Poenitentiára indult szívnek könyörgése

1. Hatalmas Istenség,
S méltóságos Felség,
Ki lakol az egekben!
Rád néz könyves szemem,
Szorongat ínségem,
S jutottam rettegésben,
Mert szívem elfajult
S rút vétkekben merült,
Ne hagyj esnem kétségben!

2. Nem tudom, mit tégyek,
S hová bújjak, mennyek,
Elér mindenütt karod,
Éktelen életért,
Sok bosszúűzésért
Feltalál te haragod,
Ha asszu kóróján
S elhervadt virágján
Nem könyörül jó voltod.

3. Igaz, hogy vétettem,
Sok bűnt fűztem s nyeltem,
Jártam ellened, Uram,
Mert gyarlóságomtul,
Sátán hálójátul
Én magamat nem óttam,
De Istenségedet,
S Hármas személyedet
Ugyan szívből imádtam.

4. Az Acháb bálványát,
S Jeroboam borját
Segítségül nem híttam,
Fa, kű, érc istennek,
Az Dágon ördögnek
Soha én nem áldoztam,
Erőtlenségembül,
Nem vakmerőségbül
Bűn almában haraptam.

5. Tiszta itéleted,
S igaz büntetésed
Vethet, Uram, pokolra,
Atyáim rútsága,
S magam gonoszsága
Méltán ejt kárhozatra,
De avval el nem vész
Irgalmad, hogy ha néz
Szél kergette polyvádra.

6. Adámot és Évát
Hogy ették az almát,
El nem vesztéd azonnal;
Kaint vérontásért,
S első gyilkosságért
Megfeddéd csak haraggal,
Saulust is útjában,
S forró haragjában
Büntetéd csak vaksággal.

7. Könyörülj rajtam is,
Múljon haragod is,
Had dicsérjen életem,
Ne nyújtsd ki karodat
S tedd le ostorodat,
Ne büntessed érdemem,
Azmíg éltem csekély,
Ne találjon veszély,
Ne kárhozzék el lelkem.

8. Lám keresztfán csüggő,
S veled együtt függő
Tolvaj esék kedvedben,
Egy fohászkodásért,
S végső könyörgésért
Fogadád kegyelmedben,
Ki tőled is nem félt,
S világ is megitélt,
Hozád isméretedben.

9. Uram, születésed,
S munkás epésséged
De valjon s kinek használ?
Véres verítéked,
S végre öldözésed
Reménséggel kit táplál?
Poklokra szállásod,
És feltámadásod
Bűnöst keres, és talál.

10. Oh áldott JESUSOM!
Édes áldozatom!
Ne haggy bűnömben vesznem,
Hitet, szeretetet,
S erős reménséget
Teremts újonnan bennem,
Sok kénszenvedésed,
S Atyádnál érdemed
Használjon, kérlek, nékem.

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Stoll Béla, Varga Imre, 64. sz.