Az rtf-változat letölthető innen

A történeti összehasonlító módszer

Forrás: BG: 29–35., illetve Az alapnyelv kialakulásának történeti modellje c. rész esetében lásd Klima László: Az uráli őshaza kutatásának története c. tanulmány utolsó négy bekezdését: http://ludens.elte.hu/~briseis/finnugor/ostort/oshazakut.html

Nyelvrokonságot nem bizonyító lexikális egyezések

véletlen egyezések

a nyelvek hangrendszere korlátozott (30–40 fonéma)

a kapcsolódási lehetőségek is korlátozottak

így véletlenszerűen egész távoli nyelvekben is ugyanaz vagy hasonló hangsorok ugyanazzal vagy hasonló jelentéssel párosulhatnak:

m. nő ~ kínai nü

m. fiú ~ román fiu

m. fogoly (madár) ~ ném. Vogel 'madár'

kevés ilyen egyezés van, nem csoportosíthatók jelentésük szerint, ezért nem nevezhetők alapszókincsnek

hangutánzó és hangfestő szavak

ezen szavak hangalakja szorosan kapcsolódik jelentésükhöz, ezért gyakran nem érvényesek rájuk a szabályos hangmegfelelés törvényszerűségei

etimológiai sorokba ezért veszélyes beilleszteni őket

m. kakukk ~ ném. Kukuck

m. pici ~ román puţin ~ vtj. pi)i

gyermeknyelvi szavak

a beszélőképesség kialakulásakor a baba csak néhány hangot tud kiejteni, ezért első szavai minden nyelven nagyon hasonlóak a baba, papa, mama stb. szavak különböző változatai nem bizonyítanak nyelvrokonságot

A nyelvrokonság bizonyítása

közös eredetű szavak az alapszókincsben, melyek a következő csoportokba rendezhetők: névmások, számnevek, testrésznevek, természeti jelenségek nevei, rokonsági terminológia, az őshazában honos növények, állatok nevei − ez az alapszókincs

közös alaktani elemek

közös mondattani sajátosságok: vannak ilyenek, habár a mondatalkotás érzékeny az idegen hatásokra

fonotaktikai sajátosságok: pl. szókezdő mássalhangzó-kapcsolat kerülése

A szavak és alaktani elemek közös eredete a megfigyelt hangtani törvényszerűségekből állapítható meg, ezek ismeretében rekonstruálható a vizsgált nyelvek közös őse, az alapnyelv

az alapnyelv fogalma

a létezett alapnyelv:

1. az őshazában alakult ki

2. korábbi kisebb nyelvekből (B. G.)

3. az első, a mai értelemben vett beszélt nyelve volt a népességnek (K. L.)

4. nagy nyelvjárási különbségek lehettek

5. teljes nyelv volt, annak minden ismérvével

a rekonstruált alapnyelv:

1. a nyelvcsalád megmaradt közös eredetű elemeit vezetik vissza rekonstruált ősi alakokra

2. a nyelvek az évezredek folyamán változnak, egyes elemek kivesznek ® a rekonstruált alapnyelv nem teljes

3. a rekonstruált alak általában nem veszi figyelembe az alapnyelv nyelvjárási eltéréseit

4. előfordulhat egy alapnyelvi szó vagy alaktani jelenség több rekonstrukciója is (nyelvjárási eltérések az alapnyelvben?)

5. a rekonstrukciót segíti, hogy a nyelvcsaládon belül a nyelvek különbözőképpen fejlődtek: egyes nyelvek egy bizonyos területen őriznek archaikus vonásokat, míg másnyelvek más területen

később felfedezett nyelvemlékek a latin és a görög nyelvterületen már igazolták a módszer helyességét

a legfontosabb a fonémarendszer rekonstrukciója, ezt segítik az univerzálé-kutatások (mely hangok feltételezik, melyek zárják ki egymást)

az összehasonlító módszer relatív kronológiát ad, megállapítható a nyelvi változások sorrendje

a nyelvi változások megtörténtének bizonyítására használják az analógiákat

az alapnyelv kialakulásának történeti modellje

az emberiség leghosszabb időszaka az őskor ® az információközvetítő jelrendszer tökéletlensége

a nyelv lassú kialakulása ← az információátadás nehézségei

a fejlődés folyamatos gyorsulása ← az információátadás hatékonyságának növekedése

az eurázsiai földrajzi-éghajlati viszonyok változása: a tundraéghajlat hatása az életmódra (nagy területen sokat mozgó kis közösségek)

a sok mozgás és kapcsolat hatására a nyelvi fejlődés egy irányba tart, l. a tundrán élő nyenyeceket: nincsenek nyelvjárási eltéréseik, ez modellértékű

® a tundraéghajlatból következő életmód hatására nagy területen nagyjából egységes nyelvek jönnek létre (uráli, altaji, indoeurópai alapnyelvek)

nyelvészeti tipológia

a nyelvek általános jellemzőit vizsgálja és csoportosítja

a nyelv különböző szintjein lehetségesek a tipológiai egybevetések: a nyelv alapvető vonásaitól (pl. agglutináló, flektáló) az egyes mondattani, alaktani elemeken át a hangtani jelenségekig

segíti az összehasonlító történeti nyelvtudományt a történeti kutatások megalapozásában, a kutatási irányok megmutatásában

areális nyelvészet

az egymással nem rokon nyelvek érintkezése nyomán kialakuló nyelvi jelenségeket vizsgálja

areális egyezések esetén nem a nyelvi jelenségek pontos egyezése jellemző, hanem a nyelvtani kategória megléte az egy areába tartozó nyelveknél (balti finn nyelvek indoeurópai kapcsolatai, permi, volgai finnugor nyelvek török kapcsolatai)

a szubsztrátum

egymásra települő népességek esetén a dominanciáját és nyelvét elveszítő népesség nyelvi emléke a szubsztrátum (átvett szavak, hangtani, szerkezeti sajátosságok az uralkodóvá vált nyelvben)

a betelepülők által beolvasztott csoport a szubsztrátumnépesség