|
1. ejtés: magasabban ejtendő
2. megjegyzés: rövid és hosszú magánhangzó, valamint kettőshangzó egyaránt lehet éles
3. jele: vessző, például £, », a…
4. fajtái: harmadéles: b£rbaroj, filÒsofoj, ¥nqrwpoj (csak ha az utolsó mgh rövid)
másodéles: d…skoj, bibl…on, kl…ma
végéles: scol», paidagwgÒj, ¢qlht»j, ka….
5. helye: nagybetűs mgh-knál – a hehezettel együtt – a szó elé kerül: ”Olumpoj.
hajtott
1. ejtés: egyetlen hangon belül először fel kell vinni a hangot, majd visszatérni az alapszintre (mint a zenében hajlításkor)
2. megjegyzés: csak hosszú magán- vagy kettőshangzót lehet hajtottan ejteni
3. jele: hullámjel, például ©, Á, aà
4. fajtái: másodhajtott: dr©ma, ·eàma, traàma (csak ha az utolsó mgh rövid)
véghajtott: pàr, `ErmÁj, gÁ
tompa
1. ejtés: marad alapszinten a hang
2. magyarázat: a végéles szavak utolsó szótagja csak mondat vagy tagmondat végén ejtendő magasabban; a folyamatos beszédben (vagyis akkor, ha a végéles szót másik szó követi) az emelkedés elmarad, a tompajel ennek az emelkedésnek az elmaradását jelöli
3. jele: balról jobbra lefelé húzott vessző, például ¾, aˆ
4. fajtái: csak végtompa létezik: ¢qlht»j + ka… + d…skoj ®
¢qlht¾j kaˆ d…skoj
kalÒj + ka… + ¢gaqÒj ®
kalÕj kaˆ ¢gaqÒj
Megjegyzések:
- Kettőshangzóknál a hangsúlyjel a második hangra kerül: Fo‹boj kaˆ EÜmaioj.
- Ha egy mgh hehezetet és hangsúlyjelet is kap, akkor az éles és a tompa jelet a hehezet után: ¥nqrwpoj vagy éra, a hajtottat pedig a hehezet fölé írjuk: Ãta.
- Csupa nagybetűs írásban nem tesszük ki sem a hangsúlyjeleket, sem a hehezeteket: EURWPH.
| 
