A házastársak közötti viszony
A női munka kvalifikációja és jövedelme mindvégig jelentősen a férfiaké alatt maradt. A második világháború után ugyan csökkent, de fennmaradt ez a számottevő különbség. Az 1970-es években számos országban a nők azonos munka esetén is a férfiak fizetésének 75%-át kapták, bár Skandináviában és Olaszországban ez már 85–90% volt.
A női munkavállalás tömegessé válása önmagában is jelezte, hogy a nők kívánatos életcéljaival-törekvéseivel kapcsolatos elképzelések jelentősen átalakultak. Az 1980-as évek elején az Európai Bizottság felmérése szerint a lakosság – s nem csupán az érintett nők – többsége a legtöbb országban azt tartotta követendőnek, hogy a nők munkát vállaljanak, s a partnerek között egyenlően legyen megosztva minden családhoz kötődő feladat. A családon belüli munkamegosztás tényleges gyakorlata csak részben tükrözi ezt az értékváltozást, de mindenesetre tény, hogy a 60-as évektől ezen a területen is lassú kiegyenlítődés zajlott a nemek között. A 60-as évek közepén a férfiak a nők által a háztartásra fordított munka 8–14%-át végezték, a 80-as években már 20%-át. A nők szabadideje eközben férfiakénak 64–69%-ról 95%-ra nőtt.
Nyugat-Európával összevetve az értékváltozás számos területen jóval vontatottabb volt Kelet-Közép-Európában. Ez figyelhető meg a házastársak közötti kapcsolatok egyenlőbbé válását illetve a párkapcsolatokban az érzelmek szerepének dominanciáját illetően. Magyarországon pl. a férfiak részvételének aránya a háztartási munkákban nemzetközi méretekben átlagosnak volt tekinthető és a nemzetközi trendeknek megfelelően nőtt. Lényegesen nagyobbak maradtak azonban a különbségek a szabadidő vonatkozásában. 1965/66-ban pl. a nők csak a férfiak szabadidejének 52%-val rendelkeztek, és az arány 1987-re is csak 73%-ot ért el.
Úgy tűnik, hogy a családon belüli tényleges egyenlőség lényegesen kevésbé jött létre Kelet-Közép-Európában, mint Nyugat-Európában, s mint azt a viharos szocioökonómiai átalakulás alapján várhatnánk. Sem a normatív viszonyok, a társadalom női szerepekről vallott felfogása, sem a családok hétköznapi életének munkamegosztása nem alakult át olyan gyorsan itt a 60-as évektől kezdve, mint Nyugat-Európában. (Lásd még: 2.3. ábra.)