Félt. Ettől a fiútól félt. Bokája - ha Nikóhoz beszélt még szaporábban bicsaklott ki-be a magas sarkú cipőben.

- Tanárnőke! - folytatta Nikó, halkan, összehúzott szemmel. - Április elseje ... jó vicc ... nem kell komolyan venni ... zánk röshad ... csak nyugi, nyugi!
- Ezek technikai hiányosságok - dadogta Selyem Izabella, s rákiáltott egy lányra, aki a fogát nézegette kicsi, Ovális tükrében a pad alatt. - Mit bámulsz magadon? Azt hiszed, olyan gyönyörű vagy?
- A fogát nézi - mondta Niko -, a lovaknál is a fog mutatja, lehet-e még a szegény párát használni... - s belenézett Selyem Izabella szájába.

Selyem Izabella az ünnepség tiszteletére levette a párducköpenyt. Most nagyon hiányzott. Akárhogy igazgatta, a blúz mindig buggyot vetett a hasán.
- Látod - mondta a lánynak -, a fiúk körében is visszatetszést szül, ha valaki annyira tetszeleg ... Hozd csak ki az ellenőrződet!

A morgás pillanatok alatt általánossá vált, alig hallották már összefüggő szöveget a megafonból.
- És bárki kihozhatja ... bárki, aki nem érti, hogy az iskolában a tanár parancsol, és a diák engedelmeskedik ...
- No, neeee - fuvolázta Karajitisz -, no, ne-te-ne ... -

Ekkor hajította fel, szavaival egy időben, a tornazoknit az ablak-keretbe. - Zászló gyanánt ... no, ne-te-neeee ...
Most már mindenki nyerített. Még a KISZ-titkár is, bár ő időnként - amikor Selyem Izabella vádlóan ránézett - megigazította a vonásait, kellően felháborodottra és fensőbbségesre.