A házastársak közötti viszony
Nyugat-Európa
Az iparosodással a család funkciói gyors változásnak indultak szerte Európában: a termelés helyett a család egyre inkább a fogyasztás színterévé vált, és más – pl. betegápolási – funkciók fokozatos elvesztése ugyancsak lehetővé tette számára, hogy eddig kevésbé hangsúlyos feladatai – mint a gyermekek szocializációja és a felnőtt tagok érzelmi egyensúlyának megteremtése/fenntartása – nagyobb szerepet kapjanak. Mások a változások fő okát inkább kulturális erőkben fedezik fel, már csak azért is, mert a család fenti értelemben vett átalakulása már az Ipari Forradalom előtt megindult.
Azt azonban mindkét megközelítés elismeri, hogy a családban egyre nagyobb szerephez jutott a házastársak közötti érzelmi kapcsolat, s a gyermekek felnevelése is a családi élet középpontjába került. Az átalakulás természetesen fokozatosan zajlott le Európában: először a középrétegekben vált dominánssá, majd onnan terjedt tovább. A változások javában tartottak a 20. században is – a legtöbb nyugat-európai társadalomban csak a század közepére játszódtak le többé-kevésbé teljesen, Európa más régióiban pedig ennél is később. Mindez összefüggött a nők társadalmi helyzetének megváltozásával. Ennek valószínűleg legfontosabb egyedi tényezője a női foglalkoztatottság jelentőségének növekedése volt. A nők relatív – férfiakhoz viszonyított – bérezésének javulása is fontos tényező lehet.
A századelőn mérsékelt különbségek léteztek a női foglalkoztatottságban az egyes nyugat-európai országok között. 1900-ban többnyire 30–33% körül mozgott a nők aránya a kereső népességen belül. (Hollandiában viszont 25% alatt volt ez az arány.) Bár az első világháború alatt a női foglalkoztatottság több hadviselő országban jelentősen megnőtt, azt követően ismét visszaesett, s a két világháború között rendszerint nem mozdult el erről a színvonalról. (2.9. táblázat, 2.9. diagram.)
A második világháború utáni évtizedekben Nyugat-Európában rendszerint nőtt a női foglalkoztatottak aránya, de korántsem volt minden országban és periódusban egyforma ütemű és egyenes vonalú. Hollandia, Írország mindvégig sereghajtó maradt, ezzel szemben a skandináv országokban gyors fejlődés után az 1980-as évekre a legnagyobb női foglalkoztatottság alakult ki. A növekedés átlagos üteme a 70-es és a 80-as években volt a legnagyobb. Ennek oka több szinte teljes egészében annak eredménye volt, hogy a férfiak aktivitási rátája visszaesett. Dél-Európában a női foglalkoztatottság mindvégig jelentősen elmaradt a nyugat-európai szinttől: Olaszországban máig a legalacsonyabbak között van Európában. (Lásd még: 2.3. ábra.)