Viczén István: Újév napja, szerencsélés

A téli fagyos éjszakai csendet az óév utolsó perceiben harangzúgás törte meg. Mind a három harang egyszerre való zúgása adta tudtára a falu lakóinak, hogy temetnek egy évet, melyet harangszóval búcsúztattak Szilveszter éjszakáján és pontosan éjfélkor köszöntötték az újévet. Falusi környezetben nem petárdák hangos durrogásával és különböző sípok, vagy kürtök fülettépő zenebonával köszöntötték az újévet, hanem harangszóval. Ez volt az áhítat és a magasba szálló könyörgés jele, hogy az elkövetkező új esztendőben békesség és Isten áldása legyen a kis falu minden lakóján.
A harangszó elhangzása után a kocsmában az óévet búcsúztató legények kihörpintették poharaik tartalmát, egymásnak boldog új évet kívánva, a falu összes legénye egy csoportban, közösen mentek új esztendőt köszönteni minden lányosházhoz. Abban mindig megegyeztek, hogy egyik évben a falu felső végén, a másik évben pedig az alsó végén kezdik a köszöntést. Útközben igyekeztek fegyelmet tartani, még aki kissé italos is volt azt lecsendesítették, és komoly szándékkal, méltóságteljesen teljesítették e szép néphagyományt.
Mikor elérkeztek az első lányosházhoz, csendben bementek az udvarba, szorosan egymás mellé álltak, s egy jó hangú legény elkezdte, majd kórusban énekelték: „Ó szép Jézus ez új esztendőben légy híveidben” című új évre szóló katolikus egyházi éneket. Az ének elhangzása után,ha a lánynak már volt udvarlója, akkor a vőlegényjelölt közelebb lépett az ablakhoz vagy az ajtóhoz és hangosan elmondta jókívánságait, ha pedig a lánynak még nem volt udvarlója, akkor az éneket vezető legény, illetve a rokonságból egy legény kívánt „Boldog új esztendőt” a család minden tagjának. Ezután kinyílt az ajtó, s a házigazda pénzt adott a megbízott legénynek, vagy az is megtörtént, hogy a ház lakói már el voltak készülve a fogadásra és az éneklő legényeket behívták a pitarba, ahol megvendégelték őket itallal, szalonnával és házi kolbásszal. A jobb módú házigazda ezenkívül pénzt is adott a legényeknek, s ebből a pénzből közös mulatságot rendeztek az új év napján, vagy egy másik alkalommal. Sokszor a sötét téli éjszakát a hajnali derengés váltotta fel, mikor a legények végeztek az újévi köszöntéssel.
Az új év reggelét pedig senki sem várta úgy, mint a gyereksereg. A kisebb gyerkőcök már karácsony óta azt számolgatták, hogy hányat kell még aludni, hogy mehessenek szerencsélni, a nagyobbak viszonyt azt, hogy hány helyre is mennek szerencsélni és egy számvetést készítettek, hogy mennyi pénz is nyomja majd a zsebüket. A lányok nem mehettek szerencsélni, mert a régebbi öregek úgy tartották, hogy a lány elviszi a szerencsét, így őket a szülők nem is engedték. Az is az újévi hagyományok közé tartozott, hogy újév napján semmi9féle szárnyas nem volt illő levágni pl. csirkét, kacsát vagy libát, mert abban az esetben is a háztól elszáll a szerencse.
Az ifjú legényke, ha már iskolába járt egyedül is elment a rokonokhoz, ismerősökhöz és a szomszédokhoz, a kicsikkel az apa ment, illetve kísérte el szerencsélni. Minden szerencsélő fiú már korábban megtanult valamilyen verset. Deresken és Lévárton e két versváltozat volt divatos:

Adjon Isten szrencsét, erőt, egészséget az újesztendőben,
Új szívet, új lelket, testi-lelki áldást, lélek üdvösséget,
Dicsértessék a Jézus Krisztus és boldog új évet kívánok.

Vagy pedig:

Újév napja ma vagyon, elballagtam a fagyon,
Azért jöttem hozzátok, hogy pénzikét adjatok.
Ha nem adtok, meghaltok és rám marad a vagyonotok,
Boldog új évet kívánok!

Akinek gazdagabb rokonai voltak, az több pénzt gyűjtött össze, a szegényebb legények pedig kevesebbel is megelégedtek. Adatközlőm szerint a húszas-harmincas években tíz-tizenkét koronát is összeszerencséltek, de nagyapámtól hallottam, hogy az ő idejében csak egy-két krajcárt adtak egy-egy szerencsélőnek. Majd 1938 az utáni Magyarországon nyolc-tíz pengőt is zsebrevágott egy-egy ifjú szerencsélő. Ez akkoriban elég szép summa volt és a fiúk ezen kereseti lehetőségnek nagyon is örültek, mert sok szegényebb családban ebből tudták pótolni az iskolai felszereléseket és füzeteket, mert annak idején az iskolától semmi támogatást nem kapott a gyerek, a könyveket is pénzért kellett megvenniük amit úgy oldottak meg, hogy az idősebb iskolásoktól megvásárolták a használt könyveket persze már olcsóbban, mint egy újat.
A szerencsélés is egyre jobban háttérbe szorul, mert ezt ma már koldulásnak tartják. Ma már csak az egész pici és óvodás gyerekekkel megy el apjuk a nagyon közeli rokonsághoz, de nem pénzért, hanem hogy egy-egy jó kisüstivel köszöntség az új évet.