Addio!

Köszönöm, hogy hamis voltál,
Mert láncamrul leoldottál.
Eddig gondban, kínban éltem,
Hogy hívem vagy, míg azt véltem,
Fáradt szívem, pihenj már,
Veszteséged semmi kár.

De hitetlen, állhatatlan!
Tovább ne légy alkalmatlan.
Tudva vagyon álnokságad,
Azért nem kell barátságad!
Ne, a kosár, vidd veled,
Benne abschid-leveled.

Forrás: Faludi Ferenc, Fortuna szekerén okosan ülj, kiad. Vargha Balázs, 56-57.