6.2. Az inkluzió története, az inkluzív iskola jellemzői

Mi az ún. salamancai deklaráció?

Mit jelent az, hogy inkluzív iskola, melyek feladatai?

Mi jellemzi az inkluzív iskolát?

Az integráció történetében jelentős előrelépést jelentett az UNESCO Salamancai Világkongresszusa (1994.) 300 résztvevővel, 92 ország és 25 szervezet képviseletében. A konferencia célja egy új gondolkodási mód kialakítása volt a tanulási nehézségek mutatóiról, a tanulók képzéséről és speciális támogatásáról. A kongresszus deklarálta a fogyatékosok integrált nevelésének szükségességét. Hangsúlyozta a minden gyermek egyéni sajátosságainak, érdeklődésének, képességeinek és egyéni tanulási szükségleteinek megfelelő oktatást, esélyegyenlőséget a fogyatékosok számára. Kimondta, hogy az általánosan képző iskoláknak minden gyermeket fel kell vennie pszichés, intellektuális, szociális, emocionális különbségek figyelembe vétele nélkül. Állást foglalt abban, hogy különleges szükséglete minden gyermeknek van, s hogy az iskola mindenkié. Olyan oktatást kell tehát biztosítani, melyből minden tanuló profitál. A salamancai deklaráció rövid-, közép és hosszú távú akciótervet fogalmazott meg a pedagógia számára, a sajátos segítő támogatás elveiről, gyakorlatáról, az integrált oktatás biztosításáról. A konferencia a kormányok számára megfogalmazott felhívást, mely politikai, pénzügyi pioritást sürget a képzési rendszerek javítására, a politikai és jogi keretek biztosítására, a korai fejlesztés és a szakképzés előtérbe helyezésére, az integráció szellemében a tanerők ki-, át és továbbképzésének szükségességét hangsúlyozva. A kongresszus szorgalmazta a nemzetközi szervezetek kooperációját, mint UNESCO, UNICEF, UNI, ILO, WHO, a szakmai együttműködést, a közös nemzetközi kutatások megindítását, dokumentációs centrumok megszervezésével egyetemben.

A salamancai világkongresszus fő témája az integrált nevelés továbbfejlesztett formája az inkluziv, befogadó iskolai oktatás elemzése volt. Az inkluzív iskola fő jellemzője a személyiségre orientált nevelés, mely a megismerési nyereségre és nem a deficitre koncentrál. Feladata minden tanuló egymással való sokoldalú interakciós, kommunikációs és kooperatív oktatása. Az inkluziv iskola minden gyermek számára jó iskola, azaz méltányos, minőségi iskola.

Jellemzői az alapelvek terén

· meleg, elfogadó iskolai légkörű, együttmunkálkodás, kooperáció zajlik tanár tanuló és szülő között;

· befogadó iskola, nem a tanítványok másságára, a hiányokra koncentrál, hanem éppen az erősségeikre;

· diszkrimináció-mentes, nem szelektál;

· nyitott, azaz valamennyi gyermeket befogadja tekintet nélkül testi, szellemi, szociális, emocionális állapotára, legyen bár fogyatékos, tehetséges, nyelvi, etnikai, kulturális kisebbséghez tartozó, marginális csoport gyermeke, veszélyeztetett, dolgozó, vagy utcagyermek.

Jellemzői a gyermek, a tanulás támogatása terén

· alkalmazkodik tanítványai egyéni szükségleteihez, azok folyamatos megismerése, elemzése által;

· a tanulók sajátos kultúrájához, tapasztalataihoz közelálló, gyakorlatra orientált, jól motiváló tanítást valósít meg, új munkaformákkal (projekt, portfolió) fokozza a belső differenciálást;

· mérték szerinti oktatást biztosít (egyéni képzési, nevelési terv, individuális program, kooperatív tanulás, megfelelően differenciál tananyag, szervezeti formák, tanulási-tanítási stratégiák, szükséges mértékű és milyenségű támogatás, folyamatos segítségadás, differenciált követelmények stb. által);

· pozitív teljesítményelvárást támaszt, ezzel hatékony a motiválás, a segítő támogatás, az optimális fejlesztése és fejlődés.

Jellemzői a feltételrendszer terén:

· a tanárok és speciális szakemberek (orvos, pszichológus, gyógypedagógus, gyógytornász, terapeuta, iskolai segéderő) állnak rendelkezésre, köztük team munka folyik;

· konstruktív „kapaszkodókat” nyújt (biztosítja a tanulási környezetet, a tanulás tanulhatóságát, az aktív és autonóm tanulást, az életvezetés tanulását);

· megfelelő az infrastruktúra, a technikai eszközök.