A kívanátos kikeletnek gyönyörűségérül

  1. A Héra barlangját
Hogy borostyán folyja,
Azzal ékes mostan zöld;
  Örül immár Flóra,
Jutott kívánt jóra,
Éled kikelettel föld,
  Kedvet a Musáknál
Talált, s Apollónál,
Nékik koszorúkat küld.

  2. Újul a forráskút,
S föld gyomrábul kifut,
Szép völgyekre siet s tér,
  Mindenféle állat,
Nagy és kicsin falat
Örül, hogy már tavaszt ér,
  Nem szenved rothadást,
Mert reménl újulást
Minden éltető gyökér.

  3. Az szép hajnal ragyog,
Ékes harmat villog,
Hoz kedvet mindenfelül,
  Jó hírrel jött fecske,
Újul agyagfészke,
Csacsog már házon kívül,
  Napkeletkor varjú
Kákogva jön elő,
Ily szép időnek örül.

  4. Ég felé pacsirta
Repül, hogy szózatja
Messzére elterjedjen,
  Fülemile ágon
Függ, csak kicsiny szálon,
Álom reá ne érjen,
  Addig szól s énekel,
Még az tajték vérrel
Kicsiny száján eredjen.

  5. Cinege madárka,
Kit rekesz s kalitka
Dióbéllel megcsalhat,
  Tavaszi vadkecske,
Együgyű őzecske,
Kit tőr s háló megfoghat,
  Jutott kikeletre,
Nem kerül most kézre,
Bátran nyomot mutathat.

   6. Rigót is az tőrre,
 Nem csalhatsz most lépre,
 Fogoly bokrot nem lakja,
   Az fűr csattog nagyon,
 Nem fél semmit azon,
 Hogy az karuly elfogja,
    Héja is süvölti,
 Vetett tőrt kerüli,
 Tyúkfiakat csapkodja.

    7. Gólya is gázolja,
 Mocsárokat járja,
 Kígyót s békát foghasson,
    Fészket rak kéményen,
 Nem fél, füst rámenjen,
  Korog s kotyog hangason,
  Róka lappang s forog,
S kertek alatt kullog,
Lúdfiakban kaphasson.

  8. Szomjú szarvas kútra
S bádgyadt madár ágra
Száll, s nyugosznak csendesen,
  Minden bokor szállást,
A zöld árnyék nyugvást
Enged nékik kedvesen,
  Csak nékem, szegénnek,
Árva bús fejemnek
Foly dolgom keservesen.

  9. Mit óhajtson lelkem,
S mit példáz értelmem,
Figyelmezz verseimre,
  Nem testi fájdalom,
De bús aggodalom
Szállott mostan szívemre,
  Tégy választot, Echo,
Ki vagy égben lakó,
Felelj mostan mesémre.

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Stoll Béla, Varga Imre, 78. sz.
Kovács Sándor Iván írja a versről:

Zrínyi 1651-ben megjelent Syrena-kötetét Beniczkynek ismernie kellett. Hogyan imitálta? Beniczky tavaszénekét és évszakversét olvassuk el válasz végett. A kivánatos kikeletnek gyönyörűségérül egy helyen még Rimay hangján szól: „Jó hírrel jött fecske, / Újul agyagfészke, / Csacsog már házon kívül.” Rimay Lelki vigasztalás-ának azonban legfeljebb incipitjéhez és zárlatához van köze („Légyen jó idő csak, fecske száll házamra”, „Küldd el kis fecskédet, hadd lássak jó időt”), a többi egy barokk évszakvers alaposan kidolgozott Tavasz-tétele. „Azzal ékes mostan zöld; [...] / Éled kikelettel föld” – előlegezi Beniczky Listiusnak és a későbbieknek a kínálkozó rímet; aztán a flóra és fauna következik. A megszólaló madársereg különösen népes: a fecske csacsog, a varjú károg, a pacsirta szózatot mond, a fürj csattog, a héja süvölt, a gólya korog és kotyog. Watthay Ferenc után és Édes Gergely előtt (aki majd zenei madárhangutánzatokat produkál) megjegyzendő állomás a Beniczkyé, akinek versében a fülemüle éjjel-nappal, torkaszkadtáig énekel hősiesen: „Fülemüle ágon / Függ, csak kicsiny szálon, / Álom reá ne érjen, / Addig szól, s énekel, / Míg az tajték vérrel / Kicsiny száján eredjen.” Éppen úgy tesz, mint Zrínyi heroikus kismadara: „Miként fülemüle, vértajtékot hányok” (Arianna sírása). Amaz ellentét is Zrínyiből ismerős a század közepén, hogy az este leszálltával mindenki lenyugszik, „Csak nékem szegénnek, / Árva bús fejemnek, / Foly dolgom keservesen.” Beniczky ezt így találhatta Zrínyi Fantasia poetica-jának (Balassin át Petrarcaig visszamutató) első madrigálstrófájában: vadász, juhász, szántóvető mind alusznak már napi dolgaik után, csak én virrasztok szerelmi bánatomban. Ezzel a kulccsal Beniczky tavaszénekének talányát is megfejthetjük; azt ti., hogy „mit példáz” értelme ennek a versnek, mi az a „bús aggodalom”, ami szívére szállott? A Visszhang tud választ adni: „Tégy választot, Echó, / Ki vagy égben lakó, / Felelj mostan mesémre.” Feleljünk rá: a vers szólója természetesen a szerelemre gondol, de ki nem mondaná. Beniczky mintha a hátában érezné a csóktiltó cenzor, Bartók nagyprépost szúrós szemét. Amit a szemérem eltakar, megmutatják a Zrínyi-imitációk: az Echó – lakó rím változataival tele van a Fantasia poetica s A vadász és Echo; továbbá Zrínyinél is a Visszhang mondja ki a kényesebb válaszokat.

Az Echo szavának más megfejtésével is próbálkozhatunk, ha banálisabbal is: ha nem az utolsó "mesémre" szóra kéne ekhót találnunk, hanem az "aggodalom"-ra, akkor lehetne megfejtés az "álom" visszhang. Szívesen fogadunk további megfejtési kísérleteket!