Nyelvtan

Igeragozás

(1) a-tövűek összevonása praeteritum imperfectumban

Az összevonásnál két szabály érvényesül:

                        a    +  E-hang (e, h, ei, V)     →    a

                   a   +  O-hang (o, w, oi, ou)   →    w

praeteritum imperfectum

(2) adiectivum verbale

Az igék szótári alakjának hetedik, s egyben utolsó tagja egy szenvedő értelmű melléknévi igenév: az adiectivum verbale, melynek két fajtája létezik.

A -tÒj, -t», -tÒn végződésű alak befejezettséget vagy lehetőséget fejez ki, például praktÒj, prakt», praktÒn – „megtett” vagy „megtehető”;

a -tšoj, -tša, -tšon végződésű alak pedig szükségességet, például praktšoj, praktša, praktšon – „megteendő” (tagadás esetén: „nem megtehető”, „amit nem szabad megtenni”).

 (3) az ige teljes szótári alakja

Egy ige szótári alakja tehát, amennyiben valamennyi alakja használatos, a következőképpen néz ki:

(3) a fhm… praeteritum imperfectuma

Névszóragozás

(1) kettőshangzó-tövűek: ou-tövű tővéghangzós egyszótagú főnevek

                                                     III. deklináció                      

mássalhangzó-t.     i-t. és u-tövűek.         kettőshangzó-t.

                                                      oj- tövűek        ou-, au-, eu- tövű egyszótagúak

Nagyon kevés főnév tartozik ebbe a csoportba, a korábban vett ZeÚj–hoz hasonlóan mind egyszótagú.

Ð ¹ boàj

szótő: bou-, bo(#)-                'tehén, ’ökör’

A tőben eredetileg szereplő # a rákövetkező mgh előtt kiesett: pl. bo#Òj → boÒj,

msh előtt pedig kettőshangzóvá olvadt össze a megelőző mgh-val: bÒ#j → boàj.

(2) kettőshangzó-tövűek: au-tövű tővéghangzós egyszótagú főnevek

¹ naàj

szótő: nau-, nh(#)-                      'hajó’

Az ou-tövűekhez képest az jellemző még rájuk, hogy singularis gen-ban a mgh-k hosszúsága kicserélődött a pÒlhoj → pÒlewj-hoz hasonlóan,

pluralis gen-ban pedig a hosszú mgh előtt megrövidült a tő véghangzója: nhîn → neîn.