Bűneit ismérvén Istennek kegyelméért könyörög

1. Rettegtet sok vétkem,
Kit ellened tettem,
Egek fölséges Ura!
Nincs épség testemben,
S bódultam elmémben;
Jutottam szorgos búra,
Ha nem segít Karod,
S nagy irgalmasságod,
Félő, esem poklokra.

2. Mária Magdolnát,
Csaknem bűnnek anyját
Meghaladtam vétkekkel,
Az kegyetlen Saulust,
S álnok Phariseust
Mert elértem bűnökkel,
Az Dágon papjait,
Cajafás szolgáit
Káromló beszédekkel.

3. Ily undok vétkekkel
Az eget szememmel
Miként merjem már nézni,
Mert hold és nap fénye,
Csillagok szép színe
Engem fognak vádolni,
Hajlékom falai
S föld, testem ruhái
Kezdenek kárhoztatni.

4. Az négy Elementom,
Kiből épült tagom,
Ellenem kiált nagyon,
Mert érzékenségem,
Zabla nélkül nyelvem
Járt gyakrabban szabadon,
Kiért félek igen,
Megesem a jégen,
S el ne vesszek a vámon.

5. Kérlek azért, segéts,
S bűneimböl téríts,
Egek felséges Ura,
Lelkem soványságát
Éleszd szomjúságát,
Vezesd élesztő kútra,
Hogy semmi késértet,
Mely ellenem jühet,
Ne juttasson több búra.

6. Irgalmad ne múljon,
Veszély ne találjon
Engem, rusnya nyüvedet,
Ki fogja meg karod,
Ha az akaratod,
Hogy felvedd szegénedet,
Elveszett juhodra,
Szarándok szolgádra
Mostan nyújts ki kezedet.

7. Ne veszesd férgedet,
S romlott cserepedet,
Mely esedez tenéked,
Ha nem vétett volna,
Most miért ohajtna
Kesergéssel előtted,
Te is mit engednél,
Ha bűnben nem lelnél,
S nem vétenék ellened.

8. Ha kegyelmedben vész,
Örökké áldott lész,
Térnek hozzád Pogányok,
Látván hatalmad nagy,
Ahhoz irgalmas vagy,
Dicsér mindenek szájok;
Éltem s holtom végét,
S bűnös lelkem rögjét
Vezessék szent Angyalok.

9. Bűneimről vallást
Tévén, s vigasztalást
Várván csak Istenemtől,
Kérvén, meghallgasson,
Sebemből gyógyítson,
Mert sebhettem bűnömtől,
Az Dudvág berkében,
Egy rétem szélibén
Sírván bűnömön szívből.

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Stoll Béla, Varga Imre, 68. sz.