2.1.4.1. Egyéni tanulási mintázat és a tanulás eredményessége

A tanulásról alkotott elképzelés, a tanulási orientáció, a tanulás szabályozása és a feldolgozó stratégia egyes típusainak kapcsolata alapján a következő négy, jól elkülöníthető egyéni tanulási mintázat rajzolódik ki (ld. 4. táblázat): értelmezésre, alkalmazásra, reprodukcióra irányuló, illetve nem irányított. Az egyes mintázatok esetében jellemző, tanuláshoz kötődő érdeklődéseket és érzelmeket is megjelöltünk. Bár ezek nem mindig kötődnek az adott stílushoz, ugyanakkor fontosnak tartjuk érzékeltetni, hogy a tanulás kognitív és erőteljes metakognitív oldala mellett a motiváció és az érzelmek kérdése is jelentős, bár szerepüket még nem magyarázták meg egyértelműen. A fejezet korábbi részeiben már érintettük az első három tanulási stílusra jellemző tényezőket. A nem irányított tanulási stílusú hallgatókra pedig leginkább a többi stílushoz viszonyított negatív meghatározás jellemző: tehát nem jellemző a saját tanulással kapcsolatos elképzelés megléte, helyette inkább csak az oktatásra, illetve a társaktól kapott segítségre fókuszálnak; s ugyanígy nem jellemző a tanulás szabályozása, és a feldolgozó stratégiák meglétéről is alig számolnak be. A felsőoktatási tanulmányok választásával, a tanulással kapcsolatban pedig leginkább a bizonytalanság, a negatív érzelmek jellemzik őket.

	TANULÁSI MINTÁZAT/STÍLUS
ÖSSZETEVŐK	Értelmezésre irányuló	Alkalmazásra irányuló	Reprodukcióra irányuló	Nem irányított
Tanulási elképzelés	tudáskonstruálás, tudásalakítás, -átalakítás (pl.: Nekem a tanulás azt jelenti, hogy megpróbálom a problémát több szemszögből megközelíteni, olyanokból is, amelyek korábban ismeretlenek voltak számomra.)	a tudás alkalmazása (pl.: A tanulás számomra azt jelenti, hogy olyan tudásra teszek szert, amelyet a mindennapi életben tudok hasznosítani.)	tudásreprodukció (pl.: Számomra a tanulás azt jelenti, hogy megbizonyosodom afelől, hogy a kurzuson bemutatott tényeket fel tudom-e idézni.)	a tanulás mint az oktatás vagy a hallgatótársak által serkentett tevékenység (pl.: A tanárnak motiválnia és bátorítania kell engem.; Szeretem, ha a többi tanuló arra bátorít, hogy a tananyagot egy bizonyos tempómban sajátítsam el.)
Tanulási orientáció	személyes érdeklődésből (pl.: Tanulmányaimat tisztán a téma iránti érdeklődésből végzem.)	szakmai orientáció (pl.: Tanulmányaim során a legfőbb célom, hogy felkészüljek egy szakmára.)	bizonyítványért tanuló, önellenőrzésre orientált (pl.: Meg akarom mutatni másoknak, hogy képes vagyok sikeresen a elvégezni a felsőfokú tanulmányaimat.)	ambivalens (pl.: Kétségeim vannak afelől, hogy ez a terület a megfelelő számomra.)
A tanulás szabályozása	többnyire önszabályozott tanulás (pl.: Amikor először olvasok egy új fejezetet vagy cikket, már elkezdem végiggondolni, hogy hogyan lehetne a legjobban megtanulni.)	külső szabályozás és önszabályozott tanulás	többnyire külső szabályozás (pl.: Mindent pontosan úgy tanulok meg, ahogyan a tankönyvekben található.)	a szabályozás hiánya
Kognitív feldolgozás	mélyreható feldolgozás (pl.: Megpróbálom egy egységes egésszé összekapcsolni azokat a témákat, amelyekkel a kurzuson külön-külön foglalkoztunk.; Igyekszem kritikusan viszonyulni a szakértők értelmezéseihez.)	konkretizáló feldolgozás (pl.: Igyekszem a mindennapi élet eseményeit a kurzuson szerzett tudásom segítségével értelmezni.)	lépésről lépésre történő/felszínes feldolgozás (pl.: A legfontosabb tényekből listát készítek és azt kívülről megtanulom.; Az egyes elméletek minden részét lépésről lépésre elemzem.)	alig történik valamilyen feldolgozás
Érzelmek és érdeklődés a tanulás során	belső érdeklődés	gyakorlati érdeklődés	a felejtéstől való félelem	alacsony önértékelés, kudarcok várása

4. táblázat: A hallgatók tanulási mintázata/stílusa (Vermunt, 1998)

A felsőoktatásban folyó kutatások (Vermunt és Vermetten, 2004) alapján megállapítható, hogy az értelmezésre irányuló tanulási stílusú hallgatók a legsikeresebbek tanulmányaik során: jobban teljesítenek a vizsgákon és jobb eredményeket érnek el az olyan aktív, az önszabályozott tanulást elősegítő feladatokban is, mint a portfóliókészítés (ld. a Portfólió és tanulás című fejezet). E stílus esetében ráadásul a hallgatók nemcsak a gondolkodtató, főként esszékérdéseket tartalmazó vizsgákon szerepelnek jobban társaiknál, hanem az olyan teszteken is, ahol jórészt tényekre vonatkozó, illetve feleletválasztós kérdéseket kapnak. Úgy tűnik tehát, hogy a felsőoktatás és a hallgatók szempontjából is ez a tanulási stílus a legkívánatosabb, melyet bizonyítottan elő lehet segíteni olyan innovatív oktatással, amely elsősorban a hallgatók tanulási tevékenységének támogatására helyezi a hangsúlyt (ld. részletesebben e fejezet 2.1.2.3. pontját A tanulásról alkotott elképzelések és hatásuk a tanulás módjára címmel). E kívánatos tanulási stílus tehát az oktatás támogatásával elérhető a tanulók számára, de érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy az ilyen pozitív jellegű változások átmenetileg csökkentik a hallgatók tanulási tempóját.

A legsikertelenebbek a felsőoktatásban azok, akikre a nem irányított tanulási stílus jellemző, ugyanakkor a reprodukcióra irányuló tanulási stílus esetében is rosszabbul teljesítenek a hallgatók, mint az értelmezésre irányuló stílus esetében. Az alkalmazásra irányuló stílusú tanulóknál nem találtak ilyen jellegű összefüggéseket a vizsgaeredményekkel. Elképzelhető, hogy ez összefügg azzal, hogy a felsőoktatásban még mindig kevéssé díjazzák a tanulás tudásalkotó, gyakorlati alkalmazásának elképzelését.