Méltóságos Vitéz Gróf Nádasdi Ferenc horvátországi bánnak
írtam ezen koporsós verseket még éltében és megküldöttem 1777-dikben

Amíg engedte,
Ki számbavette
  Embernek esetét,
  Halálát, életét:
    A nagy Isten,

Forgattam karomat,
Bajvívó kardomat,
  Kiszántam éltemet,
  Hogy onstam véremet
    Asszonyomért.

Mársnak kockáját,
Kétes próbáját
  Sebes pattantyúit,
  Füstelgő álgyúit
    Bátran néztem!

Rontottam fegyverét,
Koncoltam emberét,
  Döntöttem falait,
  Megvettem várait
    Ellenségnek.

Nyitottam erét,
Gázaltam vérét,
  Besáncolt táborát,
  Sok festett sátorát
    Letapodtam.

Felkapták nevemet,
Terjesztvén híremet
  Világ négy részein,
  Bellona mezein
    Sok nemzetek.

Most immár nyugszom,
Békén aluszom.
  Hallád-e bújdosó,
  Te jámbor utazó,
    Állj meg, ki vagy?

Nem szerzek háborút,
Hozz lauruskoszorút
  Becsüld meg tetemit,
  Nádasdi feszik itt.
    Elballaghatsz!

Forrás: Faludi Ferenc, Fortuna szekerén okosan ülj, kiad. Vargha Balázs, 109-110.