Theagenes és Chariclia

A valamikor a századforduló táján, esetleg a 17. század első évtizedében keletkezett szerelmi tárgyú mű, a Theagenes és Chariclia (e címet mi adtuk, alapul véve a korabeli címalkotási-hivatkozási szokásokat) egyszerre páratlan és kezdeményező a magyar irodalom ban. Páratlan, mert olyan műfajban, verses regényben, románcban íródott, mely korábban ismeretlen volt. A Theagenes és Charicliának nincs nótajelzése, s még ha a magyar költészetben merőben szokatlan versformától eltekintünk is, a számos enjambement, a közöléses alakzatok miatt egyes részei alig-alig volnának énekelhetők: ez már egy értelműen szövegvers. A strófák 5x12-esek, s míg a 4x12-es az egyik leggyakoribb forma, 5x12-esre nemigen ismer több példát a magyar verstörténet.
A mű ősforrása Héliodórosz Etiópiai történet című hellenisztikus regénye: a lehető legbonyolultabb, in medias res kezdéssel, számtalan fordulattal, több szálon futó cselekménnyel. A Theagenes és Chariclia esetében ugyan versbe fordul az eredetileg prózai mű, ám itt ennek nem egy archaikus formahagyomány, az énekvers dominanciája az oka, hanem a költői téma. Amiképpen például Crusius is költészetnek tartja a prózában írt Héliodórosz-művet, mondván: nem a metrum, hanem a fikció teszi a költészetet. Világszerte volt egy olyan törekvés, hogy e költőisége (fikciós volta) és a költészetre jellemző struktúrája (in medias res kezdés) miatt versben, verses regényben dolgozzák fel a történetet: a magyar Theagenes és Chariclia ebbe a vonulatba, s nem a széphistória-hagyományba illeszkedik, még ha nyilvánvaló is a szerelmi tárgyú históriás énekekkel való rokonsága.
Nincs előzménye a Theagenes és Chariclia írója használta versnyelvnek sem, legföljebb szóhasználati párhuzamai, Balassival és főképp a kortárs Rimayval. A szerző egyéni szóalkotásai, költői licenciái később – korcsosultabb formában – Gyöngyösinél köszönnek vissza. A mondatrészek összeforgatásában is Zrínyi és Gyöngyösi követi majd. Tény, hogy annak a poétikai szemléletnek, amely a 17. századtól a 19. század első feléig a legsikeresebb Magyarországon, Gyöngyösi volt a legnevesebb képviselője, de nem ő, hanem a Theagenes és Chariclia szerzője volt e szemlélet kezdeményezője s ennek a stílusnak – egy manierista poétika szempontjából – legnagyobb mestere.
Héliodórosz Etiópiai történet című regénye az 1400-as évek második felében vált ismertté Nyugat-Európában. Az első nemzeti nyelvű fordítást Jacques Amyot (1513–1593) francia humanista készítette, az editio princeps alapján; munkáját 1547-ben adta ki. A nemzeti nyelvű fordítások sorában a következő állomás a német változat, amely egy alig ismert kisvárosi iskolamesternek, Johann Zschornnak a nevéhez fűződik, és 1559-ben, Strassburgban jelent meg. Ez a munka a magyar Theagenes és Chariclia forrása.
Kézirata felföldi és erdélyi magyar főúri körökben egyaránt ismert volt, olvasói közül például Zrínyi Miklósra szövegszerűen is hatott. Gyöngyösi István 1700-ban nyomtatásban is megjelenteti az általa átírt és befejezett változatot. Ő nem ismerte az Etiópiai történetet, így a cselekményt a maga ízlése szerint alakította. Jellemző módon mindazokon a helyeken, ahol munkája a korábbi vers átirata, alig változtat a szövegen, s ahol mégis, az a legkevésbé sem válik a vers előnyére. Megszünteti például (többnyire egyszerűen elhagyva az utolsó sort) az 5x12-es strófákat, hogy a vers a legszokványosabb 4x12-es formájúvá szelídüljön.
A fordító-átdolgozó valószínűleg Czobor Mihály (1575–1616), az átlagosnál jóval műveltebb, legalább öt nyelven tudó, humanista műveltségű, külföldet járt főúr volt, Thurzó György nádor sógora s később egyben veje. Nevét 17. századi forrás említi a mű szerzőjeként, azonban életrajzában eddig egyetlen olyan adat sem került napfényre, amely irodalmi tevékenységre vallana – ezért nem vagyunk bizonyosak szerzőségében.
A munka csak töredékben és egyetlen példányban maradt ránk. A teljes fennmaradt szöveget közöljük, az 1996-ban közzétett, Kőszeghy Péter gondozta kritikai kiadás (RMKT X.) alapján. Ezt nem csupán a szöveg értéke indokolja, hanem az is, hogy az említett kiadáson kívül másutt és máskor soha nem jelent meg nyomtatásban.
(Kőszeghy Péter)

Tartalom
Theagenész és Chariclia (külső link)