|
Nyelvtan
Névszóragozás (deklináció)
A görög névszók mondatbeli szerepét ragok fejezik ki. A főnevekhez tartozó névelők, melléknevek, számnevek, némások többnyire egyeztethetők nemben, számban, esetben.
főnevek, melléknevek, névelők, névmások
a-tövűek o-tövűek mássalhangzó- és egyéb tövűek
-oj végű hímneműek (masculinum)
kÒsmoj (másodéles) ’világ’
|
eset (casus)
|
egyes szám (singularis)
|
többes szám (pluralis)
|
|
alany (nominativus)
|
kÒsmoj
|
kÒsmoi
|
|
tárgy (accusativus)
|
kÒsmon
|
kÒsmouj
|
|
birtokos (genitivus)
|
kÒsmou
|
kÒsmwn
|
|
részeshatározó (dativus)*
|
kÒsmJ
|
kÒsmoij
|
* Az eseteket hagyományos latin neveiken szokás említeni, mert egy-egy görög eset jóval több jelentést kifejezhet, mint a neki megfelelő magyar eset. Főleg a genitivus és a dativus használható egészen más jelentésekben, mint a magyar birtokos, illetve részeshatározó.
¥nqrwpoj (harmadéles) ’ember’
|
|
singularis
|
pluralis
|
|
nominativus
|
¥nqrwpoj
|
¥nqrwpoi
|
|
accusativus
|
¥nqrwpon
|
¢nqrèpouj
|
|
genitivus
|
¢nqrèpou
|
¢nqrèpwn
|
|
dativus
|
¢nqrèpJ
|
¢nqrèpoij
|
Ð kalÕj qeÒj (végéles) ’a szép isten’
|
|
|
singularis
|
|
|
pluralis
|
|
|
nominativus
|
Ð
|
kalÕj
|
qeÒj
|
oƒ
|
kaloˆ
|
qeo…
|
|
accusativus
|
tÕn
|
kalÕn
|
qeÒn
|
toÝj
|
kaloÝj
|
qeoÚj
|
|
genitivus
|
toà
|
kaloà
|
qeoà
|
tîn
|
kalîn
|
qeîn
|
|
dativus
|
tù
|
kalù
|
qeù
|
to‹j
|
kalo‹j
|
qeo‹j
|
Ð aÙtÒj ’ugyanaz’
|
|
singularis
|
pluralis
|
|
nominativus
|
Ð aÙtÒj
|
oƒ aÙto…
|
|
accusativus
|
tÕn aÙtÒn
|
toÝj aÙtoÚj
|
|
genitivus
|
toà aÙtoà
|
tîn aÙtîn
|
|
dativus
|
tù aÙtù
|
to‹j aÙto‹j
|
Ð aÙtÒj qeÒj ’ugyanaz az isten’
|
|
singularis
|
Pluralis
|
|
nominativus
|
Ð aÙtÕj qeÒj
|
oƒ aÙtoˆ qeo…
|
|
accusativus
|
tÕn aÙtÕn qeÒn
|
toÝj aÙtoÝj qeoÚj
|
|
genitivus
|
toà aÙtoà qeoà
|
tîn aÙtîn qeîn
|
|
dativus
|
tù aÙtù qeù
|
to‹j aÙto‹j qeo‹j
|
on végű semlegesneműek (neutrum) ’a szépség’
|
|
singularis
|
pluralis
|
|
nominativus
|
tÕ kalÒn
|
t¦ kal£
|
|
accusativus
|
tÕ kalÒn*
|
t¦ kal£*
|
|
genitivus
|
toà kaloà
|
tîn kalîn
|
|
dativus
|
tù kalù
|
to‹j kalo‹j
|
* Semlegesneműek nominativusa és accusativusa mindkét számban megegyezik egymással, többes számban pedig a többi deklinációban is a a két eset végződése.
|
|
singularis
|
pluralis
|
|
nominativus
|
-oj -on
|
-oi* -a*
|
|
accusativus
|
-on
|
-ouj -a*
|
|
genitivus
|
-ou
|
-wn
|
|
dativus
|
-J
|
-oij**
|
* az -oi és az -a rövid
** az -oij hosszú
—
A zenei hangsúly
(1) A névszók hangsúlyozása
Főszabály: a névszó igyekszik megtartani hangsúlyát a nominativusbeli helyén.
(a) Mikor nem lehetséges ez?
¥nqrwpoj ® ¢nqrèpou
Harmadélesből másodéles lesz, mert a genitivus -ou végződése hosszú, a harmadélesség feltétele pedig az, hogy az utolsó magánhangzó rövid legyen. Ilyenkor a második szótagra ugrik át a hangsúly.
(b) 1. mellékszabály: a végéles névszók mindkét genitivusa és dativusa véghajtott:
qeÒj ® qeoà ® qeù
® qeîn ® qeo‹j.
Ez a szabály csak az első két deklinációra érvényes.
(2) Két különlegesen hangsúlyozott szótípus:
1. ejtés: marad alapszinten a hang
2. jele: nincs
3. jellemzője: hangsúlyát az előző szónak adja, „hozzá simul”, s ezáltal hangsúlyozás szempontjából egyetlen egységet alkot vele. A hangsúly átadása többféleképpen történhet.
A végéles szó megmarad végélesnek (vagyis nem tompul el):
¢qlht»j + te (simulószó) ®
¢qlht»j te,
a másodéles szó szintén marad másodéles:
d…skoj+ te ®
d…skoj te
a harmadéles szó viszont egyúttal végéles is lesz:
1. megjegyzés: csak néhány egy- vagy kétszótagos szó simulószó
1. ejtés: marad alapszinten a hang
2. jele: nincs
3. magyarázat: semmilyen hangsúlya nincs, még az előző szó hangsúlyára sincs hatással
4. megjegyzés: nagyon kevés (összesen tíz) hangsúlytalan szó létezik; ilyen például az oÙ (vagy oÙk) tagadószó vagy a névelő négy alakja (Ð, oƒ, ¹, aƒ):
Ð + b£rbaroj+ ka… + Ð + d…skoj ®
Ð b£rbaroj kaˆ Ð d…skoj
| 
