[Csak nyelvünkkel pattogatjuk…]

1. Csak nyelvünkkel pattogatjuk:
  Vagyon Isten, azt kiáltjuk,
  Hogy megítél, azt is tudjuk,
  Hogy megbüntet, azt is valljuk.

2. De azonban sült pogánnál,
  Mind töröknél s mind tatárnál
  Gonoszb magyar Beliálnál,
  Minden erdei oláhnál.

3. Mert nem nézi iát-fiát,
  Attyát, annyát, rokonságát,
  Öli, vágja attyafiát,
  Nem kímélli szép hazáját.

4. Csak kaphasson, kész mindenre,
  Csigázásra, öldözésre,
  Szüzek, vének vesztésére,
  Város, falu égetésre.

5. Az ő hiti tarka-barka,
  Mint párducnak az ő nyaka,
  Változtatja nyaratszaka
  Hitit, mert fél télétszaka.

6. Handa-banda ő Credo-ja,
  Hozza-hozza Miatyánkja,
  Vedd el-vedd el praeceptomja,
  Üsd-vágd salutatioja.

Forrása: RMKT XVII, 1., kiad. Bisztray Gyula, 349.