megáll minden fogadalma, és minden megtartóztatás, amire kötelezte magát, megáll. Ha azonban kifejezetten felbontja azokat férje, amely napon meghallotta; semmi, ami ajkain kijött, akár fogadalmai, akár megtartóztatásra való elkötelezettsége, nem áll meg: férje felbontotta azokat, és az Úr megbocsát neki. Minden fogadalmat és minden önsanyargatásra vonatkozó megtartóztatási esküt a férj megerősíthet és a férj felbonthat. De ha tényleg elhallgatja neki a férje egy napról más napra, akkor megerősíti minden fogadalmát vagy minden megtartóztatását, mely rajta van, megerősítette azokat, mert elhallgatta neki, amely napon hallotta. Ha pedig kifejezetten felbontja azokat, miután meghallotta; akkor magára veszi az asszony bűnét. Ezek azok a törvények, melyeket Mózesnek parancsolt az Úr férj és felesége között; atya és leánya között, míg leány korában atyja házában van.

***

A szombat (sabbát) parancsa: Ex. 23,12; 31,12-17

Hat napon át végezd tennivalóidat, a hetediken pedig szünetelj; hogy nyugodjék ökröd és szamarad, és lélegzethez jusson szolgálód fia és a jövevény.

…

És így szólt az Úr Mózesnek, mondván: És te beszélj Izráel fiaival, mondván: Csak az én szombataimat megtartsátok; mert az a jel köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre arra nézve, hogy tudjátok, hogy én, az Úr, vagyok az, aki titeket megszentellek. Tartsátok meg tehát a szombatot, mert szentség az nektek: aki megszentségteleníti, halállal lakol; mert bárki legyen, aki azon valami munkát végez, irtassék ki az a lélek az ő népe közül. Hat napon át kell munkát tenni, de a hetedik napon szombat van, szent ünnepi nyugalom az Úrnak; aki munkát végez a szombat napján, halállal lakoljon. Megtartsák tehát Izráel fiai a szombatot: végrehajtván a szombatot nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. Köztem és Izráel fiai közt jel az örökre; mert hat napon készítette az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megszűnt és felüdült.

***

A nyugalom éve (sabbat sabbáton)

(a) A 7. év: Ex. 23,10-11; Lev. 25,1-7

Hat esztendőn át vesd be földedet; és gyűjtsd be termését: a hetedik esztendőben pedig hagyd ugaron, és engedd, hogy éljenek róla néped szegényei, amit pedig meghagynak, egyék meg a mezei vadak. Így cselekedjél szőlőddel, olajfáddal.

És beszélt az Úr Mózessel a Szináj hegyén, mondván: Beszélj Izráel fiaival, és mondd nekik: Ha bementek abba az országba, melyet én most adok nektek; akkor tartson a föld szombatot az Úrnak. Hat esztendőn át vesd be földedet, hat esztendőn át nyesd meg szőlődet; és gyűjtsd be termését. De a hetedik esztendőben ünnepi nyugalma legyen a földnek, egy szombat az Úrnak: szántóföldedet ne vesd be, és szőlődet ne nyesd meg. Aratásod sarjúját ne arasd le, és nyesetlen venyigéd szőlőit ne szüreteld le; nyugalom esztendeje legyen a földnek. És a föld szombatja legyen nektek eledeletekre, neked, szolgálódnak, szolgálóleányodnak; és napszámosodnak és zsellérednek, akik veled tartózkodnak; és barmodnak és az országodban lévő vadállatoknak: legyen eledelül egész termése.

(b) Az 50. év (jobél / jovél / jubileum): Lev. 25,8-12

Azután számlálj magadnak hét szombatévet, hétszer hét évet úgy, hogy a hét szombatév ideje negyvenkilenc év legyen. Akkor menessz szét zengő kürtöt a hetedik hónapban, a hónap tizedikén; az engesztelés napján menesszetek szét kürtöt egész országtokban; és nyilvánítsátok szent esztendőnek az ötvenedik esztendőt, és hirdessetek elengedést az országban annak minden lakójának; jubileum legyen ez nektek, és térjetek vissza ki-ki a maga birtokába, és ki-ki a maga nemzetségéhez térjen vissza. Jubileumi év legyen nektek az ötvenedik esztendő; ne vessetek és ne arassátok le sarjútermését, és ne szüreteljétek le nyesetlen venyigéit. Mert jubileum ez, szentség legyen nektek; a mezőről éljetek, annak terményével.

(c) A birtokok visszaadása: Lev. 25,13-17

Ebben a jubileumi évben mindenkinek vissza kell térni a maga birtokába. Ha tehát eladsz valamit felebarátodnak, vagy veszel felebarátod kezéből; ne zsaroljátok ki egymást. A jubileum utáni évek számában vedd meg felebarátodtól; a termések éveinek számában adja el ő neked. Ez évek sokaságának megfelelően emeld a vételárt, és ez évek kevés voltának megfelelően szállítsd le a vételárt; mert ő a termések számát adja el neked. Így ne zsaroljátok meg egymást, hanem féljétek Isteneteket; mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek.

(d) Adósság elengedése (semitta): Deut. 15,1-6

Hétévenként elengedést csinálj. És ez az elengedés módja: Engedje el minden hitelező, amit kölcsön adott felebarátjának; ne szorongassa felebarátját és testvérét, mert elengedést hirdettek az Úrért. Az idegent szorongathatod; de amid testvérednél lesz, engedje el kezed. Bár ugyan nem lesz közted szegény, mert megáldván megáld téged az Úr abban az országban, melyet az Úr, a te Istened ad neked, hogy örökségül birtokodba vedd azt; ha ugyan valóban hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, vigyázván, hogy megcselekedd mindezt a parancsolatot, melyet én parancsolok neked ma. Mert az Úr, a te Istened megáld téged, mint ahogyan szólott neked; és te sok nemzetnek adsz kölcsönt, de te nem veszel kölcsön, és sok nemzeten uralkodsz, de rajtad nem uralkodnak.

***

Menedékvárosok: Num. 35,9-15; Deut. 4,41-43

És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak és mondd nekik: Ha ti átmentek a Jordánon Kanaán országába: akkor tegyetek magatoknak kézügybe városokat, melyek menedékvárosok legyenek számotokra; hogy oda meneküljön a gyilkos, aki valakit agyonütött vétségből. Tehát szolgáljanak nektek ezek a városok menedékül a vérbosszuló elől; hogy a gyilkos ne haljon meg addig, míg ítéletre nem állt a közönség elé. Amely városokat pedig adtok (hat menedékvárosotok legyen nektek): azokból három várost a Jordánon túl adjatok, három várost pedig Kanaán országában adjatok; menedékvárosok legyenek. Izráel fiainak és a köztük levő jövevénynek és zsellérnek legyen ez a hat város menedékül; hogy odafuthasson mindenki, aki valakit agyonüt vétségből.

…

Akkor választott ki Mózes három várost a Jordánon túl, napkelet felé: hogy odafuthasson az olyan gyilkos, aki felebarátját nem szándékosan ölte meg, és nem volt neki gyűlölője tegnapról-tegnapelőttről; tehát fusson ezek közül a városok közül egyikbe, és maradjon életben. Bécert a sivatagban a síkság földjén a rúbenieknek; Rámótot Gileádban a gádiaknak; és Gólánt Básánban a manassiaknak.

***

Ünnepek (a tórai ünnepek): Ex. 23,14-17

Háromszor tarts nekem ünnepet egy évben. Tartsd meg a kovásztalan kenyerek ünnepét, hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, amint megparancsoltam neked, az Abíb hónap kitűzött idején, mert akkor jöttél ki Egyiptomból; és ne lássák az én orcámat üres kézzel; és az aratás ünnepét, termelvényed zsengéjét, amit a mezőn vetettél; és a takarodás ünnepét az esztendő végén, mikor termelvényeidet betakarítod a mezőről. Háromszor egy évben jelenjen meg minden férfid az Úr előtt, Jahve előtt.

(a) A kovásztalan kenyér ünnepe (peszah) (“zarándokünnep”): Lev. 23,5-8; Num. 9,9-14; Deut. 16,1-8

Az első hónapban, a hónap tizennegyedikén napszálltakor van az Úr pászkája. Ennek a hónapnak a tizenötödik napján pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe az Úrnak; hét nap kovásztalan kenyeret egyetek. Az első nap szent gyülekezéstek legyen nektek; semmi szolgálati munkát ne tegyetek. Aztán ajánljatok fel az Úrnak tűzáldozatot hét nap; a hetedik napon szent gyülekezés, semmi szolgálati munkát ne tegyetek.

És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha valaki tisztátalan lesz halott miatt, vagy hosszú úton lesz köztetek vagy utódaitok között, mégis csináljon pászkát az Úrnak. A második hónapban a tizennegyedik napon napszálltakor csinálják azt; kovásztalan kenyérrel és keserű füvekkel egyek meg azt. Ne hagyjanak belőle reggelig, és csontot ne törjenek benne; egészen a pászka törvénye szerint csinálják azt. Amely ember pedig tiszta és nincs úton, mégis elmulasztja a pászkát elkészíteni; irtassék ki az a lélek népéből; mert az Úrnak áldozati ajándékát nem ajánlotta fel a maga kitűzött idejében, viselje bűnét az az ember És ha jövevény tartózkodik nálatok és pászkát készít az Úrnak, a pászka törvénye szerint és amint azt kell, úgy csinálja; egy törvényetek legyen nektek, úgy a jövevénynek, mint az ország törzsökös polgárának.

Tartsd meg az Abíb hónapot, és szerezz pászkát az Úrnak, a te Istenednek; mert az Abíb hónapban hozott ki téged az Úr, a te Istened Egyiptomból, éjjel. És áldozzál pászkát az Úrnak, a te Istenednek, juhot és marhát; azon a helyen, melyet választ az Úr, hogy ott lakassa nevét. Ne egyél vele kovászost, hét nap kovásztalan kenyeret egyél vele, nyomorúság kenyerét; mert sietséggel jöttél ki Egyiptom országából, hogy emlékezzél Egyiptom országából való kijöveteled napjára életednek minden idejében. És ne láttassák nálad kovász egész határodban hét napig; és abból a húsból, melyet az első nap este áldozol, ne maradjon reggelig. Nem áldozhatod a pászkát kapuid bármelyikében, melyeket az Úr, a te Istened ad neked; hanem azon a helyen, melyet választ az Úr, a te Istened, hogy nevét ott lakassa, áldozd meg a pászkát este; mikor leszáll a nap, Egyiptomból való kivonulásod idején. És főzd meg és edd meg azon a helyen, melyet választ az Úr, a te Istened; reggel aztán fordulj és eredj sátoraidba. Hat nap egyél kovásztalan kenyeret; a hetedik napon pedig gyülekezeti ünnep legyen az Úrnak, a te Istenednek, ne végezz munkát.

(b) Aratóünnep (savuot) (“zarándokünnep”): Lev. 23,15-21; Deut. 16,9-12

És számláljatok magatoknak az után a szombat után való naptól fogva, amely napon bevittétek az áldozatlengetési kévét; hét hetet, teljesek legyenek. A hetedik szombat után való napig számláljatok ötven napot; akkor ajánljatok fel új ételáldozatot az Úrnak. Lakhelyeitekről hozzatok be áldozatlengetési kenyeret, kettőt, két tized lisztlángból legyenek, kovásszal kell sütni; zsengékül az Úrnak. És ajánljatok fel a kenyérrel hét hibátlan bárányt, egyéveseket, egy fiatal bikát és két kost; legyen égő áldozat az Úrnak, és hozzá a megfelelő ételáldozat és italáldozat, kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak. És készítsetek el egy kecskebakot bűnáldozatnak; két egyéves bárányt pedig visszafizetési vágó áldozatnak. És végezze el velük a pap a zsengéből való kenyérrel együtt az áldozatlengetési szertartást az Úr előtt, a két báránnyal: legyenek szentség az Úrnak, a pap számára. És hirdessétek ki ugyanezen a napon: Szent gyülekezéstek legyen nektek, semmi szolgálati munkát ne tegyetek; örök törvény minden lakhelyeteken nemzedéketekről nemzedéketekre.

Hét hetet számlálj magadnak; mikor belekezd a sarló az álló gabonába, attól fogva kezdj számlálni hét hetet. Akkor tarts hetek ünnepét az Úrnak, a te Istenednek kezed szabad ajándékának mértéke szerint; amit aszerint adsz, amint megáld téged az Úr, a te Istened. És örvendezzél az Úr előtt, a te Istened előtt, te meg fiad és leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita, aki kapuidon belül van és a jövevény, az árva és az özvegy, aki közötted van; azon a helyen, melyet választ az Úr, hogy ott lakassa nevét. És jusson eszedbe, hogy szolga voltál Egyiptomban; tehát tartsd meg és teljesítsd ezeket a törvényeket.

(c) A 7. hónap első napja (ros ha-sána / újév): Lev. 23,23-25

És szólt az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak, mondván: A hetedik hónapban, a hónap elsején ünnepi szünet legyen nálatok, emlékeztető kürtzengés, szent gyülekezés. Semmi szolgálati munkát ne tegyetek; és ajánljatok fel tűzáldozatot az Úrnak.

(d) Engesztelőnap (jom kippur): Lev. 23,26-32

És szólt az Úr Mózessel, mondván: Csak ennek a hetedik hónapnak a tizedikén az engesztelés napja van, szent gyülekezésiek legyen és böjtöljetek; és ajánljatok fel tűzáldozatot az Úrnak. Ugyanezen a napon semmi munkát ne tegyetek; mert engesztelés napja az ertetek való engesztelési szertartás végzésére az Úr előtt, a ti Istenetek előtt. Mert minden lélek, aki nem böjtöl éppen ezen a napon; hát irtassék ki népe közül. És minden lelket, aki bármi munkát tesz ugyanezen a napon: kivesztem azt a lelket népe közül. Semmi munkát ne tegyetek; örök törvény nemzedékeitekről nemzedékeitekre minden lakhelyeteken. Ünnepi nyugalom napja az nektek, és böjtöljetek; a hónap kilencedikének estéjén, egyik estétől másik estéig tartsátok szüneteteket.

(e) Sátoros ünnep (szukkot) (“zarándokünnep”): Lev. 23,33-36.39-43; Deut. 16,13-15

És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Beszélj Izráel fiaival, mondván: Ennek a hetedik hónapnak a tizenötödik napján sátoros ünnep van hét napig az Úrnak. Az első nap szent gyülekezés; semmi szolgálati munkát ne tegyetek. Hét napon át ajánljatok fel tűzáldozatot az Úrnak; a nyolcadik napon szent gyülekezéstek legyen és ajánljatok fel tűzáldozatot az Úrnak, ez gyülekezeti ünnep, semmi szolgálati munkát ne tegyetek.

…

Csak a hetedik hónap tizenötödik napján, mikor a föld termését begyűjtitek, ünnepeljétek meg az Úrnak ünnepét hét napig; az első napon ünnepi szünet, a nyolcadik napon is ünnepi szünet. És vegyetek magatoknak az első nap pompás fagyümölcsöt, pálmaleveleket, sűrű levelű falombot és pataki fűzeket; és örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt hét napig. Így ünnepeljétek meg azt ünnepül az Úrnak hét nap egy évben; örök törvény: nemzedékeitekről nemzedékeitekre a hetedik hónapban ünnepeljétek meg azt. Sátorokban lakjatok hét nap; Izraelben minden törzsökös polgár sátorban lakjék. Hogy megtudják utódaitok, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, mikor kihoztam őket Egyiptom földjéből; én, az Úr, a ti Istenetek.

A sátoros ünnepet hét nap tartsd; mikor betakarodsz szérűdről és sajtódról. És örvendezzél ünnepeden: te meg fiad és leányod, szolgád és szolgálóleányod, a lévita és a jövevény, az árva és az özvegy, aki kapuidon belül van. Hét nap ünnepelj az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, melyet kiválaszt az Úr; mert megáld téged az Úr, a te Istened egész termésedben és kezeidnek minden munkájában, légy hát csak örvendező.

***

Kedusa: Jesaja k., 6,3b

Szent, szent, szent a Seregek Ura;

teljes az egész föld az ő dicsőségével.

***

Ps. 113–118 / Hallél: IMIT / Perls Ármin ford. (1906) (“Hallelújah…” – “Mikor Izraél…” – “Ne nékünk, Örökkévaló…” – “Szeretem, hogy meghallja…” – “Dicsérjétek az Örökkévalót…” – “Adjatok hálát az Örökkévalónak…”)

***

Előjel kérése

(a) József (olaj-jóslás / lékanomanteia): Gen. 44,5

Nemde ez az, amiből az én uram iszik, és ő bűvöléssel jövendőt mond belőle; rosszul tettétek, amit tettetek.

(b) Gideon: Bírák k., 6,36-40

Akkor azt mondta Gedeon az Istennek: Ha az én kezem által vagy megszabadítandó Izraelt, úgy, mint szólottál: íme én egy gyapjú nyiretet teszek ki a szérűre: ha egyedül a nyireten lesz harmat, egyebütt pedig a földön szárazság, abból megtudom, hogy megszabadítod általam Izráelt, amiképpen szólottál. És úgy lett. Mikor másnap korán felkelt és kinyomta a nyiretet; hát harmatot facsart ki a nyiretből, egy tele csésze vizet. Akkor azt mondta Gedeon az Istennek: Ne lobbanjon fel rám haragod, ha beszélek, csak még ez egyszer: oh hadd tegyek kísérletet a nyirettel csak még egyszer, hadd legyen szárazság a nyireten egyedül, egyebütt pedig a földön legyen harmat. És úgy tett az Isten azon az éjszakán; tudniillik szárazság lett a nyireten magán, egyebütt pedig harmat lett a földön.

(c) Babylón királya (nyíl-jóslás / balomanteia): Ezékiel (Jehezkiél) k., 21,26-27

Mert a babiloni király a válaszúton megállt a két út fejénél, hogy jövendőt lásson; megrázta a nyilakat, megkérdezte a teráfimot, megnézte a májat. Jobb kezébe esett a sors: „Jeruzsálem”, hogy feltörő kosokat állítson fel, hogy rivalgásra nyissa száját, hogy felemelje hangját riadóra; hogy faltörő kosokat állítson a kapuk ellen, töltést töltsön, őrtornyot építsen.

***

Kemos és “Jhvh, Jiszraél Istene” (Jiftah és az ammoni király): Bírák k., 11,21b-24

… és birtokába vette Izráel az emoriaknak egész országát, kik abban az országban laktak. Így vették birtokukba az emoriak egész határát: Arnontól a Jabbókig, és a sivatagtól a Jordánig. Mikor tehát az Úr, Izráel Istene űzte ki az emorit az ő nép elől, Izráel elől: most te akarod őt birtokából kiszorítani? Ugye, amit birtokodba ad Kámós, a te istened, te azt birtokodba veszed? Akit tehát az Úr, a mi Istenünk elűzött előlünk, annak pedig minden birtokát mi vesszük el.

***

Baál oltárának lerombolása

(a) Gideon: Bírák k., 6,25-32

Azon éjjel történt aztán, hogy azt mondta neki az Úr: Vedd atyád marhájából a bikát, éspedig a második bikát, a hétéveset; aztán rontsd le atyád Baál-oltárát és a rajta levő szent fát vágd ki; építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek ennek az erődnek a tetején máglyával; aztán vedd azt a második bikát és áldozd meg égő áldozatul a szent fa fáival, amelyet kivágsz. Erre Gedeon vett tíz embert a szolgái közül, és úgy tett, amint az Úr beszélt hozzá; mivel azonban atyja házától és a város embereitől félt nappal tenni, tehát éjjel tette. És mikor a város emberei reggel korán felkeltek, már akkor a Baál oltára le volt rontva, a szent fa pedig, mely rajta volt, ki volt vágva; és a második bika meg volt áldozva égő áldozatul az újon épült oltáron. 'Erre azt mondták egymásnak: Ki cselekedte ezt a dolgot? Mikor aztán kérdezősködtek és kutattak, azt mondták: Gedeon, a Jóás fia cselekedte ezt a dolgot. Akkor azt mondták a város emberei Jóásnak: Hozd ki fiadat, hogy meghaljon; mert lerontotta a Baál oltárát, és mert kivágta a szent fát, mely rajta volt. De Jóás azt mondta mindazoknak, akik körülötte álltak: Ti akartok Baálért perelni; vagy ti akarjátok őt megmenteni? Aki érte perel, ölettessék meg reggelig. Ha Isten, pereljen magáért, hogy lerontották oltárát. És elnevezték őt azon a napon Jerubbaálnak, mondván: Pereljen vele a Baál, mert ő rontotta le oltárát.

(b) Élijáhu (Illés) a Karmel-hegyen: I. Kir. 18,20-40

Mikor Áháb elküldött mindenüvé Izráel fiai közé és összegyűjtötte a prófétákat a Kármel hegyére, akkor Illyés odaállt az egész nép elé, és azt mondta: Meddig akartok kétfelé sántikálni? Ha az Úr az Isten, menjetek őutána, ha pedig a Baál, menjetek az után; de nem felelt neki a nép semmit. Akkor azt mondta Illyés a népnek: Én maradtam meg egyedül az Úr prófétájának; a Baál prófétái pedig négyszázötvenen vannak. Tehát adjanak nekünk két bikát, és ők válasszák maguknak az egyik bikát, darabolják fel és tegyék fel a fára, de tüzet ne tegyenek; én pedig elkészítem a másik bikát, felteszem a fára, de tüzet nem teszek. Aztán ti hívjátok segítségül a ti istenetek nevét, én meg segítségül hívom az Úr nevét; és akkor amelyik Isten a tűzzel felel, az lesz az Isten. Erre azt mondták: Helyes a beszéd! Aztán azt mondta Illyés a Baál prófétáinak: Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát és ti készítsétek el először, mert ti vagytok a többség; és hívjátok segítségül istenetek nevét, de tüzet ne tegyetek. Fogták tehát a bikát, melyet adtak nekik és elkészítették, aztán segítségül hívták a Baál nevét reggeltől délig, mondván: Oh, Baál, hallgass meg minket!; de se hang, se felelő; és sántikáltak az oltár körül, melyet csináltak. Délben aztán csúfolta őket Illyés és azt mondta: Kiáltsatok nagy hangon, mert isten ő, de bizonyosan elgondolkozott, vagy szükségén van, vagy útja van; talán alszik, hogy ébredjen fel. És kiáltottak nagy hangon és vagdalták magukat szokásuk szerint kardokkal és lándzsákkal; míg folyt a vér rajtuk. Mikor aztán elmúlt dél, őrjöngtek addig, amikor az ételáldozatot szokták bemutatni; de se hang, se felelő, se meghallgatás.

Akkor azt mondta Illyés az egész népnek: Lépjetek ide hozzám. Mikor az egész nép odalépett hozzá, helyreállította az Úrnak lerombolt oltárát. Vett ugyanis Illyés tizenkét követ a Jákób fiaiból álló törzsek száma szerint, akihez lett az Úr szava, mondván: Izráel legyen a neved; és megépítette a köveket oltárnak az Úr nevére; és az oltár körül egy árkot csinált, mintegy két széáh magra való helyet. Aztán felrakta a fát rendbe; feldarabolta a bikát és feltette a fára. És azt mondta: Töltsetek meg négy vedret vízzel és öntsétek az égő áldozatra és az oltárra. Aztán azt mondta: Ismételjétek meg; és megismételték; megint mondta: Harmadszor is; és harmadszor is megismételték, úgyhogy a víz körülfolyt az oltáron; és az árkot is megtöltette vízzel. Az ételáldozat bemutatásának idején aztán előlépett Illyés próféta, és azt mondta: Uram, Ábrahám, Izsák és Izráel Istene, ma ismertessék meg, hogy te vagy Isten Izráelben, és én a te szolgád vagyok; és a te szavadra cselekedtem mindezeket a dolgokat. Felelj nekem, Uram, felelj nekem, hogy tudja meg ez a nép, hogy te vagy az Isten, Uram; és te visszafelé fordítottad szívüket! Erre tűz esett le az Úrtól és megemésztette az égő áldozatot és a fát és a köveket és a port; a vizet is felnyalta, mely az árokban volt. Mikor ezt látta az egész nép, arcra estek; és azt mondták: Az Úr az Isten, az Úr az Isten! Illyés pedig azt mondta nekik: Fogjátok meg a Baál prófétáit, senki el ne meneküljön közülük. És mikor megfogták őket, Illyés levitette a Kison patakához, és ott levágatta őket.

***

Révület: “Hát már Saul is a próféták között?”: I. Sám. 10,9-13

És történt, hogy amint hátat fordított, hogy elmenjen Sámueltől, megváltoztatta neki Isten a szívét mássá; és beteljesedtek ezek a jelek mind azon a napon. És mikor odaértek Gibeába és egyszerre szembejött vele egy próféta-csapat: reá szállott Isten lelke, és prófétai elragadtatásba esett közöttük. És mikor mind, akik őt régebbről ismerték, látták, hogy a próféták között van prófétai elragadtatásban: azt mondta a nép, egyik ember a másiknak: Mi lelte Kís fiát, hát Saul is a próféták között van? Erre megszólalt egy odavaló ember és azt mondta: De ki az atyjuk? Így lett közmondássá: Hát Saul is a próféták között van?

Mikor elvégződött prófétai elragadtatása és bement a házba …

***

Az éndori halottidéző: I. Sám. 28,7-25

Tehát azt mondta Saul a szolgáinak: Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt, hadd menjek el hozzá, hogy kérdezősködjem általa; szolgái pedig azt mondták neki: Ihol Én-Dórban van egy halottidéző asszony. Erre Saul felismerhetetlenné tette magát és más ruhákba öltözött, és elment ő és vele két ember, úgyhogy éjjel érkeztek meg az asszonyhoz; és azt mondta: No, mondj nekem jövendőt a holtak szelleme által, és hozd fel nekem azt, akit mondok neked. De az asszony azt mondta neki: Hiszen te tudod, mit tett Saul, hogy kiirtotta a halottidézőket és jósmestereket az országból; miért vetsz hát lelkemnek tőrt, hogy megölj engem? De Saul megesküdött neki az Úrra, mondván: Él az Úr, nem ér téged bűn ebben a dologban. Akkor azt mondta az asszony: Kit hozzak fel neked? És ő azt mondta: Sámuelt hozd fel nekem. És mikor az asszony meglátta Sámuelt, nagy hangon felkiáltott; és azt mondta az asszony Saulnak: Miért csaltál meg engem? hiszen te vagy Saul! De azt mondta neki a király: Ne félj, hanem mit láttál? És azt mondta az asszony Saulnak: Egy istent láttam feljönni a földből. És azt mondta neki: Milyen a formája? És azt mondta: Egy öreg ember jön fel, és felöltőbe van burkolva. Erről megtudta Saul, hogy Sámuel az, és meghajolt arccal a földre és leborult.

És azt mondta Sámuel Saulnak: Miért zavartál meg engem, felhozatván engem? És azt mondta Saul: Nagy szorultságban vagyok, mert a filiszteusok hadakoznak ellenem, Isten pedig eltávozott tőlem, és már nem felel nekem sem a próféták által, sem az álmok által, tehát téged hívattalak, hogy add tudtomra, mit csináljak? Miért is hívattál engem, mikor az Úr eltávozott tőled, és felebarátodé lett; és úgy cselekedett vele az Úr, mint ahogyan szólott énáltalam: hogy kiszakította az úr a királyságot a te kezedből, és felebarátodnak, Dávidnak adta azt? Amiképpen nem hallgattál az Úr szavára és nem teljesítetted haragja hevét Amáleken: akképpen cselekedte ezt a dolgot veled az Úr e mai napon; sőt Izráelt is veled együtt a filiszteusok kezébe adja az Úr. Holnap tehát te és fiaid velem lesztek; egyúttal pedig Izráel táborát a filiszteusok kezébe adja az Úr.

Erre Saul egész hosszában hirtelen a földre esett, és nagyon megfélemlett Sámuel beszédeitől; erő sem volt benne, mert semmit nem evett egész nap és egész éjszaka. Mikor az asszony odament Saulhoz és látta, hogy nagyon megijedt; azt mondta neki: Íme szolgálód hallgatott szavadra, és kockára tettem életemet, mégis megfogadtam beszédeidet, melyeket beszéltél hozzám: most tehát hallgass, kérlek, te is szolgálód szavára, hát hadd készítsek elébed egy falat kenyeret és egyél; hogy legyen benned erő, mikor elmégy az útra. De ő vonakodott, és azt mondta: Nem eszem. Mikor azonban szolgái késztették őt és az asszony is, hallgatott szavukra; és felkelt a földről és felült az ágyra. Az asszonynak pedig volt egy hizlalt borjúja a háznál, azt hamar levágta; aztán lisztet vett és meggyúrta és sütött belőle kovásztalan kenyereket; és odavitte Saul elé és szolgái elé, és ettek; aztán felkeltek és elmentek azon éjszaka.

***

Dávid szakrális tánca: II. Sám. 6,12b-16

… akkor elment Dávid és felvitte az Isten ládáját Obed-Edom házából Dávid városába örömmel: és mikor hat lépést megtettek az Úr ládájának vivői; áldozott egy ökröt és egy hízott borjút. És Dávid táncolt teljes erejéből az Úr előtt; és Dávid gyolcs vállraöltőbe volt öltözve: mikor Dávid és Izráel egész háza felvitték az Úr ládáját ujjongással és kürtzengéssel. És történt, hogy mikor az Úr ládája bevonult Dávid városába; Mikal, a Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon, és meglátta, hogy Dávid, a király hogyan ugrál és táncol az Úr előtt, és megvetette őt szívében.

***

Prófétai elhívatás

(a) Elizeus (Elísa), I. Kir. 19,19-21

Mikor onnét elment, előtalálta Elisát, Sáfát fiát, aki éppen szántott, tizenkét iga volt előtte, és ő a tizenkettedikkel volt; és Illyés átment hozzá, és reá vetette a köpenyét. Erre otthagyta a marhát és Illyés után futott, és azt mondta: Hadd csókoljam meg, kérlek, atyámat és anyámat és hadd kövesselek téged!; mire ő azt mondta: Eredj, menj vissza, mert mit csináltam veled? Vissza is ment tőle, és vett egy iga-marhát és megáldozta, a marhák szerszámainál pedig megfőzte húsukat és a népnek adta és ettek; aztán felkelt, elment Illyés után, és szolgája lett neki.

(b) Jesaja k., 6

Uzzija királynak halála évében

láttam az Urat

ülni magas és emelkedett királyi széken;

és prémei betöltötték a templomot.

Szeráfok szolgálnak előtte,

hat-hat szárnya egynek-egynek;

kettővel arcát takarja,

kettővel lábait takarja,

kettővel pedig repül.

És kiáltott egyik a másiknak és mondta:

Szent, szent, szent a Seregek Ura;

teljes az egész föld az ő dicsőségével.

És megreszkettek a küszöbök félfái

(a kiáltó hangjától);

és a ház tele lett füsttel.

Erre azt mondtam: Jaj nekem, mert elvesztem

mert tisztátalan ajkú ember vagyok én,

és tisztátalan ajkú nép közt lakom én;

és a királyt, a Seregek Urát látták a szemeim!

Erre hozzám repült egy a szeráfok közül,

és kezében parázs volt (fogóval vette az oltárról):

és szájamhoz értette és azt mondta:

Íme ez ihlette ajkaidat,

és eltávozott bűnöd;

és vétked elfedeztetett.

És hallottam az Úr szavát, hogy azt mondta:

Kit küldjek

és ki megy el nekünk?;

mire azt mondtam: Ihol én, küldj el engem!

És azt mondta: Menj, és mondd ennek a népnek:

Hallván halljatok és ne értsetek,"

és látván lássatok, és át ne lássatok.

Kövérítsd meg e népnek szívét,

és füleit nehezítsd meg,

és szemeit ragaszd le:

nehogy lásson szemeivel

és füleivel halljon;

és szíve értsen, és megtérjen,

és meggyógyuljon.

És azt mondtam: Meddig Uram?

És azt mondta:

Míg puszták nem lesznek

a városok lakos nélkül,

és a házak ember nélkül,

és a föld pusztává nem pusztul.

És mikor az Úr messze viszi az embert

[és nagy lesz az elhagyatottság az országban]:

és még egy tizedrész lesz benne,

akkor ismét elpusztításra kerül.

Mint a cserfa és a tölgyfa,

melyből kivágáskor egy csonk marad:

a szent mag lesz a csonkja.

(c) Jeremiás (Jiremjáhu) k., 1,4-10

És lett az Úr szava hozzám, mondván:

Mielőtt alkottalak, a hasban ismertelek;

és mielőtt a méhből kijöttél, megszenteltelek,

a nemzetek prófétájává tettelek téged.

Én pedig azt mondtam: Jaj, uram, én Uram;

hiszen nem tudok beszélni, mert ifjú vagyok én.

És azt mondta az Úr nekem:

Ne mondd: „Ifjú vagyok én."

Hanem bármire küldelek, elmenj,

és bármit parancsolok neked, szóld.

Ne félj tőlük, mert veled vagyok én,

hogy megszabadítsalak, mond az Úr.

És kinyújtotta az Úr a kezét,

és illette számat;

és azt mondta az Úr nekem:

Íme szádba teszem igéimet.

Íme rendellek téged a mai nap a nemzetek fölé,

és a királyságok fölé,

hogy gyomlálj és irts és pusztíts és rombolj,

ültess és építs.

(d) Ezékiel (Jehezkiél) k., 2,1–3,3

És azt mondta nekem: Emberfia, állj lábaidra, hadd szóljak veled! És amint szólt hozzám, szellem jött belém, és lábaimra állított engem; és hallottam, aki beszélgetett velem.

És azt mondta nekem: Emberfia, én téged Izráel fiaihoz küldelek, ahhoz a pártos nemzethez, mely pártot ütött ellenem; ők és atyáik vétkeztek ellenem mind e mai napig. És ezekhez a kemény arcú és kemény szívű fiakhoz küldelek én téged; és mondd nekik: így mondta az én uram, az Úr! És ők vagy meghallgatják, vagy elhagyják, mert pártos ház ők; de tudják meg, hogy próféta volt közöttük. És te, emberfia, ne félj tőlük és szavaiktól ne félj; mert tövisek és tüskék ők veled, és te skorpiók közt lakol. Szavaiktól ne félj, és tőlük meg ne ijedj; mert pártos ház ők. És szóld az én szavaimat hozzájuk, ha hallgatják, ha elhagyják; mert pártosok ők. De te, emberfia, hallgasd meg, amit én szólok hozzád, ne légy pártos, mint a pártos ház; tátsd ki szádat, és edd meg, amit én adok neked. És láttam, íme egy kéz nyúlt felém; és egy könyvtüret volt benne. És kiterítette azt előttem, és be volt írva belül és kívül; és siralmak voltak beleírva, és sóhaj és jaj. És azt mondta nekem, Emberfia, amit kapsz, edd meg; edd meg ezt a türetet, és eredj, szólj Izráel házához. És kinyitottam a számat; és megetette velem ezt a türetet. És azt mondta nekem: Emberfia, hasadat etesd meg és beleidet töltsd meg ezzel a türettel, melyet én neked adok. És mikor megettem, olyan édes volt számban, mint a méz.

***

Próféták jelképes gesztusai

(a) Jesaja meztelenül: 20,1-6

Amely esztendőben Asdódba érkezett a Tartán,

mikor Szargon, Asszíria királya küldte őt;

és ostromolta Asdódot és bevette azt:

abban az időben szólott az Úr Jesaja által,

az Ámóc fia által, mondván:

Eredj és oldozd le a csuhát derekadról,

és sarudat húzd le lábadról.

És úgy tett: meztelen és mezítláb járt.

Akkor azt mondta az Úr:

Amiképpen járt szolgám, Jesaja,

meztelen és mezítláb három esztendeig

jelül és kijelentésül Egyiptom és Szerecsenország ellen:

úgy hajtja cl Asszíria királya

az egyiptomi hadifoglyokat és szerecsenországi rabokat;

ifjakat és véneket meztelen és mezítláb,

és megmeztelenített alfellel, Egyiptom csúfjára.

És megijednek és megszégyenülnek reményük,

 Szerecsenország

és dicsekvésük, Egyiptom miatt.

És azt mondja majd e partvidék

lakossága azon a napon:

Íme így járt a mi reményünk,

ahova futottunk segítségért;

hogy megszabaduljunk Asszíria királya elől,

hát hogy menekülünk mi meg?!

(b) Jeremiás (Jiremjáhu) a fazekas házában: 18,1-12; 19,1-15

Az a beszéd, mely lett Jeremiához az Úr részéről, mondván: Kelj fel, és menj le a fazekas házába; és ott hallatom veled szavaimat. És lementem a fazekas házába; és ő éppen dolgozott a korongon. És ha elromlott az edény, amit csinálni akart; „mint a fazekas kezébe való agyagot", újracsinálta azt más edénnyé, aszerint, amint a fazekas jónak látta csinálni.

Akkor lett az Úr szava hozzám, mondván: Vajon nem tehetek úgy veletek, Izráel háza, mond az Úr, mint ez a fazekas? Íme mint agyag a fazekas kezében, úgy vagytok ti az én kezemben, Izráel háza. Egy pillanatban kimondom egy nemzetre és királyságra, hogy kigyomlálom és ledöntöm és elveszítem: de megtér az a nemzet gonoszságából, amely ellen szólottam, és megbánom a veszedelmet, melyet reá hozni gondoltam. Más pillanatban kimondom egy nemzetre és királyságra, hogy felépítem és elplántálom: de elköveti azt, ami rossz az én szememben, hogy nem hallgat szavamra, és megbánom azt a jót, amit mondtam, hogy jót teszek vele. Most azért mondd csak Júda embereinek és Jeruzsálem lakosainak, mondván: Így mondta az Úr: Íme én veszedelmet készítek rátok, és tervet tervezek ellenetek; térjetek meg hát, ki-ki a maga gonosz útjáról, és jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket. És azt fogják mondani: Hiába! mert a saját gondolataink után akarunk járni, és mindnyájan a saját gonosz szívünk makacssága szerint cselekszünk.

…

Így mondta az Úr: Menj és végy egy fazekas-agyag korsót, és néhányat a nép vénei közül és a papok vénei közül. És eredj ki a Ben-Hinnom földjébe, mely a Cserépkapu nyílása előtt van, és prédikáld ott azokat a szavakat, melyeket én szólok hozzád. És mondd: Halljátok az Úr szavát, Júda királyai és Jeruzsálem lakosai; így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Íme én veszedelmet hozok erre a helyre, hogy mindenkinek megcsendülnek a fülei, aki hallja. Azért, mert engem elhagytak, és idegenné tették ezt a helyet, és más isteneknek füstölögtettek rajta, kiket nem ismertek sem ők, sem atyáik, sem Júda királyai; és megtöltötték ezt a helyet ártatlanok vérével; és bámákat építettek a Baálnak, hogy fiaikat megégessék a tűzben égő áldozatul a Baálnak; amit nem parancsoltam, nem is szóltam, eszembe sem jutott.

Ezért íme napok jönnek, mond az Úr, és nem mondják többé ennek a helynek, hogy Tófet és Ben-Hinnom völgye; hanem Öldöklés völgye. És megüresítem Júda és Jeruzsálem tanácsát ezen a helyen, és elejtem őket karddal ellenségeik előtt, és azok keze által, akik életükre törnek; és hulláikat eledelül adom az ég madarainak és a föld állatainak. És teszem ezt a várost iszonyattá és csúfsággá; aki átmegy rajta, mind meghökken, és csúfolja minden csapásáért. És megetetem velük fiaik húsát és leányaik húsát, és megeszik egymás húsát a szükségben és a szorongatásban, mellyel szorongatják őket ellenségeik, és akik életükre törnek.

Akkor törd el a korsót azok szemei előtt, akik veled mentek. És mondd nekik: Így mondta a Seregek Ura: Így töröm össze ezt a népet és ezt a várost, mint egy cserépedényt összetörnek, mely többé meg nem gyógyítható; és a Tófetben temetni fognak, mert nem lesz hely temetésre. Így cselekszem ezzel a hellyel, mond az Úr, és lakosaival; nevezetesen olyanná teszem ezt a várost, mint Tófet. És olyanokká lesznek Jeruzsálem házai és Júda királyainak házai, a tisztátalanok, mint a Tófet helye; egyáltalán minden ház, melynek tetején füstölögtettek az ég egész seregének és italáldozatot öntöttek idegen isteneknek.

És mikor Jeremia megjött a Tófetből, ahova az Úr küldte őt prófétálni, megállt az Úr házának udvarában, és azt mondta az egész népnek: Így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Íme én elhozom erre a városra és minden városaira mindazt a veszedelmet, amit szóltam reá; mert megkeményítették nyakukat, hogy ne hallgassanak szavaimra.

(c) Jeremiás (Jiremjáhu), járommal a nyakában: 27

[Jósia fia Jójákim, Júda királya uralkodásának kezdetén lett ez a szó Jere-miához az Úr részéről, mondván:]

Így mondta nekem az Úr: Csinálj magadnak köteleket és jármokat, és vedd azokat a nyakadba. És küldd el azokat Edom királyához és Móáb királyához és Ammon fiainak királyához és Tírusz királyához és Cidon királyához követek által, kik jönnek Jeruzsálembe Cidkijjához, Júda királyához. És adj nekik parancsot uraikhoz, mondván: Így mondta a Seregek Ura, Izrael Istene: Így mondjátok uraitoknak:

Én alkottam a földet, az embert és az állatot, mely a föld színén van, az én nagy erőmmel és kinyújtott karommal; és annak adom azt, akit helyesnek látok. És most én mindezeket az országokat Nabukadneccárnak, Babilónia királyának, az én szolgámnak kezébe adtam; még a mező vadját is neki adtam, hogy neki szolgáljon. Tehát őt fogja szolgálni minden nemzet, és fiát és fiának fiát, míg el nem jön az ő országának ideje is, mikor szolgává teszik azt, sok nemzet és nagy királyok. És lesz, hogy amely nemzet és királyság nem lesz szolgájává neki, Nabukadneccárnak, Babilónia királyának, és amelyik nem adja nyakát a babilóniai király jármába, karddal és éhséggel és dögvésszel látogatom meg azt a nemzetet, mond az Úr, míg nem végzek velük az ő keze által. Ti tehát ne hallgassatok prófétáitokra és jövendőmondóitokra és álomlátóitokra és felhőnézőitekre és varázslóitokra, akik azt mondják nektek, mondván: Nem fogjátok a babilóniai királyt szolgálni: mert ők hazugságot prófétálnak nektek, hogy eltávolítsanak benneteket földeitekről, és elszórjalak titeket, és elvesszetek. Azt a nemzetet pedig, amelyik nyakát a babilóniai király jármába hajtja és szolgálja őt, azt meghagyom a saját földjén, mond az Úr, és műveli azt, és lakik rajta.

Cidkijjához, Júda királyához is egészen ezekkel a szavakkal szóltam, mondván: Hajtsátok nyakatokat a babilóniai király jármába és szolgáljátok őt és népét, és éltek. Miért halnátok meg, te és néped, kardtól, éhségtől és dögvésztől; mint az olyan nemzetről mondta az Úr, mely nem akarja Babilónia királyát szolgálni? Ne hallgassatok hát a próféták szavaira, akik azt mondják nektek, mondván: Nem lesztek a babilóniai király szolgái; mert ők hazugságot prófétálnak nektek. Mert nem küldtem őket, mond az Úr, és ők hamisan prófétálnak az én nevemben, hogy elszórjalak titeket és elvesszetek ti és a próféták, kik nektek prófétálnak.

A papokhoz is és ehhez az egész néphez szólottam, mondván: Így mondta az Úr: Ne hallgassatok prófétáitok szavaira, kik prófétálnak nektek, mondván: Íme az Úr házának edényei visszahozatnak Babilóniából most hamarjában; mert ők hazugságot prófétálnak nektek. Ne hallgassatok rájuk, szolgáljátok Babilónia királyát és éltek; miért legyen ez a város rommá? És ha ők próféták és van náluk Úrigéje: nosza járjanak közbe a Seregek Uránál, hogy az Úr házában és Júda királyának házában és Jeruzsálemben megmaradt edények ne menjenek Babilóniába!

Mert így mondta a Seregek Ura az oszlopokról és a tengerről és az állványokról; és a többi edényekről, melyek megmaradtak ebben a városban; melyeket nem vett el Nabukadneccár, Babilónia királya, mikor fogságra hurcolta Jekonját, Jójákim fiát, Júda királyát Jeruzsálemből Babilóniába, és Júda és Jeruzsálem minden nemes emberét; bizony így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene azokról az edényekről, melyek megmaradtak az Úr házában és Júda királyának házában és Jeruzsálemben: Babilóniába fognak vitetni és ott lesznek: addig a napig, melyen meglátogatom őket, mond az Úr, és felhozom őket és visszahozom őket erre a helyre.

***

Igaz és hamis prófécia

(a) Deut. 18,15-22

Nem így adta neked az Úr, a te Istened. Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened kebeledből, testvéreid közül, olyat, mint én; arra hallgassatok. Egészen úgy, mint kérted az Úrtól, a te Istenedtől Hóreben, a gyülekezet napján, mondván: Nem hallhatom tovább az Úrnak, az én Istenemnek hangját, és ezt a nagy tüzet nem nézhetem tovább, hogy meg ne haljak; az Úr pedig azt mondta nekem: Helyesen tették, hogy szóltak: prófétát támasztok nekik testvéreik közül, mint téged; és szájába adom szavaimat, hogy egészen azt beszélje nekik, amit parancsolok neki. És hogyha valaki nem hallgat az én beszédeimre, melyeket ő az én nevemben szól: én megkeresem azon. De az a próféta, aki egy szót mer szólni az én nevemben, amit nem parancsoltam neki, hogy szóljon, és aki más istenek nevében szól; haljon meg az a próféta. És ha azt mondod magadban: Hogyan ismerjük meg azt a szót, amit nem az Úr szólt? Amit a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg a dolog és nem következik be, az a szó az, amit nem szólott az Úr; elbizakodottságból mondta azt a próféta, ne félj tőle.

(b) Mikejáhu: I. Kir. 22,13-28

A követ pedig, aki elment Mikáját elhívni, beszélt neki, mondván: Nézd csak, kérlek, a próféták szava egyhangúlag jó a királynak; legyen hát a te szavad olyan, mint azoké, te is szólj jót. De Mikája azt mondta: Él az Úr, hogy amit mondani fog nekem az Úr, azt szólom. Mikor odaért a királyhoz, azt mondta neki a király: Mikája, hadba vonuljak-e Rámót-Gileád ellen vagy elhagyjuk? És azt mondta neki: Vonulj fel és szerencsés leszel, mert az Úr kezébe adja a királynak. Erre azt mondta neki a király: Hányszor eskesselek meg, hogy nekem csak valóságot beszélj az Úr nevében? Akkor azt mondta: Láttam egész Izráelt szétszóródva a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek nincs pásztoruk; és az Úr azt mondta: Nincs ezeknek uruk, térjen vissza ki-ki az ő házához békességben. Izráel királya pedig azt mondta Jósafátnak: Ugye mondtam neked, nem szokott nekem jót jövendölni, csak rosszat.

Továbbá azt mondta: Halld meg azért az Úr szavát: láttam az Urat trónján ülni és az egész mennyei sereget mellette állani jobbról és balról. És azt mondta az Úr: Ki csábítja felvonulásra Áhábot, hogy aztán elessék Rámót-Gileádban?; mire egyik egyet, másik mást mondott. Akkor kijött ez a szellem, az Úr elé állt, és azt mondta: Én elcsábítom őt; az Úr pedig azt mondta neki: Mivel? Azt mondta: Elmegyek, és hazugság szelleme leszek minden prófétájának szájában; erre azt mondta: Csábítsd el, el is tudod, eredj, és tégy úgy! Most tehát íme az Úr hazugság szellemét adta mindezeknek a prófétáidnak szájába; mert az Úr veszedelmet szólt felőled. Erre Cidkijjá, Kenaáná fia odalépett, állon ütötte Mikáját és azt mondta: Hol ment át az Úr szelleme tőlem, hogy veled beszéljen? Mikája pedig azt mondta: Majd meglátod azon a napon, melyen egyik szobából a másik szobába mégy, hogy elrejtőzzél. Erre Izráel királya azt mondta: Fogd meg Mikáját és vidd vissza őt Ámonhoz, a város fejéhez, és Jóás királyfihoz; és mondd: Így mondta a király: Tegyétek ezt a börtönbe; és tartsátok szűk kenyéren és szűk vízen, amíg megjövök békével. Amire Mikája azt mondta: Ha valóban visszatérsz békével, nem az Úr szólt általam. Majd azt mondta: Halljátok meg népek mind.

***

Hamis próféták ellen

(a) Míkha k., 3,5-7.11

Így mondta az Úr a próféták ellen,

akik népemet félrevezetik;

akik, míg fogaikkal harapnak,

hát békét hirdetnek;

de aki nem ad a szájukba,

az ellen háborút szentelnek.

Ezért éj reátok, látomástalan,

és sötétség rátok, jóslattalan;

és leszáll a nap a próféták felett,

és elsötétül rajtuk a nappal.

És megszégyenülnek a látnokok,

és szégyent vallanak a jósok.

És elfedik szakállukat mindnyájan,

mert nem lesz Isten felelete:

…

Melynek fői ajándékért ítélnek,

és papjai árért adnak tórát.

És prófétái pénzért jövendölnek;

és az Úrra támaszkodnak, mondván:

Nemde az Úr közöttünk van?

Nem jön reánk veszedelem!

(b) Jeremiás (Jiremjáhu) k., 23,16-17; 25,28; 27,9-10

Így mondta a Seregek Ura:

Ne hallgassatok a próféták szavaira,

akik nektek prófétálnak:

bolondítanak ők titeket,

a saját szívük látását beszélik,

nem az Úr szájából.

Folyton azt mondják azoknak, kik engem lenéznek:

Szólt az Úr, hogy béke jön reátok;

és aki szíve makacsságában jár, mindnek azt mondják:

Nem jön rátok veszedelem.

…

És lesz, ha nem akarják elvenni kezedből a poharat, hogy igyanak, akkor mondd nekik: Így mondta a Seregek Ura: Bizonnyal innotok kell.

…

Ti tehát ne hallgassatok prófétáitokra és jövendőmondóitokra és álomlátóitokra és felhőnézőitekre és varázslóitokra, akik azt mondják nektek, mondván: Nem fogjátok a babilóniai királyt szolgálni: mert ők hazugságot prófétálnak nektek, hogy eltávolítsanak benneteket földeitekről, és elszórjalak titeket, és elvesszetek.

(c) Jeremiás (Jiremjáhu) és Hananja vitája: Jeremiás k., 28

És lett ugyanabban az évben, Cidkijjá júdai király uralkodásának kezdetén, a negyedik évben, az ötödik hónapban; azt mondta nekem Azzur fia Hananja, a Gibeonból való próféta az Úr házában a papok és az egész nép szemei előtt, mondván: Így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene, mondván: Eltörlöm a babilóniai király igáját. Két esztendőn belül én visszahozom erre a helyre az Úr házának minden edényét, melyet elvett Nabukadneccár babilóniai király erről a helyről, és elvitt Babilóniába. Jójákim fiát, Jekonjá júdai királyt is és minden júdai foglyot, akik Babilóniába mentek, én visszahozom erre a helyre, mond az Úr; mert eltöröm a babilóniai király igáját.

Erre azt mondta Jeremia próféta Hananja prófétának, a papok szemei előtt és az egész nép szemei előtt, akik az Úr házában állottak; azt mondta Jeremia próféta: Ámen, cselekedjék így az Úr; teljesítse az Úr szavaidat, melyeket prófétáltál, visszahozván az Úr házának edényeit és az összes száműzötteket Babilóniából erre a helyre. Csak halldsza ezt a szót, melyet én most szólok füleidbe, és az egész nép füleibe! Azok a próféták, akik énelőttem és teelőtted voltak öröktől fogva, sok országra és nagy királyságokra vonatkozólag háborúról, veszedelemről és dögvészről prófétáltak. Amely próféta békéről prófétál: mikor bekövetkezik a próféta szava, akkor ismerszik meg ez a próféta, hogy igazán az Úr küldötte őt. Akkor elvette Hananja próféta a jármot Jeremia próféta nyakáról, és eltörte azt. És azt mondta Hananja az egész nép szemei előtt, mondván: Így mondta az Úr: Így töröm el Nabukadneccár babilóniai király igáját két esztendőn belül minden nemzet nyakáról. Ezzel elment Jeremia próféta a maga útjára.

Lett pedig az Úr szava Jeremiához, miután eltörte Hananja próféta a jármot Jeremia próféta nyakáról, mondván: Menj és mondd Hananjának, mondván: Így mondta az Úr: Fajármokat törtél el, és csináltál helyükbe vasjármokat. Mert így mondta a Seregek Ura, Izráel Istene: Vasjármot teszek mindezeknek a nemzeteknek nyakába, hogy szolgálják Nabukadneccár babilóniai királyt, és szolgálni fogják őt; még a mező vadait is neki adom. Aztán azt mondta Jeremia próféta Hananja prófétának: Halldsza, Hananja: nem küldött téged az Úr, és te hazugsággal biztattad ezt a népet. Ezért így mondta az Úr: Íme én elküldelek téged a föld színéről: ez esztendőben meghalsz, mert pártütést szóltál az Úr ellen. És meghalt Hananja próféta abban az esztendőben, a hetedik hónapban.

(d) A hamis próféták jegyzéke (Qumrán): 4Q339

1/ A hamis próféták, akik föllépnek [Izrael]ben:

2/ Balaám, Beór fia

3/ a Bét-él-i öreg,

4/ [Cid]qija, Ke[n]a‘ana fia

5/ [’Aha’a]b, Q[ol]ija fia

6/ [Cid]qija, M[a‘a]szeja fia

7/ [Semá‘ja, a Ne]helám-beli,

8/ [és Hananja, ‘Az]ur fia,

9/ [a gib]eoni [próféta]

Fröhlich Ida ford., in: uő, A qumráni szövegek magyarul (Studia Orientalia, 1) (Piliscsaba: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 1998), pp. 326–327

***

Asszír mintájú kultusz Jeruzsálemben (Aház, i. e. 730 k.): II. Kir. 16,10-18

Mikor aztán Áház király Damaszkuszba ment Tiglat-Pileszer asszír király elé, és meglátta az oltárt, mely Damaszkuszban volt; megküldte Áház király Urijá papnak az oltár képét és mintáját minden alkatrészére vonatkozólag. És megépíttette Urijá pap az oltárt: egészen amilyent küldött Áház király Damaszkuszból, olyat csináltatott Urijá pap, mire megjött Áház király Damaszkuszból. Mikor aztán megjött a király Damaszkusz-ból, megnézte a király az oltárt; és az oltárhoz járult a király és felment reá; és elfüstölögtette égő áldozatát és ételáldozatát, kiöntötte italáldozatát; és ráhintette visszafizetési áldozatának vérét az oltárra. És a rézoltárt, mely az Úr előtt állt, elmozdíttatta a ház elől, az új oltár közül és az Úr háza közül; és az új oltártól oldalt tétette azt északra. És parancsot adott Áház király Urijá papnak, mondván: A nagy oltáron füstölögtesd a reggeli égő áldozatot és az estéli ételáldozatot, valamint a király égő áldozatát és ételáldozatát, továbbá az ország egész népének égő áldozatát, valamint ételáldozatukat és italáldozatukat, és minden égő áldozat vérét és minden vágóáldozat vérét arra hintsd; a rézoltár pedig legyen nekem tudakozódni. És Urijá pap egészen úgy cselekedett, mint ahogyan Áház király parancsolta.

És levagdaltatta Áház király a rekeszeket az állványokról és eltávolította róluk a medencét is, a tengert is levétette a rézökrökről, melyek alatta voltak, és kőpádimentomra tétette azt. És a szombati fedett folyosót, melyet az Úr házába építettek, és a király külső bejáratát megváltoztatta az Úr házában; Asszíria királya miatt.

***

Az idegen kultuszok / bálványimádás ellen

(a) “Az ég királynője…”: Jeremiás (Jiremjáhu) k., 7,16-20

Te pedig ne imádkozzál e népért, és ne emelj értük jajszót és imét, és ne járj közbe nálam, mert meg nem hallgatlak téged. Hát te nem látod, mit csinálnak ők Júda városaiban, és Jeruzsálem utcáin? A fiak fát szedegetnek, és az atyák gyújtják a tüzet, és az asszonyok tésztét dagasztanak, kalácsot készítvén az ég királynőjének; és italáldozatokat öntenek idegen isteneknek, az én bosszantásomra. Vajon engem bosszantanak-e ők, mond az Úr, nem magukat-e, orcájuk szégyenére? Ezért így mondta az én uram, az Úr: Íme haragom és hevem kiömlik erre a helyre, emberre és állatra, a mező fájára és a föld gyümölcsére; és ég és el nem alszik.

(b) Emberáldozat: Jeremiás (Jiremjáhu) k., 7,30-34

Mert azt cselekedték Júda fiai, ami rossz az én szemeimben, mond az Úr, elhelyzeték undokságaikat abban a házban, amely felett az én nevem neveztetett, hogy megfertőztessék azt. És felépítették a Tófet bámáit, mely a Ben-Hinnom völgyében van, hogy elégessék fiaikat és leányaikat a tűzben, amit nem parancsoltam, és eszembe nem jutott. Ezért íme napok jönnek, mond az Úr, és nem mondják többé, hogy Tófet és Ben-Hinnom völgye, hanem Öldöklés völgye; és temetni fognak Tófetben hely híján. És ennek a népnek hullája eledelévé lesz az ég madarainak és a föld állatainak; és nem lesz, ki elriassza. És megszüntetetem Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az öröm szavát és vigasság szavát, a vőlegény szavét és menyasszony szavát; mert rommá lesz az ország.

(c) “A Nap, a Hold és az ég egész serege…”: Jeremiás (Jiremjáhu) k., 8,1-3

Abban az időben, mond az Úr, kihozzák Júda királyainak csontjait és fejedelmeinek csontjait, és a papok csontjait és a próféták csontjait, és Jeruzsálem lakosainak csontjait sírjaikból; és elterítik azokat a nap előtt és a hold előtt és az ég egész serege előtt, amelyeket szerettek és amelyeket szolgáltak és amelyek után jártak és amelyeknél tudakoztak és amelyek előtt leborultak; össze nem szedik, el nem temetik azokat, ganéjjá lesznek a föld színén. És kívánatosabb lesz a halál az életnél az egész maradéknak, amely megmarad ebből a gonosz nemzetségből, akik mind azokon a helyeken megmaradnak, ahova elűztem őket, mond az Úr.

***

A jeruzsálemi templom mint egyetlen megengedett áldozati hely

(a) Jósijáhu vallási / kultikus reformja: II. Kir. 22,3–23,25

Történt pedig Jósia király tizennyolcadik esztendejében: elküldte a király Sáfánt, Acaljának, Mesullám fiának fiát, az íródeákot, az Úr házába, mondván: Menj fel Hilkija főpaphoz, hogy készítse el a pénzt, mely befolyt az Úr házába; melyet gyűjtöttek a küszöb őrizői a néptől. És adják azt a munka végeztetőinek kezére, akik az Úr házához vannak rendelve; és azok adják azt a munka végzőinek, akik az Úr házában vannak, hogy a ház romlását kijavítsák: az ácsoknak, az építőknek és a kőműveseknek; valamint fák és faragott kövek vásárlására a ház kijavításához. De ne számolják el velük a pénzt, amit kezükbe adnak; hanem azok becsületre járjanak el. Ekkor azt mondta Hilkija főpap Sáfán íródeáknak: A tanítás könyvét megtaláltam az Úr házában; ezzel átadta Hilkija a könyvet Sáfánnak, ki elolvasta azt. Mikor aztán Sáfán íródeák bement a királyhoz és választ vitt a királynak; és azt mondta: Kitöltötték szolgáid a pénzt, mely a házban találtatott, és átadták azt a munka végeztetőinek kezébe, akik az Úr házához vannak rendelve: jelentést is tett Sáfán íródeák a királynak, mondván: Egy könyvet adott nekem Hilkija pap; és elolvasta azt Sáfán a király előtt.

És történt, hogy mikor a király meghallotta a tanítás könyvének szavait; megszaggatta ruháit. És parancsot adott a király Hilkija papnak, Ahikám-nak, a Sáfán fiának, Akbórnak, Mikája fiának, Sáfán íródeáknak és Aszájá királyi szolgának, mondván:Menjetek, kérdezzétek meg az Urat érettem és a népért, és általában egész Júdáért e megtalált könyv szavai felől; mert nagy az Úr haragja, mely felgyulladt ellennünk, amiért atyáink nem hallgattak e könyv szavaira, hogy mindenben úgy cselekedtek volna, amint meg van írva ránk vonatkozólag.

Akkor elment Hilkija pap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszájá Hulda prófétaasszonyhoz, ki Sallumnak, Tikva fiának, Harhász unokájának, a ruhák őrizőjének a felesége volt, és Jeruzsálemben a második kerületben lakott; és szóltak neki. És azt mondta nekik: Így mondta az Úr, Izráel Istene: Mondjátok a férfiúnak, aki titeket hozzám küldött: Így mondta az Úr: Íme én veszedelmet hozok erre a helyre és lakosaira: a könyv minden szavát, melyet olvasott Júda királya. Azért, amiért elhagytak engem és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezeik minden csinálmányával felgyulladt haragom e hely ellen, és nem alszik el. Júda királyához pedig, aki titeket küldött az Urat megkérdezni, ezt mondjátok: Így mondta az Úr, Izráel Istene: Ami azokat a szavakat illeti, melyeket hallottál: Amiért meglágyult a szíved és megaláztad magadat az Úr előtt, mikor hallottad, amit ez ellen a hely ellen és lakosai ellen szóltam, hogy iszonyattá és átokká lesznek, és megszaggattad ruháidat és sírtál előttem; én is meghallgattalak, ez az Úr mondása. Ezért íme én atyáidhoz takarítalak téged, és sírodba takaríttatsz békességgel, és nem látnak szemeid semmit abból a veszedelemből, melyet én erre a helyre hozok.

És mikor a királynak választ vittek, elküldött a király; és mind összegyűjtötték hozzá Júda és Jeruzsálem véneit. Aztán felment az Úr házába, és vele Júda minden embere és Jeruzsálem minden lakója, továbbá a papok és a próféták, szóval az egész nép, kicsinytől fogva nagyig; és elolvasta füleikbe a szövetség könyvének minden szavát, mely az Úr házában találtatott. Akkor az oszlophoz állt a király, és megkötötte a szövetséget az Úr előtt, hogy az Urat fogja követni és megtartja parancsolatait, bizonyságtételeit és törvényeit teljes szívvel és teljes lélekkel, érvényre emelvén e szövetség szavait, melyek meg vannak írva ebben a könyvben; és az egész nép beállt a szövetségbe.

Erre parancsot adott a király Hilkija főpapnak és a másodpapoknak, valamint a küszöb őrizőinek, hogy vigyenek ki az Úr templom terméből minden edényt, mely a Baálnak, Aserának és az ég egész seregének készült; és elégette azokat Jeruzsálemen kívül a Kidron mezőségein, és porukat Bétélbe vitték. És megszüntette a bálványpapokat, akiket Júda királyai állítottak be, a barnákon füstölögtettek Júda városaiban és Jeruzsálem környéken; és akik a Baálnak füstölögtettek, a napnak, a holdnak és az állatövnek, egyszóval az ég egész seregének. És a szent fát kivitette az Úr házából Jeruzsálemen kívül a Kidron patakjához és elégette azt a Kidron patak völgyében és porrá zúzta; és porát a nép fiainak sírjaira hányatta. És lerontotta a szerelempapok házait, akik az Úr házában voltak; ahol az asszonyok házakat szőttek Aserának. És mind bevitette a papokat Júda városaiból, és megfertőztette a bámákat, melyeken azok a papok füstölögtettek, Gebá-tól Beérsebáig; és lerontatta a kapubámákat, melyek Jósua városkormányzó kapubejáratában voltak, mely balra esik, ha valaki a város kapuján bemegy. De nem mehettek fel a bámapapok az Úr oltárához Jeruzsálemben; hanem kovásztalan kenyeret ehettek testvéreik között. Megfertőztette a Tófetet is, mely Hinnom fiainak völgyében volt; hogy senki át ne vihesse fiát vagy leányát a tűzön Moloknak. És eltávolította a lovakat, melyeket Júda királyai a Napnak állítottak, amerre az Úr házába bemennek, Nátán-Melek kamarás csarnoka felé, mely a Parvarimban van; a nap szekereit pedig elégette tűzzel. És az oltárokat, melyek a háztetőn, Aház felházán voltak, melyeket Júda királyai csináltattak, valamint azokat az oltárokat, melyeket Manassé csináltatott az Úr házának mindkét udvarában, ledöntötte a király; és mikor letörette onnét, porukat a Kidron patakba hányatta. Azokat a bámákat is, melyek Jeruzsálemtől keletre, melyek az Olajfák hegyétől délre voltak, melyeket Salamon, Izráel királya építtetett Astárténak, a cidoniak undokságának, és Kámosnak, Móáb un-dokságának, és Miikomnak, Ammon fiai utálatosságának, megfertőztette a király. És összetörette a szent köveket cs kivágatta a szent fákat; és betöltötte a helyüket embercsontokkal.

És azt az oltárt is, mely Bétélben volt, a bámát, melyet Járobeám, Nebát fia csináltatott, aki vétekbe ejtette Izráelt, azt az oltárt is és a bámát ledöntette; és a bámát felégette porrá zúzván, a szent fát pedig elégette. És amint körülnézett Jósia, meglátta a sírokat, melyek ott a hegyen voltak, és odaküldött és elhozatta a csontokat a sírokból, és elégette az oltáron, és így megfertőztette azt; az Úr szava szerint, melyet az Isten embere hirdetett, aki ezeket a dolgokat hirdette. Aztán azt mondta: Micsoda sírkő az, melyet látok? És mikor azt mondták neki a város emberei: Az Isten emberének sírja, aki Júdából jött és ezeket a dolgokat hirdette a bétéli oltár ellen, amiket te megcselekedtél; akkor azt mondta: Hagyjátok őt, senki meg ne mozgassa csontjait! Tehát nem bántották a csontjait, annak a prófétának a csontjaival együtt, aki Samáriából érkezett. És a bámaházakat is, melyek Samária városaiban voltak, melyeket Izrael királyai bosszantásul csináltattak, mind eltávolíttatta Jósia; és egészen a szerint az eljárás szerint bánt el velük, melyet Bétélben követett. A bámák papjait pedig, melyek ott voltak, mind megáldozta az oltárokon, és embercsontokat égetett el rajtuk; így tért vissza Jeruzsálembe.

Akkor megparancsolta a király az egész népnek, mondván: Rendezzetek pászkát az Úrnak, a ti Isteneteknek úgy, mint meg van írva e szövetség-könyvben. Mert nem rendeztek ilyen pászkát a bírák idejétől fogva, akik Izráelt ítélték; Izráel királyainak és Júda királyainak egész idejében sem: csak Jósia király tizennyolcadik esztendejében rendeztek ilyen pászkát az Úrnak Jeruzsálemben.

És a halottidézőket és jósmestereket is, meg a házi isteneket és bálványokat, és általában mindazokat az undokságokat, melyek láthatók voltak Júda országában és Jeruzsálemben, kiirtotta Jósia; hogy érvényre emelje a tanítás szavait, melyek meg vannak írva abban a könyvben, melyet Hilkija pap talált az Úr házában. És őelőtte nem volt király aki, mint ő, úgy megtért volna az Úrhoz, teljes szívéből, teljes lelkéből és minden erejéből, teljesen a Mózes Tanítása szerint; utána sem támadt olyan, mint ő.

(b) A tórai előírás: Deut. 12,2-7

Elveszítvén elveszítsétek mindazokat a helyeket, ahol azok a nemzetek, akiket ti birtokotokba vesztek, az ő isteneiknek szolgáltak; a magas hegyeken és a halmokon, és minden zöld fa alatt. Rontsátok le oltáraikat, törjétek össze szent köveiket és szent fáikat égessétek el tűzben, isteneiknek képeit vágjátok le; és veszítsétek el nevüket arról a helyről. Nem szabad úgy tennetek az Úrral, a ti Istenetekkel, mint azok. Hanem azon a helyen keressetek, melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek minden törzsetek közül, hogy odahelyezze nevét, hogy ott lakoztassa; és odamenj. És odavigyétek égő áldozataitokat, tizedeiteket és kezeitek emelékáldozatait; fogadalmi áldozataitokat, szabad ajándékaitokat, és marhátok és juhotok első fajzását. És ott egyetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt, ti és háznépeitek, és örvendezzetek kezetek minden keresményében; amivel megáldott téged az Úr, a te Istened.

***

Az égő / véres (templomi) áldozatok ellen

(a) I. Sám. 15,22

Sámuel pedig azt mondta: Vajon az Úr előtt van olyan kedves az égő áldozat és vágóáldozat, mint az Úr szavára való hallgatás? Íme: engedelmesség jobb az áldozatnál, és szófogadás a kosok kövérénél.

(b) Jesaja k., 1,10-17

Halljátok az Úr szavát,

Szodoma vezérei;

figyeljetek Istenünk tanítására,

Gomora népe!

Minek nekem véres áldozataitok tömege?;

azt mondja az Úr.

Megelégeltem a kosok égő áldozatait,

és a göbölyök kövérét.

Sem bikák és bárányok verében,

sem bakokéban nem telik kedvem:

ha eljöttök színem előtt jelentkezni,

ki követeli ezt kezetekből?

Udvaromba ne lépjetek többé

hamis áldozatot hozni;

undok füstölés az előttem.

Újhold és szombat,

gyülekezet összehívása:

nem bírok el bűnt és ünneplést!

Újholdjaitokat és ünnepeiteket

meggyűlölte lelkem;

teherré lettek rám nézve,

elfáradtam hordozni.

És ha kiterjesztitek kezeiteket,

elrejtem tőletek szemeimet.

Ha szaporítjátok is az imádságot,

nem hallgatom meg.

Kezeitek vérrel vannak tele;

mosódjatok meg, tisztuljatok meg:

távolítsátok el cselekedeteiteknek

gonoszságát szemeim elől.

Szűnjetek meg rosszat tenni,

tanuljatok jót tenni;

törekedjetek igazságra,

vezessétek jó útra az elnyomót:

tegyetek igazat az árvának,

vigyétek az özvegy perét.

(c) Jeremiás (Jiremjáhu) k., 11,15

Mi a dolga az én egyetlenemnek az én házamban?

Ugye a saját gondolata, a sokak!

És áldozati hússal jönnek ide tőled;

ha veszedelemben vagy, akkor ujjongasz.

(d) Ezékiel (Jehezkiél) k., 13,9

És kezem azok ellen a próféták ellen lesz, akik hiábavalóságot látnak, és akik hazugságot jövendölnek: népem gyülekezetében nem lesznek, és Izráel házának jegyzékébe be nem iratnak, és Izráel földjére be nem mennek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

***

“Jhvh napja” / A harag napja / “Dies irae”: Cefanja k., 1,2-18

1.)

Betakarítván betakarítok mindent

a föld színéről, mond az Úr;

betakarítok embert és állatot,

betakarítom az ég madarát és a tenger halát;

és a botránkozásokat,

és kiirtom az embert a föld színéről, mond az Úr.

És kinyújtom kezemet Júdára,

és Jeruzsálem minden lakójára:

és kiirtom erről a helyről a Baál maradékát,

a bálványpapok nevét a papokkal;

és azokat, akik leborulnak a háztetőkön

az ég seregeinek.

És azokat, akik leborulnak,

esküdvén az Úrra

és esküdvén Miikomra.

És akik elhúzódnak az Úr mögül;

és akik nem keresik az Urat,

és nem őt tudakolják.

2.)

Csitt az én Uram, az Úr előtt:

mert közel van az Úr napja!

Mert vágóáldozatot készített az Úr,

megszentelte hivatalosait.

És lesz az Úr vágóáldozatának napján;

meglátogatom a fejedelmeket,

es a királyfiakat és mindazokat,

akik idegen ruhába öltöznek.

És meglátogatom mind, aki ugrál

a küszöbön azon a napon;

akik megtöltik uruk házát

erőszakkal és csalással.

3.)

És lesz azon a napon,

mond az Úr: Hallga!

Kiáltás a Halkaputól,

és jajgatás az Újvárosból,

és nagy roppanás a halmokról.

Jajgassatok, Kölyü lakói;

mert elpusztult az egész kalmárnép,

kivágattak mind a pénzzel megterheltek.

És lesz abban az időben,

kikutatom Jeruzsálemet mécsekkel;

és meglátogatom a férfiakat,

akik megaludtak sepreiken,

akik azt mondják szívükben:

Nem tesz az Úr sem jót, sem rosszat!

És vagyonuk prédává lesz,

és házaik pusztasággá.

És építenek házakat, és nem lakják;

és ültetnek szőlőket, és nem isszák borukat.

4.)'

Közel van az Úr nagy napja,

közel és hamar nagyon!

Az Úr napjának hangja keserű,

kiált azon a hős.

Düh napja az a nap,

ínség és szorongás napja;

pusztítás és pusztulás napja.

Sötétség és homály napja,

felhő és borulat napja;

kürt és riadal napja

az erődített városok felett,

és a magas ormok felett.

És megszorongatom az embert,

hogy úgy járnak, mint a vakok,

mert az Úr ellen vétkeztek;

és kiöntetik vérük, mint a por,

és húsuk, mint a szemét;

sem ezüstjük, sem aranyuk

nem mentheti meg őket.

Az Úr indulatának napján

és féltékenysége tüzében

megemésztetik az egész föld;

mert véget, bizony hirtelent

cselekszik a föld minden lakójával.

***

Isteni igazságszolgáltatás (theodicea)

(1/a) “Miért szerencsés a bűnösök sorsa?”: Jeremiás (Jiremjáhu) k., 12,1-4

Igaz vagy, Uram, ahhoz, hogy pereljek veled;

csak ítéletekről hadd beszélek veled.

Miért szerencsés a hitetlenek útja,

él nyugalomban minden hűségtelen?

Elültetted őket, meg is gyökereztek,

haladnak, sőt gyümölcsöt teremnek;

közel vagy te, a szájukban,

de távol a veséjükből.

Pedig te, Uram, ismersz engem, látsz engem,

és megpróbáltad szívemet, veled van:

szakítsd külön őket, mint a vágni való juhot,

és szenteld fel őket az öldöklés napjára.

Meddig gyászol az ország,

és szárad ki az egész mező füve,

a benne lakók gonoszsága miatt?

Eltűnt a barom és a madár, mert azt mondták:

Nem látja meg végünket.

(1/b) “Jó neked az, hogy nyomorgatsz?”: Jób k., 10

Lelkemből meguntam életemet,

nekieresztem hát panaszkodásomat;

beszélek lelkem keserűségében.

Azt mondom Istennek: Ne ítélj el engem;

add tudnom, miért perelsz velem?

Hát jó neked, hogy elnyomd,

hogy megvesd kezeid munkáját;

hogy istentelenek tanácsára ragyogtál fel?

Hát testi szemeid vannak neked,

és úgy látsz, mint a halandó lát;

hát olyanok a te napjaid, mint a halandó napjai,

és esztendeid, mint az ember napjai:

hogy bűnösséget keresel nálam,

és vétkességet kutatsz nálam;

mikor tudod, hogy nem vagyok elítélendő,

de nincs, ki kezedből kimentsen?

Kezeid alakítottak ki és alkottak meg engem;

mindenestől együtt, és te semmisítesz meg engem.

(Emlékezzél csak, hogy mint agyagot alkottál meg engem;

és ismét porrá teszel engem?

Nemde, mint tejet öntöttéi ki engem;

és mint oltott tejet megakasztottál engem;

bőrbe és húsba öltöztettél engem;

és csontokkal és inakkal összeszőttél engem.)

Életet és szeretetet alkottál meg velem,

és látogatásod őrizte meg lelkemet;

de ezeket takargattad szívedben,

tudom, hogy ez megvolt nálad:

ha vétkezem, hát vigyázol rám,

és bűnösségem alól fel nem mentesz engem.

Ha bűnös vagyok, jaj nekem,

és ha igaz vagyok, nem emelhetem fel fejemet;

gyalázattal jóllakottan, nyomortól ittasan.

Mert ha felemelném, mint oroszlán vadásznál rám;

és ismét megmutatnád csodáidat rajtam.

Megújítanád bizonyságtételidet ellenem,

megsokasítanád velem való bosszúságodat;

váltott sereg lenne mellettem.

Miért is hoztál ki engem az anyaméhből?

Múltam volna ki, és szem ne látott volna engem!

Volnék, mintha meg nem lettem volna;

az anyaméhből a sírba vitettem volna.

Hiszen kevés napom van, hát szűnjél meg;

és tedd le rólam, hogy felviduljak egy kissé

mielőtt elmegyek, ahonnét nem térek vissza;

a sötétség és halálárnyék országába.

A homály országába, mely olyan, mint a halálárnyék sötétsége, és nincs váltakozás, mikor világosság támad, olyan, mint mikor sötét van.

(2/a) Ps. 1

Boldog ember az,

aki nem jár a hitetlenek tanácsán,

a bűnösök útjára nem áll;

és a csúfolódók székébe nem ül.

Hanem az Úr tanításában van gyönyörűsége;

és az ő tanításán elmélkedik nappal és éjjel.

Mert az olyan, mint a vízfolyás mellé ültetett fa,

amely gyümölcsét idején megadja,

és lombja el nem hervad:

és amit tesz, minden sikerül.

Nem így vannak a hitetlenek;

hanem olyanok, mint a polyva, melyet a szél hajt.

Ezért nem állhatnak meg hitetlenek az ítéletben;

és bűnösök az igazak közönségében.

Mert ismeri az Úr az igazak útját;

a hitetlenek útja pedig elvész.

(2/b) “Isten nem tartja életben a bűnöst”: Jób k., 36,5-15

Íme az Isten hatalmas és nem néz le;

hatalmas szellemi erő.

Nem hagyja életben az istentelent;

de a szegénynek jogát megadja.

Nem vonja le szemeit az igazakról,

és a királyokkal a királyi székbe:

oda ülteti őket örökké és fennen vannak.

Ha pedig béklyóba vannak verve;

fogva vannak nyomorúság köteleiben:

akkor megjelenti nekik cselekedetüket;

és hibáikat, hogy elhatalmaztak:

és megnyitja füleiket a fenyítésnek;

és megmondja, hogy térjenek meg a bűnből.

Ha engedelmeskednek és szolgálnak,

napjaikat a jóban végzik;

és esztendeiket a kedvességekben.

Ha pedig nem engedelmeskednek, nyílnak mennek;

és kimúlnak tudomány híján.

Tehát a képmutató szívűek tegyék le a haragot,

ne kiáltsanak, ha megköti őket,

ha lelkük ifjúságukban hal meg,

és életük a szerelempapokkal:

a szegényt megszabadítja nyomorúsága által;

és a szorongattatás által megnyitja fülüket.

***

Az őrálló felelőssége: Ezékiel k., 33,1-20

És lett hozzám az Úr szava, mondván: Emberfia, szólj néped fiaihoz, és mondd nekik: Ha egy országra kardot viszek; és vesz az ország népe maga közül egy embert, és őrállóvá teszi azt maga felett; és az látja a kardot az országra jönni, és megfújja a kürtöt, és figyelmezteti a népet, és aki hall, hallja a kürt szavát, de nem veszi fel a figyelmeztetést, és eljön a kard, és elragadja őt; akkor annak vére a maga fején lesz. Hallotta a kürtszót, és nem vette fel az intést, legyen rajta a vére; mert ha felvette volna az intést, megmenthette volna életét. De ha az őrálló, mikor látja a kardot jönni, nem fújja meg a kürtöt és a nép nem kap figyelmeztetést és eljön a kard, és elragad belőle egy lelket; az a maga bűnéért ragadtatik el, de vérét az őrálló kezén keresem meg.

Így téged, emberfia, őrállóvá tettelek Izráel háza felett; ha tehát igét hallasz számból, figyelmeztesd őket nevemben. Ha azt mondom a hitetlennek: Hitetlen, bizonnyal meg kell halnod, és te nem szólsz, hogy figyelmeztesd a hitetlent útjára; az a hitetlen a maga bűnéért hal meg, de vérét a te kezeden keresem meg. Ha pedig te figyelmeztetted a hitetlent útjára, hogy térjen meg róla, és nem tér meg útjáról; ő meghal bűnében, de te megmentetted életedet.

És te, emberfia, mondd Izráel házának: Így mondjátok, mondván: Ha bűneink és vétkeink rajtunk vannak; és mi azokban elsenyvedünk, hát hogyan élünk? Mondd nekik: Élek én, mond az én uram, az Úr, hogy nem a hitetlen halálában gyönyörködöm, hanem abban, ha a hitetlen megtér az ő útjáról, és él; térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról; hát miért halnátok meg, Izráel háza?

De te, emberfia, mondd néped fiainak: Az igaz embert meg nem menti igazsága, amely nap elpártol, és a hitetlen el nem botlik hitetlenségében, amely nap megtér hitetlenségéből; tudniillik az igaz ember nem élhet abban, amely nap vétkezik. Ha azt mondom az igaz embernek, hogy élvén él, és ő bízik igazságában és álnokságot cselekszik; semmi igazsága nem fog neki beszámíttatni, és abban az álnokságban, melyet cselekedett, abban hal meg. Ha pedig azt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg; de az megtér vétkéből, és ítéletet és igazságot cselekszik; ha a hitetlen a zálogot visszaadja, a rablottat megtéríti, az élet törvényeiben jár, nem cselekedvén álnokságot: élvén él, meg nem hal. Semmi vétke, melyet elkövetett, nem számíttatik be neki; ítéletet és igazságot cselekedett, élvén éljen.

És azt mondják néped fiai: Nem igazságos az Úr útja; pedig az ő útjuk nem igazságos. Ha eltér az igaz az ő igazságától, és álnokságot cselekszik, abban hal meg; és ha megtér a hitetlen az ő hitetlenségéből, és ítéletet és igazságot cselekszik, ő azok által él. És azt mondjátok: Nem igazságos az Úr útja! Kit-kit a maga útjai szerint ítélek meg köztetek, Izráel háza.

***

Vita a Tízparancsolattal

(a) Jeremiás (Jiremjáhu) k., 31,29-30

Azokban a napokban nem mondják többé:

Az atyák ették meg az egrest,

és a fiak foga vásik bele.

Hanem mindenki a maga bűnéért hal meg;

amely ember az egrest megette,

éppen annak a fogai vásnak bele.

(b) Ezékiel (Jehezkiél) k., 18

És lett hozzám az Úr szava, mondván: Mi az nálatok, hogy ti ezt a példabeszédet mondjátok Izráel földjére, mondván: Az atyák ették meg az egrest és a fiak foga vásik bele? Élek én, mond uram, az Úr, hogy nem kell többé ezt a példabeszédet mondanotok Izráelben. Íme minden lélek az enyém, mint az atya lelke, úgy a fiú lelke is az enyém: amely lélek vétkezik, annak meg kell halni.

De ha valaki igaz akar lenni, és ítéletet és igazságot cselekszik, a hegyeken nem eszik és szemeit nem emeli Izráel házának bálványaihoz, és felebarátjának feleségét meg nem fertőzteti, és tisztulásban levő asszonyhoz nem közeledik; és senkit el nem nyom, az adósságért vett zálogot visszaadja, a másét erővel el nem veszi, kenyerét az éhezőnek adja, és a mezítelent ruhával takarja; uzsorára nem ad, kamatot nem vesz, álnokságtól elfordítja kezét; igaz ítéletet tesz ember és ember között; törvényeimben jár, és ítéleteimet megtartja hűséget cselekedvén: az igaz ember élvén éljen, mond az én uram, az Úr.

És gyermeke lesz neki, egy erőszakos és vérontó fiú; aki ugyan megtesz testvérével vagy egyet ezek közül; de aki mindezeket nem teszi meg; sőt a hegyeken eszik és felebarátja feleségét megfertőzteti; a nyomorultat és szegényt elnyomja, a másét erővel elveszi, zálogot nem ad vissza; és a bálványokhoz emeli szemeit, utálatosságot cselekszik; uzsorára ad és kamatot vesz: és éljen? Ne éljen. Mindezeket az utálatosságokat megcselekedte, halállal haljon meg, az ő vére legyen őrajta.

És íme született neki egy fia, aki látta atyjának minden vétkét, amit cselekedett; és látta, és nem cselekszik olyanokat. A hegyeken nem eszik, szemeit nem emeli Izráel házának bálványaihoz; felebarátja feleségét meg nem fertőzteti; és senkit el nem nyom, zálogot nem vesz, és a másét erővel el nem veszi; kenyerét az éhezőnek adja, és a meztelent ruhával betakarja; álnokságtól elfordítja kezét, uzsorát és kamatot nem vesz, ítéleteimet megcselekszi, törvényeimben jár; ő ne haljon meg atyja bűnéért, élvén éljen. Ami atyját illeti, mert elnyomást követett el, erővel elvette testvérétől, ami a másé, és ami nem jó, azt cselekedte népe között: íme ő meghal bűnéért.

De azt mondjátok: Miért? Nem hordozza a fiú az atya bűnét? Hiszen a fiú ítéletet és igazságot cselekedett, minden törvényemet megtartotta, és megcselekedte azokat, élvén éljen. Amely lélek vétkezett, annak kell meghalni; a fiú ne hordozza az atya bűnét, és az atya ne hordozza a fiú bűnét, az igaznak igazsága önmagán, a hitetlennek is hitetlensége önmagán legyen.

És ha a hitetlen megtér minden bűnéből, melyet cselekedett, és megtartja minden törvényemet, és ítéletet és igazságot cselekszik: élvén éljen, ne haljon meg. Semmi vétke, amit cselekedett, nem tudatik be neki; igazságában, melyet cselekedett, élni fog. Gyönyörködvén gyönyörködöm-e a hitetlen halálában, mond az én uram, az Úr; nem inkább abban-e, hogy megtérjen útjaiból és éljen?

És ha az igaz ember eltér igazságától, és álnokságot cselekszik, egészen azok szerint az utálatosságok szerint cselekszik, melyeket a hitetlen cselekedett, hát éljen? Semmi igazsága, melyet cselekedett, nem tudatik be neki; hűségszegésében, melyet elkövetett, és vétkeiben, melyekkel vétkezett, meg kell halnia. De azt mondjátok: Nem igazságos az Úr útja. Halljátok csak, Izráel háza, az én utam nem igazságos-e? Talán a ti útjaitok nem igazságosak? Ha az igaz ember eltér igazságától és álnokságot cselekszik, és meghal azok miatt, álnokságában hal meg, melyet cselekedett.

És ha hitetlen tér meg hitetlenségéből, amit cselekedett, és ítéletet és igazságot cselekszik, ő tartja lelkét életben. Mert meglátta, és megtért minden bűnéből, melyet cselekedett; élvén éljen, ne haljon meg. De azt mondja Izráel háza: Nem igazságos az Úr útja. Az én útjaim nem igazságosak-e,

Izráel háza? Talán a ti utatok nem igazságos? Ezért mindeniteket útjaitok szerint ítélem meg, Izráel háza, mond az én uram, az Úr; térjetek meg és forduljatok el minden vétkeitektől, hogy ne legyen bűn romlásotokra. Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és szerezzetek magatoknak új szívet és új szellemet; mert miért halnátok meg, Izráel háza? Mert nem gyönyörködöm annak halálában, kinek meg kell halni, mond az én uram, az Úr; térjetek meg tehát, hogy éljetek.

(c) Hasonló tórai előírás: Deut. 24,16

Meg ne ölettessenek atyák fiakért, se fiak meg ne ölettessenek atyákért; ki-ki a maga bűnéért ölettessék meg.

***

“Új szövetség”: Jeremiás (Jiremjáhu) k., 31,31-34

Íme napok jönnek, mond az Úr

és új szövetséget kötök Izráel házával [és Júda házával].

Nem olyan szövetséget, amilyet kötöttem

atyáikkal, amely nap kézen fogtam őket,

hogy kihozzam őket Egyiptom országából;

amikor ők felbontották az én szövetségemet,

mikor férjükké lettem nekik, mond az Úr.

Hanem ez az a szövetség,

amelyet Izráel házával kötötk

azok után a napok után, mond az Úr.

Tanításomat kebelükbe adom,

és szívükre írom azokat;

és Istenük gyanánt leszek nekik,

és ők népem gyanánt lesznek nekem.

És nem tanítja többé senki a felebarátját,

és senki a testvérét, mondván:

Ismerjétek meg az Urat!

Mert mindnyájan ismernek engem

kicsinytől nagyig, mond az Úr,

mert megbocsátom az ő bűneiket,

és vétkeikre többé nem gondolok.

***

Babylóni Névtelen / Paraklétosz / Deutero-Jesaja, “Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet…”, Jesaja k., 40,1-5

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet,

azt mondja Istenetek;

beszéljetek szívére Jeruzsálemnek,

és hirdessétek ki neki,

hogy letelt hadi szolgálata,

hogy le van fizetve bűne;

mert kétszerest vett az Úr kezéből

minden vétkeiért.

Hallga! kikáltó a sivatagban:

Az Úrnak útját készítsétek el;

csináljatok a pusztaságban

egyenes utat Istenünknek!

Minden völgy felemelkedjék,

és minden hegy és halom lesüllyedjen,

és legyen az egyenetlen egyenessé,

és a hegylánc hegyhasadékká!

És megjelenik az Úr dicsősége,

és meglátja minden test egyetemben;

[mert az Úr szája szólott].

***

Kürosz mint isteni szabadító

(a) Mint Marduk választottja: Kürosz agyaghenger-felirata, Harmatta János ford., in: uő, szerk., Ókori keleti történeti chrestomathia (1965, és újabb kiadások), no. VIII/A/2 (részlet)

(b) Mint az Örökkévaló (Jhvh) fölkentje: Jesaja k., 44,21–45,8

Emlékezzél ezekre Jákób és Izráel,

mert szolgám vagy te, én alkottalak;

szolgám vagy te, Izráel, el ne feledkezzél rólam.

Eltöröltem, mint a felhőt, álnokságaidat,

és mint a felleget, vétkeidet;

térj meg hozzám, mert megváltottalak!

Ujjongjatok egek, mert cselekedett az Úr,

rivalgjatok föld mélyei,

kiáltsatok hegyek ujjongással,

erdő és benne minden fa:

mert megváltotta az Úr Jákóbot,

és Izráelben megdicsőíti magát!

Így mondta az Úr, a te megváltód,

és akí születésedtől fogva alakít téged:

Én vagyok az Úr, ki mindent alkotott,

kifeszítette az egeket egyedül,

elterítette a földet (ki volt velem?).

Aki meghiúsítja a hazugok jeleit,

és a jövendőmondókat megbolondítja;

hátratéríti a bölcseket,

és tudományukat bolondsággá teszi.

Aki megvalósítja szolgája beszédét,

és követeinek tanácsát teljesíti;

aki azt mondja Jeruzsálemnek: Legyen lakottá,

és Júda városainak: Építtessenek fel,

és romjait felállítja.

Aki azt mondja az örvénynek: Légy szárazzá,

és: Folyamaidat kiszárítom.

Aki azt mondja Círuszról: Az én pásztorom,

és minden kedvemet teljesíteni fogja;

azt mondván Jeruzsálemre: Épüljön fel,

és a templom fundáltassék meg.

Így mondta az Úr felkentjének, Círusznak,

akit kézen fogtam,

hogy nemzeteket tiporjak le előtte,

és királyok derekát övezzem le;

hogy ajtókat nyissak meg előtte,

és hogy kapukat ne lehessen bezárni:

Én előtted fogok járni,

és emelkedéseket lesimítok;

és rézajtókat betördelek,

vasrekeszeket letördelek:

és neked adom a sötétség készleteit,

és a rejtekek kincseit.

Hogy megtudd, hogy én, az Úr vagyok az,

ki neveden szólítalak,

Izráel Istene; szolgámért, Jákóbért

és választottamért, Izraelért:

és neveden szólítlak téged és becézlek téged;

bár nem ismersz engem.

Én vagyok az Úr, és nincs több,

rajtam kívül nincsen Isten:

felövezlek téged, bár nem ismersz engem,

hogy megtudják napkeleten;

és nyugaton, hogy nincs rajtam kívül,

én vagyok az Úr, és nincs több!

[Aki világosságot alkot és sötétséget teremt,

békét alkot és veszedelmet teremt.]

Én vagyok az Úr, ki mindezeket alkottam;

csepegjetek egek fölülről:

és a felhők áradjanak igazsággal;

a föld táruljon, hogy üdvöt gyümölcsözzenek:

és sarjasszon egyben igazságot;

én vagyok az Úr, aki teremtettem őt.

***

Dareiosz megerősíti Kürosz király korábbi engedélyét a jeruzsálemi templom újbóli felépítésére (i. e. 520 k.): Ezra k., 6,1-10.13, Hahn István ford., in: Harmatta János, szerk., Ókori keleti történeti chrestomathia (1965, és újabb kiadások), no. VIII/A/3, iii

***

Az Örökkévaló szolgája (eved Jhvh): Jesaja k., 42,1-4; 49,1-6; 52,13–53,12

Íme az én szolgám, kire támaszkodom,

választottam, kiben kedvét leli lelkem:

reá adtam az én lelkemet,

terjesszen igazságot a pogányoknak.

Nem kiált és nem fenneleg;

és nem hallatja az utcán hangját:

egy megrepedt nádat nem tör el,

és hamvadó mécsbelet nem olt el.

Hűségesen terjeszti az igazságot;

nem hamvad, és nem törik le:

míg elhelyezi a földön az igazságot;

és az ő tanítására várnak a szigetek.

…

Hallgassatok rám, szigetek,

és figyeljetek, távoli népek;

az Úr születésem óta elhívott engem,

anyám méhében említette nevemet.

És olyanná tette számat, mint az éles kard,

keze árnyékába rejtett engem;

és csiszolt nyílvesszővé tett engem,

tegzébe dugott engem.

És azt mondta nekem: Szolgám vagy te,

Izráel, kiben megdicsőítem magamat.

Bár én azt mondtam: Hiába fáradtam,

hiábavalóságra és semmiségre vesztegettem erőmet.

Valóban, az én ítéletem az Úrnál van,

és jutalmam az én Istenemnél.

És most azt mondta az Úr, az én alkotóm

[születésem óta szolgájává,

hogy visszatérítsem hozzá Jákóbot,

és Izráel hozzá gyűjtessék];

és megbecsült lettem az Úr szemeiben,

és az én Istenem lett az én erőm;

és azt mondta: Nem elég, hogy szolgám légy nekem

Jákób törzseinek felállítására

és Izráel megőrzöttjeinek visszahozására;

hanem a pogányok világosságává teszlek téged,

hogy légy üdvöm a föld határáig.

…

Íme szerencsével jár az én szolgám;

felemelkedik és felmagasztaltatik,

és naggyá lesz igen.

Amiképpen bámultak rajtad sokan;

úgy megrezzent sok nemzetet:

rajta királyok befogják szájukat;

mert amit nem beszéltek nekik, látják,

és amit nem hallottak, megértik.

Ki hitt a mi prédikálásunknak;

és az Úr karja kin jelent meg?

És felszökkent, mint a hajtás, őelőtte;

és mint a gyökér a száraz földből.

Nem volt alakja, és nem volt rajta dísz;

ha néztük, nem olyan arc volt, amit megkívánunk:

úgy el volt torzítva a férfiastól arca,

és az emberiestől az alakja.

Lenézett és legelhagyatottabb ember,

fájdalmak embere, betegség barátja;

és mint aki elől arcunkat elrejtjük,

lenézett, és nem vesszük számba.

Valóban, betegségeinket ő hordozta,

és fájdalmainkat magára vette;

és mi azt gondoltuk, hogy ostoroztatott,

hogy istenverte és megalázott.

Pedig ő a mi vétkeink miatt szúratott keresztül,

bűneink miatt zúzatott össze;

békességünk fenyítéke volt rajta,

és sebei által lett gyógyulásunk.

Mindnyájan eltévedtünk, mint a juhok,

ki-ki a maga útjára fordult;

és az Úr mindnyájunk bűnét reá vetette.

Zaklatták, és ő megalázta magát,

és nem nyitotta meg a száját:

mint a bárány, mikor a mészárszékre viszik,

és mint a juh az őt nyírók előtt megnémul;

úgy nem nyitotta meg a száját.

Zár alól és ítélet alól kivétetett;

de kortársainál ki gondolja meg ezt:

hogy kivágatott az élet földjéről,

a népem vétke miatt volt rajta csapás?

És hitetlenek mellé tették sírját,

és gazdag mellé sírhalmait;

noha jogtalanságot nem követett el,

és csalárdság nem volt szájában.

De az Úrnak tetszett összetörni őt, megkínozni:

hogy ha lelke meghozta a bűnáldozatot,

lásson magot, nyújtsa meg napjait,

és az Úr kedve általa jusson sikerre.

Lelke fáradságából lát, amivel megelégszik,

tudományával megigazít;

igaz lesz az én szolgám a sokaknak,

és bűneiket ő veszi magára.

Ezért részt osztok neki a nagyok közt,

és a hatalmasokkal oszt zsákmányt

azért, mert kiöntötte lelkét halálra

és a bűnösök közé számláltatott;

***

A zsidó vallási közösség életének újra-szabályozása a második templom korában (i. e. 400 k.): Ezra k., 10,10-17; Nehemja k., 10,29–11,2; 13,19-25.27b

Akkor felkelt Ezra pap és azt mondta nekik: Ti hűségszegést követtetek el, hogy idegen asszonyokat telepítettetek be; növelvén Izráel bűnösségét. Most tehát tegyetek vallást az Úrnak, atyáitok Istenének, és tegyétek meg, ami neki kedves: váljatok külön az ország népeitől és az idegen feleségektől. Erre felelt az egész gyülekezet, és azt mondták nagy hangon: Úgy van, szavaid szerint kötelességünk cselekedni; csakhogy a nép sok és az idő esős, úgyhogy nincs mód ez után állni; a munka pedig nem egy-két napra való, mert sokat vétkeztünk ebben a dologban: álljanak hát fejedelmeink az egész gyülekezetért, és mindenki, aki városainkban idegen feleségeket telepített be, jöjjön be meghatározott időkben, és velük az illető város vénei és bírái; míg végre elhárítjuk magunkról Istenünk haragjának hevét ezért a dologért. Csak Jónátán, Asszáél fia, és Jahazjá, Tikvá fia, álltak ennek ellene; és Mesullám és Sabbetai, a levita támogatták őket. Tehát a fogság fiai úgy cselekedtek, és kiválasztatott Ezra, a pap, férfiak, családfők, ősháztájaik számára, és mindnyájan név szerint; és összeültek a tizedik hónap első napján a dolgot megvizsgálni. És végeztek mindazokkal a férfiakkal, akik idegen feleségeket telepítettek, az első hónap első napjára.

A többi nép pedig, a papok, a léviták, az ajtónállók, az énekesek, a templomszolgák, és mindenki, aki az országok népeitől elkülönítette magát az Isten Tanításához, feleségeik, fiaik, és leányaik; mindenki, aki meg tudta érteni, testvéreikhez, hatalmasaikhoz tartották magukat és átok és eskü alatt vállalták, hogy az Isten tanításában járnak, mely Mózes által, az Isten szolgája által adatott; és megtartják és megcselekszik az Úrnak, a mi urunknak minden parancsolatát, és az ő ítéleteit és törvényeit.

Éspedig: A mi lányainkat nem adjuk feleségül az ország népeihez; és az ő lányaikat nem vesszük fiainknak;

Ha az ország népei árukat és mindenféle gabonát hoznak be szombatnapon eladni; nem veszünk tőlük szombaton és szent napon;

Elengedjük a hetedik évet; és minden kézi kölcsönt.

Parancsolatokat is állapítottunk meg magunkra. Hogy évenként egyharmad sekelt vetünk magunkra Istenünk házának szolgálatára, a szent kenyerekre, a folytonos ételáldozatra, a folytonos égő áldozatra, a szombatiakra, az újholdiakra, az ünnepiekre és szentségiekre és a bűnáldozatokra, engesztelést szerezni Izráelért; általában Istenünk házának minden dolgára.

És kivetettük a sorsot a fahordásra a papok, a léviták és a nép között, hogy behozzuk Istenünk házába ősháztájanként meghatározott időre évről évre; tüzelni Urunk Istenünk oltárán, mint meg van írva a Tanításban.

És hogy földünk zsengéit és minden fa minden gyümölcsének zsengéit évről évre behozzuk az Úr házába. Éspedig fiaink és barmaink elsőszülöttjeit úgy, mint a Tanításban meg van írva; marháink és juhaink elsőszülöttjeit pedig bevivén Istenünk házába a papoknak, akik Istenünk házában szolgálnak. Tésztánknak és emelékáldozatunknak, valamint mindenféle fa gyümölcsének, mustnak és olajnak zsengéjét behozzuk a papoknak Istenünk házának csarnokaiba, földünk tizedét pedig a lévitáknak; mert ők, a léviták szedik be a tizedet minden földművelő városunkban. De legyen a pap, Áron fia a lévitákkal, mikor a léviták a tizedet szedik; és a léviták vigyék fel a tized tizedét Istenünk házához a raktárház csarnokaiba. Mert e csarnokokba kell hozni Izráel fiainak és a Lévi fiainak a gabona, must és olaj emelékáldozatát, mert ott vannak a szentély edényei és a papok, kik a szolgálatot végzik, és az ajtónállók és az énekesek; tehát nem szabad elhagynunk Istenünk házát.

És a nép fejedelmei Jeruzsálemben laktak; a többi nép pedig sorsot vetett, hogy tízből egyet bevigyenek, hogy lakjon Jeruzsálemben, a szent városban, kilenc rész pedig a városokban. De szívesen fogadta a nép mindazokat a férfiakat, akik önként mentek Jeruzsálembe lakni.

…

… hát ti még több haragot akartok hozni Izráelre, hogy megszentségtelenítitek a szombatot? Ennélfogva mihelyt árnyékosak lettek Jeruzsálem kapui a szombat előtt, azonnal bezárattam a kapuszárnyakat és megmondtam, hogy ki ne nyissák szombat utánig; és a saját legényeimből állítottam néhányat, be ne juthasson rakomány szombatnapon. Akkor a kereskedők és a mindenféle áruk árusai Jeruzsálemen kívül háltak meg egyszer-kétszer; de megintettem őket és azt mondtam nekik: Ti miért háltok a kőfal előtt? Ha megismétlitek, kezet vetek rátok. Attól az időtől fogva nem érkeztek szombaton. A lévitáknak pedig mondtam, hogy legyenek megtisztulva és úgy jöjjenek a kapukra vigyázni, hogy megőrizzék a szombatnap szentségét. Ezt is tudd be nekem, én Istenem, és légy kegyelmes hozzám kegyelmed nagysága szerint.

Ugyanazokban a napokban láttam olyan zsidókat is, kik asdódi, ammoni, móábi asszonyokat telepítettek be. És fiaik fele asdódiul beszélt, és nem tudtak zsidóul beszélni; hanem egyik vagy másik nép nyelvén. Ezért pereltem velük, átkoztam őket és megvertem közülük némelyeket és megtépdestem őket; aztán megeskettem őket az Istenre, hogy nem adjátok leányaitokat az ő fiaikhoz, és hogy nem vesztek az ő leányaik közül fiaitoknak és magatoknak. … Hát tirólatok kell hallanunk, hogy elkövetitek ezt az egész nagy gonoszságot, hogy hűségszegésbe estek Istenünk iránt, idegen asszonyokat telepítvén be?

***

Szkepszis

(a) Jób k., 21,7-15

…

mi az oka, hogy az istentelenek élnek;

megöregesznek, sőt gyarapodnak erőben?

Magvuk szilárdan áll színük előtt mellettük;

és sarjadékaik szemeik előtt:

házukban béke van félelem nélkül;

és nincs rajtuk Isten vesszeje.

Bikája termékenyít és el nem vet;

tehene szerencsésen ellik és el nem vetél.

Fiataljaikat kieresztik, mint egy falka juhot;

és ugrándoznak gyermekeik.

Dobra és hárfára zendítenek;

és sípszó mellett vigadoznak.

Mikor így eltöltik a jóban napjaikat;

egy pillanat alatt szállnak alá a másvilágra.

Istennek pedig azt mondják: Távozz tőlünk;

mert utaid ismeretét nem kívánjuk:

mi a Mindenható, hogy tiszteljük őt;

és mi haszna, ha imádkozunk hozzá?

(b) Qohelet, 1,1-11; 2,1-11; 8,17

Dávid Prédikátor fiának, a jeruzsálembeli királynak beszédei.

Hiábavalóságok hiábavalósága,

azt mondja a Prédikátor;

hiábavalóságok hiábavalósága,

minden hiábavalóság!

Mi haszna az embernek minden fáradságából,

mellyel fáradozik a nap alatt?

Nemzedék megy és nemzedék jön;

az ország pedig örökké áll.

És felkel a nap és leszáll a nap;

azaz lohol az ő helyére,

ahol fel kell neki kelni.

Megy délnek és kerül északnak;

körbe-körbe megy a szél,

és keringéséhez visszatér a szél.

Minden folyó a tengerbe megy,

még sincsen a tenger tele;

amely helyre a folyók mennek,

oda ismét ugyanazok mennek.

Mindezek a dolgok úgy fáradoznak,

hogy ember ki nem beszélheti;

szem jól nem lakik látásával,

fül be nem telik hallásával:

ami volt, az az, ami lesz,

ami történt, az az, ami történik;

és nincs semmi új a nap alatt.

Ha van valami, amiről azt mondják:

Nézd ezt, ez új; rég megvolt,

azokban a korokban, melyek előttünk voltak.

Nincsen emlékezet az előzőkről;

és a következőkről, amelyek lesznek,

azokról szintén nem lesz emlékezet

azoknál, akik azután lesznek.

…

Mert a sok bölcsességben sok a bosszúság;

és aki tudományt gyűjt, fájdalmat gyűjt.

Én azt mondtam szívemben: Nosza hát,

megkísértelek örömmel, és láss jót!

És íme ez is hiábavalóság:

a nevetésnek azt mondom: Esztelen;

és az örömnek: Mit csinál ez?

Feltettem magamban, borba vonom testemet;

míg szívem bölcsességben vezet, bolondságba fogok,

míg meglátom, mi jó az emberfiáknak:

hogy azt cselekedjék az ég alatt,

életük napjainak száma szerint.

Nagy dolgokat csináltam, építettem házakat;

ültettem magamnak szőlőket:

csináltam magamnak kerteket és parkokat;

és ültettem beléjük mindenféle gyümölcsfát:

csináltam magamnak víztartó tavakat;

öntözni belőlük a fák sarjadó erdejét.

Vásároltam rabszolgákat és rabnőket,

háznál szülöttjeim is voltak nekem;

jószágom is, marha és juh, több volt mindazoknál,

akik előttem voltak Jeruzsálemben.

Gyűjtöttem magamnak ezüstöt és aranyat is;

és királyok vagyonát és a tartományokat.

Szereztem magamnak énekeseket és énekesnőket;

és az emberfiák gyönyörét, nőt és nőket.

És nagyobb lettem és többet gyűjtöttem mindazoknál,

akik előttem voltak Jeruzsálemben;

és bölcsességem is megállt mellettem.

És semmit, amit szemeim kívántak, nem vontam meg tőlük;

nem tartottam vissza szívemet semmi örömtől:

mert minden fáradozásomból volt öröme szívemnek;

és ez volt részem minden fáradozásomból.

És mikor én bármely művemhez fordultam, melyet kezeim alkottak;

és munkámhoz, melynek alkotásával fáradoztam:

hát íme mind hiábavalóság és szélkapkodás;

és nincs haszon az ég alatt.

…

… hát láttam az Istennek egész munkáját,

hogy nem tudja az ember felérni azt a munkát,

ami a nap alatt történik.

Bármely fáradsággal kutassa az ember, nem találja;

és ha azt mondja is a bölcs, hogy tudja, nem érheti fel.

***

Bölcseleti theologia: Jób k., 9,1-12;

Jób pedig felelt és azt mondta:

Valóban tudom, hogy így van;

hogy is lehetne embernek igaza Istennel szemben?

Ha valaki perelni akarna vele;

nem felelhetne meg neki ezerből egyre.

Bölcs szívű és hatalmas erejű;

ki szegült ellene valaha sértetlenül?

(Ő az, aki hegyeket mozdít el észrevétlen;

melyeket felforgat haragjában:

aki felriasztja a földet helyéről;

hogy oszlopai megreszketnek:

aki parancsol a napnak, hogy ne keljen fel;

és a csillagokat bepecsételi:

aki meghajlítja az eget egyedül;

és lelép a tenger magaslataira:

aki a Göncölszekeret, Kaszáscsillagot, Fiastyúkot

és délszak csillagkamaráit alkotta.)

Aki megfoghatatlan nagy dolgokat tesz;

és szám nélkül való csodákat:

íme elmegy előttem és nem látom;

elsuhan és nem veszem őt észre:

íme megragad, ki téríti őt vissza;

ki mondja neki: Mit csinálsz?

***

Női erények patriarchális társadalomban (Éset hajil / “A derék asszony”): Proverbia, 31,10-31

Derék asszonyt kicsoda találhat?

Hisz annak ára messze van az igazgyöngyöktől!

Bízik ahhoz urának szíve;

nem is marad zsákmány nélkül.

Jóval van őhozzá és nem rosszal,

életének minden napján.

Keres gyapjat és lent;

és dolgozik keze gyönyörűségével.

Olyan, mint a kereskedő hajók:

messziről behozza kenyerét.

És felkel még éjszaka;

és kiadja az ételt házának, és a parancsot szolgálóinak.

Gondol mezőre és megveszi azt;

kezeinek gyümölcséből szőlőt ültet.

Felövezi derekát erővel;

és megerősíti karjait.

Megízlelte, hogy jó az üzlete:

nem alszik ki mecse éjszaka:

kezeit a guzsalyra veti;

és ujjai fogják az orsót.

Markát megnyitja a szegénynek;

és kezeit nyújtja a szűkölködőnek.

Nem félti házát a hótól;

mert egész háza karmazsinba van öltözve.'

Térítőket készít magának;

patyolat és bíbor az öltözete.

Ismeretes a kapukban az ura;

amint ül az ország véneivel.

Inget készít és eladja;

és övet ad cl a kereskedőnek.

Erő és dísz az öltözete;

és kacag a következő napnak.

Száját bölcsességre nyitja meg;

és kedves tanítás van a nyelvén.

Vigyáz háza járására;

és a restség kenyerét nem eszi.

Felkelnek fiai, és boldognak mondják őt;

ura, és dicséri őt:

Sok leány végez derék munkát;

de te meghaladod valamennyit.

Csalárd a kedvesség, hiú a szépség;

az istenfélő asszony, az dicsértessék.

Adjatok neki kezeinek gyümölcséből;

és dicsérjek őt a kapukban cselekedetei.

***

IV. Antiokhosz Epiphanész erőszakos kultusz-reformja Jeruzsálemben és a Garizim-hegyen (i. e. 167): I. Makkab. 1,10-64, Dercsényi Móric ford. (1924), in: uő, A Makkabéusok könyve (Népszerű zsidó könyvtár, 12) (Budapest, 1924), pp. *

***

A jeruzsálemi templom (“oltár”) újra-szentelésének ünnepe (hanuqqat ha-mizbé’ah / ho enkainiszmosz tu thüsziasztériu / hanukka) (148 AeSe. apellaiosz / IX-kiszlév 25 / i. e. 164. december 14): I. Makkab. 4,36-61a, Dercsényi Móric ford. (1924), in: uő, A Makkabéusok könyve (Népszerű zsidó könyvtár, 12) (Budapest, 1924), pp. *

***

A két út tana a holt-tengeri / esszénus közösségben

(a) A minta: Deut. 30

De majd mikor rád jönnek mindezek az igék, az áldás és az átok, melyet elődbe adtam; és szívedre veszed minden nemzet közt, ahova száműzött téged az Úr, a te Istened, és megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz a szavára egészen úgy, mint én parancsolom neked ma; te és fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből: akkor megfordítja az Úr sorsodat és könyörül rajtad; és ismét összegyűjt téged minden nép közül, ahova szétszórt az Úr, a te Istened. Ha az ég szélén lesz száműzötted; onnét gyűjt össze az Úr, a te Istened és onnét vesz el téged. És behoz téged az Úr, a te Istened az országba, melyet atyáid foglaltak, és birtokodba veszed azt; és rendbe hoz és megsokasít téged, jobban, mint atyáidat. És körülmetéli az Úr, a te Istened szívedet és magodnak szívét; hogy szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből életedért. Ezt az átkot pedig mind ellenségeidre és gyűlölőidre teszi az Úr, a te Istened, akik üldöztek téged.

Te pedig ismét hallgatni fogsz az Úr szavára; és megcselekszed minden parancsolatát, amit én parancsolok neked ma. És jóval bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezed minden munkájában, méhed gyümölcsében és barmod gyümölcsében, és földed gyümölcsében; mert ismét örülni fog rajtad az Úr jóra, mint örült atyáidon; ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és törvényeit, mely meg van írva a tanításnak ebben a könyvében; ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.

Mert ez a parancsolat, melyet én parancsolok neked ma, nem elérhetetlen neked és nincs távol. Nem az égben van; hogy azt mondd: Ki megy föl kedvünkért az égbe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy megcse-lekedjük? Nem is a tengeren túl van, hogy azt mondd: Ki megy át kedvünkért a tengeren túlra, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy megcselekedjük? Hanem nagyon közel van hozzád az ige: szádban és szívedben, hogy megcselekedhesd.

Nézd meg, elődbe adtam ma az életet és a jót; valamint a halált és a rosszat. Ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsaira, melyeket én parancsolok neked ma, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, járván az ő útain és megtartván parancsolatait, törvényeit és ítéleteit; akkor élsz és sokasodol, és megáld téged az Úr, a te Istened abban az országban, ahova te bemégy, hogy birtokodba vedd azt. Ha pedig elfordul szíved és nem hallgatsz szóra; hanem arra ragadtatol, hogy leborulsz más istenek előtt és azoknak szolgálsz: kijelentem nektek ma, hogy elveszvén elvesztek; nem sok időt értek azon földön, ahova a Jordánon által bemégy, hogy birtokodba vedd azt. Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet; az életet és a halált adtam elődbe, az áldást és az átkot: válaszd tehát az életet, hogy élhess te és a te magod, szeretvén az Urat, a te Istenedet, hallgatván szavára és ragaszkodván hozzá; mert ő a te életed, és időd hosszúsága azon a földön való lakásra, melyről megesküdt az Úr atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik adja.

(b) “A közösség szabályzatá”-ban (Qumrán)

(13) A Mesternek (az a feladata), hogy felvilágosítsa a fény fiait és megismertesse velük az emberi nemhez tartozók természetét, (14) lelkük fajtái szerint, az ismertetőjeleik alapján, tetteiket nemzedékeik során át, és a felelősségre vonás szenvedéseit, illetve békés (15) időszakaikat.

A minden tudásának Istenétől van mindaz, ami létezik és létrejön; rendeltetésüket Ő határozza meg, mielőtt még létrejönnének, (16) és létezésük (ideje) során is ki-ki az Ő dicsőséges elgondolásából (eredő) rendeltetése szerint teljesíti a kötelességeit, s ezen nem lehet változtatni. Az Ő kezében van (17) mindennek a törvénye, és Ő maga gondoskodik mindenkiről minden igényében.

És Ő az, aki az embert megteremtette (18) a világmindenség uralmára, és két(fajta) szellemet adott neki, hogy ezekben járjon, egészen az általa való számonkérés időpontjáig. Ezek: az igazság és a romlottság (19) szelleme. A fény lakóhelyén ered az igazság, és a sötétség forrásából ered a romlottság. (20) A fények vezérének kezében van az igazságosság minden fiának birodalma, és (így) ők a fény útján járnak. A sötétség angyalának (21) kezében van a romlottság fiainak egész birodalma, és (így) ők a sötétség útjain járnak.

És a sötétség angyala (22) félre tudja vezetni az igazság fiait. Ezeknek minden botlása, és vétke, és bűne, és áruló tette az ő befolyása alatt áll, (23) Isten titkai szerint, mindvégig. És minden szenvedésük, és szorongattatásaik időszakai az ő gyűlölködésének hatalmában vannak. (24) És a hozzá tartozó szellemek mind azon vannak, hogy elgáncsolják a fény fiait.

Ámde Izráel Istene és az Ő igazságának angyala segít a fény (25) minden fiának. Mert Ő maga az, aki megteremtette a fény és a sötétség szellemeit: őket tette meg minden cselekvés alapjának, (26) és az ő útjaik vannak minden emberi tett előtt. Az egyiket Isten szereti (IV, 1) minden időkben, és mindig örömet talál abban, amit tesz. A másiknak a gondolkodását megveti, és minden útját gyűlöli örökre.

(2) És ezek az útjaik a világban. Az egyik: világosságot gyújtani az ember szívében; egyenessé tenni előtte az igazságosság és igazság útjait; szívében félelmet ébreszteni Isten törvényei

iránt; (3) s a lélek alázatossága és türelme; s nagy irgalom és örökkévaló jóság; s értelem és megértés; s erős ész és hit Isten (4) tetteiben; s bizalom az Ő nagy kegyelmében és meggyőződés tettei értelmében; s az igazságos ítéletek buzgalma és szent (5) szándék a szilárd törekvésben; s nagy rokonszenv az igazság minden fia iránt, és büszke tisztaság, mely megvet minden mocskos bálványt; és szerény viselkedés, (6) okosság mindenben, és hallgatás a tudás titkai, az igazság felől. Ezek a szellem ajánlásai az igazság fiai számára a világ(ban). És a számonkérés eredménye mindenkinek, aki ezt (az utat) járja: gyógyulás lesz, (7) és nagy békesség, napjai hosszán át; és a szaporulat bősége, minden örök (érvényű) áldással együtt; és örök örvendezés a diadalmas életben, a dicsőség koszorúja, (8) pompás köntössel együtt, örök fényben.

(9) És a romlott lélek (útja): nagyravágyás, az igazságos cselekedet helyett ölbetett kéz, gonoszság és hazugság, elbizakodottság és kevély szív, csalás és hanyagság, kegyetlenség (10) és nagy álnokság, dühös indulat és nagy ostobaság, szenvedélyes gőg és utálatos tettek a paráznaság szellemében, és mocskos utak a tisztátalanság szolgálatában; (11) és rágalmazó nyelv, tompa látás, süket fül, konok nyakasság, kemény szív, hogy a sötétség minden útját járja, romlott ravaszságban. (12) És a számonkérés eredménye mindenkinek, aki ezt (az utat) járja: a szenvedések sokasága lesz, az összes pusztító angyal keze által; örök romlás Isten bosszuló haragjának áradásából; állandó félelem és örök rettegés, (13) a sötét helyek tüzének megsemmisítő szégyenével együtt. És idejük mindvégig, nemzedékeikben, fájdalmas jajgatás lesz, és keserű szerencsétlenség a sötét mélységekben, mígnem (14) elpusztulnak, hogy nem lesz közülük maradék, sem megmenekülő.

(15) Ezek (határozzák meg) az emberi nemhez tartozók természetét, és minden (emberi) csoportnak része van az osztályaikban, nemzedékenként, és ezeken az utakon járnak, és tetteik (16) minden következménye megfelel ezeknek az osztályoknak, kié-kié a része alapján, akár nagy ez, akár kicsi, minden időkben, örökre. Mert Isten külön-külön tartja őket a jövendő (17) végezetéig. És örök ellenségeskedést helyezett az osztályaik közé. Az igazság megvetése: a romlott ezt műveli; és a romlottság megvetése: ez minden útja az igaznak. És szenvedélyes vita van minden döntésük fölött, (18) mert nem járnak együtt.

Isten azonban, titkos elgondolásában és dicsőséges bölcsességében határt szabott a romlottság létezésének, és a számonkérés időpontjában (19) véglegesen meg fogja semmisíteni. És akkor az igazság véglegesen érvényesül majd a világiban). Mert a romlottság uralma alatt a gonoszság útjain kóvályog, egészen az eleve meghatározott ítélet (20) időpontjáig. De Isten akkor majd minden emberi tettet alávet igazsága próbájának, és némelyeket megtisztít a maga számára: elpusztítja testük belsejében a romlottság szellemének minden (nyomát), (21) és megtisztítja őket a gonosz tettektől a szent szellem által. Meghinti őket az igazság szellemével, megtisztulásul a hazugság minden undokságától (22) és a szenny szellemében forgolódástól. Az egyeneseket képzetté teszi a Legfelsőbb tudásában és az égi lények bölcsességében, hogy okossá tegye azokat, akik a feddhetetlenség útján (járnak), mert Isten őket választotta ki az örök szövetségre, (23) és övék az ember minden dicsősége. És nem lesz szenny, és szégyenné válik minden fennhéjázó cselekedet.

Addig azonban az ember szívében harcolni fognak egymással az igazság és a romlottság szellemei. (24) Az ember élhet bölcsességben vagy ostobaságban. És hogyha az igazságban és igazságosságban van az osztályrésze, akkor gyűlöli a romlottságot; ha pedig részesedése a romlottság sorsában van, akkor gonosz lesz, (25) és így irtózni fog az igazságtól. Mert ezeket Isten külön-külön tartja az eleve meghatározott végig és az új teremtésig. Ő maga ismeri tevékenységük következményeit [az idők] (26) végezetéig. Azért rendelte el őket az emberi nemhez tartozók számára, hogy tudják, mi a jó [és a rossz], hogy minden élő sorsát a szelleme alapján határozza meg a felelősségre vonások [időpontjában].

K. G. ford., in: uő, Kiáltó szó a pusztában. A holt-tengeri tekercsek (Osiris Könyvtár: Történelem) (Budapest: Osiris Kiadó, 1998), p. 55 (III, 13: “A Mesternek…”)–p. 59 (IV, 26: “…a felelősségre vonások időpontjában.”)

***

Biblia-értelmezés (peser) a qumráni közösségben: Kommentár Habakkuk próféta könyvéhez

(a)

(I/1) [„Látomás, melyet Habakkuk próféta látott. Örökkévaló, meddig kell] könyörögnöm, és nem (2) [hallgatsz meg? Kiáltozom hozzád: Erőszak! – és nem szabadítasz meg" (Hab. 1,1-2). Értelmezése:] a nemzedék (3) [várakoz]ására [(vonatkozik) [... ] ellenük (4) [... ] kiáltoztak [...(5)

„Miért hagyod, hogy lássam a romlottságot, és hűtlenséget szemléljek?" (Hab. 1,3a).] (6) [Értelmezése: (...)] Isten-erőszakosságban és hűtlenségben [... ]

(7) [„És elnyomás és erőszak van előttem, és viszály támad, és tűrni kell az önkényt" (Hab. 1,3b).] (8) [Értelmezése: (...)] bemocskolták [...] És viszály [...] (9) [...] és Ő [...] (10)

„Ezért a Tan meginog, (11) [és nem érvényesül soha a törvény" (Hab. 1,4a). Értelmezése: azokra (vonatkozik)], akik elszakadtak (12) Isten Tanától.

[„A gonosz kijátssza] az igazat" (Hab. l,4ba). (13) [Értelmezése: a gonosz – ez a gonosz kohén, az igaz –] ez az igazság tanítója.

(14) [...] „Ezért érvényesül [elferdítve](15) a törvény" (Hab. l,4bb). [Értelmezése: (...)] és nem [...]

(16) [(...) Nézzétek a(z idegen) népeket, és szemléljétek; (17) és álmélkodjatok, csodálkozzatok, mert olyan dolgot cselekszem, még a ti időtökben, hogy nem hinnétek el, ha](II, 1) elmondanák" (Hab. 1,5). [Értelmezése:] azokra (vonatkozik), akik a hazugság emberével együtt hűtlenné váltak, (2) mert [nem hallgattak] az igazság tanítójának [szavaira], melyek Isten szájá[ból] (3) valók, és akik hűtlenné váltak az új [szövetséggel] szemben, mert nem (4) hittek Isten szövetségében, és [gyalázták] az Ő szent Nevét. (5) És ugyanígy, a mondás értelmezése [mindenkire (vonatkozik), aki hűtlen]né válik, a végső (6) napokig. Ezek (mind) erő[szakot tesznek a szövetségen], mert nem hisznek, (7) amikor mindazokat, amelyek majd a végső nemzedéket érik, meghallják a kohén (8) szájából, akinek Isten [a szívé]be helyezte azt, hogy értelmezze szolgáinak, a prófétáknak (9) minden szavát, mert Isten ezek által sorolta elő (10) mindazt, ami népére és [országára] eljön majd.

„Mert íme, felserkentem (11) a káldeusokat, e gonosz és féktelen nemzetet" (Hab. 1,6a). (12) Értelmezése: a kittiimre (vonatkozik), [akik] gyorsak és vitézek (13) a harcban, sokakat elpusztítanak, [és az egész föld] a kittiim (14) uralma alá [kerül]. Elfoglalják [...], és nem hisznek (15) [Isten] törvényeiben.

[„Az ország térségei felé tör, (16) hogy megszerezzen olyan lakóhelyeket, melyek nem az övék" (Hab. 1,6b). Értelmezése: (...)] (III, 1) és a síkságon vonulnak, hogy dúlják és fosztogassák az ország városait; (2) mert ez az, ami meg van mondva: „hogy megszerezzen olyan lakóhelyeket, melyek nem az övék."

„Szörnyű (3) és félelmetes (nép) ez; belőle magából ered a törvénye és felsőbbsége" (Hab. 1,7). (4) Értelmezése: a kittiimre (vonatkozik), mert a tőlük való félelem és rettegés minden (5) népet (elér). És megfontoltan minden gondolatuk a pusztítás. Álnokul és ravaszul (6) járnak el minden nemzettel szemben.

„És lovai könnyebbek, mint a párduc, és vadabbak, (7) mint este a farkasok. Lovasai dobognak, s előrobognak a messzeségből, (8) repülnek, mint a sas, mely lecsap az eleségre. Mindannyian erőszakosságra jönnek. Arcuk kelet felé (9) fordul" (Hab. l,8-9a). [Értelmezése]: a kittiimre (vonatkozik), akik (10) lovaikon és barmaikon letiporják az országot, és a messzeségből (11) jönnek, a tenger szigetei felől, hogy mint a sas, minden népet megegyenek – (12) de nem laknak jól. Indulattal és haraggal, lobogó dühvel és felfújt (13) arccal beszélnek minden néppel, mert ez az, amiről (14) meg van mondva: „Ar[cuk kelet felé fordul."]

„Foglyot, [mint a föveny, annyit gyűjt" (Hab. 1,9b). Értelmezése: (...).]

(15) (...) [„És a királyok fölött](IV, 1) gúnyolódik, és a fejedelmek csak nevetség számára" (Hab. 1,10a). Értelmezése: hogy (2) csúfolódnak a hatalmasok fölött, és megvetést éreznek a tekintélyesek fölött; a királyokat és a vezéreket (3) nevetségessé teszik, és gúnyt űznek sok nemzetből.

„És ő (4) csak nevet minden erődítményen: földsáncot hány és elfoglalja" (Hab. 1,10b). (5) Értelmezése: a kittiim vezéreire(vonatkozik), akik megvetik (6) a népek erődítményeit, és gúnyosan nevetnek rajtuk, (7) és nagy tömegben támadják meg őket, hogy feldúlják, és azok a rettegés és félelem folytán (8) a kezükbe kerülnek; és szétmorzsolják őket, a bennük lakók bűnei (9) miatt.

„Majd szélvész támad, s végigvonul; ez pedig a saját erejét teszi meg (10) istenének" (Hab. 1,11). Értelmezése: a kittiim vezéreire (vonatkozik), (11) akik a bűn házának elhatározásából felvonulnak, egyik (12) előbb, mint a másik; és jönnek a vezéreik, egyik a másik után, (13) hogy elpusztítsák [az országot]. „Ez pedig a saját erejét teszi meg istenének." (14) Értelmezése: [...] a nemzetek.

[(15-16) „Vajon nem Te vagy-e, Örökkévaló, kezdettől fogva az én Istenem, a szentségem? Nem halhatunk meg! Mert (Te), Örökkévaló], (V, 1) ítéletre rendelted ki ő(ke)t; és (Te), kőszikla, fenyítésre szántad ő(ke)t. Tisztább a szemed, (2) hogysem elnéznéd a gonoszt, és méltánytalanságot látni nem vagy képes" (Hab. l,12-13a). (3) A mondás értelmezése: hogy népét Isten nem semmisíti meg a(z idegen) népek által, (4) sőt, Isten minden (idegen) nép ítéletét kiválasztottjainak a kezébe adja, és a fenyítésükkel együtt (5) népének minden gonosza lakolni fog, (azoknak a megítélése szerint), akik megtartották az Ő parancsait (6) szorongattatásuk idején, mert annak, amit mondott: „Tisztább a szemed, hogysem elnéznéd (7) a gonoszt", az értelmezése: akik nem paráználkodtak tetszésük szerint a romlottság (8) idején.

„Miért nézitek el a hűtleneket? És miért hallgatsz, amikor a gonosz elpusztítja (9) a nála igazabbat?" (Hab. 1,13b). Értelmezése: Absálom házára (vonatkozik), (10) és tanácsuk embereire, akik némák maradtak az igaz tanítónak a megfenyítésekor, (11) és nem segítettek neki a hazugság emberével szemben, aki a Tant az egész (12) gyü[lekezet]ük előtt megtagadta.

„És az embert olyanná tetted, mint a tenger halai, (13) mint a féreg, hogy (a kaldeus) uralkodjék fölötte: horoggal vonja majd ki valamennyit, és hálójában húzza fel őket, (14) és a halászhálójában gyűjti őket össze. [Ezért mutat be áldozatot] a hálójának, ezért örvend (15) [és vigad, és éget illatáldozatot a halászhálójának – hiszen ezek révén dús] a részesedése..." (Hab. 1,14-16aba). (16) [(...) Értelmezése: (...)] (VI, 1) a kittiim, és a vagyonukat gyarapítják, minden zsákmányukkal együtt, (2) mint a tenger halai. És annak, amit mondott: „Ezért mutat be áldozatot a hálójának, (3) és éget illatáldozatot a halászhálójának", az értelmezése: hogy (4) (hadi)jelvényeiknek és hadi eszközeiknek áldoznak, ezek (5) teszik őket félelmetessé. „Hiszen ezek révén dús a részesedése, és bőséges az eledele" (Hab. 16bb). (6) Értelmezése: hogy ezek igájukat és élelmezésük kötelezettségeit (7) minden nemzetre kivetik, évről évre, (8) számos országot letarolva.

„Kardját azért vonja ki folyton, (9) hogy gyilkolja a népeket, irgalmatlanul" (Hab. 1,17). (10) Értelmezése: a kittiimre (vonatkozik), akik kard(jukk)al sokakat elpusztítanak, (11) ifjakat, férfiakat és véneket, asszonyokat és gyermeket, és még a méh (12) gyümölcsének sem irgalmaznak.

„Hadd álljak őrhelyemre, (13) és a falon hadd foglaljam el helyem, hogy figyeljek: várjam, mit mond nékem, (14) és mit felel az én panaszomra. És az Örökkévaló válaszolt nekem, (15) [és mondta: Írd le a látomást, és tedd világos]sá a táblákon, hogy felfogja azonnal, (16) aki elolvassa" (Hab. 2,1-2). [Értelmezése: (...)] (VII, 1) Isten azt mondta Habakkuknak, hogy írja le mindazt, ami majd a végső (2) nemzedéket éri, de az idő beteljesedését nem tudatta vele. (3) És annak, amit mondott: „hogy felfogja azonnal, aki elolvassa", (4) az értelmezése: az igaz tanítóra (vonatkozik), akivel Isten tudatta szolgái, (5) a próféták szavainak minden titkát

„Mert a látomás (6) meghatározott időpontra (vonatkozik), a végről beszél, és nem hazudik" (Hab. 2,3a). (7) Értelmezése: hogy a végső idő elhúzódik, túl még mindazon is, amiről (8) a próféták beszéltek, mert Isten titkai igen csodálatosak.

(9) „Ha késlekednék, várj reá, mert bizonyosan eljön, és nem (10) késik" (Hab. 2,3b). Értelmezése: az igazság embereire (vonatkozik), (11) a Tan (szerint) cselekvőkre, akiknek keze nem lankad az igazság (12) cselekedeteiben, akkor sem, ha a végső idő elhúzódik számukra, mert (13) Istennek minden idei eljönnek, a maguk rendje szerint, amint ezt (14) bölcs titkaiban megszabta számukra.

„Lám, felfuvalkodott: nem igazul (majd) meg 15 [a lelke" (Hab. 2,4a).] Értelmezése: hogy megkettőzik maguk ellen (16) [a bűneiket]; az ítélkezéskor nem találnak kegyelemre [...]

(17) [„Az igaz pedig élni fog, hite miatt" (Hab. 2,4b).] (VIII, 1) Értelmezése: (vonatkozik) mindenkire, aki a Tan (szerint) cselekszik Júda házában, mert (2) Isten kimenti őket az ítélet házából tevékenységük, és az igaz (3) tanítóhoz való hűségük miatt.

„A vagyon mindennél inkább hűtlenségre készteti az elvetemült embert, s nincs (4) megállása, mert lelkét (mohón) kitágítja, mint a pokol, és mint a halál, maga nem elégszik meg soha. (5) És minden nép odagyűlik köréje, és hozzá seregei minden nemzet; (6) ezek vajon nem példázatot mondanak-e róla mindannyian, és rejtett célzásokat vele kapcsolatban, (7) eképpen: faj annak, aki azzal gyarapodik, ami nem az övé-de meddig terhelheti magát (8) ígérettel?" (Hab. 2,5-6). Értelmezése: a gonosz kohénre (vonatkozik), akit (9) tisztségének kezdetén igazságosan szólítottak (e) néven, de amikor Izráel fölött uralkodott, (10) gőgössé vált a szíve, és elhagyta Istent, és hűtlenné vált a törvény iránt (11) a vagyon miatt; elragadta és megkaparintotta az erőszak embereinek vagyonát, akik fellázadtak Isten ellen, (12) és elverte a nemzetek vagyonát is, ezzel is gyarapítva az őt (magát) terhelő bűnt és vétket; és az utálatosság (13) útjai (szerint) cselekedett, minden tisztátalan szennyben.

„De nem hirtelen lesz-e, (14) hogy kínzóid támadnak, és fölserkennek szorongatóid? Te pedig a zsákmányuk leszel. (15) Mert te magad kifosztottál számos (idegen) népet: a többi nemzet mind téged fog kifosztani" (Hab. 2,7-8a). (16) [A mondás értelmezése: (...)] a kohénre (vonatkozik), aki fellázadt (17) [Isten] törvényeinek f[énye] ellen [...]. (IX, 1) Gonosz ítéletekkel sújtottak le rá, és rettentő (2) szenvedések kínjait tették meg vele, és bosszút álltak testének húsán. És annak, amit (3) mondott: „Mert te magad kifosztottál számos (idegen) népet: a többi nemzet (4) mind téged fog kifosztani", az értelmezése: az utolsó jeruzsálemi (5) kohénekre (vonatkozik), akik vagyont és hasznot halmoztak fel a nemzetek kifosztásából, (6) de a végső napokban vagyonuk, a zsákmányukkal együtt, a kittiim (7) seregének kezébe kerül, mert ők a többi nemzet.

(8) ,,Ember(ek) vére, erőszak az ország, a város, és minden benne lakóval szemben" (Hab. 2,8b). (9) Értelmezése: a gonosz kohénre (vonatkozik), akit a bűn miatt – az igaz (10) tanító és hívei (ellen) – Isten az ellenségei kezébe adott, hogy azok megkínozzák, (11) megsemmisítő ütés(ekk)el, a lélek könyörtelenségében, azért, mert gonoszat tett (12) az Ő kiválasztottjával.

„Jaj annak, aki hamis hasznot harácsol a háza számára, s aki a magasban (13) rak fészket magának, hogy megmeneküljön a baj markából. Amit tervezel, szégyen a házadra, (14) számos nemzetnek a vég, és bűnök a lelkeden. Mert (15) a kő majd kiált a falból, és a gerendából szilánk felel neki" (Hab. 2,9-11). (16) [A mondás értelmezése:] a [kohén]re (vonatkozik), aki [...]; (X, 1) kövei erőszakból erednek, és gerendájának szilánkjai fosztogatásból. És annak, amit (2) mondott: „Számos nemzetnek a vég, és bűnök a lelkeden", (3) az értelmezése: ez az ítélkezés háza, merthogy Isten meghozza (4) az ítéletét számos nemzet fölött, és onnan viszi őt ítélkezés elé; (5) és lesz közöttük, akit a kárhozatra ad, és a kénes tűzre ítél.

„Jaj annak, aki (6) vér(ontással) építi fel a várost, és a falakat gyalázatra alapozza. Vajon nem (7) a seregek Urától van az, hogy a nemzetek a tűznek fáradoznak, (8), és a semmi számára szorgoskodnak a népek?" (Hab. 2,12-13). (9) A mondás értelmezése: a hazugságot hirdetőre (vonatkozik), aki sokakat félrevezetett, (10) vér(ontással) építve fel a hamis várost, és a gyülekezetet a hazugságon állítva fel, (11) a dicsősége kedvéért; sokakat megerőltetett a hiú munkában, és viselőssé tette őket (12) a hazugság tetteivel, hogy fáradozásuk semmivé váljék, mert a tűz (13) ítélete alá jutnak majd, azért, mert kigúnyolták és sértegették Isten kiválasztottjait.

(14) „Mert az országot megtölti az Örökkévaló dicsőségének tudása, miként a vizek (15) beborítják a tengert" (Hab. 2,14). A mondás értelmezése: amint (16) megtérnek, [...] (XI, 1) a hazugság. És ezután megnyílik számukra a tudás, olyan bőségben, (2) mint a tenger vize.

„Jaj annak, aki a társait leitatja, (3) aki haragjából kever italt, részeggé teszi őket, hogy majd elnézze mulatozásukat" (Hab. 2,15). (4) Értelmezése: a gonosz kohénre (vonatkozik), aki (5) üldözte az igaz tanítót, hogy féktelen haragjában (6) elveszejtse őt. Száműzetése helyén, és a nyugalom napjának idején – (7) az engesztelés napján – jelent meg előttük, pompájában, hogy elveszejtse őket, (8) és botlásra kényszerítse őket a böjt napján, nyugalmuk sabbátján.

„Gyalázattal teltél el, (9) nem dicsőséggel. Igyál te is, és dülöngéljél! (10) Nem kerül el téged az Örökkévaló jobbjának serlege, és okádék (11) (ömlik) dicsőségedre" (Hab. 2,16). (12) Értelmezése: a kohénre (vonatkozik), akinek dicsőségénél nagyobb a gyalázata. (13) Mert nem metélte körül szívének körülmetéletlenségét, és a dőzsölés (14) útjain járt, hogy szomját csillapítsa. De [Is]ten haragjának serlege (15) elveszejti őt, és növeli [a gyalázatát] és a szenvedést [...].

(16) [,,A Libanon(nal tett) erőszak elborít téged, a barmok(kal való)] kegyetlenség (XII, 1) megrémít: az emberiek) vére, és az ország, a város és minden lakosának sanyargatása miatt" (Hab. 2,17a). (2) A mondás értelmezése: a gonosz kohénre (vonatkozik), beteljesedik rajta (3) a megérdemelt sorsa, azért, amit a szegényekkelszemben elkövetett. Mert a Libanon: ez (4) a közösség testülete,és a barmok: ezek Júda jámborai, akik a Tan (szerint) cselekednek. (5) Isten pusztulásra ítéli őt, (6) mint ahogyan ő szőtt tervet a szegények elpusztítására. És annak, amit mondott: „a város (7) vére és az ország sanyargatása miatt", az értelmezése: a város: ez Jeruzsálem, (8), amelyben a gonosz kohén a szörnyű tetteket elkövette, és beszennyezte (9) Isten szentélyét; és az ország sanyargatása: ezek Júda városai, amelyekben (10) elrabolta a szegények vagyonát.

„Mit használ a faragott szobor, melyet a készítője faragott? (11) Csak bálvány, és hazugságot tanít. Nos, a készítője saját alkotásában bízik, (12) hiszen a néma istenszobrot maga készítette" (Hab. 2,18). A mondás értelmezése: a(z idegen) népek minden (13) bálványára (vonatkozik), amelyeket azért készítettek, hogy imádják őket, és leboruljanak (14) előttük, de azok nem mentik meg őket az ítélet napján.

„Jaj (15) annak, [aki a fához] így szól: Riadj! – [és: Serkenj, a süket] kőhöz. (16) [Lám csak, arany és ezüst borítja, (17) nincs a belsejében semmi szellem. De az Örökkévaló (ott van) a szent hajlékában], (XIII, 1) hallgasson színe előtt az egész ország" (Hab. 2,20). Értelmezése: minden (idegen) népre (vonatkozik), akik (2) imádják a követ és a fát: azonban az ítélet (3) napján Isten kiirt minden bálványimádót (4) és minden gonoszt az országból.

K. G. ford., in: uő, Kiáltó szó a pusztában. A holt-tengeri tekercsek (Osiris Könyvtár: Történelem) (Budapest: Osiris Kiadó, 1998), pp. 161–173

(b)

col. I.

1/ „Látomás, amelyet Habakkuk próféta látott. Meddig kell még, Uram, segítségért folyamodnom, anélkül, hogy

2/ meghallgatnál? Hozzád kiáltanom: 'erőszak!', anélkül, hogy megszabadítanál?" (1:). Peser-je az eljövendő nemzedék várakozására

3/ vonatkozik, ami bekövetkezik rajtuk. [...]

4/ [és k]iáltanak az erőszak

5/ [miatt „Miért feded fel fel előttem a gonoszságot, és mu]tato[d meg a ny]omo[rúsá]got?" (1:3)

6/ [Peser-je, hogy]Isten civódásban és árulásban [...]

7/ [„Csupa fosztogatást, csupa rablást látok magam előtt, a vádaskodás és civakodás egyre fokozódik." (1:3)]

8/ [Peser-je] [...] az e[rőszak] és a harc

9/ [vi]szály és[...] az

10/ [...] Csorbát szenved a törvény,

11/ [a jog nem érvényesül. (1:4) Peser-je,] hogy elvetették Isten Törvényét

12/ [„Üldözi a gonosz] az igazat" (1:4)

13/ [Peser-je: a gonosz, ez a Gonosz Pap, az igaz pedig,] ő az Igaz Tanító,

14/„a jogot

15/ [kicsavarják." Peser-je és] nem [...]

16/ [„Tekintsetek a népekre és lássátok,]

17/ ámuljatok és csodálkozzatok: mert olyan dolgot viszek majd végbe napjaitokban, hogy el se hinnétek, ha

col. II.

1/ elbeszélnék"(l:5). [Az ige peser-je azokra vonatkozik, akik hitszegően viselkedtek, a Hazuggal

2/ együtt, minthogy nem [hallgattak] az Igaz Tanító [szavára], (amelyet az) Isten

3/ szájából (kapott); valamint azokra, akik az 'új [szövetség'- gel szemben váltak hit]szegővé, minthogy nem

4/ hittek szilárdan Isten szövetségében, [és megsértették] az Ő szent nevét.

5/ Ilymódon az ige peser-je azokra (is) vonatkozik, akik a jövőben válnak majd

6/ hitszegővé: ők a szövetség ellenségei, akik nem hisznek majd,

7/ amikor hallják mindazt, ami bekövetkezik az eljövendő nemzedék idején, a Pap

8/ szájából, akinek Isten adta szívébe a tudást, hogy megfejthesse az Ő

9/ szolgáinak, a prófétáknak összes szavát; ugyanis általuk közölte rendben Isten

10/ mindazt, ami az Ő népével, valamint az (idegen) népekkel történni fog. „Lám, ide hozom

11/ a káldeusokat, ezt a vad és kegyetlen nemzetet." (1:6)

12/ Peser-je a kittim-re vonatkozik, akik fürgék és vitézek

13/ a harcban, elpusztítva sokakat, akik a kittim

14/ uralma ellen [harcolnak]. A gonoszok pedig, minthogy elvetik a szövetséget, és nem hiszik

15/ [Isten] törvényeit [...]

16/ „amely messze földet bejár, hogy elfoglalja mások hajlékát" (1:6)

17/ [Peser-je a kittim-re vonatkozik, akik megjelennek a föld széleiről,]

col. III.

1/ és akadály nélkül vonulnak fel, hogy megverjék és kifosszák az ország városait.

2/ Amikor ugyanis azt mondja: „hogy elfoglalja mások hajlékát,

3/ Borzalmas és rettenetes nép, ereje szab neki törvényt és hatalmat" (1:7),

4/ (ennek) peser-je a kittim-re vonatkozik, akik félelmet és iszonyatot keltenek minden

5/ népben. Minden tervükben csak gonoszat forralnak; ravaszul és hitszegően

6/ viselkednek minden néppel. „Lovai gyorsabbak a párducnál, vadabbak

7/ az esti farkasnál. Lovasai özönlenek, lovasai messziről

8/ jönnek, repülnek, mint a sas, amely lecsap a zsákmányra. Fosztogatni jön valamennyi, izzik

9/ az arcuk, mint a keleti szél." (1:9) [Peser-je] a kittim-re vonatkozik, akik

10/ letiporják az országot lova[ikkal] és állataikkal. Messziről

11/ érkeznek, a tenger szigetei felől, hogy felfaljanak minden népet, miként a sas,

12/ telhetetlenül; haragjukban dühöngenek, lobbanékonyan és izzó

13/ haragban beszélnek minden [néppel. Ami]kor pedig

14/ azt mondja: „az ar[cuk, mint a keleti szél, annyi rabot ejtenek, mint a föveny."

15/ [(ennek) peser-je]

16/ [...]

17/ [...] „Ez a nép gúnyt űz a királyokból,

col. IV.

1/ a fejedelmeket nevetségessé teszi" (1:10); peser-je, hogy

2/ kigúnyolják a hatalmasokat, és elrabolják a királyok kincseit;

3/ hadvezéreken gúnyolódnak, és csúfolódnak sok népen.

4/ „Gúnyt űz az összes erődből, töltést emel és beveszi őket." (1:10)

5/ Peser-je a kittim vezéreire vonatkozik, akik kifosztják a

6/ népek erődeit, és barbár hebegéssel gúnyolódnak azokon.

7/ Nagy sereggel vonják gyűrűbe, hogy elfoglalják őket, azok meg rettegésben és félelemben

8/ adatnak kezeikbe; ők pedig elpusztítják azokat, lakóik bűnei

9/ miatt. „Aztán megfordul, és elvonul, mint a szélvész. Bűnös az, akinek az ereje az istene!" (1:11) Peser-je a kittim vezéreire vonatkozik,

11/ akik a Vétkes Dinasztia tanácsára felvonulnak, egyik

12/ a másik után. Vezéreik egymást követik,

13/ hogy elpusztítsák az orszá[got. És amikor azt mondja:] „Ereje az ő istene" -

14/ peser-je [az össz]es nép

15/[...]

16/ [...] „Nem te vagy-e

17/ Uram, ősidőktől fogva az én Istenem, Szentem, aki nem hal meg?

col. V.

1 / Te rendelted, Uram, ide hogy ítéletet tartson. Te tetted sziklává, hogy büntessen. Szemed tisztább annál,

2/ hogysem a gonoszságra tekints, a nyomorúságot nézni sem tudod." (1:12-13)

3/ Az ige peser-je, hogy Isten nem pusztítja el népét a népek által,

4/ hanem, választottja által, Ő maga hoz majd ítéletet az összes nép fölött. Ezek megfenyítésekor

5/ vezekelnek az Ő népének minden gonoszai, amiért (csak) akkor tartották meg Isten parancsait,

6/ amikor szorongatták őket; hiszen erről szól, amikor azt mondja: „Szemed tisztább annál, hogysem a gonoszságra

7/ tekints" - peser-je, hogy nem 'paráználkodtak szemeik után' a gonoszság

8/ időszakában. „Miért tekintesz hát e hitszegőkre, miért hallgatsz, amikor a

9/ gonosz elnyeli a nála igazabbat?" (1:13) Peser-je Absalom házára vonatkozik,

10/ valamint tanácsadóikra, akik veszteg maradtak akkor, amikor az Igaz Tanítót megfenyítették,

11/ és nem nyújtottak neki segítséget a Hazug ellen, amikor az elvetette

12/ a Törvényt az ő egész gyülekezetük körében. „Úgy bánsz az emberrel, mint a tengeri halakkal,

13/ mint a gazdátlan csúszómászókkal. Mind kiemeli horoggal, varsájába fogja,

14/ hálójába gyűjti, aztán örül és ujjong. Ezért varsájának mutat be áldozatot, hálójának örvendezik, vigad, és gyújt jó illatot,

15/ mert azok juttatták jó fogáshoz,

16/ és bőséges eledelhez." (1:14-16) Peser-je

17/[...]

col. VI.

1/ a kittim, és mindazzal, amit összeraboltak, (olyan sokra) növelik vagyonukat,

2/ mint a tenger halai. Amikor pedig azt mondja: „Ezért varsájának mutat be áldozatot,

3/ hálójának gyújt jó illatot." Peser-je, hogy ők

4/ jelvényeiknek áldoznak és fegyvereiknek

5/ hódolnak, „mert azok juttatták jó fogáshoz, és bőséges eledelhez."

6/ Peser-je, hogy ezek igájukat és

7/ robotjukat - táplálékukat - sorra vetik rá az összes népre, évről évre,

8/ hogy sok országot tönkretegyenek. „Nemde szüntelen kiüríti hálóját,

9/ és pusztítja a népeket irgalom nélkül?"

10/ Peser-je a kittim-re vonatkozik, akik sokakat elpusztítanak karddal,

11/ ifjakat, férfiakat és véneket, asszonyokat és csecsemőket; még a magzatokon

12/ sem könyörülnek. „Kiállok őrhelyemre,

13/ felállok a sáncra, és figyelek, hogy lássam, mit mond

14/ nekem, és mit válaszol a panaszomra. Az Úr meg is szólalt,

15/ [és azt mondta: Írd le a látomást, vésd fel] táblára, hogy könnyen

16/ [olvasható legyen." (2:1-2) Peser-je]

17/[...]

col. VII.

1/ És szólt Isten Habakkukhoz, hogy írja fel azt, ami bekövetkezik majd

2/ az eljövendő nemzedékre; hanem a korszak végét nem tudatta vele.

3/ Amikor pedig azt mondja: „hogy könnyen olvasható legyen",

4/ (ennek) peser-je az Igaz Tanítóra vonatkozik, akivel tudatta Isten

5/ szolgáinak, a prófétáknak minden szavát. „Mert ez a látomás

6/ a maga idejében beteljesedik, s nem hiúsul meg." (2:3)

7/ Peser-je, hogy hosszúra nyúlik az eljövendő vég (ideje), és hogy túlhaladja mindazt,

8/ amit a próféták mondtak, mivel Isten titkai különvalók.

9/ Ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik,

10/ tévedhetetlenül." (2:3) Peser-je a Törvény betartóinak

11/ tanácsadóira vonatkozik, akiknek kezei nem hagyják abba az igazság

12/ szolgálatát (még) akkor sem, amikor bekövetkezik rájuk az eljövendő vég. Mivelhogy

13/ bekövetkeznek mindazon időszakok, (amelyeket) Isten (rendelt), meghatározott rendjük szerint, amint Ő elrendelte azt

14/ nekik bölcsessége titkaiban. „A felfuvalkodott elbukik" (2:4). Peser-je, hogy megkettőződnek rajtuk (= a bűnösökön)

16/ [bűneik, és nem] lesz számukra irgalom, amikor megítélik őket [...].[...]

17/ [„de az igaz élni fog hűségéért" (2:4)]

col. VIII.

1/ Peser-je vonatkozik mindazokra, akik betartják a Törvényt, Júda házában, akiket

2/ megment majd Isten az Ítélkezés Házából, fáradozásaik és az Igaz Tanítóhoz való

3/ hűségük okán. „Bizony, a gazdag hűtelen! Eszét veszti, s többé nem

4/ nyugszik; kitátja torkát, mint az alvilág, telhetetlen, mint a halál,

5/ összeharácsol minden népet, összegyűjt magának minden nemzetet.

6/ Vajon nem mondanak-e majd róla mindnyájan példázatokat? Nem költenek-e róla magvas mondásokat?

7/ Azt mondják majd: Jaj annak, aki a máséból gyűjtöget, - ugyan meddig? -, aki zálogok terhével terheli magát" (2:5-7). Peser-je a Gonosz Papra vonatkozik, akit

8/ pályája kezdetén a hűség nevével neveztek; miután azonban uralkodott

10/ Izraelben, gőgössé vált; elhagyta Istent, és hűtlenné vált a parancsokhoz, a vagyon

11/ kedvéért. Rabolt, és begyűjtötte az Erőszakosok vagyonát, akik Isten ellen lázadtak,

12/ és népek vagyonát ragadta el, hogy növelje maga fölött az aljas bűnt. És az utálatosság

13/ útjait követte, mindenfajta tisztátalanság mocskában. „Nem kelnek-e fel hirtelen hitelezőid,

14/ nem ébrednek-e föl végrehajtóid? A zsákmányuk leszel!

15/ Mivel sok népet kifosztottál, a megmaradt népek téged fosztanak ki" (2:8).

16/ [A ige peser-je a] Papra vonatkozik, aki fellázadt,

17/ [és megsz]egte Isten parancsait. És fölkelt összes ellensége, és könyörtelenül bántak vele [...]

col. IX.

1/ megfenyítése, amikor a gonoszságot megítélik. Gonosz [...]

2/ szörnyűségét tették vele, és bosszút álltak testén(ek húsán). Amikor pedig

3/ azt mondja: „Mivel sok népet kifosztottál, a megmaradt népek

4/ téged fosztanak ki." Peser-je Jeruzsálem következő

5/ papjaira vonatkozik, akik vagyont gyűjtenek maguknak, és jogtalan hasznot a népek kifosztásából;

6/ azonban vagyonuk, a napok végeztével, zsákmányukkal egyetemben a kittim serege kezébe

7/ adatik. Mert ők a megmaradt népek.

8/ „Amiért embervért ontottál, kifosztottad a földet, a várost és minden lakóját." (2:8)

9/ Peser-je a Gonosz Papra vonatkozik, akit Isten, az Igaz Tanító elleni aljassága miatt,

10/ tanácsadóival egyetemben ellenségei kezére adott, hogy azok meggyötörjék őt

11/ csapással, megfélemlítésül, keserű lélekkel, azért, amiért gonoszul cselekedtek

12/ az ő választottjával szemben. „Jaj annak, aki családja javára becstelenül harácsol; aki magasra rakja

13/ fészkét, hogy kikerülje a balsorsot! Házad szégyene mellett

14/ döntöttél, amikor eltiportál számos nemzetet; saját magad ellen vétkeztél. Mert

15/ a falban még a kő is kiáltozik, s a fagerenda válaszol neki." (2:5-11)

16/ [Az ige peser-]je a [Gono]sz [Papra] vonatkozik, aki [...]

17/[...]

col. X.

1/ hogy kő legyen az elnyomásban, és a tanács mestergerendája a rablásban. Amikor pedig azt

2/ mondja: „eltiportál számos nemzetet; saját magad ellen vétkeztél"

3/ peser-je, ez az ítélet háza, ahol Isten megítéli őt,

4/ sok nép körében, és onnan hozza fel őt, ítéletre.

5/ Bűnösnek nyilvánítja őt előttük, és kénköves tűzben ítéli meg őt.

6/ Jaj annak, aki vérrel épít várost, és vétekből vet a városnak alapot! Hát nem

7/ a Seregek Urának akarata az, hogy a népek a tűznek dolgoznak,

8/ s hiábavalóságokért fáradnak a nemzetek?" (2:12-13)

9/ Az ige peser-je a Hazug Csöpögtető,   aki sokakat tévútra vezetett,

10/ hogy vér árán építse fel a hiúság városát, és hazugságra alapozva támasszon gyülekezetet

11/ a dicsőség kedvéért; hogy sokakat hiábavaló szolgálattal sújtson, és hazug tettekkel

12/ terhelje őket, hiábavaló kínlódásra, azért, hogy

13/ tűzzel ítéljék majd meg őket, mivel ócsárolták és gyalázták Isten választottját.

14/„Mert az Úr dicsőségének ismerete betölti majd a földet, miként

15/ a víz a tengert." (2:14) Az ige peser-je, [hogy]

16/ amikor megtérnek [...]

17/[...]

col. XI.

1/ a hazugság; utána pedig megnyílik számukra a tudás, bőségesen, mint

2/ a tengervíz. „Jaj annak, aki leitatja társát, vegyíti

3/ a mérget, míg le nem részegíti, hogy láthassa meztelenségét." (2:15)

4/ Peser-je a Gonosz Papra vonatkozik, aki

5/ (egészen) száműzetése házáig üldözte az Igaz Tanítót, hogy megrészegítse őt dühödt

6/ haragjával. A nyugalomra rendelt időszakban,

7/ az Engesztelés napján jelent meg előttük, hogy elkábítsa őket,

8/ és hogy botlásra késztesse őket pihenésük szombatjának böjtös napján. „Gyalázattal

9/ teltél el, nem dicsőséggel! Igyál csak te is, és mutasd meg, hogy

10/ körül sem vagy metélve! Rajtad a sor, hogy megidd az Úr jobbjából a kelyhet. A szégyen

11/ elborítja majd dicsőségedet." (2:16)

12/ Peser-je a Papra vonatkozik, akinek szégyene felülmúlja dicsőségét,

13/ mivel nem metélte körül szíve körülmetéletlenségét, és az iszákosság útjain

14/ jár, hogy csillapítsa szomjúságát. [Is]ten haragjának kelyhe azonban

15/ megrészegíti őt, hogy csak növekedjen rajta a szégyen és a kín

16/ [...]

17/ [...] „Mert elbont a gonoszság, amit a Libanonon végbevittél; rémült állatokat

col. XII.

1/ gyilkoltál, embervért ontottál, pusztítottad a földet, a várost, és mind, aki benne lakik." (2:17)

2/ Az ige peser-je a Gonosz Papra vonatkozik, hogy megkapja

3/ fizetségét aszerint, ahogyan a szegényekkel bánt; mivel a Libanon, ez

4/ a Közösség Tanácsa; az állatok pedig, ezek Júda Egyszerűi, akik betartják

5/ a Törvényt, amely szerint pusztulásra ítéli őt Isten,

6/ (ugyanúgy), ahogyan ő szándékozott elpusztítani a szegényeket. Amikor pedig azt

mondja: „pusztítottad a földet, a várost" - peser-je: a város, ez Jeruzsálem

7/ amelyben a Gonosz Pap utálatos dolgokat tett, és bemocskolta

8/ Isten szentélyét. A „föld pusztítása", ezek pedig Júda városai, amelyekben

10/ elrabolta a szegények vagyonát. „Mire jó a bálvány, alkotója

11/ miért faragta? Az ércbe öntött kép, a hazudozó jós? Alkotója mégis bízott benne,

12/ amikor e szótlan bálványt kifaragta." (2:18) Az ige peser-je a pogányok

13/ összes halványára vonatkozik, amelyeket azért formáztak ki, hogy szolgáljanak, és leboruljanak

14/ előttük. Ezek azonban nem mentik meg őket az ítélet napján. „Jaj

15/ annak, aki így szól a fatönkhöz: „Ébredj!", a néma kőhöz:

16/ „Kelj fel álmodból!". [Ez a szózat.] Nézd, ki van rakva ezüsttel, arannyal,

17/ de éltető lélek nincs benne! Az Úr szent templomában lakik:

col. XIII.

1/ némulj el színe előtt, földkerekség!" (2:19-20) Peser-je az összes népre vonatkozik,

2/ akik követ és fát imádnak. Hanem az ítélet

3/ napján Isten elpusztít majd minden bálványimádót

4/ és gonoszt a föld színéről.

Fröhlich Ida ford., in: uő, A qumráni szövegek magyarul (Studia Orientalia, 1) (Piliscsaba: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 1998), pp. 344–351

***

Imaidők a qumráni közösségben (“A közösség szabályzata”, IX, 26–X, 9)

Áldja Őt az ajkak [áldozata]

(X, 1) az általa kijelölt időhatárok szerint.

A fény uralmának kezdetén, fordulójában,

és elrendelt lakóhelyére megtértekor;

a homály (2) őrjáratainak kezdetén,

amint (Isten) kinyitja kincsestárát,

s fenn szétteríti (a sötétséget),

és fordulóján, amint a fény elől begyűjti;

amikor a Szentség (3) körzetéből

a csillagok fénye felragyog,

és amikor ismét kihuny a dicsőség lakóhelyén.

Az ünnep-idők elérkeztekor,

a hónap napjai szerint,

és amint a maguk rendjén váltják egymást,

(4) egyik a másikat:

nagy nap a megújulásuk, a legszentebb,

és jel, hogy (Isten) megnyitja örök kegyelmét

elsején az ünnep-időknek, (5) minden jövendő időkben.

A hónapok kezdetén,

a bennük foglalt ünnep-idők szerint,

és a szent napokon, rendjük szerint:

azért, hogy az ünnepekről emlékezet legyen.

(6) Áldja Őt az ajkak áldozata -

törvény ez, örökre bevésve.

Az évek kezdetén,

az ünnep-idők fordulójakor,

midőn előírt rendjük (7) szabályait betöltik -

törvénye van minden napnak, egyik a másik után:

az aratás évszakára hév nyár (következik),

és a vetés évszakára sarjadás.

Az évek ünnep-ideiben, hetes egységeik szerint,

(8) s a hetes egységeik élén a felszabadítás ünnepével.

És a törvény egész életemen át nyelvemre van vésve,

mint az ima gyümölcse és ajkam ajándéka.

(9) Hadd zengjek ihletetten,

és minden muzsikálásom Isten dicsőségének hódol;

dicsérje szent rendelkezését hárfám húrja,

ajkamon a fuvolát törvényének mércéjéhez igazítom.

K. G. ford., in: uő, Kiáltó szó a pusztában. A holt-tengeri tekercsek (Osiris Könyvtár: Történelem) (Budapest: Osiris Kiadó, 1998), pp. 74–76

***

“A fény fiainak harca…” (Qumrán)

(1,1) A M[ester] számára. A háború [szabályzata].

A (háború) kezdetén a fény fiai fölemelik a kezüket, hogy megtámadják a sötétség fiainak csapatát, Beliál seregét; Edom, és Moáb, és Ammon fiai csapategységét, (2) és Filisztea [(...) seregét], és Assúr kittiim csapategységeit. És ezekkel vannak segítség gyanánt mindazok, akik megszegték a szövetséget. Ellenük fognak harcolni Lévi fiai, és Júda fiai, és Benjámin fiai, a pusztába kivonulók, (3) [...] minden csapategységük, amikor a fény fiainak kivonuló (csoportja) megtér „a népek pusztájából", és Jeruzsálem pusztájában üt tábort. A háború után pedig feljönnek onnan.

(4) A kittiim [...] Egyiptomban [...]. A maga idejében kijön hatalmas indulattal, hogy háborúzzék Észak királyai ellen, s haragja eltiporja és összetöri [...] szarvát. (5) Isten népe számára ez lesz a megszabadulás ideje, s a hatalom időszaka mindenkinek, aki sorsa szerint Őhozzá (tartozik) - ámde örök megsemmisülés Beliál táborának. Nagy zavarodás támad (6) Jáfet fiai körében; Assúr elesik, s nincs, ki megsegítse; megromlik a kittiim birodalma. Térdre kényszerítik a gonoszt, és nem lesz maradéka, sem aki megmenekül (7) a sötétség [fiai] közül.

(8) [És az igazság] beragyogja a világot, minden peremét, s ragyogni fog, mígnem véget ér a sötétség egész időszaka. És az Isten (által kijelölt) időpontban felragyog az Ő nagyságának fensége (9) minden időkre; ez béke lesz és áldás, dicsőség és öröm, és hosszú élet a fény minden fia számára.

Azon a napon, amelyen majd a kittiim elesnek, viaskodás és kegyetlen tusa lesz Izráel (10) Istenének színe előtt, mert ez az a nap, amelyet Ő már eleve kijelölt a pusztító ütközet napjául a sötétség fiai ellen. Akkor majd nagy tusában csapnak össze egymással az isteni lények közössége és az emberek (11) gyülekezete. A fény fiai és a sötétség tábora megküzdenek egymással, és Isten hatalmassága (megmutatkozik majd) a nagy tömeg hangjában, az isteni lények és az emberek lármájában az Örökkévaló napján.

És ez a szenvedések ideje (lesz) (12) az isteni megváltás egész népe számára. Minden szenvedésük közül egy sem volt hozzá fogható; de ez után már gyorsan bekövetkezik a vég, az örökös megváltás.

És a kittiim elleni ütközetük napján (13) készülniük kell a tusakodásra. A fény fiainak három rohamban kell helytállniuk, s leverniük a gonoszt, és Beliál serege is háromszor kerül fölénybe, hogy visszafordítsák [a fény] (14) csapatát. És hogyha a gyalogos csapatok szíve elgyöngül: Isten hatalmassága fogja erősíteni [a fény fiainak szív]ét. Ámde a hetedik rohamban Isten nagy keze (végül) legyőzi (15) [Beliál seregét] és birodalmának összes angyalait, és [seregükben] minden férfi [elpusztul örökre].

 K. G. ford., in: uő, Kiáltó szó a pusztában. A holt-tengeri tekercsek (Osiris Könyvtár: Történelem) (Budapest: Osiris Kiadó, 1998), pp. 124–126 (“…elpusztul örökre.”)

***

Vallási irányzatok a hellénisztikus korban

Josephus Flavius, Antiquitates, XVIII, 1,2-6

2. A zsidóknál már régóta három filozófiai irány volt, tudniillik az esszénusok, szadduceusok és farizeusok, és ámbár a zsidó háborúról írt művem második könyvében erről már beszéltem, röviden most is szeretnék ezekről megemlékezni.

3. A farizeusok önmegtartóztató életet folytatnak és minden élvezettől tartózkodnak; amit az értelmes megfontolás alapján jónak tartanak, azt cselekszik, és egyáltalán kötelességüknek tartják az ész parancsainak engedelmeskedni. Tisztelik az öregeket és nem mernek parancsaikkal ellenkezni. Ha azt állítják, hogy minden előre meghatározott sors szerint történik, azzal még nem akarják elvitatni az emberi akarattól az önrendelkezési jogot, csupán azt tanítják, hogy Isten rendelése szerint a sors hatalma és az emberi értelem együtt működik, úgy, hogy mindenki, tetszése szerint a bűn vagy az erény útjára léphet. Hiszik, hogy a lélek halhatatlan és hogy a túlvilágon jutalmat vagy büntetést kap aszerint, hogy erényes, vagy bűnös volt-e az ember, éspedig a bűnösök örök rabságban fognak majd sínylődni, az erényesek pedig hatalmat nyernek, hogy visszatérhessenek az életbe. Tanításaik révén olyan nagy hatással vannak a népre, hogy minden istentiszteleti szertartást, imádságot és áldozatot csak az ő előírásuk szerint végez. A városi lakosok azért tanúskodtak ily fényesen tökéletességük mellett, mert az volt a meggyőződésük, hogy ezek az emberek szóval és tettel mindig a legjobbat akarják.

4. A szadduceusok tanítása szerint a lélek a testtel együtt elpusztul; ezek egyetlen zsinórmértékül a törvényt ismerik el. Tiszteletre méltónak tartják még azt is, ha valaki a saját tanítómestereivel vitába bocsátkozik. Csak kevés embert hódított meg ez a tanítás, de ezek mind nagy tekintélyű férfiak. Egyébként semmi jelentős munkát nem végeznek, s ha kényszerből hivatalt vállalnak, csak a farizeusokkal együtt teszik, mert a nép különben nem tűrné őket.

5. Viszont az esszénusok azt tanítják, hogy mindent rá kell bízni Isten akaratára. Hisznek a lélek halhatatlanságában és a legkívánatosabb jónak az igazságot tartják. Ha fogadalmi ajándékokat küldenek is a templomnak, nem mutatnak be áldozatot, s azzal mentik ki magukat, hogy nekik sokkal szentebb tisztulási eszközeik vannak. Ezért nem is szabad belépniök a közös szentélybe, tehát külön tartják istentiszteleteiket. Egyébként kiválóan erkölcsösek és csak földműveléssel foglalkoznak. Különösen csodálatra méltó, hogy valamennyien az erényes életre törekszenek, éspedig oly mértékben, ami a görögöknél és barbároknál teljesen ismeretlen; őket azonban nem rövid ideje, hanem már emberemlékezet óta semmi sem gátolja meg ebben a buzgó törekvésükben; teljes vagyonközösségben élnek, és közöttük a gazdag sem élvezhet többet javaiból, mint a szegény. Tanaik szerint több mint négyezer férfi él. Nem házasodnak, nem tartanak rabszolgákat; a rabszolgaságot igazságtalanságnak tartják, a házasságot pedig minden viszálykodás forrásának, és így külön-külön élnek és szolgálnak egymásnak. Bevételeik és a földművelésből származó jövedelmeik kezelésére derék embereket választanak, ezek a papok, és az ő feladatuk gondoskodni gabonáról és minden táplálékról. Egyébként leginkább hasonlítanak az úgynevezett dákok egyik felekezetéhez, és éppen olyan az életmódjuk, mint ezeké.

6. Most e három irányzat mellé a galileai Júdás egy negyediket alapított, amelynek hívei minden egyéb dologban megegyeznek a farizeusokkal, ezenfelül azonban szívósan ragaszkodtak a szabadsághoz, és csak Istent ismerték el uruknak és királyuknak. Semmiféle halálnemtől nem rettennek vissza, de rokonaikat és barátaikat is könnyű szívvel meggyilkolják, csak ne kelljen senkit uruknak elismerniök. Mivel makacsságuk általánosan ismeretes, azt hiszem, részletesebben nem kell beszélnem róluk. Nem kell attól tartanom, hogy a szavaim nem találnak hitelre; inkább attól félhetek, hogy nem találok megfelelő szavakat hősiességük és állhatatosságuk ecsetelésére. Ez a vakmerőség lázította fel a tömeget, midőn Gessius Florus kormányzó visszaélt hivatalos hatalmával, és oly kétségbeesésbe kergette a népet, hogy elszakadt a rómaiaktól. Ezek a zsidók filozófiai irányzatai.

Bellum, II, 8,2 skk.

Ugyanis a zsidóknál három filozófiai iskola van: az egyik a farizeusoké, a másik a szadduceusoké, és a harmadik, amely különösen szigorú szabályok szerint él, az úgynevezett esszénusoké. Ezek ugyancsak zsidó nemzetiségűek, de sokkal jobban szeretik egymást, mint a többiek. Az érzéki élvezeteket elkerülik, mert bűnnek tartják, viszont erénynek minősítik az önmegtartóztatást és a szenvedélyek megfékezését. A házasságot megvetik, de idegen gyermekeket fogadnak magukhoz még zsenge korukban, amikor taníthatók; ezeket rokonaiknak tekintik, és a maguk erkölcseiben nevelik. De azért a házasságot és a családszaporodást ezzel nem törlik el, csak ők maguk őrizkednek az asszonyok erkölcstelenkedéseitől, mert az a meggyőződésük, hogy nincs asszony, aki hűséges maradna férjéhez.

A gazdagságot megvetik, és csodálatos intézményük a vagyonközösség; nincs náluk senki, akinek többje volna, mint a másiknak. Tudniillik náluk szabály, hogy aki be akar lépni a szektába, köteles odaajándékozni vagyonát a közösségnek, és ezért náluk nincsen sem megalázó szegénység, sem mérhetetlen gazdagság, hanem mindaz, ami az egyesek vagyonából összegyűlt, mindnyájuknak közös vagyona, mintha testvérek volnának. Az olajat szennyesnek tartják, és ha valakit erőszakkal megkennek, akkor az lemossa testéről; mert a durva bőrt éppoly dicséretesnek tartják, mint azt, hogy mindig fehér ruhát viselnek. A közös vagyon kezelőit szótöbbséggel választják, és kivétel nélkül mindenki köteles a közösség érdekében munkát vállalni.

Nincs külön városuk, hanem minden városban sokan laknak. A szekta tagjainak, akik máshonnan jönnek hozzájuk, mindenüket rendelkezésükre bocsátják, hogy csak használják, mintha a sajátjuk volna, és olyan emberekhez is, akiket soha életükben nem láttak, úgy mennek be, mintha legjobb barátaik volnának. Ezért útra sem visznek magukkal semmi egyebet, csupán fegyvert védekezésül a rablók ellen. Minden városban van a szektának gondnoka, elsősorban azért, hogy az idegeneket ellássa ruházattal és minden szükségessel. Ruházatuk és egész külső megjelenésük olyan, mint az iskolás gyermekeké: ruhát és cipőt addig nem váltanak, amíg egészen el nem rongyolódott vagy el nem kopott a hosszas használatban. Nem vásárolnak egymástól, nem adnak el egymásnak semmit, hanem mindenki odaadja a maga tulajdonából a másiknak azt, amire szüksége van, és meg is kapja viszont tőlük azt, amire neki van szüksége. Sőt minden ellenszolgáltatás nélkül megilleti őket a másiktól mindaz, amire szükségük van.

Istent sajátságos módon tisztelik. Ugyanis napfelkelte előtt nem ejtenek ki szentségtelen szót, hanem a Naphoz ősi imádságokat intéznek, mintha könyörögnének, hogy keljen fel. Erre az elöljárók elbocsátják őket a napi munkára, hogy mindegyik végezze a maga mesterségét. Miután pedig délelőtt 11 óráig szorgalmasan dolgoztak, megint összejönnek egy-egy meghatározott helyen, vászonkötényt öltenek, és hideg vízben lemossák testüket. A tisztálkodás után átvonulnak egy külön épületbe, amelybe más szekta tagja nem teheti be a lábát, és megtisztultan, mintha csak szentélybe mennének, úgy lépnek be az étterembe. Csendben leülnek, és ekkor a pék sorjában egy-egy kenyeret tesz eléjük, a szakács pedig mindenki elé tányért egy tál étellel. Étkezés előtt a pap imádkozik, és az imádság előtt nem szabad az ételhez nyúlni. Étkezés után megint imádkozik, úgyhogy az étkezés elején és végén dicsőítik az Istent mint az étel adóját. Miután szent ruházatukat levetették, megint elmennek dolgozni, egészen alkonyatig. Ekkor visszatérnek, és ismét ugyanígy étkeznek; ha vendégeik vannak, azok is részt vesznek a közös étkezésen. Sem lárma, sem kiabálás nem szentségteleníti meg házukat, hanem sorjában beszélnek, egymás után. A külső emberekre úgy hat ez a csend, mint valami hátborzongató titok; pedig ennek a csendnek a magyarázata csak állandó mértékletességük, mert csak annyit esznek és isznak, amennyi okvetlenül szükséges.

Az esszénusok semmit sem tesznek elöljáróik parancsa nélkül, és csak két tekintetben élveznek teljes szabadságot: mások megsegítésében és a könyörületesség gyakorlásában. Így mindegyik köteles segítségére sietni annak, aki támogatásra szorul, ha ugyan méltó rá, és köteles az éhezőknek ételt adni; de rokonaiknak az elöljáró engedélye nélkül semmit sem szabad ajándékozniok. Haragjukat kellőképpen mérsékelik, szenvedélyeiket megzabolázzák, adott szavukat megtartják, a békességen munkálkodnak. Adott szavuk szentebb, mint az eskü, sőt nem is esküsznek, mert az esküt rosszabbnak tartják az esküszegésnél. Azt mondják, hogy máris hitelét vesztette az, akinek csak akkor hisznek, ha az Istenre hivatkozik. Szívesen tanulmányozzák a régiek írásait, és főképpen a lélek és test javára vonatkozó részleteket olvassák bennük. Ezekből állapítják meg, hogy miféle gyógynövények orvosolják a betegségeket, valamint a kövek gyógyító erejét is.

Aki be akar lépni a szektába, azt nem veszik fel rögtön maguk közé, hanem először a közösségen kívül kell élnie egy esztendeig, az ő életmódjuk szerint; ez alkalommal kis baltát, a már fentebb említett kötényt és fehér ruhát kap. Ha a próbaidő alatt bizonyságot tett önmegtartóztatásáról, akkor közelebb jut a közösséghez, részesül a megtisztító szent fürdőben, de a közös életbe még nem veszik fel. Miután bizonyságát adta állhatatosságának, még két évig megvizsgálják jellemét is, és ha ebben a tekintetben is méltónak bizonyul, csak akkor veszik fel véglegesen a rendbe. De mielőtt részt vehetne a közös étkezésen, a többi tag előtt rettenetes esküt kell tennie, hogy mindig tiszteli az istenséget, teljesíti kötelességeit embertársai iránt, sem a maga akaratából, sem parancsra nem okoz kárt senkinek, mindig gyűlöli a gonoszokat, és támogatja az igazakat, engedelmességet tanúsít mindenki, de különösen a felsőbbség iránt, mert akinek hatalma van, az csak Istentől kaphatta. Továbbá meg kell esküdnie, hogy ha esetleg elöljáróvá lesz, soha nem bizakodik el hatalmában, és sem ruházatával, sem egyéb cifraságokkal sem akar különb lenni azoknál, akik alája vannak rendelve. Továbbá kötelezi magát, hogy mindig hű marad az igazsághoz, megveti a hazugságot, tisztán tartja kezét a tolvajlástól, lelkét pedig a piszkos nyerészkedéstől, semmit el nem titkol társai előtt, viszont idegenek előtt nem árulja el a rend titkait, akkor sem, ha halálra kínozzák; végül megesküszik, hogy a tanításokat csak olyan alakban közli másokkal, ahogy vele közölték, hogy sohasem követ el útonállási, hogy rendje könyveit és az angyalok neveit titokban tartja. Ilyen eskükkel kötik magukhoz a jelölteket.

Akire valami súlyos bűn bizonyul rá, azt kizárják a rendből s az ilyen kizárt rendtag gyakran igen nyomorultul pusztul el. Mivel az eskü és a szabályzatok értelmében nem szabad elfogadnia táplálékot olyanoktól, akik nem tagjai a rendnek, kénytelen füveken tengődni, úgyhogy teste elsorvad, és végül is éhenhal. Épp ezért már több ízben megtörtént, hogy az ilyen szerencsétleneket, mikor már a végét járták, szánalomból megint visszavették a rendbe, amennyiben elegendő büntetésnek tartották bűneikért az elszenvedett halálos gyötrelmeket.

Nagyon lelkiismeretes és igazságos módon járnak el a bíráskodásban. Csak akkor ítélkeznek, ha legalább százan vannak együtt, s ítéletük megváltoztathatatlan. Isten után legnagyobb tisztelettel a törvényhozó nevét övezik; azt, aki ezeket káromolja, halállal büntetik. Dicséretes dolognak tartják engedelmeskedni az idősebbeknek és a többségnek. Tehát ha tízen vannak együtt, soha sincs, aki a másik kilenc beleegyezése nélkül felszólalna. Továbbá óvakodnak attól, hogy előre vagy jobb felé köpjenek. Szombaton még a zsidóknál is szigorúbban tartózkodnak a munkától, és ezért nemcsak ételeiket készítik el már előző nap, hogy szombaton ne kelljen tüzet gyújtaniok, hanem ezen a napon még csak egy edényt sem mernek elmozdítani a helyéről, vagy akár a szükségüket elvégezni. Más napokon kapájukkal - mert ilyenféle az a kis balta, amelyet az újonnan belépők kapnak - egy láb mély gödröt ásnak, beburkolódznak köpenyükbe, hogy meg ne sértsék Isten fényes napját, elvégzik szükségüket, és a kiásott földdel újra betöltik a gödröt; erre a célra mindig a legfélreesőbb helyeket választják ki. És ámbár testük kiürítése természetes dolog, mégis meg szoktak utána mosakodni, mintha csak beszennyezték volna magukat.

Aszerint, hogy mennyi ideje tartoznak a rendbe, négy fokozatba sorolják őket, és az alacsonyabb fokozatúak annyira hitványabbak a magasabb fokozatúaknál, hogy ezek, ha hozzájuk értek, máris kötelesek megmosakodni, mintha csak más törzsbeli beszennyezte volna őket. Igen hosszú életűek, és közülük sokan túlélik századik évüket is, aminek véleményem szerint egyszerű és rendszeres életmódjuk a magyarázata. Minden szerencsétlenséget nyugodtan tűrnek; a fájdalmakat nagy lelkierővel legyőzik, és a dicsőséges halált többre becsülik a leghosszabb életnél is. Ez a magatartásuk különösen a rómaiak elleni háborúban állta ki a próbát: kínpadra vonták őket, kifacsarták, égették, összetörték tagjaikat, minden elképzelhető kínzóeszközzel meggyötörték, hogy rákényszerítsék őket a törvényhozó szidalmazására vagy tiltott ételek élvezésére, de sem az egyiket, sem a másikat nem tudták elérni. Nem könyörögtek hóhéraiknak, nem siránkoztak, hanem gyötrelmeik közben mosolyogtak, kigúnyolták kínzóikat, és bátran haltak meg, abban a meggyőződésben, hogy lelkük halhatatlan.

Ugyanis megingathatatlanul hisznek benne, hogy a test ugyan romlandó és elenyészik, a lélek azonban halhatatlan, s örökké él; a legfinomabb éterből származik, s valami természeti varázslat révén leszáll, és a test, mint a börtön, magába zárja. Mihelyt azonban kiszabadul a test börtönéből, boldogan a magasba lebben, mintha hosszú szolgaságból szabadult volna. A görög filozófusok véleményével egyezően azt állítják, hogy a jók tovább élnek az óceánon túl, olyan helyen, ahol sem eső, sem hőség nem zaklatja őket, hanem az óceán felől fújdogáló állandó zefír üdíti; viszont a gonoszok sötét és jéghideg barlangba kerülnek, örök szenvedésre. Ugyanez a gondolat megvan, úgy tudom, a görögöknél is, akik azt tanítják, hogy hőseik, a héroszok és félistenek, a boldogok szigetén tartózkodnak, a gonoszok lelkei pedig az elkárhozottak helyén, a Hadésben, ahol a monda szerint Sisyphos, Tantalos, Ixion és Tityos bűnhődnek. Ezzel mindenekelőtt a lélek halhatatlanságát akarják bizonyítani, egyúttal azonban buzdítani akarnak az erényre és elrettenteni a bűntől, mert arra számítanak, hogy a jók földi életük alatt, a halál utáni jutalom reményében, még jobbakká lesznek, a gonoszok pedig félelemből visszariadnak gaztetteiktől, mert bizonyosra vehetik, hogy ha életükben nem is derül ki gonoszságuk, a túlvilágon utoléri őket az örök büntetés. Az esszénusoknak ez a tanítása a lélekről ellenállhatatlan csalétek, amellyel magukhoz vonzzák azokat, akik egyszer megízlelték bölcsességüket.

Egyébként olyanok is vannak köztük, akik (miután ifjúságuktól fogva a szent könyvekkel és a próféták írásaival foglalkoztak, és sokféle tisztuláson átestek) azt állítják, hogy meg tudják mondani a jövendőt; és valóban ritka eset, hogy valamelyik jóslatuk ne teljesednék.

Ezenkívül az esszénus szektának van egy másik ága is; ezeknek az életmódja, erkölcsei és szokásai egészen olyanok, mint amazoké, csak a házasságról vallott nézetük más. Ugyanis azt tartják, hogy azok, akik nem kötnek házasságot, elhanyagolják az élet legfontosabb célját, az utódok szaporítását, vagy még inkább: ha mindenki így gondolkodnék, akkor hamarosan kihalna az emberiség. A menyasszonyoknak azonban három évi próbaidőt szabnak, és ha háromszoros tisztulás után bebizonyosodik, hogy alkalmasak a szülésre, akkor feleségül veszik őket. A terhesség ideje alatt testileg nem érintkeznek feleségükkel, annak bizonyságául, hogy nem kéjelgés, hanem gyermeknemzés céljából házasodtak. A nők ingben, a férfiak kötényben fürdenek. Ilyen az életmódja ennek a szektának. A két előbb említett szekta közül a farizeusok azt tartják magukról, hogy ők a legrégibb felekezet mind a három közül, ők magyarázzák a leghitelesebben a törvényt; azt tanítják, hogy mindennek az ura Isten és a végzet; hogy a jó és rossz cselekedet az emberek szabad akaratától függ ugyan, de minden dolgukba belejátszik a végzet. Tanításuk szerint a lélek halhatatlan, de csak a jó lelkek kerülnek a halál után más testbe, a gonoszok örök büntetést szenvednek. Viszont a másik szekta tagjai, a szadduceusok, kereken tagadják a végzetet, és azt állítják: Isten egyáltalán nem törődik azzal, hogy az ember cselekszik-e gonoszat, vagy nem: a jó és rossz cselekedetek teljesen az ember szabad akaratától függnek, és mindenki szabadon választja ezt vagy azt. Továbbá tagadják a lélek halhatatlanságát, valamint a túlvilági büntetéseket és jutalmakat. A farizeusok szeretik egymást, és a közösség érdekében összetartanak, a szadduceusok azonban nemcsak egymáshoz ridegek és barátságtalanok, hanem, törzsrokonaikhoz is oly zordak, mintha idegenek volnának. Ennyit akartam elmondani a zsidók filozófiai irányzatairól.

Révay József fordításai (az újabb kiadásokban)

***

Tefillin, ‘imák’ (imaszíj) / phülaktérion (Máté ev. 23,5), ‘amulet’ szövegek: Ex. 13,1-10; Ex. 13,11-16; Deut. 6,4-9 (a “Semá”); Deut. 11,13-21 (Rasi szerint) (R. Tam szerint a két utolsó szövegrész fordított sorrendben)

És beszélt az Úr Mózessel, mondván: Szentelj nekem minden elsőszülöttet; minden méhmegnyitó Izráel fiai között, emberben és baromban: az enyém.

És azt mondta Mózes a népnek: Emlékezzetek meg erről a napról, melyen kijöttetek Egyiptomból, a rabszolgák házából, mert keze erejével hozott ki az Úr titeket innét; tehát nem szabad kovászost enni. Ma vonultok ki; az Abíb hónapban. És ha majd bevisz téged az Úr a kanaániak, hittiek, emoriak, hivviek és jebusziak földjére, melyre nézve megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, egy tejjel és mézzel folyó földre: akkor ezt a szolgálatot ebben a hónapban végezd. Hét nap egyél kovásztalan kenyeret; és a hetedik napon ünnep legyen az Úrnak. Kovásztalan kenyeret kell enni ezen a hét napon; és színét se lásd kovászosnak, és színét se lásd kovásznak egész határodban. És jelentsd ki fiadnak azon a napon, mondván: Ez azért van, amit az Úr cselekedett velem, mikor kijöttem Egyiptomból. És legyen neked jelül a kezeden és emlékjelül a szemeid között, hogy így az Úr tanítása legyen a szádban; hogy erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból. Tartsd meg azért ezt a törvényt a maga kitűzött idejében évről évre.

És ha majd bevisz téged az Úr a kanaániak földjére, mint ahogy megesküdött neked és atyáidnak, és neked adja azt: akkor szolgáltass át minden méhmegnyitót az Úrnak; és amit neked barmaid fajzanak, abból minden méhmegnyitó, a hím, az Úré legyen. De minden szamár első fajzást válts meg báránnyal, és ha meg nem váltod, akkor szegd nyakát. Minden emberi elsőszülöttet is megválts fiaid között. És ha majd jövőben a fiad megkérdezi tőled: Mi ez? Akkor azt mondd neki: Keze erejével hozott ki minket az Úr Egyiptomból, a rabszolgák házából. És történt, hogy mivel Faraó nehezen bocsátott el minket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, ember elsőszülöttjétől barom első fajzásáig; ezért áldozok én az Úrnak minden méhmegnyitót, a hímeket, fiaim elsőszülöttjét pedig mind megváltom. És legyen jelül a kezeden és emlékeztető jelül a szemeid között; mert keze erejével hozott ki minket az Úr Egyiptomból.

…

Halld Izráel: az Úr a mi Istenünk, az Úr egyedül. És szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És legyenek ezek a szavak, melyeket én parancsolok neked ma, szíveden; és vésd be azokat fiaid elméjébe, és beszélgess róluk: otthonültödben és az úton jártodban, lefektedben és felkeltedben. És kösd azokat jelül a kezedre; legyenek homlokkötőkül szemeid között; és írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra.

…

Ha tehát hallgatván hallgattok az én parancsolataimra, amelyeket én parancsolok nektek ma; szeretvén az Urat, a ti Isteneteket és szolgálván neki teljes szívetekből és teljes lelketekből: akkor adok esőt földetekre a kellő időben, korait és késeit; úgy, hogy begyűjtheted gabonádat, mustodat és olajodat. Füvet is adok meződön barmodnak; és eszel és jóllaksz. Vigyázzatok magatokra, hogy el ne csábíttassék szívetek; el ne pártoljatok, más isteneknek ne szolgáljatok, előttük le ne boruljatok: mert akkor fellobban az Úr haragja rátok és bezárja az eget, nem lesz eső, és a föld nem adja meg termését; és kivesztek hamar abból a szép országból, melyet az Úr ad nektek.

Tegyétek tehát ezeket a szavaimat szívetekre és lelketekre; kössétek azokat jelül kezetekre, és legyenek homlokkötőkül a szemeitek között. És tanítsátok meg rájuk fiaitokat, azokról beszélgetvén: otthon ültödben és az úton jártodban, lefektedben és felkeltedben. És írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra. Hogy napjaitok és fiaitok napjai oly számosak legyenek azon a földön, amelyről az Úr megesküdött atyáitoknak, hogy nekik adja; mint az ég napjai a föld felett.

***