|
I. deklináció (a-tövűek)
h-tövűek (f) a purum (f) a impurum (f) hímnemű hj-végűek
(1) h-tövűek
’harag’
|
|
Singularis
|
Pluralis
|
|
nominativus
|
|
Ñrga…
|
|
accusativus
|
Ñrg»n
|
Ñrg£j
|
|
genitivus
|
ÑrgÁj
|
Ñrgîn
|
|
dativus
|
ÑrgÍ
|
Ñrga‹j
|
(2) tiszta a-tövűek (a purum): -ea, -ia, -ra-végűek
’a rossz anarchia’
|
|
singularis
|
|
pluralis
|
|
|
nominativus
|
¹ kak¾
|
¢narc…a
|
aƒ kakaˆ
|
¢narc…ai
|
|
accusativus
|
|
¢narc…an
|
t¦j kak¦j
|
¢narc…aj
|
|
genitivus
|
|
¢narc…aj
|
tîn kakîn
|
¢narciîn
|
|
dativus
|
tÍ kakÍ
|
¢narc…v
|
ta‹j kaka‹j
|
¢narc…aij
|
|
|
singularis
|
pluralis
|
|
nominativus
|
-h
|
-a
|
-ai
|
|
accusativus
|
-hn
|
-an
|
-aj
|
|
genitivus
|
-hj
|
-aj
|
-în
|
|
dativus
|
-V
|
-v
|
-aij
|
(3) a névelő ragozása
|
|
singularis
|
pluralis
|
|
|
m
|
f
|
n
|
m
|
f
|
n
|
|
nominativus
|
|
¹
|
tÒ
|
oƒ
|
aƒ
|
t£
|
|
accusativus
|
tÒn
|
t»n
|
tÒ
|
toÚj
|
t£j
|
t£
|
|
genitivus
|
toà
|
tÁj
|
toà
|
tîn
|
tîn
|
tîn
|
|
dativus
|
tù
|
tÍ
|
tù
|
to‹j
|
ta‹j
|
to‹j
|
|
|
|
|
|
|
|
|
(1) jelen idő (praesens imperfectum)
szótő: leg- ’mondom’
|
|
singularis
|
pluralis
|
|
1. személy
|
lšg-w
|
lšg-omen
|
|
2. személy
|
|
lšg-ete
|
|
3. személy
|
lšg-ei
|
lšg-ousi(n)
|
cselekvő igevégződések
|
|
singularis
|
pluralis
|
|
1. személy
|
-w
|
-omen
|
|
2. személy
|
-eij*
|
-ete
|
|
3. személy
|
-ei*
|
-ousi(n)
|
* mindkét -ei hosszú
(2) főnévi igenév (infinitivus imperfectus):
lšg-ein
krÚpt-ein
kr…n-ein
Az -ein végződés hosszú, ezért az infinitivus imperfectus mindig másodéles.
—
A zenei hangsúly
(1) a névszók hangsúlyozása
2. mellékszabály: a nőnemű a–tövűek pluralis genitivusa mindig véghajtott.
Ñrg» ® Ñrgîn (már az 1. mellékszabály miatt is)
¢narc…a ® ¢narciîn (csak a 2. mellékszabály miatt)
(2) az igék hangsúlyozása
Főszabály: az ige minden egyes alakja igyekszik a szó végéhez képest minél előbbre vinni a hangsúlyát.
Ha legalább három szótagja van + az utolsó mgh rövid ® harmadéles lesz:
lšgomen
Akár három, akár két szótagja van, de az utolsó mgh hosszú ® másodéles lesz:
shma…nei, lšgw.
(3) az ™st…/œsti hangsúlyozása
Az ™st… rendesen simulószó:
Mšgiston ÑrgÁj ™sti f£rmakon lÒgoj.
Kivételes esetekben azonban mégsem adja át a hangsúlyát az előtte álló szónak, sőt előre vonva másodéles lesz. Ilyen kivételes esetnek számít, ha az oÙk tagadószó után áll:
'Anarc…aj d me‹zon oÙk œstin kakÒn.
A kéttagú simulószókra vonatkozó szabályokat lásd a 4. olvasmány Nyelvtanában.
Ð b£rbaroj lÒgoj ® Ð lÒgoj Ð b£rbaroj
tÕ ™n Delfo‹j mante‹on ® tÕ mante‹on tÕ ™n Delfo‹j | 
