Ad Andream Rácz literatum castri Szerench supremum castellanum

Egy hírt hallottam, barátom,
    Ha nem bánnád azt, mondhatom.
Szent András napja vagyon most,
    Az lator is mostan nem foszt.
Az nap is fényes és tiszta,
    Mint nyárban, magát elbízta.
Nemcsak az madarak, vadak,
    De az emberek, az halak    '
Ez ősznek, látom, örülnek.
    Nem félnek, hogy megőszülnek.
Az lator gonosz gondoljon:
    Tudom, az jámbor mit mondjon.
„Jámbor vagyok, jámbor társom,
    Nem bánkódom: teli kasom,
Pincém sem szűkös jó bortól.
    Gazdasszony, hozz csak az faltól,
Barátim jöttenek hozzám,
  Meg kell kóstolni malozsám."
Ezen szándékod, úgy hallom,
  Porkoláb uram, s javallom:
Lakjatok Isten hírével,
  Ne gondoljatok senkivel.

Nekem, minthogy házam üres,
  Küldj egy halat, ki nem büdes.

Forrás: RMKT XVII, 2., kiad. Klaniczay Tibor, Kovács József, Stoll Béla, 25. sz. A szöveg a szerző sajátkezű tisztázatában maradt fenn az ún. Diarium apodemicum c. kéziratban.
A cím jelentése: Rácz András deák, szerencsi várnagyhoz. Névnapi ajándékként készült.