[Két köteten kívüli töredék]

Az én bánatimban vígasztalj meg Istenem,
Ne hagyj így elvesznem reméntelenségben!
Igíreted szerint, vedd be könyörgésem,
Kegyelmességedrül ne hagyj esnem kétségben.

*

Jaj nyavalyás fejem, mennyi sok bűnt tettem Istenem, teellened!
Hova rejtezzem el, mivel fedezzem el szántalan sok vétkemet?
Hogy ha nem könyörölsz s rajtam meg nem enyhölsz, el kell veszni fejemnek.

Forrása: RMKT XVII, 12., kiad. Stoll Béla, Varga Imre, 60. és 61. sz.