1. Az uráli sámánizmus és a magyar táltoshit

 

Varázserejű személyek világunk minden ősi kultúrájában előfordulnak, ilyen különleges képességekkel megáldott emberek létezéséről a 21. századi modern világ forgatagában élő népek folklórhagyományai is tudósítanak. E kiválasztottak – a sámánok – feladata a szellemvilággal való kapcsolattartás.

 

A sámánok az obi-ugorok és a szamojédok körében ma is tevékenykednek, a közösségi élet fontos szereplői. Az uráli sámánhit egy-két elemében sajátos vonásokat mutat. Ezek a jelenségek a finnugor és szamojéd nyelvrokonságnál tágabb körre terjednek ki: Eurázsia altaji és paleoszibériai népeire is jellemzők. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy az uráli népek sámánizmusa nagyon ősi kulturális jelenség, a nyelvrokonságnál, az uráli alapnyelvi egységnél korábbi időkre vezethető vissza.

 

A magyar folklórhagyományban megtalálhatók a hajdani sámánhiedelmek emlékei. Ez fontos összekötő kapocs a magyar népi kultúra és az ősi finnugor világ között. Az Ural vidéki őshazából a sztyeppövezetbe költöző magyarság etnikai összetétele jelentős változásokon ment keresztül, mire a vándorlás végeztével elődeink megtelepedtek a Kárpát-medencében. Új hazájukban is keveredtek más népekkel: leginkább a korábban betelepült avarok maradékaival. A magyar sámánhit ősi elemei azonban az etnikai keveredés és kulturális kapcsolatteremtés után is továbbéltek. Ez azzal magyarázható, hogy a finnugor eredetű magyarság főleg török népekkel került kapcsolatba, amelyek a sámánizmusnak ugyanazt a speciális Eurázsia változatát őrizték. E hagyomány olyan erősen épült be a magyar kultúrába, hogy a kereszténység évszázadai alatt is fennmaradt.

 

Az eurázsiai sámánizmus közös jellemzőit DIÓSZEGI Vilmos több tanulmányában és könyvében tárgyalta. E művek nemcsak tudományos érdeklődést keltettek, hanem a szélesebb olvasóközönség figyelmét is felkeltették. DIÓSZEGI Vilmos műveit rendszeresen kiadják, folyamatosan szerepelnek a könyvesboltok kínálatában. A sámánhit napjainkban reneszánszát éli.

 

A magyar sámánizmusról és eurázsiai gyökereiről a tudományos kutatás több forráscsoportból is tájékozódhat:

  1. néprajzi expedíciók napjainkban is gyűjthetnek adatokat azokon a területeken, ahol ez a hagyomány megtalálható,
  2. rendelkezésre állnak a korábbi néprajzi expedíciók által rögzített megfigyelések,
  3. a magyar sámánhit rendszere egy speciális történeti forráscsoportból, a boszorkányperek irataiból is tanulmányozható.[1]

 

A magyar sámán neve a néphitben táltos, tudós vagy garabonciás. A táltos szó végén egy -s, denominális melléknévképző található. Az eredeti tőnek obi-ugor megfelelései vannak, rekonstruált jelentése ’varázserő, varázslat’.[2] Nők is lehettek sámánok, a magyar néphit őket tudósasszonyoknak nevezi. A garabonciás elnevezés a vándordiákok (garabonciás diákok) körül kialakult hiedelmekből eredeztethető.[3] A szó talán a németalföldi Brabant tartomány nevéből származik.

 

A magyar hagyományok és az eurázsiai párhuzamok segítségével DIÓSZEGI Vilmos A pogány magyarok hitvilága című könyvében mutatta be, hogyan válhatott valaki sámánná, miként és milyen célból zajlott egy szertartás.

 

A magyar táltoshit meglepő eleme, hogy a táltos nem tanulással szerzi meg tudását, hanem már születésekor testi jegyek mutatják, hogy neki táltossá kell lennie. Néhány példa ezekre a hiedelmekre:

·        Lovászpatona (Veszprém megye): a „táltossal vele született a tudománya”,

·        Békés megye: „a táltosságra születni kell”,

·        Tiszaigar (Jász-Nagykun-Szolnok megye): „Pézásó Pista” táltosról mesélték: „a jó isten ütet úgy teremtette”,

·        Bodony (Heves megye): „a tudósasszonyok az istentől kapják a tudományt”.[4]

 

A felsőbb elrendeltetés az újszülött testi jegyeiben látszik: foggal vagy több ujjal születik:

·        „a foggal született gyermek táltos lesz”,

·        „a foggal született gyermekből lesz a barboncás” (=garabonciás),

·        „ha a gyermek foggal születik, az barboncás lesz”.[5]

 

A családi környezet mindig megrettent attól, ha ilyen csecsemő született. A gyerek nevelése során igyekeztek megakadályozni, hogy táltos legyen belőle. A fölösleges ujjat elkötötték, hogy elsorvadjon. Ez történt Ady Endrével is. Egész életére, költészetére kihatott, hogy táltosok ivadékának tudta magát.[6]

 

A család, a rokonság védekezése azonban sokszor hatástalan, a gyereken látszik különös természete, elhivatottsága:

·        Lovászpatona (Veszprém megye): [a táltosgyermeknek] „hét esztendeig mindig bolyongani kell”,

·        Mezőkövesd (Borsod-Abaúj-Zemplén megye): [a táltosgyermekek] „mindig olyanok voltak, hogy mindig mentek”,

·        Borsodszemere (Heves megye): „Amék [amelyik] barboncás [= garabonciás] lesz, az megy mindig, annak sosincs nyugodalma”.[7]

 

A serdülő gyermekért a szellemek többször is eljönnek, csalogatják:

·        Bősárkány (Győr-Moson-Sopron megye): „A felső faluba emlegették, hogy ott egy gyerek született, s foga vót. Amikor hétéves lett, akkor gyütt érte egy ló.”

·        Istensegíts (Bukovina): „édesapám mesélte, hogy az ű apjáék meséték. Ez lány volt, székely, istensegítsi. Ez foggal született … Akkor mondták neki, hogy tátos lesz, vigyázzon rá, mikor hétéves lesz, akkor el akarják vinni. Akkor a lány valóban észrevette, hogy az ablakon át hívja valaki.”[8]

 

Egy alkalommal rejtélyes módon elveszíti eszméletét, s több óráig, esetleg több napig öntudatlan állapotban van. Ekkor a szellemek átadják neki tudományukat:

·       Szuha (Nógrád megye): „Sok asszony volt olyan, elragadtatódott, azt amikor fölérzett, akkor mondta, hogy a halottakról tud beszélni.”

·       Padány (Csallóköz): „Aludt öt-hat napig, egy hétig is aludt. Akkor felébredt, tudománya lett neki.”[9]

 

A jelöltek tudományuk megszerzése során láthatóan szenvednek. Szenvedésük oka, hogy ekkor bejárják az alsó és felső világot is, útjuk során pedig a szellemek szétszedik testüket, megszámolják csontjaikat, hogy megállapítsák, a jelölt rendelkezik-e fölösleges csonttal, lehet-e táltos:

·       Tápé (Csongrád megye): „Bödő Róza, az a maroslelei asszony, az elvót rejtőzve, úgy, hogy mindent csináltak az ágyáná, azt semmirül nem tudott. … Azt hitték meg van halva, de szuszogott. … Három éjjel, három nap arról mindig olyan véres víz folyt.”

·       Padány (Csallóköz): „Az álmában szerezte meg a tudományát. A test aludt, de a lelke az másutt járt, a túlvilágon is, fönt is, lent is, mindenfelé meg tudott jelenni. A test olyan volt, mintha halott lett volna, de olyan fekete lett, mert vér borította be.”

·       Borsodszemere (Heves megye): „Egyszer, amint hazament [az egri tudósasszony], végtelen sok hót [halott] ment be utána. Annyira, hogy szét akarták őt tépni. – A férjének azt mondta, hogy menjen el hazulról, mert őt majd széjjel tépik a holtak. Egy hét múlva ment haza a férje, akkor ő már megkapta a látást.”[10]

 

Mindezek a motívumok Eurázsia különböző vidékeiről ismertek. Diószegi Vilmos térképéről láthatjuk, hogy az uráli népek közül a lappok, az ugor és a szamojéd csoport tagjai körében éltek a rendkívüli képességekkel rendelkező személy születéséről és sámánná válásának passzív módjáról szóló hiedelmek.[11]

A lappok és az osztjákok is úgy tudják, hogy a sámán foggal születik. Egyes adatok szerint a burokban születés is figyelmeztető jel. Diószegi Vilmos szerint egy nganaszan sámán azt állította magáról, hogy burokban született. A sámángyerek különleges tulajdonságairól, szokásairól is hasonló hiedelmek élnek, mint a magyaroknál: a vogulok szerint az ilyen gyerek, éles eszű, ugyanakkor érzékenyebb. A csukcsok szerint a kiválasztott gyerek tekintete árulkodó: mintha valami olyat nézne, amit a többiek nem láthatnak. A szölkupok úgy vélik, hogy a sámángyerek tekintete éles, fejebúbján világosabb a haja.[12]

A gyerekkori huzamos alvás és az eszméletvesztéses állapotok általában serdülőkorban jelentkeznek, de például a sór Kujuga sámánasszony azt állította, hogy hatéves korában jelentkeztek érte először a szellemek. Egy gilják sámánfinál tizenkét éves korában figyelték meg, hogy ébredése után örjöngő rohamot kapott. Mint mondta, álmában két szellemet látott.[13] Pápai Károly a Vaszjugan melléki osztjákoknál hallotta, hogy a sámán, mielőtt megszerezte tudását, három napig aludt.[14]

Az első rejtezés alkalmával megszerzett tudományról egy szagáj sámán így számolt be Diószegi Vilmosnak: „Amikor beteg voltam, álmokat láttam. Álmomban elvittek és darabokra vagdaltak egy fekete asztalon. Miután feldaraboltak, egy katlanba tettek és főztek. Mindezt láttam. Amikor darabokra vagdaltak és főztek, a borda körül találtak egy középütt lyukas csontot. Ez volt a fölösszámú csont. Az emberek csak akkor válhatnak sámánná, ha találnak náluk ilyen csontot.”[15]

 

Miután a táltos megszerezte tudományát, egy avatási szertartáson kell igazolnia képességeit. Ennek a szertartásnak az emléke az égigérő fa típusú mesékben is megtalálható. Mint arra később kitérünk, a három világot összekötő fára való jelképes felmászás az eurázsiai sámánszertartások csúcspontja. Az égigérő fa típusú mesékben azonban nem egy szokványos sámánszertartás maradt fenn, hanem az első, az avatási szertartás. Ezt árulják el a különböző változatok azon közös motívumai, amelyek a fára mászás próba jellegét őrzik: A fára többen is fel kívánnak jutni, a fa tetején pedig változatos feladatokat kell végrehajtani. Csak egyetlen jelentkezőnek sikerül teljesítenie minden feladatot. Ő általában a király legkisebb gyermeke, vagy a király kondásának, juhászának legkisebb gyermeke. A táltoshit felé vezető gyökereket mutatja, hogy a próbát sikerrel teljesítő fiú különös teremtmény, egyes népmesékben bolond, együgyű, esetleg lusta, mihaszna, tehát az átlagtól mindenképpen eltérő.

A fa tetején végrehajtandó feladatok: a fiatalító gyümölcs megszerzése, vagy a sárkány által elragadott királylány lehozása, valamint a feladat során bekövetkező események: a legény időszakos halála, majd feltámadása a dualisztikus világmagyarázó mítoszból, a jó és a rossz örök küzdelméből veszik motívumaikat.

 

És mi van azzal, akinek nem sikerült a táltosvizsgája? „Féltátos vót a vín Nímet János is a Füveskertbe. A vín Nímet Jankó bácsit azír nevezték féltátosnak, mer nem tudott levizsgázni az ördöngős mesterségbül, … leesett a kattankóró létrárúl. Aszongyák, hogy mikor a kattankóró létrárú leesett, akkor lett sánta, mert eltörte mind a két lábát.”[16]

 

A sikeres avatási szertartás után a táltos megkezdhette tevékenységét. Ehhez azonban össze kellett állítania felszerelését. A felszerelés részei: a dob, a fejdísz, a ruha és végül a legfontosabb, a táltos fája, amelyre fellépve elindul világokat összekötő, titokzatos útjára.

A dob a szertartás során gyakorlati szerepet kap: a monoton ritmusú dobolás segíti a táltost, hogy révületbe essen. A dob azonban jelkép is: a dobolás során a táltos valójában táltosparipáján ülve közlekedik a világok között. A dob maga a táltosparipa. A szertartás előtt a dobot jelképesen felélesztik, közben tűz fölött melegítik, hogy a bőr ráfeszüljön a keretre, lehessen vele dobolni. A magyar néphitből gyűjthetők olyan hagyományok, amelyek a ló–dob azonosságra utalnak. Az is megfigyelhető, hogy később egy másik kerek tárgy, a szita vette át a dob szerepét – számtalan varázslás, kuruzslás során használtak szitát.

A táltos fejviselete a hiedelmek szerint kétféle lehetett: agancsos és madártollas. Mind a két változat az égi erőkkel való kapcsolattartásra utalt: az agancs az égben lakó csodaszarvasra, amelynek létezéséről a magyar eredetmonda is tudósít, a tollas fejdíszek közül a nagyragadozóktól származó tollak az ég felső régiói, a nap felé mutatnak (a ragadozó madarak sok, egymástól távoli kultúrában szerepelnek napszimbólumként), a bagolytollas fejdíszek pedig az elhunytak lelkével fenntartott kapcsolatokra utalnak (a bagoly a magyar hiedelmek szerint is halálmadár).

A magyar táltosok ruháját elképzelhetjük az eurázsiai sámánok ruhája alapján. Diószegi Vilmos már többször idézett könyveiben több sámán fotóján is tanulmányozhatjuk a sámánok ruházatát, de dobjaikat és fejdíszeiket is. A képeken enyec és jakut sámánruhára varrt hatujjas kesztyűt ábrázoló rátétdíszeket is láthatunk.[17]

A sámánok vagy táltosok szertartásaik során egy fán vagy létrán néhány lépést tettek fölfelé, ezzel jelképezvén a világfán megtett útjukat. A magyar néphitből számtalan történetet jegyeztek fel, amelyek időröl-időre a kertjükben álló magas fára felmászó, és ott éneklő öregekről szólnak:

·       „A vín Árva Gyurka szalontaji tátos vót.… Hallám olyanoktul, akik abba az időbe ott jártak el a tanyája előtt, hogy látták, amint a vín Gyurka bácsi a nagy testivel ott ugrált egyik fáról a másikra, mint a madár.”[18]

 

A táltos, illetve sámán képességei révülése vagy másként rejtezése során bontakozhattak ki. A révülésekre a szertartások betetőzéseként került sor. Az egész szertartás azt célozta, hogy a sámán elérje ezt az állapotot. A szertartásra általában a sámán környezetének megrendelésére került sor. Szertartást több célból is megrendelhettek a közösség tagjai: távoli személyekről és eseményekről szereztek ily módon tudomást, elhunyt családtagjaik felől érdeklődhettek, beteg emberek gyógyulását kívánták elérni vagy az időjárást szerették volna befolyásolni. A sámán ezt a feladatot a szellemekkel való érintkezés révén teljesítette. A révületbe esést szolgálta a dobolás, az éneklés és a tánc. Ezek után következett a fán vagy létrán néhány jelképes lépés megtétele az ég felé, majd az eszméletvesztés, a tulajdonképpeni révülés, rejtezés. Ebből az állapotból visszatérve a sámán az őt körülvevő és izgatottan faggató emberek kérdéseire megadta a választ.

 

A dobolás, táncolás közben a sámánok énekeltek is. A magyar táltosok énekéből fennmaradt töredéknek tartják a különböző szertartások (kiszehajtás, villőzés, karácsonyi regölés) során mondott, énekelt haj, regö rejtem refrént. Pais Dezső tanulmánya szerint a regö és a rejtem ugyanazon tőből származó szavak. Az összetétel jelentése: ’varázzsal varázsolom’.[19] Diószegi Vilmos szerint a sor jelentését akkor értjük meg igazán, ha úgy olvassuk, hogy ’révüléssel révülök’.[20]

A refrén első szava, a haj pedig valószínűleg a magyarok régi istenhívó kiáltása. Liudprand, cremonai püspök Antapodosis című művében említi, hogy a kalandozó magyarok huj, huj! kiáltással támadtak ellenfeleikre.[21] A szónak finnugor és szamojéd megfelelői is vannak, de valószínűleg kiterjed az egész eurázsiai sámán-kultúrkörre: a jakutoknál a hij szót, a grönlandi eszkimóknál pedig a hoj szót jegyezték fel ilyen jelentésben.[22]

 

A magyar hiedelmek szerint a táltosok révülésük alkalmával megküzdenek egymással. Általában állatalakban csapnak össze. Sok helyen úgy vélték, viharos időjárás esetén a táltosok viaskodnak egymással. A küzdelemben a jó és a rossz táltost a dualisztikus mítoszokban szokásos szimbólumokkal jelölték, például a fehér magyar bika volt a jó táltos, a tarka bika pedig a gonosz német táltos. Szintén e mítoszokból származik, hogy a jó táltos csak külső segítséggel győzhet. A jó és a rossz örök küzdelméhez és a táltos lovakhoz kapcsolódó hiedelmek fennmaradtak a Szent László legendában is, abban a történetben, amelyben László herceg a leányrabló kun vitézzel párbajozik (és csak a leány segítségével tud győzni). E küzdelmet templomi freskókon és kódexek miniatúráin is ábrázolták. Az egyik freskón az előtérben a két vitéz küzd egymással, a háttérben pedig táltos lovaik viaskodnak.[23]

 

A táltoshit elemei ma is jelen vannak a magyarság kultúrájában: vannak emberek, akik rendkívüli képességek birtokosának hiszik magukat, s e tudásukat környezetük is elismeri. Az 1970-es években működött putnoki halottlátó asszonyról Moldován Domokos készített dokumentumfilmet. Soós Jóska táltosról a Magyar Nemzet 1990. november 12.-i számában jelent meg cikk, filmet pedig Hoppál Mihály rendezett róla, The Shamanic Painter (A sámánfestő) címmel (1995.).

 

(Klima László)

 

 

[1] Ha valakit boszorkánysággal vádoltak meg, s kínvallatásnak vetették alá, csak olyanokat tudott mondani, amelyeket családja, lakóhelye hagyományaiból ismert, tehát a sámánhit magyar elemeit adta elő mint boszorkányságának bizonyítékait.

[2] A magyar szókészlet finnugor elemei, III. Bp. 1978. 610–611.

[3] Az Európa különböző egyetemein tanuló, legfőképpen gyalogosan közlekedő, parasztoknál szállást kérő tréfás kedvű diákok nyilván bemutattak egy-két bűvésztrükköt, esetleg valamilyen kémiai, fizikai kísérletet, amelyeket az egyetemeken vagy a mellettük lévő kocsmákban, vidám társaságban sajátítottak el. Így kerültek varázsló, csodatévő emberek hírébe.

[4] Idézi Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága. Bp. 1967. 30.

[5] Idézi Diószegi Vilmos: i. m. 1967. 31.

[6] Ezt az adatot a középiskolai magyar irodalmi tankönyvek is említik. A történelemkönyvek azonban nem írják, hogy Sztálinnak eggyel több lábujja volt, mivel különleges képességeit – ha voltak neki – gonosz célokra használta.

[7] Idézi Diószegi Vilmos: i. m. 1967. 30–31.

[8] Idézi Diószegi Vilmos: i. m. 1967. 32.

[9] Idézi Diószegi Vilmos: i. m. 1967. 38., 45.

[10] Idézi Diószegi Vilmos: i. m. 1967. 44–45.

[11] Diószegi Vilmos: i. m. 1967. 22. kép

[12] Diószegi Vilmos: Samanizmus. Bp. 19982. 32–33.

[13] Diószegi Vilmos: i. m. 19982. 33.

[14] Diószegi Vilmos: i. m. 1967. 41.

[15] Diószegi Vilmos: i. m. 19982. 36.

[16] Fazekas Ferenc: A „lidérc” és a „táltos” a szalontai nép hiedelmében. Ethnographia, XXXVII(1926): 39. Idézi Diószegi Vilmos: i. m. 1967. 61.

[17] Diószegi Vilmos: i. m. 1967. 26., 29. kép

[18] Fazekas Ferenc: i. m. Ethnographia, XXXVII(1926): 38. Idézi Diószegi Vilmos: i. m. 1967. 87.

[19] Pais Dezső: Reg: A régi magyarság szellemi életének kérdésköréből. A Magyar Nyelvtudományi Társaaság Kiadványai, 75. Bp. 1949.

[20] Diószegi Vilmos: i. m. 1967. 127.

[21] „…a keresztények oldalán gyakran hallatszik a szent és csodálatos Kyrie eleison, ’Isten irgalmazz’ kiáltás, míg amazok oldalán az ocsmány és ördögi hui, hui.” In: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Szerk. Györffy György. Bp. 19752. 230.

[22] Diószegi Vilmos: i. m. 1967. 130–131.

[23] Jankovics Marcell: Csillagok között fényességes csillag. Bp. 1987. 111. 8. kép