Az
rtf-változat letölthető innen
HUNFALVY (sz. Hunsdorfer) Pál
(Nagyszalók,
|
Nyelvész,
etnológus, történetíró. _Miskolcon és Késmárkon folytatott filozófiai,
jogtudományi és teológiai tanulmányokat. 1838-ban ügyvéd, majd 1842-ben a
jogtudomány tanára a késmárki evangélikus főiskolán, 1846-tól a főiskola
igazgatója lett. 1851-től haláláig
az
MTA könyvtárosa volt.
Bujdosása idején, 1849−50 telén kezdett el finnül tanulni. 1851-ben megismerkedett
Regulyval, akinek 1857−58-ban
segített vogul gyűjtése rendezésében. Hunfalvy vette rá
Budenz Józsefet, hogy
Göttingából Pestre jöjjön a finnugor nyelvek tanulmányozása céljából. Ő kezdte
megszervezni és kiépíteni a komplex szemléletű magyar uralisztika
bázisát és szervezeti kereteit. E cél szolgálatába állította az általa indított
és szerkesztett folyóiratokat, a Magyar Nyelvészetet (1856−61) és a
Nyelvtudományi Közleményeket (1862-től). 1869 nyarán tanulmányutat tett a
Balti-tenger vidékén. Részt vett az „ugor−török háború” csatározásaiban,
és Vámbéryék támadásainak egyik célpontja volt. A nyelvrokon − elsősorban
a vogul és az osztják − népek irodalmának népszerűsítőjeként aktív
munkásságot fejtett ki. Az etnolingvisztika magyar előfutára és az észt
irodalom első külföldi felfedezőinek egyike volt.
Fontosabb munkáiból:
Irodalom: