Méltóságos gróf Batthyáni Lajosnak

Mikor palatinussá lett 1751. esztendőben

Megholt Pálffy János, bajnakja hazánknak,
És már egek közt jár nagy lelke atyánknak,
Híre földet futja szép emlékezettel,
S dücsőségét közli sok külső nemzettel.

Pálffy János után árván hagyattattunk,
De kis árvaságra utána maradtunk,
Mert Batthyáni Lajos jön vigasztalással.
Nádorispányságra fényes méltósággal.

Nem szörnyű uraság ő szeme forgása,
Hatalom, erőszak nem kedve járása,
Oltalom, irgalom látszik címerében,
Hajlandó nyájához igyenes szívében.

Egy vitéz oroszlányt metszet pecsétjére,
Irgalmas pelikánt annak tetejére.
A vadak királlya kardot tart körmével,
Pelikán fiait táplálja vérével.

Ebbűl, Magyarország, reménységet vehetsz,
Benne bizakodván bátorságban lehetsz,
Tudja, akarja is hasznát hazájának,
Előmenetelét tartja sajátjának.

Gyászbul frissebb színbe már azért öltözzünk,
Öröm-szózatokkal vígan örvendezzünk.
Békéljünk kezéhez alázatos csókkal,
Hogy reánk áradjon tárházas sok jókkal.

Mondjuk: a nagy Isten tartsa egésségben,
Érdeméhez képest fényes dicsőségben,
Méltóságos háza magasztalására,
Egész Magyarország vigasztalására!

Jobbra Batthyány Batthyány Lajos nádor arcképe, alul kivehető a pelikános-oroszlános címer. A pelikánról azt tartották, hogy vérével táplálja fiókáit. Faludi szavaival: "A pelikán meggyőz mindent szerelmével, / Fiait táplálja tulajdon vérével". E hiedelem miattt a vallásos ikonográfiában a pelikán a híveket vérével tápláló Krisztus szimbóluma (lent).

Azon méltóságnak nevenapjára

Az ország gyűlésekor

Magyarország egén kitetsző fényesség,
Nádorispánysági fennjáró ékesség,
Felséges, értékes, érdemes méltóság,
Akinél udvart tart tündeklő sok jóság.

Úri szeléd erkölcs, mély titkú bölcsesség,
Asszonyunk- s hazánkhoz mértéklett nagy hívség,
Semmit sem múlató helyes elrendelés,
Igyenes rendtartás, bátar eltekéllés.

Figyelem, szorgalom, vigyázó okosság,
Feltett dolgaidban gyémánt állandóság,
És sereges több jó, kibül ország ismér,
Becsül, tisztel, szeret, magasztalva dicsér.

Tanú e jeles nap: íme gyülekeznek,
Hímes, köves, gyöngyös gálában érkeznek
Főúri vendégek, az ország színével,
Szoros a palota inneplő népével.

Éljen, minthogy ilyen! azt mondják egy szóval,
Szeresse meg Isten lelki-testi jóval,
Nagy Lajos urunkat nyomós sok időkkel,
Mennyei áldással megtölt esztendőkkel.

Ülje békességgel nádorispány székit,
Ötödízig lássa számos maradékit,
Hercegi és grófi édes unokáit,
Vígadozva töltse közöttök óráit!

Ez az egész ország elméje járása,
Tehozzád hajlandó szívének forgása,
Melybül a közjó is vigasztalást veszen,
Hajlik a kegyes ég, bíztat, hogy meglészen.

   Forrás: Faludi Ferenc, Fortuna szekerén okosan ülj, kiad. Vargha Balázs, 103-106.