Itt az teremtésért Istennek hálát ád
Császárok császára
S mennynek s földnek Ura,
Nagy hatalmú Úr Isten!
Ki dicsérhet méltán,
Sok javaid látván
Mindjárást a kezdetben,
Mert bölcs rendelésed
S nagy gondviselésed
Ismerszik teremtésben.
Mint abroncs hajlása,
Kék égnek állása
Környülvött javaival,
Hold és Nap járási,
Planéták forgási
Kerülnek áldásival,
Tengernek vizei,
Az földnek füvei
Táplálnak hasznaival.
Embert szép termettel,
Okos értelemmel
Áldád, Uram, s tőd úrrá:
Világ szép javait
És minden vadait
Osztád kívánságira,
De vakmerő volta
S háládatlansága
Sok bűnt ellened túra.
Nem csak személyeddel,
Földi Istenséggel
Sokat felmagasztaltál,
De kit nagy értékkel,
Ésszel s bölcsességgel
Érdem kívül ruháztál:
Minden kévánta jót,
Ahhoz kenyeret, sót
Szükség kívül is adtál.
Föld temérdekségét,
Hosszát, szélességét
Adtad, Uram, emberért,
Rajta való vadak
S repülő madarak
Vannak táplálásáért:
Semmi ékességet
S drága fényességet
Nem fundáltál hasznodért.
Nézz, ember, szemeddel,
Napfény mit fogott el,
Áztat mind néked adta,
Csak őtet tiszteljed,
Szeressed és féljed,
Miképpen parancsolta,
Hogy ezeríziglen
Megáld mindenekben,
Azt is híven fogadta.
Szíved keménysége
S elméd sötétsége
Eztet meg nem ismerte,
Hogy már történetbűi
És csak természetből
Ez jókat szedte s vette,
Kiért bosszúsággal
S gyakran káromlással
Rút vétkeit nevelte.
Mennyi mulatságot,
Megannyi fajdalmot
Azért reád bocsátott,
Hogy el ne hidd magad,
S gyarlóságod tudjad,
És ismerjed Uradot,
Ki látja szívedet,
És tudja elmédet,
Bánja ocsmányságidat.
Dicsérd azért, lelkem,
S magasztaljad, nyelvem,
Ily jól tött teremtődet,
Áldjad te is, szívem,
Testem, tagom s ízem,
Mindenben Istenedet,
Mert nem felejthetem,
Sok jót tűle vettem,
Táplálja életemet.
Dicsérjétek, egek
S boldogult seregek,
Mindnyájan szent angyalok,
Tengernek habjai
S föld különb vadai
És mennyei szent karok,
Mert Istent dicsérni
S nevét magasztalni
Elégséges nem vagyok.
Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Stoll Béla, Varga Imre, 69. sz. |