Clorinda

Gyenge Clorinda
Hűs kikeletben,
Egy szép ligetben
  Fel s alá jár.
Siess Dorindo,
Szívét epesztve,
Kezét terjesztve
  Csak reád vár.

Megjött Dorindo:
Egy kis bokorban
Hajnali korban
  Leültek már.
Nyugszik Dorindo,
Igen sietett,
Sokat igetett,
  Hallgat a pár.

Kezd Clorinda:
" Pásztor, hol jártál?
Kivel tréfáltál?
  Engem elhagysz!
Hamis Dorindo!
Mintha nem tudnám,
És tapasztalnám,
  Mással múlatsz."

"Ne hidd Clorinda,
Mezei nymphám,
Édes báránykám!
  Mert ez a szív
Esküszöm Pánra,
A nagy istenre,
Égre, tengerre,
  Tehozzád hív!"

"Lator Dorindo,
Ott a fenyősben,
Vagy a füzesben.
Nem tudod már?
Idegen társsal
Eperjet szedtél
Vígan nevettél,
  Csak tagadd bár!'

"Nem úgy, Clorinda:
Kivel sétáltam,
Akit imádtam,
  Nem földi kép;
Hanem istenség,
Nagyobb náladnál,
Szentebb náladnál,
  De nem oly szép!

A szűz Diána
Vadat kergetvén,
Sokat megejtvén
  Egy kanhoz lőtt;
Aztot nyomozván
Az erdőt járta,
Fel nem találta,
  Énhozzám jött."

"Ha úgy van pásztor,
Igen követlek,
Megint szeretlek,
  Mint hű nymphád;
Keljünk Dorindo;
A nyájt elhagytam,
Sokat múlattam,
  Isten hozzád!"

Forrás: Faludi Ferenc, Fortuna szekerén okosan ülj, kiad. Vargha Balázs, 53-55.