Mária Terézia királyné asszonyunkhoz

Koronáknak koronája,
  Asszonyunk! Felséged nagy,
Nagy császárnak unokája,
  Vére, társa, anyja vagy.

Felségek közt te vagy felső,
  Kincsek közt legnagyobb kincs,
Te nemeden te vagy első,
  Az élők közt mássad nincs.

Nagy a híred, nagy hírednél
  (Igaz a szó, elhihedd),
Külső, belső nemzeteknél
  Több és nagyobb érdemed.

Ki merné azt megszámlálni?
  Minden számot fölülmúl,
Alig győzhetjük csudálni,
  Szaporodik és újul.

A többit most mélységében
  Tisztelnem kell (érzem jól),
Érdemidnek tengerében
  Gyenge pennám egyrül szól.

Megszerzetted országunknak
  Legjelesebb tetemét,
És megadtad oltárunknak
  Az ő csudás erejét.

Nagy Leopold, olvashattad,
  Fáradozott ezekért,
Nagy Teréza, tealattad
  Rejtett kincsünk hazatért.

Megmutattad kis nyájadhoz
  A te igaz szívedet,
Megmutattad országodhoz
  Anyai szeretedet.

Amit szívünk, lelkünk kivánt,
  Nagy óhajtva keresett,
Örökébe hoztad Istvánt,
  Ki Lajossal elveszett.

Ezer hálá legyen azért
  Néked és mély köszönet
Az ily jeles ajándékért,
  És örök emlékezet.

Márványt, aranyt fejtegessünk,
  Ezer oszlopképeket
Asszonyunknak eregessünk,
  Véssük környül ezeket.

A csillagok írják égben,
  Nagy Teréza, nevedet,
Amíg tart a magyar vérben
  El nem felejt tégedet!

Forrás: Faludi Ferenc, Fortuna szekerén okosan ülj, kiad. Vargha Balázs, 107-108.