FLÓRA: No jó, az állításomat visszavonom. Bocsánatot kérek érte. Önök férfiak, azt mégis jobban tudják. Miért nem csapnak el egyszerűen?
ÖREG NAGY: Azt nem lehet!
FLÓRA: Nagy kár. Mit teketóriáznak velem? Főtisztelendő úr és nagyságos elnök úr, nem lenne jó egy kis időre visszaállítani a boszorkányégetést?
ÖREG NAGY: Boszorkányok nincsenek, de rossz nők vannak.
KÁPLÁN: Következik a fővár. (Az oldalajtón kopogás.) Nem szabad.
SZOLGABÍRÓ: Legalább lássuk, ki az.
KÁNTOR (belép, kenyérkosár, pálinkás üveg és poharakkal, utána Kató egy tál hurka és pecsenyével): Csak én! Az első disznó! (Kínálja.)
ÖREG NAGY: Én csak egyszer eszem napjában. Kár a sertést ilyen fiatalon levágni.
ORVOS (vesz hurkát, eszik): Kalória! helyes! A legjobb fűtelék a friss disznótest.
SZOLGABÍRÓ, BÍRÓ (esznek).
BÉRLŐ, TANÍTÓ (elutasítják).
TANÍTÓ: Kérem, én nem tudok minden órában ebédelni.
SZOLGABÍRÓ: Jól van, üljön le!
TANÍTÓ (leül, ír).
KÁNTOR: Egy kis orját. Pesten nem orjáról boncolják a disznót, az orját belebontják, orja nincs. Hát nincsenek megbolondulva ezek a nagyvárosi emberek? A disznó, uraim...
BÉRLŐ (gúnyosan): Az első disznó!
KÁNTOR: Meg kellene a kisasszonyt is kínálni azért, hogy az esze máskép jár, a gyomra éppúgy korog, mint a miénk. (Káplán szigorúan néz, összepakol és Katóval el.)