Hogy ez világ javaiban semmi nincs állandó

  1. Szín festékkel mázolt
S tündér üllőn koholt
Csalárd világi hívság,
  Mit vélsz arányidról
S drágaköveidről?
Ítíled-é: boldogság?
  Ím, egynéhány szóval,
Csak kicsiny munkával
Bizonyítom, hogy hívság.

  2. Az órák elfolynak,
Üdők is eljárnak,
Nem mulatnak út jókban,
  Hol hideg s hol meleg,
Szép üdő s fergeteg
Jönnek s mennek egy nyomban,
  De kis vélekedés,
Serény elmélkedés,
Nem vehetni egy szóban.

  3. Jó s gonosz szerencse,
Mint forgó velence,
Emel s taszít az porban,
  Császárt is koldussá,
Tesz urat kapássá,
Öltözteti bocskorban,
  Királyi korona,
Ország birodalma
Száll olykor nádhajlékban.

  4. Angyali nagy szépség,
Kit egy kis betegség
Elhervaszt s porrá tészen,
  Erő s nagy vastagság,
Vitézi bátorság,
Elhagy és másé lészen,
  Öröm és bosszúság,
Vas s békó, szabadság
Mindenkoron vár készen.

  5. Nagy tölgyfák kidűlnek,
Tornyok repedeznek,
Hold s Nap fénye is elvész,
  Márványkőben metszett
Írás kopik, s veszhet,
Kit faragott emberkéz,
  Erős gyémánt törik,
Acél, vas is vásik,
És sokára porrá lesz.

  6. Szép köves aranylánc,
Kit gyönyörködve látsz,
Üdőktűl homált vehet,
  Drága szép öltözet,
Kit sok munka szerzett,
Moly s penísz miatt veszhet,
  Vérrel gyűjtött sok kincs,
Kinek száma is nincs,
Tűz  s láng miatt szenvedhet.

  7. Még az föld is elagg,
Hibáz vetemény mag,
Egek is fogyatkoznak,
  Kűszikla hamuvá,
Az hamu meg hóvá
Az üdővel változnak,
  Az tenger is dagad,
Viszont megint apad,
Nincs határa az habnak.

  8. Világot kerülő
S ég alatt repülő
Sas mely hamar enyészik,
  Szerelmesed ki volt,
Vagy utál, vagy megholt,
Rólad elfeledkezik,
  Az pénteki öröm
Vasárnapi üröm,
Siralomra változik.

  9. Az nagy piramisok
És labirintusok
Voltak világ csudái,
  De hova lőttek már?
Helyeit nézzed bár,
Nem látszanak falai,
  Üdő elvesztette,
S földig porrá tette;
Mostan csak szó példái.

  10. Jaj, s miként végezzem,
Erre nem érkezem,
Mert nyelvem megnémítja!
  Kedvem háborodik,
S lelkem szomorodik,
S elmémet is tompítja;
  Hogy minden csak elvész,
Valamit a szem néz,
S ez éltemet fogyatja. 

11. Látom, hogy változás
  Minden szempillantás:
Nem áll semmi egy nyomban,
  Azmit jelenteni,
Akarnék mondani,
Keresd fel ritmusimban,
  Hogy nincs állandóság,
Sokáig valóság:
Semmi is ez világon.

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Stoll Béla, Varga Imre, 73. sz.