Magyari István (?–1605)

Evangélikus lelkész, a "fekete bég", Nádasdy Ferenc udvari papja, tábori lelkésze. Alkalomadtán bátran megfeddte a templomban szörnyű tetteiért ura feleségét, a "csejtei rémet", Báthory Erzsébetet is. Az irodalomtörténet elsősorban nem költőként tartja számon, hanem a magyar protestáns történetszemléletet röpirat formában összefoglaló Az országban való sok romlásoknak okairól (Sárvár, 1602) szerzőjeként. Fordított németből "édességes versekben" írott énkeket, hogy a hívek énekelhessék szorongattatásuk idején. Ezen kívül halotti beszédei betéteként néhány alkalmi epitáfiuma is fennmaradt. Ez utóbbiak érdekessége, hogy próbát tett – a halotti epigrammához illő – időmértékes, distichonos formával.

Német nyelven való egynehány szép imádságok is,
mellyeket igen édességes versekkel írtanak egyebek , és én magyarra fordítottam
Azok közöl első Eberus Pálé
melyet Lauterbachius János azmiképpen deák nyelvre fordított volt, én aazt magyarul így fordítottam

Krisztus Király ember s Isten,
Ki sok szidalmat szenvedvén
Kersztfára feszíttettél,
Kegyelmet atyádtól nyerél,
Kin szenvedésedért kérlek,
Kegyelmezz nekem bűnösnek!

Mikor halálnak völgyébe
Menendek küszködvén véle,
Szememet hályog fogja be,
Süketül hallástól fülem,
Szájamban megnémul nyelvem,
Búdosik romlásban szívem.

Gondolattól elmém szűnik,
Segítségtől fosztatik;
Segíts akkor Úr Krisztusom
Engem utolsó órámon,
Végy ki szomorú világból,
Ments ki halálnak kínjából!

Űzd el a gonosz lelkeket,
Jelen legyen Lelked, ki szent,
Ha testből lelkem kimegyen,
Vedd Úristen szent kezedben,
Nyugodjék test koporsóban,
Utolsó napig álomban.

Támassz fel dicsőült testben,
Szószólóm légy én igyemben,
Felejts el minden én vétkem,
S adj életet kegyelmesen,
Mint felfogadtad igédben,
Melytől függök most nahy híven.

Bizont mondasz annak szépen,
Hogy valaki benned hiszen,
Az itíletre nem megyen,
Örök halállal meg sem hal,
Testben ő is noha meg hal,
Örök életre még feláll

Hatalmason, mert pokolból
Kimented őtet halálból,
Dicsőségednek székiben,
Éljen örökké mennyekben,
Örömben veled bódogul,
Azhova vígy kegyelmedből.

Bocsásd meg Krisztus sok bűnöm,
Had lehessen készen lelkem,
Ajtót zördít ha halálom,
Ne fogyjon el kínban hitöm,
Igédben bízzék erőssen,
Míg aluszik test édesden.

[Nádasdy Ferenc emlékezete]

Vitézeknek mert csillaga,
Vármegyéknek jó paizsa,
Az szent népnek nagy oltalma,
Minden rendnek szép példája,
Tanácsinknak fényessége,
Vala npünk ékessége,
Igazságnak szeretője,
Lén népinknek dicsessége.

Koporsóra írott versek

Életemet nékem jó bor tartotta, az is ölt meg,
  Hajnalt nem láttam józanon én soha is.
Csontom szomjúzik; bort most hints ez temetésre,
  S idd ki pohár borodat, s úti barátom, eredj.

Forrás: RMKT XVII, 1, kiad. Bisztray Gyula, Bp., Akadémiai, 1959, 26. és 30. sz.
ItK, 1903, 469.