Kísztő ének

Oda Provocans

Úri nemzet eredete,
Deli, jeles, ép termete,
  Gyöngyös, köves szép ruhája,
  Ruhájánál szebb arcája;
    De mit használ, ha hamis?

Szeme kökény, csillag fénye,
Ámor csuda építménye,
  Tüzet lobbant pillantása,
  Mint az egek villámlása,
    De mit használ, ha hamis?

Alabastrum fejér nyaka,
Piros rózsát nyit ajaka,
  Sima márvány picin álla,
  Tiszta hónál tisztább válla,
    De mit használ, ha hamis?

Pindus hegyén szebb verseket
Nem mondanak, énekeket,
  Mint mikor ő torkát nyitja
  És hárfáját meginditja;
    De mit használ, ha hamis?

Szép mikor varr, szép mikor ír,
Szép, ha nevet, szép mikor sír,
  Szép, mikor ül, szép mikor áll,
  Jól hajt térdet, cifrán sétál,
    De mit használ, ha hamis?

Tréfás, nyájos, hízelkedő,
Bátor, vidám, kedveskedő,
  Sokkal bíztat mosolgása,
  Tellyes tárház ajánlása,
    De mit használ, ha hamis?

Felelő ének

Oda Respondens

Hires főrend nemzetében,
Nincsen hiba termetében,
  Jól hordozták, jól nevelték,
  Volt is okok, hogy kedvelték:
    De nem tetszik, tudom mért!

Tiszta szeme s ábrázatja,
Téjbe mártott arcallatja,
  Hol rózsák is elmulatnak,
  S egybekevert szint mutatnak;
    De nem tetszik, tudom mért!

Magossan költ nagy homloka,
Sugár cedrus ép dereka,
  Vállát veri szög hajával,
  Hajnal hasad ajakával;
    De nem tetszik, tudom mért!

Lovát Márs úgy nem ugratja,
Jobban, mint ő nem forgatja,
  Mint az evet felültében,
  Meg sem mozdul lágy nyergében:
    De nem tetszik, tudom mért!

Táncos, elmés, emberséges,
Törvénytudó, mesterséges,
  Jámbor, józan, mértékletes,
  Takarékos, kellemetes;
    De nem tetszik, tudom mért!

Kedvlegelő nyájassága,
Szívébresztő vidámsága,
  Teljes öröm barátsága,
  Paradicsom társasága;
    De nem tetszik, tudom mért:
    Mert hamisnak mond, azért!

Forrás: Faludi Ferenc, Fortuna szekerén okosan ülj, kiad. Vargha Balázs, 45-49.