Szemfényvesztő versekre való replika

1. Valamint Sismunda kedves Quisdardusát
Szerette igazán, sohol annak mássát
Nem lelte, úgy én is szeretlek, de lássad,
Mert nem engem kívánsz, hanem más látását.

2. Keserves halálnál esik nehezebben
Tőled távul létem, szívemet szüntelen
Gyötri, de szívedet, tudom bizony, ebben
Nem bántja miattam, hogy úgy szeress engem.

3. Azmelynek szemeit úgy kívánod látni,
Hiszem az jó Istent, meg fogod utálni,
Ha ilyen hívedet miatta megúnni
Nem szántad, hát más is mit tud reménleni.

4. Tudom, e versed is nem énreám esik,
Így az bolondokat szép szóval hitetik,
Hiszem szabadságod el nem rekeszteték,
Egymás szerelmébe szabad élnünk holtig!

5. Szerencse elmédet mind függőbe tartja
Addig, még az Isten életemet nyújtja,
Akkor is, kit szeretsz, tenéked nem adja,
És nem néked bízik: mért kapdozsz hát rajta?

6. Árvaságra ügyed, úgy tudom, nem jutott,
Hogy özvegye lehess, szívesen kívánod,
Igaz hitvesednek; hogy halálát várod:
Isten tudja, kinek mennyi időt adott.

7. És hogy részesülni kívánsz szerelmembe?
Bizony másra cílozsz szóddal e versedbe,
Mert te azt jól tudod, hogy az én szívembe
Benn voltál, és voltam hozzád nagy hűségbe.

8. Én várlak szívesen, én édes violám,
Nem akit óhajtasz, noha nem érted rám;
Hogy feljön csillagod, nem bánom, fényljék bár;
De még könyves szemmel emlékezel rólam.

9. Az Isten szándékát, kívánom, megáldja
Mindennek, néked is, mint szíved kívánja;
Tudom, életembe azt ő meg nem adja,
Kész vagyok meghalni, ha Isten akarja.

10. Vigasztald azután, azkit szíved kíván,
Édesem, de tudom, megemlékezel rám,
És sokszor megsiratsz, s könyvezel ohajtván,
S mondod: “Oh, Úristen, én hű társom hol van?”

11. Ha másak személye néked nem kellene,
Úgy hiszem, hogy szíved fottig híven élne,
Megmásulhatatlan hűséggel szeretne;
De nem lehet, mert már mondottál ellene.

Forrás: RMKT XVII, 16., kiad. S. Sárdi Margit, 125. sz.