|
I/ Zoroasztriánizmus (Jeremiás Éva)
II/ Válogatás a szövegekből (összeálította és fordította Simon Zsolt)
I/
Tartalmi áttekintés:
1. bevezetés,
2. terminusok,
3. Zarathustra, a próféta
4. kronológia,
5. források,
6. szakirodalom.
1. Bevezetés:
Minden korban, a legősibbtől kezdve élt a vallásosság valamilyen formája. Ez az iráni nyelveket beszélő népek település- és szállásterületein, azaz a mai Irán területén messze túlmutató, tőle É – ÉK-re fekvő területeken (Baktria, Khvárazm, Szogdia, stb.) is már a legkorábbi történeti koroktól kezdve (Kr. e. 2. évezred) fejlett isteneszményt mutatott, a transzcendentális iránti vágyat jelezte. Az iráni vallások legkorábbika a hagyomány szerint Zarathustra próféta fellépéséhez és tanításához köthető, szövegekkel is bőségesen dokumentált zoroasztriánizmus (ld. terminusok). E vallás követői máig megtalálhatók közép-Iránban, a sivatag szélén lévő Jazdban és Kermánban (kb. 17 ezer, saját perzsa dialektusuk a gabri), a nagyobb iráni városok diaszpóráiban, India ÉNy-i partvidékén, főként Gudzserát (936-tól), Bombay (17. szd.-tól) és Karachi negyedeiben (kb. 100 ezer), valamint nyugat-európai és észak-amerikai nagyvárosokban. Míg a 20. sz. elején Iránban még vallásilag teljesen homogén falvakban is gyakorolhatták hitüket, a hatvanas évek elején e vallás követői már csak vegyes összetételű falvakban éltek, elsősorban a nagyobb városok, a modern élet elszívó hatása következtében. Boyce (1977) adatai szerint Iránban, Sarifábádban 1964-ben a lakosság összetétele ezer muszlim és hétszáz mazdahitű volt (ld. még Avesta, EncIr).
Ma a tudomány számos kérdést tesz fel, hipotéziseket alkot és elvet e vallás jobb megértése céljából (pl. autentkusság, folytonosság, tanítás, a szövegek filológiai problémái, stb.). Ezek jó része a vallásalapítónak tulajdonított himnuszok révén nyelvészeti jellegű, lévén e himnuszok, a védikus himnuszokkal együtt, az indoeurópai nyelvek legrégebbi emlékei. A szövegek első értelmezésének két jól elkülönülő iskolája volt: a „hagyományos” iskola (Darmesteter, Spiegel) interpretációjában elsősorban a középperzsa szászánida kori hagyományra támaszkodott, míg a másik, a „védikus” iskola (Geldner) a legrégebbi szövegekkel egykorú védikus himnuszok nyújtotta összehasonlítás alapján elsősorban az etimológiai megközelítést választotta. A mai értelmezések többnyire egyesítik mindkét iskola szempontjait, mivel a vallás eredeti tanítása, szövegeinek értelmezése már a szászánida korra elhomályosult és fontossá vált a szövegek kanonizálása, egy sajátos, erre a célra létrehozott írással való lejegyzésével. Ma általánosan elfogadott nézet, hogy e vallások belső természetét nem csak az eredetüket kutatva lehet megérteni, hanem fontos a helyi hagyomány és a mai vallásgyakorlat ismerete, mely a lényeget érintő kérdésekben (a próféta alakja, elődei, utódai, tanítás elemei, stb.) folytonosságot mutat.
2. Terminusok:
-a vallás elnevezései: zoroasztriánizmus, zoroasztrizmus (görög ill. latin alakok alapján), Mazda-hívők (a főisten, Ahuramazda nevéből elvonva), párszizmus (az Indiába kimenekült hivők elnevezése párszi azaz ‘perzsa’ alapján), átasparaszt (mai perzsa nyelven jelentése “tűzimádó”, gúnynévnek számít), zardosti, zartosti (mai perzsa önelnevezésük);
- a vallásalapító: Zarathustra (óiráni alak), Zardust (középperzsa alak), Zardost (mai perzsa kiejtés), Zóroasztér, Zóroasztrész (görög alak), Zoroaster (latin alak);
- istenségek: Ahuramazda vagy: Ahura Mazda (óiráni alak), Ohrmazd, Ormazd (középperzsa alak); gonosz (nem-teremtett) ellentéte (ellenfele): Angra Mainju (óiráni), Ahriman, Ahreman, Áhriman (újperzsa alakok); Amesa Szpenta (óiráni), Amasaszpand, Amahraszpand ‘szent halhatatlanok’ (ld. szpenta ‘szent’).
3. Zarathustra, a próféta: A vallás eredeti, legrégebbi forrásai (ld. Aveszta) sem a vallásalapító prófétáról, sem annak népéről (lakóhely, történet, nyelvük stb.) nem közölnek pontos adatokat. Így Z. életéről csak legendás elemekkel átszőtt késői (a szászánida kortól datálható) források állnak rendelkezésre, a kisszámú ókori utalás mellett (pl. görög-latin források, pl. Plutarkhosz, Diogenész Laertiosz, Plinius, stb.). A tudományos viták érvei ma Z. életét és működését különböző időpontokhoz kötik, pl. Kr.e. 1400-1200 (1000?, 600?), ill. Kr.e. 7–6. sz. (ez utóbbi nagyrészt megegyezik a görög és a késői párszi (középperzsa nyelvű) hagyománnyal is). Mai ismereteink alapján a korábbi, a Kr. e. 2. évezred 2. felére tehető datálás az általánosabban elfogadott. A próféta működése a közvetlen és közvetett forrásadatok alapján K-Irán, az ókori Baktria (esetleg Khwarazmia) területére lokalizálható.
(Ld. még: http://www.iranica.com/(ld. még: http://www.iranica.com/.
4. Kronológia:
Az alábbi kronológia összefoglalja a vallással kapcsolatos legfontosabb adatokat, kérdőjellel jelezve a bizonytalanságokat, eltérő nézeteket (forrás Boyce 1975–91, 1984):
Kr.e. 1400–1200:Vistaszpa uralkodik az „avesztai nép” felett a (mai) dél-oroszországi steppei vidéken: Zarathustra kora (?), a legrégebbi avesztai szövegek, a gáthák keletkezése (?)
Kr.e. 1200–1000: iráni törzsek bevándorlása a (mai) Iránba: a hit elterjedése Iránban
Kr.e. 614–550: méd birodalom: Ny-Iránban megszilárdul a hit, méd mágusok
Kr.e. 550–33: Akhaimenidák: „iráni vallás” (?), (tűz? )templomok alapítása, zoroasztriánus kalendárium, „újabb avesztai” szövegek keletkezése
Kr.e. 334–326: Nagy Sándor: avesztai szövegek elpusztítása (?)
Kr.e. 312: Szeleukidák: helyi írások megjelenése
Kr.e. 3. sz. – Kr.sz. 224. Arsakidák (párthusok): arsakida Aveszta (?)
Kr.sz. 224–651. Szászánidák (I. Ardasir, I. Sábuhr, Bahrám Gór): államvallás, a zoroasztriánus egyház kiépülése (Kirdér főpap), tűztemplomok alapítása, avesztai írás
531-579: I. Khuszrau Anosirván: a szöveg kanonizálása: Nagy Aveszta, középperzsa Zand (‘kommentár’)
636: arab hódítás: üldözés, dzsizja (fejadó)
661–750: Omajjádok (Damaszkusz): Irán még döntően mazdahitű
750–1258: Abbászidák (Bagdad), Irán fokozatos iszlamizálása
9. sz.: helyi iráni muszlim dinasztiák: zoroasztriánus pahlavi (középperzsa) nyelvű szövegek nagy részének keletkezése (8–9. sz.), Dénkard (az Aveszta leírása)
917: keleti emigráció kezdete az ÉNy-indiai partvidék felé
India és Irán:
936: Szandzsan-ban (Gudzsarat) párszi közösség
1142: Nauszari-ban párszik letelepedése
1200: avesztai és pazend szövegek szanszkritul
1323: legrégebbi avesztai kézirat
1300: Iránban az üldözés erősödik, Jazd és Kermán környékére szorulnak
1478: perzsa rivájat-ok (irániak levelei Indiába)
1501–1721: síita Szafavidák: vallási intolerancia, erőszakos térítés (II.‘Abbász)
1661: Bombay-ben angol uralom, vallásszabadság, templomalapítások
1759–1761: Anquetil du Perron Szurat-ban
1771: Avesztai szövegek kiadása Franciao.-ban
5. Források:
‘Aveszta és a Zand’
Az Aveszta (feltételezett etimológiája ‘dicséret’ (Kellens) v. ‘parancs, utasítás’(Boyce)) a zoroasztriánusok legrégebbi, különböző időben és helyen keletkezett szent könyveinek összefoglaló neve, melynek légrégebbi részeit (gáthák) magának a prófétának tulajdonítják. A szövegek keletkezésének sem az ideje, sem a helye pontosan nem ismert, ezek megállapítására különböző hipotézisek vannak. A Zand ‘Magyarázat’az avesztai szövegekhez különböző nyelveken (avesztai, egyéb középiráni nyelvek) írt glosszák, kommentárok, fordítások gyűjteménye, legismertebbek a középperzsa nyelven íródott (Pahlavi Zand) magyarázatok. A ma rendelkezésünkre álló szövegek egy, a szászánida korban (Kr. u. 4. sz.?) megállapított kánonból származhatnak, melyet egy speciálisan erre a célra létrehozott írással jegyeztek le, a kiejtés igen pontos visszaadására való törekvéssel (ld. Iráni nyelvek, óiráni nyelvek, az Aveszta nyelve). Minderről egy sokkal későbbi, a 9. sz.-ból származó középperzsa (pahlavi) kompiláció, a Dénkard ad leírást. Ennek a feltételezett eredeti kánonnak azonban ma már csak egy töredéke (negyede, ötöde?)) ismert, mely Európába indiai és iráni párszi közösségek közvetítésével (és értelmezésével) jutott el a 18. sz.-tól kezdve.
Az ‘Aveszta és a Zand’ heterogén gyűjtemény, részben különböző liturgikus célokra összeállított verses és prózai összeállításokat tartalmaz, részben azokat az egytípusú (pl. jastok) szövegeket, melyekből ezeket a gyűjteményeket összeállították. Az avesztai szövegek nyelvileg két csoportra, a „régi” és az „újabb” avesztai szövegekre oszthatóak: az elsőbe tartoznak a Zarathustrának tulajdonított gáthák (‘himnusz, zsoltár’), a közösség legrégebbi ima-szövegei és a prózai Yasna Haptangháiti ‘A hét fejezet jasznája’. Ezek, a jaszna-liturgiába foglalt imák igen nehezen érthető, homályos régi szövegek, értelmezésük, fordításaik igen eltérőek.
A gyűjtemény részei:
- a) jaszna ‘ima, fohász, áldozat’ a haoma liturgiájához kapcsolódó szöveg-korpusz: 72 részből áll, közöttük a legrégebbi csoport a 17 gátha (28-34, 43-51, 53), mely körülöleli a prózai Yasna Haptangháiti-t (35-41);
- b) Viszprad v. Viszperad ‘(ima) valamennyi (szent) patrónus(hoz)’: 24 részből álló liturgikus szöveg-gyűjtemény jasznákból és a Vendidádból összeállítva;
- c) Khurda-Aveszta ‘Kis Aveszta’: a hívők napi ima-liturgiájához összeállított modern imakönyv (jaszna-részletek, áldások stb.), a 19.sz.-tól használják kisebb nagyobb változtatásokkal, bővítésekkel máig mind Indiában, mind Iránban (ld. képek);
- d) Jast ‘himnusz’: 21, a fő istenségekhez (pl. Mithra, Anahita, Tistrija) szóló himnusz: a gáthák mellett a zoroasztriánizmus legfontosabb szövegei, bár nyelvük azokénál újabb, tartalmilag a legrégebbi tanítás nyomait őrzik.
- e) Vendidád vagy Vidévdád ‘démonok elleni (törvények)’: 22 fejezetre osztott újabb avesztai prózai szövegek a párthus (?) korból, purifikációs előírások, a ‘gonosz erők’ elleni harchoz;
- f) ‘Nagy’ Aveszta: a Szászánidák alatt összeállított kánon, 21 könyv (naszk): az Avesta szövegei kiegészítve a szászánida kori hagyomány forrásaival (pl. Zarathustra legendás életrajza, apokaliptikus munkák, kozmogónia stb.). Az iszlám és a későbbi török, mongol hódítások alatt elpusztult, tartalmát a Dénkard (9.sz.) írja le.
- g) Zand ‘Magyarázat’: a korai avesztai kommentárok valószínűleg elvesztek, de egy részük beépülhetett a középperzsa (pahlavi) Zand-ba. A Bundahišn ‘Teremtés’ (középperzsa) a világteremtés leírásán kívül eszkatalógikus, a teremtmények természetéről szóló stb. leírásokat is tartalmaz.
A többi, részben fragmentumokban megmaradt szövegekhez ld. Kellens (Avesta, Enc. Ir.),
Boyce(1984).
6. Szakirodalom
Rövidítések:
EncIr= Encyclopaedia Iranica (ld.www. iranica.com/
GIPh= Grundriss der iranischen Philologie
Hb. Iranistik = Handbuch der Orientalistik. I, IV. IranistikII. Literatur. 1968. Leiden, Köln.
CLI = Compendium linguarum Iranicarum
VIL = Világirodalmi Lexikon
- Anquetil du Perron, H. 1771. Zend-Avesta, ouvrage de Zoroastre. 2 vols. Paris.
- Boyce, M. 1977. A Persian stronghold of Zoroastrianism (the Ratanbai Katrak lectures), Oxford, Clarendon.
- Boyce, M. 1975–91. A history of Zoroastrianism, 3 vols. / Hb, I, 8. Bd. Religion, 1., 2, 2a. Leiden, Brill. (vol. 1: 1975)
- Boyce, M. (ed.) 1984. Textual sources for the study of Zoroastrianism. Manchester, University Press.
- Boyce, M. Àtaš. In EncIr.
- Darmesteter, J. 1892–1893. Le Zend-Avesta. /Annales de Musée Guimet./ 3 vols. Paris.
- Gaál László. 1952. A két lélek himnusza, A bika panasza. In Világirodalmi Antológia. I. köt. Budapest, 29–33. p.
-Geiger, W. – Kuhn,E. (eds.) 1895–1904. Grundriss der iranischen Philologie (=GIPh). Strassburg.
- Geldner, K. F. 1889–1896. Avesta, the Sacred Books of the Parsis. Stuttgart.
- Gershevitch, I., 1959. The Avestan Hymn to Mithra. Cambridge.
- Gershevitch, I. – Boyce, M. – Hansen O. etc. 1968. Literatur. Lieferung 1. In Hb. Iranistik.
- Ghirshman, R. 1985. Az ókori Irán. Budapest, Gondolat.
- Hinnels, J. R. 1992. Perzsa mitológia. (magyar ford.). Budapest, Corvina.
- Hermann, G. 1988. Perzsa reneszánsz. /Múlt születése/, Budapest, Helikon.
- Herodotos 1988. Történeti könyve. Ritoók Zs igmond (szerk.). / Görög történetírók, A világirod. Klasszikusai./ Budapest, Európa K.
- Jeremiás Éva 1989. Iráni vallások. /Keleti vallások 7./ Budapest, Körösi Csoma Társaság
- Jeremiás Éva 1995. Zarathustra. In VIL, 18. köt. Budapest, Akadémiai Kiadó, 87–88.p.
- Kellens, J. 1987. Avesta. In Enc Ir. E. Yarshater (ed.),vol. 3. 35–44. p.
- Reichelt, H. 1911. Avesta Reader. Strassburg. (Repr. Berlin 1968.)
- Shaked, Shaul. 1994. Dualism in Transformation. Varities of Religions in Sasanian Iran. London,SOAS.
- Schmitt, Rüdiger(ed.) 1989. Compendium linguarum Iranicarum. Wiesbaden, Reichert (röv. CLI)
- Stein Aurél. 1986. Ázsia halott szívében. Kiad. Szörényi L. Budapest, Helikon .
- Vekerdi József 1970. Aveszta. In Világirodalmi Lexikon, I. köt. Budapest, AkadémiaiKiadó, 585–586. p.
- Wolff, F. 1910. Avesta, die heiligen Bücher der Parsen. Leipzig.
| 
