Disznótori kántálás Vácszentlászlón

Ilyenkor télen nálunk minden háznál van disznótor. Este mi gyerekek fel szoktunk öltözni. Ez pedig ugy történik, hogy az első felöltözik embernek, vesz magára rossz kabátot, nadrágot és a fejére kalapot, a lábára pedig egy rossz bakancsot; az arcunkra pedig álarcot teszünk.
A második pedig ugyanígy egy női rossz ruhát vesz magára, ennek egy babát pólyázunk be rongyokba. A harmadik ugyanígy egy cigányfélének öltözik, ennek a kezébe egy kosarat adunk.
Mikor ez mind megvan, tövises botokat veszünk a kezünkbe és elindulunk a disznótoros házhoz és bekopogunk; bemegyünk és elmondjuk a következő nótát, közben pedig táncolunk.

Eljöttünk min kántálni, kántálni,
Ablak alatt fát vágni, fát vágni.
Mi fogtuk a fülit farkát,
Nekünk is adjanak hurkát.

Erre aztán nagy a nevetés, de szeretnék megnézni, hogy kik vagyunk, és ekkor elévesszük a tüskés botokat, azzal pedig verekedünk. A háziasszony pedig tesz a kosarunkba egy kis kóstolót, mi pedig elmegyünk haza.

Otthon jóízűen elfogyasztjuk.
Ezt nevezzük kántálásnak.

a Szellemi Öttusa-pályázat anyagból 
Jankovics Mária VI. ált. isk. tanuló

A Néprajzi Múzeum adattárának értesítője 1955., 1-2. szám, 79.