Bocskay István

Vajha Szent Istvánnak Bocskay Istvánja,
Corvinus Mátyásnak iktári Gáborja
Hevenyén nyomokban béhághatnak vala!
Meg volna szalonnán mind sódor s mind orja.

Be szépen kezdődék e seculum veled,
Ki tudja, mint fogy el maholnap kívüled!
Mint vagyunk, s mint lészünk, nincsen benne híred,
Már mi csak sóhajtunk, s úgy említünk téged.

Kátainak mérge megevé fejedet,
Nem száná nemzetét sem a te ügyedet,
Örömest meghalna, úgy sirat tégedet,
De tarde fabulál, megiván véredet.

Forrása: RMKT XVII, 16., kiad. S. Sárdi Margit, 5. sz.