Votum pro novo anno 1640.

in schlastica panegyri, a filio Stephani dictum
 

 1. Ez szent karácsonnak napján, valakik itt laktok Liszkán,
    férfi, asszony és szűzleán, szívem nektek sok jót kíván,

  2. Mivel kedvelletek minket, apró deák gyermekeket,
    kik tanulunk ábécéket, de most mondunk szép verseket.

  3. Kérem Istent, házatokban menjen, s vigyen ládátokban
      aranyat s tallért zsákokban, bort, búzát tárházatokban.

  4. Mely hogy jobb ézű lehessen, tartson meg jó egészségben,
    ellenségtől védelmezzen, és legyetek egyességben.

 5. Szőlőtök sokat teremjen, mezőn búzátok megérjen,
   barmotok ezért tenyésszen, sajtotok, vajatok legyen.

 6. Sok új esztendőt lássatok, kik mostan szemfájók vagytok,
   az Krisztust ápolgassátok, jöjjön hozzátok, híjátok.

 7. Bölcsőjét úgy rengessétek, belőle ki ne ejtsétek,
   mert keserű leszen nektek nála nélkül örömetek.

 8. Azért nemes, polgárember, pap, barát, deák és mester,
   dúsgazdag és koldus miser, ezt az urat hordozd veled.

 9. Az Fortunatus erszénye mindenkor teli zsebébe,
   valahányszor nyúl beléje, soha nincs üressen keze.

10. Lelki kenyér van zsákjába, az víz is bor házába,
   bár ez világ rád támadna, mind elveszne egy szavára.

11. Adja az kegyelmes Isten, mit kívánok, mind meglegyen,
   hogy lakjatok az egekben örökkön örökké, Ámen.

12. Menjetek haza az fagyon, édes uraim, immáron,
   több jót kívánok, mikoron pappá  leszek az más nyáron.

Forrás: RMKT XVII, 2., kiad. Klaniczay Tibor, Kovács József, Stoll Béla, 48. sz. A szöveg a szerző sajátkezű tisztázatában maradt fenn az ún. Diarium apodemicum c. kéziratban.
A cím jelentése: István iskolásfiú által elmondott jókivánság az 1640. évere, iskolai dicsérőversekben.
A verset a kisiskolások karácsony este az olaszliszkai polgárházaknál énekelték némi adomány reményében. (Angolszász országokban, mint sok filmben láthattuk, a szokás máig él.) Érdekes vonatkozás a Fortunátus széphistóriára történ utalás.