Az rtf-változat letölthető innen

 

 

HUNFALVY (sz. Hunsdorfer) Pál

(Nagyszalók, mai Szlovákia, 1810. 03. 01. − Budapest, 1891. 11. 30.)

 

Nyelvész, etnológus, történetíró. _Miskolcon és Késmárkon folytatott filozófiai, jogtudományi és teológiai tanulmányokat. 1838-ban ügyvéd, majd 1842-ben a jogtudomány tanára a késmárki evangélikus főiskolán, 1846-tól a főiskola igazgatója lett. 1851-től haláláig az MTA könyvtárosa volt. Bujdosása idején, 1849−50 telén kezdett el finnül tanulni. 1851-ben megismerkedett Regulyval, akinek 1857−58-ban segített vogul gyűjtése rendezésében. Hunfalvy vette rá Budenz Józsefet, hogy Göttingából Pestre jöjjön a finnugor nyelvek tanulmányozása céljából. Ő kezdte megszervezni és kiépíteni a komplex szemléletű magyar uralisztika bázisát és szervezeti kereteit. E cél szolgálatába állította az általa indított és szerkesztett folyóiratokat, a Magyar Nyelvészetet (1856−61) és a Nyelvtudományi Közleményeket (1862-től). 1869 nyarán tanulmányutat tett a Balti-tenger vidékén. Részt vett az „ugor−török háború” csatározásaiban, és Vámbéryék támadásainak egyik célpontja volt. A nyelvrokon − elsősorban a vogul és az osztják − népek irodalmának népszerűsítőjeként aktív munkásságot fejtett ki. Az etnolingvisztika magyar előfutára és az észt irodalom első külföldi felfedezőinek egyike volt.

 

Fontosabb munkáiból:

 

Irodalom: