A válási szokások alakulása
A házassághoz és a családhoz való viszony átalakulását különösen jól mutatja a házasságok felbontásának, illetve a házasságon kívüli együttélések és a házasságon kívüli születések gyakoriságának nagyarányú növekedése – mindenekelőtt a 20. század második felében –, így ezek jellemzőinek részletesebb bemutatása is indokolt.
A válások esetében a jogi szabályozás nagy szerepet kap, s így az országok közötti eltérések igen jelentősek. A válási jogban már a századfordulón is igen nagy eltérések voltak Európában, s ezek fennmaradtak egészen a század utolsó harmadáig. Finnországban már a századelőn nemcsak elválhattak a házastársak egymástól, Olaszországban viszont 1971-ig törvényes válásra nem volt mód, Írországban pedig csak az 1990-es években nyílt lehetőség a házasságok felbontására. A 60–70-es évek azonban jelentős közeledést hoztak.
A modernizációs szint, a vallásosság, a demográfiai helyzet különbségei mellett a jogi szabályozás eltérései tehát alapvetően közrejátszottak abban, hogy a válási arányszámok már az első világháború előtti években igen különbözően alakultak a kontinens nyugati felén. A válások száma mindenütt – illetve ahol engedélyezve voltak – többszörösére nőtt már a század közepére is. Változott az országok sorrendje is a gyakoriságot illetően: miközben a legkevesebben a két világháború között továbbra is Angliában/Walesben váltak, Ausztria ekkoriban az élre került – a köztársaság területén már a világháború előtt is nemzetközi viszonylatban igen magas volt a válási arányszám –, de 1960-ra Dánia és Svédország megelőzte Ausztriát. A válások növekedése különösen a 60-as évek közepétől volt nagymérvű, s benne a későn indult Nagy-Britannia és az ekkor már évek óta vezető Skandinávia járt az élen A nyugat-európai országok nagy részében a 80-as években a válási ráta 30% körül volt. (2.10. táblázat, 2.10. diagram.)
A század során a Nyugat-Európán belüli különbségek többé-kevésbé folyamatosan csökkentek, s a kiegyenlítődés különösen jelentős volt a 70-es és a 80-as években. Az 1960 utáni két évtizedben a válások szintje a legszorosabb pozitív korrelációt a női foglalkoztatottság mértékével, a nem mezőgazdasági foglalkoztatottak arányával és a GDP szintjével mutatta, a legszorosabb negatív korrelációban pedig a katolikus népesség arányával állt. (Lásd még: 2.4. ábra.)