Cum ex commendatione [...] Michaelis Suri tertiam vitae meae sociam Dorotheam Seres obtinuissem

Anno 1622, 18. Maji, die Jovis

Corpos ut in sana sanum sit mente, precamur

Istennek ajándékának, nekem, Miskolci Istvánnak,
   Liszkai prédikátornak
Mondatik már Seres Dorkó, kit tőlem csak az koporsó
   Vehet el, nem az irégy szó.
Reménlem, hogy azmíg élek, bizony megfelel nevének,
   Nem lesz sérelme szívemnek,
Mert ha az sok jámbor szava nem egyéb, hanem Úr szava,
   Ebben nem lesz semmi hiba.
Dicséri őt az várason, nagy és kicsiny hostátokon,
  Kalmár s kufár az piacon,
Nem talál benne oly gáncsot, ki miatt hántsunk sok hársot,
    Rongálni való istrángot,
Ezt ajaka is jelenti, mellyel kedvesen ígéri
    Hűségét, azt beszélgeti:
Nem leszen mostoha anya, hogy magzatimnak, mint kánya,
    Szemét agyából kivájja.
Nem is leszen üres hordó, ki mindenkor inkább kongó,
    Noha nincs benne semmi jó.
Ez vala, koma, áldásod tegnap fejemen, hogy ajtód
    Utánnam, eljővén, bétőd.
Isten engedje, ne legyen tékozló vagy feneketlen
    Kas avagy penig értetlen
Beszédű, de barátimhoz, jó kedvvel legyen magamhoz
    És az én aprócskáimhoz.
Koma, nem megyén tormáért Debrecenben, sem  cifráért,
    Elhiggyed, üres táskáért,
Hogyha Patakon egy Dorkót, találtam oly ivókorsót,
    Kiből ihatok minden jót,
Mert az üresset tölteni, elfáradtam volt inteni,
    Mint falra borsót hinteni.
Édes komám, civilitást az én Dorkómnak úgy olvasd,
    Hogy jó kedved hozzá mutasd,
Mint volt Ábrahám fiának oktatója, légy mátkámnak,
    Majd osztán komád asszonnak,
Melyért az Istentől áldást, éntőlem veszesz áldomást,
    Feleségemtől graciast.
Az áldás leszen mennyégben, de az áldomás pincémben,
    Gracias teljes éltünkben.
Isten, add meg ezt minekünk, hogy míg ez testben élhetünk,
    Egyedül neked élhessünk.

Forrás: RMKT XVII, 2., kiad. Klaniczay Tibor, Kovács József, Stoll Béla, 39. sz. A szöveg a szerző sajátkezű tisztázatában maradt fenn az ún. Diarium apodemicum c. kéziratban.
A cím jelentése: Mikor a tiszteletreméltó Suri Mihály kommendálására Seres Dorottyát választottam harmadikul életem társának, 1622. május 18-án, csütörtökön. A motto: ép testben ép lélek lakozik.
Suri Mihály sárospataki prédikátor. Harcos hitvitázó, Pázmánnyal is összemérte erejét.
A vers célzásai az előző ("szerencsére" elhúnyt) rossz feleégre, a debreceni Juhos Annára vonatkoznak, akiről így írt önéletrajzi feljegyzéseiben: "1622-ben, áprolis 3-án, (...) feleségem délután két és három óra között vízkórságban meghalt. Előtte augusztus 13-án kezdett betegeskedni, és lassan-lassan rosszabbul lett. Neki már régebben megjósoltam, hogy Isten ítélő jobbját nem fogja elkerülni, mivel velem, ártatlan létemre, tiszteletlenül bánt, amíg velem élt, és nem egyszer szidalmakkal illetett. Hogy ez a jóslat igaz volt, az események bizonyították. Ez a feleségem valódi Xantippé volt számomra, leányaim számára pedig tökéletes mostoha, vele hat évig és ugyanannyi hónapig gyermekek nélkül meddőn, de sóhajokban gazdagon éltem..."

gracias = hála, köszönet