Kodzsiki, Első könyv, Az istenek kora:

A föld és az istenségek teremtése

(részletek)

Eredetiből fordította és a fordításhoz jegyzeteket írt

Király Attila

Kodzsiki, A régi dolgok feljegyzései a fennmaradt legrégibb japán írásos mű. A 7-8. században a Tang-Kína jogrendszerének átvételével az egységesített központi hatalmú császárság kiépítésére törekvő uralkodók a császárság legitimitásának ideológiai alapjait kivánták megteremteni. Tenmu császár (uralk. 673-686) parancsára a hagyományozás céljából az udvari recitátor, Hieda no Are megtanulta a Tenmu által a császári államrend kiépítésére helyesnek ítélt császári krónikákat, a császári család tagjai és a nemzetségek által valamint a nép között hagyományozott mitológiai történeteket és legendákat. 711-ben Genmei császárnő (uralk. 707-715) utasítására Óno Jaszumaro (?-723) a Hieda no Are által megtanultakat írásban rendezte össze, így készült 712-ben a három könyvben összeállított Kodzsiki. A kozmogóniai megfogalmazásban a kínai írások tanulmányozásának nyomai érhetők tetten. Eredeti szöveg: Kodzsiki, Norito [Nihon kotenbungaku taikei 1. /A japán klasszikus irodalom nagysorozata 1./]. Ivanami soten, Tokió, 1958.; Kodzsiki [Nihon siszó taikei 1. /A japán eszmék nagysorozata 1./]. Ivanami soten, Tokió, 1982. (Y.M.)

Ég és föld keletkezésekor a Magasságos Égi Mezőkön (Takama no hara) megjelenő istenségek nevei Ame no minaka nusi no kami, az Ég Közepe Isten, a következőé Taka mi muszubi no kami, a Magasságos Fogantatás Isten, majd Kami muszubi no kami, az Isteni Fogantatás Isten voltak. E három istenség mindegyike magányos istenség[1] volt, és alakjukat elrejtették.

Ezután, mikor a föld még fiatal volt, és az úszó állati zsírhoz volt hasonlatos, s úgy lebegett-sodródott, akár a medúza, hirtelen – akárcsak a nád hajtása – növekedésnek indult valami. Annak az istenségnek a neve, aki ebből született Umasi asi kabi hikodzsi no kami, a Daliás Nádhajtás Férfi Isten volt. Őt követte Ame no toko tacsi no kami, az Égen Örökké Álló Isten. Ez a két istenség is magányos, egyedüli istenségként jelent meg, és nem engedték látni alakjukat.

A fenti öt istenség a különleges Öt Magányos Égi Istenség. ［...］

- Gyűjtsétek egybe az úszó földet! Tegyétek szilárddá és így fejezzétek be!

Átadták nekik, Ame no nubokót, a Drágakővel Ékes Égi Lándzsát és kijelölték feladatukat.

Minekutána a két Isten Ameno Ukihasin, az Égi Lebegő Hídon állva aládöfte a Drágakővel Ékes Égi Lándzsát. Azzal kevergették-kavargatták az alant örvénylő, szortyogó sós vízet. Amikor a lándzsát felemelték, annak végéről sós cseppek hullottak alá, és egymásra esve egy szigetté álltak össze. Ez volt az Onogoro-sziget, az Önnön Megszilárduló Sziget[2].

Izanagi Jomi no kuniba látogat

A két Isten sorban megszülte a szigetsor szigeteit, s benne országokat. Utána folytatták a különböző természeti képződmények, jelenségek „megszülését”, mint Istent. De Izanami istennő a Tűz Isten szülésekor megbetegedett, s végül belehalt sérüléseibe. Izanagi nem bírta felesége, Izanami elvesztését, s lement a föld alatti országba, hogy találkozhasson vele. (Y. M.)

[Izanagi] látni szerette volna hitvesét, ezért utána ment a Jomi no kuniba, a Föld alatti országba[3], ő (Izanami) pedig kijött fogadni őt termének bejárata elé. Izanagi Isten tisztelettel szólította meg:

- Szerelmetes kedvesem, az ország, amit én és te alkottunk, még nincsen kész teljesen. Térj vissza oda!

Izanami Istennő így felelt neki:

- Ó, de sajnálom, hogy nem jöttél korábban. Már ettem a Jomi ország tűzhelyén készült étkekből[4]. Mégis, milyen csodálatos[5], hogy az én kedves férjem eljött ide! Vissza kívánok térni, de időre van szükségem ahhoz, hogy ezt megtanácskozzam a föld alatti istenekkel. Óva intelek attól, hogy [közben] rám vesd a tekintetedet. - Így szólt, majd visszatért a terem belsejébe.

Hosszúra nyúlt azonban a távolléte és Izanagi egyre türelmetlenebbül várt. Ezért letörte a bal oldalra feltűzött hajfonatába szúrt sok fogú fésű körömformájú szélső, erős fogainak egyikét és tüzet pattintott vele. Amikor annak fényénél belépett a szobába, meglátta, hogy Izanagi testében férgek nyüzsögnek és hogyan rágják-csócsálják őt. Fején a nagy mennykő, mellén a tűzvillámlás, hasán a sötét ménkű, szemérmén a fát hasító villám, bal kezén a fiatal mennykőcsapás, jobb kezén a földbe csapó villám, bal lábán a dörgő mennykő, jobb lábán a ledöntő villámsújtás – összevéve nyolcféle mennykőcsapás-Isten volt rajta.

Rémület lett úrrá Izanagin, ezért azon nyomban hátat fordított és hanyatt-homlok próbált menekülni onnan.

- Megláttad szégyenemet! - kiáltotta kedvese, Izanami-Istennő, s nyomban utánaküldte A Föld alatti ország hat csúf boszorkáját[6], hogy fogják el. Ekkor Izanagi levette a fekete indából készített hajdíszét, maga mögé hajította, mire az rögtön szőlőtermést hozott. Amíg üldözői azt lecsipegették és megették, addig tovább menekülhetett. Aztán azonban újfent a nyomába eredtek. Izanagi ekkor kivette a jobb oldali hajfonatába tűzött sok fogú fésűt, kitörte a fogát és maga mögé hajította. Azon nyomban bambuszhajtások eredtek belőle[7]. Amíg a boszorkák ezeket kicsavarták és megették, Izanagi tovább menekülhetett.

Később Izanami megparancsolta a nyolc mennykő-istennek, hogy Jomi országának ezerötszáz katonájával együtt vegyék üldözőbe Izanagit. Mire ő előrántotta tíz marok hosszúságú kardját és azt a hátul lévő kezében fogva suhogtatta, és így menekült tovább. Üldözői azonban már megint a nyomában voltak. Amikor a Jomi országhoz tartozó Hira-lejtő[8] lábához érkezett, üldözői jöttére felkészülendő Izanagi a lejtő lábánál lévő barackfáról leszakított három gyümölcsöt, és azokkal megdobálta őket, mire azok mind megfutamodtak[9]. Izanagi ekkor e szavakkal fordult a barackokhoz:

- Ahogy most nekem segítettetek, úgy segítsétek a Nádas Mező Középső Országában[10] élő embereket, amikor bajba kerülnek, szenvednek és keseregnek. – mondta és az Ókamuzumi no mikoto, a Nagy Isten Isteni Szellem nevet adományozta nekik.

Legvégül hitvese, Izanami maga eredt a nyomába. Izanagi ekkor egy olyan sziklát húzott a Jomi Hira-emelkedőjének tetejére, amelyet csak ezer ember tudott volna elmozdítani. A szikla így pontosan kettejük közé került. Annak két oldalán állva, búcsúfogadalmat tettek egymásnak. Izanami így szólt:

- Szeretett kedvesem, ha te így cselekszel, akkor én országodnak népéből naponta ezer embert fogok megfojtani.

Izanagi erre azt mondta:

- Szeretett kedvesem, ha te úgy cselekszel, akkor én naponta ezerötszáz szülő-kunyhót emelek majd a szülő nőknek[11].

Ezért van az, hogy bár naponta ezer ember biztosan meghal, ezerötszáz ember biztosan megszületik. Izanamit pedig ezért hívják Jomi azaz a Föld alatti országa Nagy Istenének. Azt is mesélik, hogy mivel Izanagit utolérte, az Utat Uraló Nagy Istennek is nevezik. Továbbá a Jomi no kuniba vezető lejtőn az utat elzáró sziklát az Útról Visszafordító Nagy Istennek is nevezik. Nevezik még a Halál Birodalmának Bejáratát Elrekesztő Nagy Istennek is. Azt mondják, hogy a Jomi Hira-lejtője nem más, mint a jelenlegi Izumo tartományban található Ifuja-lejtő.[12]

A miszogi és az istenek születése

Ezután Izanagi a tengerpartra sietett, hogy ott megtisztálkodjék a sok szennytől, ami a szennyel teli Föld alatti országban rakódott rá. A 3. században készült hivatalos kínai krónika, a Vej csi, említést tesz a japánok eme szokásáról, így ez a rituális megtisztulási mód a „rossztól” a japánok ős idők óta élő szokása lehetett. A megtisztulás mozdulataiból is születtek istenségek. A bal szemének megmosásából született Ama teraszu ó mikami, az Égen Sugárzó Nagy Istennő, aki a császári család őse. (Y. M.)

[…]

Azt a kamit, aki akkor jelent meg, amikor a bal szemét megmosta, Amateraszu ó mikaminak, az Égen Sugárzó Nagy Istennőnek hívták. Azt a kamit, aki akkor született meg, amikor a jobb szemét tisztította, Cukujomi no mikotónak, a Holdat Számoló Istennek nevezték. Ezt követően mikor az orrát tisztogatta a Takehaja szusza no o no mikoto, a Bátran Vadul Dühöngő Isten jelent meg[13]. A fentebb említett tizennégy Istenség, Jaszo magacuhi no kami, a Számtalan Rosszaság Istentől Haja szusza no o no mikotóig mindannyian akkor születtek, amikor a testét megmosta.

Izanagi ujjongott örömében:

- Egyik gyermekemet szültem a másik után, de legutolsó szülésemkor kaptam három nemes gyermekemet. – mondta, majd leakasztotta nyakláncát, s közben úgy megrázta, hogy összecsendültek a kövei. E szavakkal adta át Amateraszu ó mikaminak:

- Te fogod uralni Taka ama no harát, a Magasságos Égi Mezőket! – Ezzel a feladattal bízta meg.

E nyakéket Mikura tana no kaminak, a Raktár Polcán Biztonságban Elhelyező Istennek nevezik. Ezután Cuku jomi no mikotóhoz fordult és a következő megbízatást adta neki:

- Te fogod uralni Joru no oszu kunit, az Éjszaka Világát!

Ezután Takehaja szusza no o no mikotóhoz fordult és meghagyta neki:

-         Légy ura az óceánnak!

Hajasi Razan: Sintó dendzsu, Az istenek útja átadása[14]

(részletek)

Eredetiből fordította és a fordításhoz jegyzeteket írt

Tóth Anna

Hajasi Razan (1583-1657) eredetileg buddhista szerzetes volt, de a konfucianizmus, ezen belül Csu Hszi elméletének tanulmányozására tért át, és a Tokugava-sógunátus első sógunjánál, Tokugava Iejaszunál konfuciánus tudósként szolgált. Már szerzetes korában kezdett foglalkozni a sintó tanulmányozásával. Elsősorban a sintó szentélyek története és titkos tanaik érdekelték őt. Hajasi Razan sintó tanulmányozásának célja az volt, hogy a buddhizmussal való szinkretizmustól mentes tiszta sintó istenségek megjelenítésével országát az ősi Japán idegen gondolatoktól mentes tiszta világához térítse vissza.

A Sintó dendzsut Hajasi Razan 62-65 éves korában írta Vakasza fejedelemség ura, Szakai Tadakacu (1587-1662) kérésére. Ezen keresztül megismerhető Hajasi Razan sintó képe, de a sintó filozófiai megfogalmazására irányuló törekvéseket végig kísérő sajátos vonásai is. Eredeti szöveg: Kinszei sintóron, Zenki kokugaku [Nihon siszó taikei 39. /A japán eszmék nagysorozata 39./]. Ivanami soten, Tokió, 1972. (Y.M.)

1.          A sintó átadása

-        Az isten ég és föld szelleme.

-        A lélek az isteni világosság lakóhelye. A lakóhely ház. A test például ugyanolyan, mint a ház, a lélek ugyanolyan, mint a gazda, isten a gazda lelke.

-        Mindenség, mely alakkal rendelkezik, eltünik. Az istennek nincs alakja. Betölti a szemmel láthatatlan helyeket, és örökké létezik, kiterjedve az égre és a földre.

-         Ha jót teszünk, azáltal a lelkünk istent követi, így az megfelel az ég útjának. Ha rosszat teszünk, azáltal a lelkünk fellázad isten ellen, ezért büntetést kapunk. Ennek az az oka, hogy isten és az emberi lélekben lakozó isten eredendően azonos. Egy lélek azért tiszta, mert isten benne létezik. Olyan tiszta és világos a lélek, mint a tükör. Egyre tisztábbá téve eltávolítjuk kagami, a tükör belsejében lévő zavaros „ka” írásjegyet, gat, kami, istennek hívjuk[15].

2.           A három isteni tárgy

-         Az isteni pecsét a jelképek gyöngye. A másik kincs Kuszanagi no curugi, a fűkaszáló kard. Más néven Ame no Murakumo, az Égi tornyosló felhő kardjának is nevezik. Jata no Kagami, a Nagy tükör a császári palota tükör-őrző termében van. A fentebb említett gyöngyöt, kardot és tükröt nevezik a három isteni jelképnek. Ezek az Égen Sugárzó Nagy Istennőtől kapott kincsek, melyek generációról generációra szállnak az uralkodók között. Ennek a háromnak a belső jelentése: a tükör a bölcsesség, a gyöngy az emberség, a kard a bátorság; ennek az a jelentése, hogy a bölcsesség, emberség és bátorság erényeit egy lélekben tartsuk. Ami a lélekben van, az a bölcsesség, emberség és bátorság. Amikor ezek megmutatkoznak tárgyként, akkor gyöngy, kard és tükör formájában vannak. Ezekkel irányítjuk, védelmezzük az országot. Másrészt a tükör a napot jelképezi, a gyöngy a holdat, a kard pedig a csillagokat. Ennek a háromnak a fényétől az ég és föld világos. Ha megvan ez a három isteni tárgy, a király útja rendben van, így a király útja és az isten útja a principíumában azonos.

3. Egy isten azonos számtalan istennel

-         Ég és föld megnyílásakor megjelenő istent Kunitokotacsi no Mikotónak, az Égen Örökké Álló Istennek nevezik, ő az égi istenek hét nemzedékének első istene. Ez az egy isten testét osztva a különféle istenek összes testévé válik. Ez ugyanolyan, mint például az, hogy az égbolton egy hold van, de annak árnyéka minden vízben visszatükröződik. A hold sem süllyed le, a víz sem emelkedik fel. Bár a hold lényege egyedüli, mégis számtalan módon jelenik meg. Az embernek igazi lelke egy van, mégis mindenféle dolgokban jártas – ezek is mind Kunitokotacsi no Mikotótól erednek.

4. Az istenség hívása

-         Az isten alakot váltva jelenik meg hívásának helyére. Ez ugyanolyan, mint amikor kiássuk a földet, akkor mindenhonnan víz tör elő. Az a hely, amelyet az emberi lélek igazából tisztel, az isten lakóhelye. Ha azonban olyan istent hívunk le, akit nem lenne szabad ünnepelni, az szembefordulás az alapigazsággal, ezért nem részesülünk boldogságban. Az isten ugyanis nem fogadja el a tiszteletlenséget.

5.          Az isten eredeti és megjelenési formájának három magyarázata

-         Buddhát eredetivé teszi, a japán istent pedig megjelenési formának. Akár az eredeti, akár a megjelenési formáról legyen is szó, misztikumuk azonos. Ez a „saját fényünket tompítva a poros világi életbe vegyülés” elve.

-         Buddha India istene, nem azonos Japán istenével. De az eredeti formát is és a megjelenési formákat is istennek tartják. Ez a régi sintó-magyarázat. Dzsicsin szerzetes ezt mondja a dalban: „Az igazsággal rendelkezvén útmutatója az isten Buddhának. Mi okán mondják, hogy alakváltozása?”

-         Akkor, amikor az embert istenként tisztelve ünnepeljük, az embert teszi eredeti, az istent pedig megjelenési formának. Ez azért van, mert eltér az eredeti istenünnepléstől. Az alapdolgot eredetinek teszi, a szentélyekkel rendelkezőt pedig megjelenési formának.

6.        Az istenek és az emberek útjának egy a lényege

-         A nép isten ura. A nép az embereket jelenti. Éppen létezvén az emberek, ők tisztelik az istent. Ha nem lennének az emberek, vajon ki tisztelné az istent? Ezért a nép irányítása az isten tiszteletének az alapja. Az isteni erények által az ember is fokozza a jó sorsát. Az emberek olyan, mint a nappalok, az isten útja pedig olyan, mint az este. Bár a nappal és este nem azonosak, lényegükben nincs eltérés. Az élet és a halál útja is ugyanilyen. Ha például az életet mának, idénnek tekintjük, akkor a halált tegnapnak, múlt évnek. Az élet útját jól ismerve a halál útját is jól ismerjük. Ha jól ismerjük az emberek útját, az istenek útja is magától értedődik. Az istent tisztelve, de tőle távol kell tartani magunkat, s nem szabad bepiszkolni istent. Így a nép útja is megfelel az igazságnak. Ha teljes mértékben így cselekszünk, az az isteni gondviselésnek felel.

7.    Az ég és föld istene, az emberi test istene

-         A nap, hold, csillagok, víz és tűz; a négy évszak átváltozása; nappallá-éjszakává válás; a hideg, a meleg, az, hogy a szél fúj, az eső esik, a villám villan, a felhő gomolyog, a köd leereszkedik, a zúzmara ellepi a felszínt; az, hogy minden élőlény megszületik és virágzik, aztán elhervad és elpusztul; ez mind az ég és föld istenének munkája. Az, hogy a szemünkkel látunk, a fülünkkel hallunk, az orrunkkal szagolunk, a szánkkal beszélünk; a lélegzet ki-be áramlása, a csendes alvás; energiától tele virágozni vagy öregedni-hanyatlani; ez mind az emberi test istenének a munkája. Mivel az ember azáltal születik meg, hogy megkapja az ég és föld csijét[16], így testében hordja az eget és földet. A két szem a napot és a holdat jelképezi, a test melege a tüzet. A nedvesség, a nyál és izzadság a vizet. A húsból álló test a földet. Az izom és a csont a fémet jelképezi, a haj a füvet-fákat. Nem mondhatjuk, hogy egy testben ne lenne meg a pozitív és negatív energia[17] öt alapeleme.

8.       Az ősök és leszármazottaik szellemének azonos energiája

-         Az ősök szelleme istenné válik. Leszármazottaik lelke tehát az ősök istene. Ha például elültetünk egy eperfát, és bár annak eredeti fája rothadt, az utána következő fa fajtája azonos az eredetivel, ezért a fa csije ugyanaz. Akárhányszor ültetjük is el, mivel eperfáról van szó, az eredeti fa fajtája nem változik. Az emberek is ugyanilyenek. Az ős szelleme átadódik a leszármazottba, ugyanannak a vérvonalnak a lelkévé válik, ezért, amikor azt őszinte alázatossággal ünnepeljük, az ős istene visszahat az igazán tisztelő lélekre. A kon a jang-, a haku a jin-lélek.

9.A kon, a jang-lélek és haku, a jin-lélek elve

-         Amikor az ember megszületik, és az, hogy alakja él, a hakuhoz tartozik. A belsejében lévő meleg, pozitív energia a kon. Az, hogy a szemünkkel látunk, a fülünkkel hallunk, az haku. A szájból és orrból ki-be áramló lélegzet a kon megjelenése. A kon pozitív jang-energia, a haku negatív jin-energia. Bár az alvás a haku működése, de a konnal keveredve eggyé válik. Az ébredés kon. A csend haku, a mozgás-járás kon. Bár eredetileg egy energia volt, a mozgás és csend megváltozása által vagy pozitív vagy negatív energiaként jelenik meg. Azt, hogy az isteni szellemet a testünkben hordjuk, konpakunak nevezzük. A haku a formához kötődik, a kon nem, mégsem válik el attól. Ha például a kon olyan, mint az ember, akkor a haku olyan, mint a ló. Ha a lelket úgy irányítjuk a kont a hakura helyezve, ahogyan az ember felszáll a lóra, és úgy megy; akkor rendbe lesz. Ha szétválasztanánk a kont és a hakut, akkor az nem különbözne attól, hogy az ember a lótól elváltan gyalogol. Ha ettől az elvtől eltérünk, minden a visszájára fordul, mintha a ló szállna föl az emberre. A sintóban szakimitama, a boldogság szelleme a kon, kusimitama, a ritka jótékonyság szellemepedig a haku.

10.       A jang és jin istenek

-         A pozitív és negatív energia szétválása előtti állapotot káosznak nevezzük. Ez egyetlen csi. Amikor az egyetlen energia szétválik, egyik részéből a pozitív energia, jang lesz. A pozitív energia istenét Izanaginak nevezzük, a negatív energiáét, jinét pedig Izanaminak nevezzük. Ez a két isten egyesülve teremt mindenséget. Az ég a jang, a föld a jin. A tűz a jang, a víz a jin. A nappal a jang, az éjszaka a jin. Az este a jin, a reggel a jang. A vörös a jang, a sötét a jin, a tavasz és nyár a jang, az ősz és tél a jin képviselője. Kelet és dél a jang, nyugat és észak a jin. A hideg-meleg, férfi-nő is a jang és jin energia. Ami a dolgokat életre kelti, az a pozitív energia, ami a halált hozza, az a negatív energia. (…) Ily módon mindent felosztva, elmondhatjuk, hogy ez vagy az a dolog a pozitív vagy a negatív energiához tartozik, de a pozitív energiában is megtalálható a negatív, és a negatív energiában is megtalálható a pozitív. A tavasz kivirágzása a télből a negatív energiában lévő pozitív energia. Az ősz kialakulása a nyárból a pozitív energiában lévő negatív. (…) Ha egy férfiban születésétől fogva van egyfajta lágyság, az a jang,pozitív energiában lévő jin, negatív. A nőkben is a keménység a negatív energiában lévő pozitív energiát jelöli. A hónap első napja a tizenötödikig a pozitív energiához, janghoz, a tizenötödik a hónap utolsó napjáig a negatív energiához, jinhoz tartozik. Az első, harmadik, ötödik, hetedik, kilencedik és tizenegyedik hónap a pozitív energia része, a második, negyedik, hatodik, nyolcadik, tizedik és tizenkettedik hónap mind a negatív energiáé. A pozitív és a negatív energia keveredik, ennek is sok fajtája van. Eredendően, amikor az egyetlen csi energia megnyílik, jang, a pozitív energia lesz belőle, mikor meggörbül, bezáródik, jin, a negatív energia lesz belőle. Amikor összegyűlik, pozitív energiává válik, amikor darabjaira esik, negatív energiává alakul. A pozitív és a negatív energia mozog, ezáltal létrejön az öt alapelem. Az öt alapelem változása által megszületnek az emberek, a madarak, vadállatok, füvek és fák. Ezeket a dolgokat mind Izanagi és Izanami hozta létre közösen. A létező dolgokban ez a két isten nem válik szét.