A JELZŐ ÉS AZ ÉRTELMEZŐ
A mondarészek jelölései:
ALANY (kék)
ÁLLÍTMÁNY (piros)
JELZŐ (égszínkék)
TÁRGY (rózsaszín)
HATÁROZÓ (barna)
Megjelölheti a főnévi alaptagban, a jelzett szóban kifejezett fogalmak valamilyen tulajdonságát (minőségét, mennyiségét), birtokosát, ill. utólag értelmezheti az alaptagban kifejezett dolgot minőségi, mennyiségi jellemzőinek, birtokosának vagy a vele azonosított dolognak a megnevezésével. Mintaelemzéseinkben, gyakorlatainkban – egyetértve az MGr. javaslatával (vö.: Balogh MGr. 2000: 446) – a hagyományos felosztásra építve tárgyaljuk a jelzőket.
A jelző hagyományos fajtái:
4. Az értelmező
[A MGr. csoportosításában: minősítő (azon belül minőség- és mennyiségjelző), mutató névmási kijelölő jelző, birtokos jelző és értelmező (hátravetett jelző, ill. értelmezős szerkezet) Balogh MGr. 2000: 449]
I.
Mintaelemzések
A)
A minőségjelző
1. A minőségjelző szófaji jellemzői
r A
nézőknek tetszik az mi új
film.
A mondat alanyához [a(z) (film)] melléknévvel kifejezett (új) minőségjelző kapcsolódik.
mi Milyen ruhát vegyek fel?
Az igei
alaptaghoz kapcsolódó tárgynak (ruhát)
melléknévi
kérdő névmással (milyen)
kifejezett minőségjelzője van.
b A mi
diszkózó b tinédzserek fele csaknem halláskárosult
már.
Az alany birtokos jelzőjéhez folyamatos melléknévi igenévvel kifejezett minőségjelző kapcsolódik.
A mi
mérnök úr népszerű a dolgozók körében.
Az alanynak [(a(z) (úr)] foglalkozást jelentő főnévvel (mérnök) kifejezett minőségjelzője van.
Szeretem az édesanyám mi sütötte kenyeret.
Az igei
állítmányhoz kapcsolódó tárgynak [(a(z) (kenyeret)]
igei-igenévvel kifejezett minőségjelzője van. (
Alanyos
szintagma)
2. A minőségjelző fajtái
a)
minősítő jelző
mi Piros almát vettem h
a piacon.
Az igei állítmányhoz kapcsolódó tárgynak (almát) melléknévvel (piros) kifejezett jelzője van, amely a jelzett szó fogalomkörét leszűkítő megkülönböztető jelző.
… megállék a mi kanyargó h Tiszánál (Petőfi Sándor)
Az igei állítmány tulajdonnévvel kifejezett helyhatározójához (a Tiszánál) folyamatos melléknévi igenév kapcsolódik jelzőként, amelyet kiemelő jelzőnek nevez a hagyományos nyelvtan.
mi Könyves Kálmán b a
mi magyar
b királyok egyike.
A névszói állítmány birtokos jelzőjének (a királyok) és az alanynak (Kálmán) melléknévvel kifejezett minősítő jelzője van, utóbbit díszítő jelzőnek is nevezik.
Válaszul erre eképpen szólt mi leleményes Odüsszeusz… (Homérosz)
A tulajdonnévvel kifejezett alany (Odüsszeusz) előtt melléknévvel kifejezett (leleményes) jelző áll, amelyet eposzi, állandó jelzőnek tekint a hagyományos nyelvtan.
b)
A kijelölő jelző
mi Péter bácsi sok mesét tud.
A köznévvel kifejezett alany (bácsi) előtt álló tulajdonnév (Péter) az alany kijelölő jelzője, amely a jelzett szó fogalomkörét egy egyedre szűkíti le.
A tolvaj a mi hátsó
h ajtón surrant
be.
Az igei állítmányhoz kapcsolódó helyhatározónak [a(z) (ajtón)] -só képzős melléknévvel (hátsó) kifejezett kijelölő jelzője van.
A mi
ház mögötti parkoló
i mindig foglalt.
Az
alanyhoz (a parkoló) névutómelléknéves
szókapcsolattal (ház mögötti)
kifejezett kijelölő jelző kapcsolódik (morfológiai természetű
szószerkezetet alkot). ( Morfológiai természetű szószerkezet)
(A minősítő jelző szerkezeti felépítéséről l.: Balogh MGr. 2000: 447–448.)
i Mindig
m gyalog megyek
a mi második
h emeletre.
Az állítmányhoz kapcsolódó helyhatározónak [a(z) (emeletre)] sorszámnévi kijelölő jelzője van.
A mi
nyolcas eszk busszal járok h
a főiskolára.
Az igei alaptag eszközhatározójához (a busszal) számnévből képzett -s képzős kijelölő jelző kapcsolódik.
mi Bármelyik
könyvet elolvasom.
Az igei állítmány tárgyához (könyvet) -ik végű általános névmás kapcsolódik kijelölő jelzőként.
mi A távoli
hegyek i mindig
vonzották.
A határozószóból -i képzővel képzett melléknév is kijelölő jelző a fenti mondatban.
Sokat hallottam mi erről
a asz filmről.
Az igei állítmány állandó határozójának (a filmről) főnévi mutató névmással (erről) kifejezett kijelölő jelzője van, amely felveszi a jelzett szó toldalékát. (l. Balogh MGr. 2000: 448: a jelzőkön belül önálló kategória.)
B)
A mennyiségjelző
Az első me három krajcárt még maga meglelte az anyám. (Móricz Zsigmond)
Az igei állítmány tárgyához tőszámnévvel kifejezett mennyiségjelző kapcsolódik.
me Sok ember él, ki érzéketlen, mint én. (József Attila)
Az alany (ember) előtt határozatlan számnévvel (sok) kifejezett mennyiségjelző áll.
Vagy me félezernyi dalt megírtam. (Dsida Jenő)
Az igei állítmányhoz kapcsolódó tárgynak (dalt) -nyi képzős mennyiséget jelentő melléknévvel kifejezett mennyiségjelzője van.
me Minden
Egész eltörött,
me Minden láng csak részekben lobban.., (Ady Endre)
A két mondat
alanyához számnévi általános névmással kifejezett mennyiségjelző kapcsolódik.
Úgy kell a boldogság,
mint me egy
falat kenyér.
A mellékmondat alanyának (kenyér) mennyiséget jelentő főnévvel kifejezett mennyiségjelzője van.
Minden reggel megiszom
me (két) mi deci tejet.
Az igei állítmányhoz (megiszom) kapcsolódó tárgynak mértéket jelentő főnévvel (deci) kifejezett mennyiségjelzője van, amelyhez kötelező bővítményként számnév (két) kapcsolódik mennyiségjelzőként.
C) A
birtokos jelző
Tavaly meghalt
b édesapám testvére.
Az alany (testvére) és a főnévvel kifejezett birtokos jelzője (édesapám) a családtagok összetartozását jelölő valódi birtokviszonyt fejezi ki.
Az árvíz elmosta az b
ő házát.
Az igei állítmány tárgyának [a(z) (házát)] főnévi névmással kifejezett birtokos jelzője (ő) van. A birtokos szerkezet egy birtokosnak és egy birtoknak a kapcsolatára épülő valódi birtokviszonyt fejez ki.
Az edzésen eltört
a b gyerek
lába.
Az alany (a lába) és a főnévvel kifejezett birtokos jelzője (gyerek) a rész és egész viszonyára épülő valódi birtokviszonyt fejez ki.
A b város
lakói sokat szemetelnek.
Az alany és főnévvel kifejezett birtokos jelzője nem valódi birtokviszonyt fejez ki: a birtokos jelző (város) helyet, a birtokszó (lakói) pedig az ott élőket nevezi meg.
b Többek
írása szinte olvashatatlan.
Az alany főnévi értékben álló számnévvel kifejezett birtokos jelzője (többek) a cselekvőt fejezi ki, a birtokszó (írása) pedig a cselekvést = genitivus subjektivus.
Én vagyok b a mi magyar b bánatok mi legbutább siratója. (Ady Endre)
A névszói-igei állítmány névszói részének (siratója) főnévvel kifejezett (a bánatok) birtokos jelzője van. A bánatok siratója birtokos szerkezetben a birtokos jelző (bánatok) a cselekvés tárgyát, a birtokszó (siratója) pedig a cselekvést fejezi ki = genitivus objectivus.
(Börtönéből szabadúlt sas lelkem,)
Ha a b rónák végtelenjét látom. (Petőfi Sándor)
Az igei állítmány tárgyának (a végtelenjét) főnévvel kifejezett birtokos jelzője (rónák) van. A birtokos jelző a birtokszóban kifejezett minőség (végtelen) hordozóját fejezi ki = genitivus qualitatis.
D) Az
értelmező
Láttam me két mi nagy szemet, é bogárzót. (József Attila)
Az igei állítmányhoz kapcsolódó tárgynak (szemet) van egy hátravetett értelmező jelzője (bogárzót), amelynek szófaja folyamatos melléknévi igenév, felveszi a tárgy toldalékát, a -t tárgyragot: minőségjelzőnek megfelelő értelmező.
Vegyél kenyeret, é frisset!
Az igei állítmány tárgyának (kenyeret) melléknévvel kifejezett hátravetett, minőségjelzőnek megfelelő értelmezője van.
Nem boldogulok
a aszem zárral,
é
a felsővel.
Az igei állítmányhoz kapcsolódó határozónak melléknévvel (a felsővel) kifejezett hátravetett értelmezője van, amely felveszi a jelzett szó ragját: kijelölő jelzőnek megfelelő értelmező.
Add ide a könyvet, é
azt!
Az igei állítmány tárgyának (a könyvet) mutató névmással (azt) kifejezett hátravetett értelmező jelzője van, amely felveszi a jelzett szó ragját (azt): kijelölő jelzőnek megfelelő értelmező. Az értelmezőnek ez a típusa már az azonosító értelmezőhöz húz (vö.: Balogh MGr. 2000: 452).
Írtam eddig verset, é háromszázat. (Benjámin László)
Az igei állítmány tárgyának (verset) tőszámnévvel (háromszáz) kifejezett értelmező jelzője van: mennyiségjelzőnek megfelelő értelmező.
Tanuld meg a szavakat, é valamennyit!
Az igei állítmány tárgyához (szavakat) számnévi névmással kifejezett értelmező kapcsolódik (valamennyit), amely mennyiségjelzői értelmező.
Add ide a tollat, é az
enyémet!
Az igei állítmány tárgyának (a tollat) birtokos névmással (az enyémet) kifejezett értelmező jelzője van: felveszi a jelzett szó ragját, és a tárgy birtokos jelzői értelmezője.
Megérkezett a levél, é
a barátomé.
Az alanyhoz (a levél) -é birtokjeles főnévvel kifejezett értelmező jelző (a barátomé) kapcsolódik, amely az alany birtokos jelzőjét (a barátom levele) értelmezi.
Babits, é a mi szegedi é tanár egy helyi lapban Kiss Józsefről írván, ezt mondja.
(Nemeskürty István)
A tulajdonnévvel kifejezett alanyhoz (Babits) köznévi értelmező (tanár) kapcsolódik, amely az alany azonosító értelmezője. Nem tehető a jelzett szó elé, viszont felcserélhetők egymással: Babits, a (szegedi) tanár → a (szegedi) tanár, Babits.
Ifjúságom,
e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek. (József Attila)
A
birtokos személyjeles főnévvel (ifjúságom) kifejezett tárgynak -t
tárgyragos főnévvel (vadont)
kifejezett azonosító értelmezője van. A jelző és jelzett szó itt is
felcserélhető, ifjúságom, a vadont → a
vadont, ifjúságom. (Az egyeztetés nem teljes, mert az egyes szám első
személyű birtokos személyjel után a -t
tárgyrag törlődik. ( Jelöletlen tárgy)
Én, beteg é ember, csupán csak várok. (Ady Endre)
Az egyes szám első személyű személyes névmással kifejezett alanyhoz (én) köznév (ember) kapcsolódik azonosító értelmezőként (én, (beteg) ember).