Más azon töredelemmel való könyörgés

1. Vedd eszedben, szívem,
Ismérd kicsinységem,
S meg gondoljad mivoltod,
Éltem gyenge üveg,
S vízbuborék süveg,
Múlik óránként napod,
Elmém bújdos, lézzeng,
Éltem kornyad s fötreng,
Hogy közel számadásod.

2. Könyvem mint víz árad,
S minden tagom lankad,
Kétséggel foly reményem,
Hogy éltem feslettség,
Idvességem kétség,
S csügg cérnaszálon lelkem,
Mint merjem kezdeni,
S kegyelmedet kérni
Bátran tőled Istenem?

3. Mert ha meggondolom,
Vagyok agyaghalom,
S föld szennyébül való por,
Öt érzékenségem
Vesztette épségem,
Rontott ördögi tábor,
Mégis sok haragra,
Ki vagy egek Ura,
Indítottalak sokszor.

4. Holott az Angyalok,
S Mennyei szent Karok
Tisztelnek rettegéssel,
Koronázot szűzek,
S boldogult seregek
Néznek nagy rémüléssel,
Tenger háborodik,
Föld s ég ingadozik
Előtted szörnyűséggel.

5. Télben posvány szúnyog,
S dongó légy sem bolyog,
Elbújnak reves fában,
Csak a természettül,
S múlandó időtül
Félnek ártatlanságban,
Hát én mint rejtezzem,
S hogy bűnöm fedezzem,
Ki vagyok nagy átokban?

6. Mert én mindezeknél
Ocsmányabb légykénél
Vagyok, gyarlóságombul:
Epségből vetkezett,
Sok bűnnel fertezett
Vagyok indulatimbul,
Ki nem merlek nézni,
Hová tudjak bújni,
Ha üldözsz haragodbul?

7. Régen Chóré s Dátán,
Ha kárhozott méltán,
Feddödvén csak Mosesre,
Jaj nékem, kit szükség,
Szorongat sok ínség,
Mint álljak itíletre?
Mert én teremtőmet,
Bántván Istenemet,
Méltó vagyok a tűzre!

8. Csak e reménségem:
Megesküdtél nékem,
Hogy nem örülsz vesztemen,
Csak hogy szeresselek,
És téged féljelek,
Részes lészek véredben,
Ha te nem biztatnál,
S ily szókkal nem szólnál,
Bizony, esném kétségben.

9. Ne vesszek bűnömben,
Ím Uram elődben
Terjesztem vétkeimet,
Itt sujtold és égesd,
S álnokságom üldözd
S ostorozzad testemet,
Csak hogy holtom után
Nézhesselek méltán,
S fogadd hozzád lelkemet.

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Stoll Béla, Varga Imre, 65. sz.