[Bátorítsad benned bízó…]

1. Bátorítsad benned bízó, bús szívemet,
Ki engem teremtél, s megváltál lelkemet,
Szent nevedért viszem pogányra véremet,
Kérlek, oltalmazzad mocsoktól híremet.

2. Az te szent nevedben kötöm fel kardomot,
Indulok szívesen, s eresztem zászlómot,
Segítségül hívom hadverő uramot,
Áldja szerencsével elkezdett utamot.

3. Lehetetlen nálad nélkül az vitézség,
Pogányok szívében csak az vakmerőség,
Átkod bocsásd reájok, rontsa meg erősség,
Velünk áldás járjon, s hadverő dicsőség.

4. Áronnak is száraz vesszeje virágzott,
Vitézség sok gyenge karokból csírázott,
Hatalmadból kis nép soktúl prédát hozott,
Ha szent nevedben járt, s hív szívvel áldozott.

5. Sokat vonszon préda, én nem megyek azért,
De nevedért, igaz anyaszentegyházért,
Sok szegény özvegyért, ártatlan árváért,
Hazám s házam népe megmaradásaért.

6. Se éles tőrömbe, se könnyű lovamban,
Erőmbe sem bízom, de szent hatalmadban,
Csalatik, ki bízik emberben s magában,
Ha szerencsét engedsz, te neved lesz abban.

7. Áldj meg és oltalmazz halálos vétektől,
Rabságtól s véletlen káros esetektől,
Rút szégyenvallástúl, csonkító sebektűl,
Mennyei seregek megmentnek ezektűl.

8. Bízom reád magyar király fejedelmemet,
Pogány tüze miatt elpusztult földemet,
Zászlóm alatt levő nemes seregemet,
Házam népét, s reád bízom mindenemet.

9. Arra mélták vagyunk, hogy büntess bennünköt,
Adjad térésünköt, szánd meg esetünköt,
Sok vétektől hozzád fordítsad eszünköt,
Vedd el ostorodat, s töröld el bűnünköt.

10. Látod, elbontá pogány az földünköt,
Tűzzel megemészté sok eledelünköt,
S kard s tűz alá veti keresztyén népünköt,
Vérszopó eb alá ne vesd életünköt.

11. Inkább (ha meg nem szűnt haragod) kezedben
Essünk, mind más által tett büntetésedben,
De sok özvegy, árva, szűz jusson eszedben,
S egyházak rontási, s juttass kegyelmedben.

12. Nagyobb szent irgalmad világ bűneinél,
S egy igéd pogánynak minden erejénél,
Ne hagyj diadalmad kevély kezeinél,
Plántálj híved által rettegést szívénél.

13. Tudom, hatalmodnak ez is egy ostora,
Hogy látszék töröknek s tatárnak sátora,
Eljön basiliscus tapoltaló óra,
Midőn választatod gonoszunkat jóra.

14. Hadd érjem hazánknak megszabadulását,
De ha most lelkemnek testtűl elválását
Fegyverrel rendelted, add vígasztalását,
Színyed előtt mennyben szentekkel szállását.

15. Ezerhatszázhatvanhárom esztendőben
Hirtelen írám ezt háború időben,
Lest Nyitra vizénél állván egy erdőben,
Nevem versfejeknek első betűiben.

Forrás: RMKT, XVII, 12., kiad. VARGA Imre, 54. sz. A versfőkben: BALASSA BALINTHE.