Szakácsének

A szakácsnak jól van dolga,
  Télen, nyáran könnyen él.
Úr a szakács és nem szolga,
  Mikor tetszik, akkor kél.
Mindjárt vannak udvarlói,
  Szép jóregvelt mondanak,
Hízelkednek szolgálói,
  Mosdóvizet hordanak.

Tiszta kötényt vesz magára,
  Hármas kés van oldalán,
Bécsi acél pántlikára
  Szépen függ a potrohán.
Hálósüveg van a fején,
  Úri módon teszi fel,
Kis rojtocska a tetején,
  A szakácsnak több nem kell.

A tüzét más rakogatja
  És ha több kell, más hord fát,
A nyársát is más forgatja,
  Ő csak fő gondjához lát.
Tehénhúsa, káposztája,
  Jó korán a tűznél áll,
Az inassa néz hozzája,
  Ő még ásít és sétál.

Elővészi majorságát,
  Öl, vág benne, bontogat.
Túrja, gyúrja szín tésztáját,
  Belévalót válogat.
Elkészíti főzeményét,
  Egynehány tál étkeit,
Nyársra való süteményét,
  Számazza vendégjeit.

A vadaknak különbsége,
  Fenyő- s császármadárkák
Az ebédnek ékessége:
  Fogol, vadkan, fácánkák,
Tornyos, lapos tortátája,
  Pástétom és marcipán,
Mesterséges pogácsája
  Megvan nemes asztalán.

Megdicsírik szép ebédjét,
  Urak laknak, inas fal:
El nem hagyja hív cselédjét,
  Maga éhhel meg nem hal.
Jóízűen eszik, iszik,
  Mennyit gyomra, torka kér.
Naprul napra jobban hízik,
  Bőribe is alig fér.

Ebéd után szunnyadozik,
  Pipáz, kártyáz, eltréfál,
Hivalkodik, mulatozik,
  Ide s oda elsétál.
A szakácsnak így van dolga,
  Jobb hivatalt nem talál.
Úr a szakács és nem szolga,
  Konyhájában kis király!

Forrás: Faludi Ferenc, Fortuna szekerén okosan ülj, kiad. Vargha Balázs, 75-76.