Egyiptomi források

Az egyiptomi vallásos források alatt első sorban, de nem kizárólagosan az írott forrásokat kell érteni. Az egyiptomiak szívesen képeket írásos magyarázatokkal elláttak, és fordítva írásokat képekkel.[17] Az Óbirodalom óta a vallásra vonatkozó képes anyag és az írásos magyarázat külön-külön is él.

Annales: Külön csoportot képeznek az évkönyvek. Elsősorban az évtáblákat kell említeni, amelyeket később kőbe vésett évkönyvben foglaltak össze.[18] E csoport leghíresebb példája a Palermói Kő. Főleg kultikus eseményekről számolnak be az annales.

Dewen király a keleti emberre lesújt, évtábla, csont, 1. dinasztia

Piramisszövegek: A legnagyobb csoportot a piramisokban elhelyezett szövegek képezik. A Piramis szövegek nem homogén anyagot foglalnak magában, hanem a halott királyok számára különböző szövegeket állítottak össze, amelyek néha ellentmondásosak. A teljes korpuszt Faulkner fordította.[19]

302. mondás : Unisz király az égbe száll

Az égbolt megtisztult, Szóthisz él,[20]

mert él Unisz, Szóthisz fia,

kinek a két isteni Kilencség, megtisztította Meszekhtiut,[21] az elmúlást nem ismerőt.[22]

Nem pusztul el Unisz háza az égen,

nem semmisül meg Unisz trónja a földön.

Elrejtőznek előlük az emberek,

elszállnak tőlük az istenek,

mivel az égre röptette Szóthisz Uniszt,

társai, az istenek közé!

A nagy Nut feltárja két karját Unisznak,

meghajol előttük a héliupoliszi bák élén álló két ba, kora reggel,

a virrasztók, akik ama isten-siratást végzik.

Unisz trónja nálad van, Ré,

                nem adja át senki másnak;

feljön Unisz az égboltra hozzád, Ré,

                orcája Unisznak (olyan, mint a) sólymok,

Unisz szárnyai, mint egy madáré,

                körmei a Hegyi vipera nomosz istenének karmai![23]

Nincs beszéd Unisz ellen a földön, az emberek közt,

nincs bűne az égen, az istenek közt;

Unisz elűzte beszédeit,

elpusztította, hogy felemelkedjen az égbe.

Upuaut isten röptette fel Uniszt az égbe,

társai, az istenek közé;

Unisz megszerezte egy szemen-lúd karjait,

Unisz kányaként csap szárnyaival;

elszáll, aki elszáll,

emberek, elszáll Unisz tőletek!

(ford. Gulyás András)

Sírfeliratok az Óbirodalomtól az Újbirodalomig: Amellett léteznek szövegek az előkelők sírjaiban, amelyek a természetet, valamint a természetes életet írják le. A képeket szövegek kísérik, általában az életből vett mondások, hívások stb. Az ábrákat az isteni rend ikonjának kell tekinteni.[24]

Könyörgés boldog evilági és túlvilági életért

⁽¹⁾ Más magasztalása az örvendezésnek.

A tegnapot elhagytam, s a ma Amon kezében van:

jólétben látnak engem, állapotom maradandó,

tökéletes helyen időzőm, míg be nem töltöm az életidőt.

Neki adom mindenem, ő biztos kikötő(m).

Ó, a temetkezés boldogsága – nincs hasonlatos ahhoz!

Aki az embereket támogatja, odavész, tervei szertefoszlanak.

Én adtam Amonnak, s tökéletességre leltem.

Ha kiáltok hozzá: „Uram!”, ő válaszol.

Nincs pillanat, hogy ne hallgatna meg, mikor ⁽⁵⁾ megszólítom.

Uram, istenem, ne késlekedj!

Áradatként rendeld a Maatot a rossz fölé!

S akkor az egyenes örvendezik, aki ellenszegül, elbukik,

ám ha más cselekszi azt, a káosz kerekedik a Maat fölé.

Nyomorultak a köztünk lévő emberek tervei:

az egyik nem árt (senkinek), a másik nem társul (senkivel).

Űzd el a nélkülözést, s adj örömet!

Az életidő (legyen) szép és bánat nélkül való!

Mily csekély az életidő, mely [kezed?]ben van!

Mégis, igazgasd sorsunkat Thébán belül!

A földön álmot látunk,

⁽¹⁰⁾ de az ember a part felé halad, s te nem engeded, hogy eltávolodjunk tőled!

Szomjas vagyok, ittas vagyok.

[…]

(ford. Kóthay Katalin Anna)

X. Wenasz király sírkamrája piramisában piramis szövegekkel, 5. dinasztia

Koporsó szövegek: A koporsó szövegek a korai Középbirodalomban keletkeztek.[25] A Piramis szövegek kiválasztott részeiből és új nézetet sugalló szövegekből álló csoport a magas rangú tisztviselők koporsóin fordul elő. A szövegekbe az Első Átmeneti Kor szellemét, azaz a régi világrend összeomlásából levont szkepticizmust szőtték bele. Először a theodicaea gondolata felmerül eme érzésnek kifejezéseként, hogy a Maattal fémjelzett rend már nem olyan szilárd, amint az Óbirodalom idejében hitték.

331. mondás: A családról szóló rendelkezés lepecsételt irata, (mellyel) egy [férfinak] (ismét) rendelkezésére bocsáttatik családja a túlvilágon:

Hórusz: a nagy, a hatalmas, a Kákamező ura.[26]

Geb, az istenek fejedelme elrendelte, hogy adják vissza számomra családomat, gyermekeimet, testvéreimet, atyámat, anyámat, szolgáimat és valamennyi falvamhoz tartozó emberemet. Mentsék fel őket Széth minden regisztrált kötelezettsége alól és Ízisz – a nagy, aki Ozirisz, a Nyugat ura mellett van – minden számlálása alól! Geb, az istenek fejedelme azt mondta, hogy bocsássák el számomra családomat, gyermekeimet, testvéreimet, atyámat, anyámat, valamennyi szolgámat és valamennyi falvamhoz tartozó emberemet azonnal. Legyenek ők védettek minden istennel és istennővel, minden férfi és női akhhal, minden halott férfival és nővel szemben!

(ford. Kóthay Katalin Anna)

Ál-sírszövegek: A predinasztikus korban Abüdosz temetkezési központtá vált, amely az archaikus kor után vallási központ lett. A Középbirodalomban emberek egész Egyiptomból a királyokkal együtt álsírokat, görögül kenotaphokat építettek.[27] Az ott elhelyezett sztélék életrajzi adatok mellett kultikus szövegeket is közölnek, mint himnuszokat, vagy a nagy ünnepekre vonatkozó hivatkozásokat.

Meri sztéléje: Louvre C3

⁽¹⁾9. uralkodási év, az áradás 2. hónapjának 20. napja. Hórusz Felsége: az élő születésű; Két Úrnő: az élő születésű; Felső- és Alsó-Egyiptom királya: Kheperkaré; Ré fia: Szenwoszret, aki örökké élettel ellátott, mint Ré.[28]

Az ő igaz szolgája, akit ő kedvel, aki nap mint nap megtesz mindent, amit ő dicsér, az ellátott, az ellátottság ura, a helyettes pecsétőr, Meri, akit Menkhut szült. Ő így szól:

Szolga voltam, engedelmes, kinek jelleme nagy, kinek szeretete édes volt. ⁽⁵⁾ Olyannyira engedelmes voltam, hogy uram megbízással küldött engem, hogy irányítsam számára egy örökmegújulás-hely[29] megépítését, melynek hírneve nagyobb, mint Roszetyaué,[30] mely rangban felette áll minden más helynek, mely kiváló földje az isteneknek. Falai, melyek az égig nyúlnak, ásott medencéje,mely eléri a folyót, kapui, melyek a mennyboltig hatolnak, fehér turai mészkőből valók.

Ozirisz-Khentiimentiu ünnepel uram emlékműve miatt; én magam is örvendezem, szívem vidám, mikor az építkezést irányítom.

Áldozat, amelyet a király ad Ozirisznak, Buszirisz urának, Khentiimentiunak, a nagy istennek, Abüdosz urának, Upuautnak, Abüdosz elsőjének, Heqetnek és Khnumnak, s Abüdosz valamennyi istenének, hogy ők adjanak halotti áldozatot – ezret minden tökéletes és tiszta dologból – az ellátott helyettes pecsétőr Meri kája számára, akit az igazhangú Menkhut szült.

Nyújtsanak felé áldozatokkal telt karokat ⁽¹⁰⁾ a temető ünnepein, miként Ozirisz követőinek (nyújtanak)! Buszirisz nagyjai és az Abüdoszban lévő udvar lényegítsék őt át! Nyissa meg az utakat kívánsága szerint békében, békében! Magasztalják őt azok, akik a Thiniszi nomoszban vannak, a nagy isten uab-papjai! Nyújtsanak kezet számára a Nesmet-bárkában a Nyugat[31] útjain!

Ragadja meg az evezőket az éjszakai bárkában és hajózzon a nappali bárkában! „Jöjj békében!” – mondják neki Abüdosz nagyjai! Utazzon a nagy istennel Ra-Peqerbe a nagy nesmet-bárkában, amikor az útra kel a temető ünnepén! A Nyugat Bikája[32] lényegítse őt át, miután megragadta evezőit! Halljon magasztalásokat a Thiniszi nomosz szájából a Haqer-ünnepen, a virrasztás éjszakáján, amikor Hórusz-sen virraszt! Tökéletes utakon haladjon a ⁽¹⁵⁾ Nyugat fényhegyének bejáratáig, az áldozatokat adó földig, a nagyhírű kapuig!

Khnum és Heqet lényegítsék őt át, az ősök, akik egykor Abüdosz első létrejöttének helyén születtek, akik agának Rének szájából jöttek elő, mikor Abüdosz megszenteltetett azon (a helyen)!

Adjanak neki tiszta áldozatot, minként Ozirisz követőinek (adnak)! Ünnepeljék őt akik a Thiniszi nomoszban vannak, Ozirisz a szent területen lévő nagyok előtt jelölje ki helyét! Bővelkedjék áldozatokban, élelemben, (...?)-áldozatban, melyet Ozirisznak ajánlanak fel az Wag-ünnepen, a Thot-ünnepen, a Tűzünnepen, az év kezdetének ünnepén, az Első és a Nagy Körmenet nagy ünnepén és valamennyi ünnepen, amelyet a nagy isten számára rendeznek!

Mehun[33] nyújtsa felé karjait a nagy istentől való áldozatokkal! Ozirisz jobbján foglaljon helyet, ⁽²⁰⁾ a nemes halottak előtt! (Úgy) érkezzen az isteni bíróság elé, hogy őt követi a szent terület valamennyi tiszta útján! Részesüljön áldozatban a nagy áldozati asztalról nap mint nap!

Az ellátott helyettes pecsétőr, Meri, akit Menkhut szült.

(ford. Kóthay Katalin Anna)

Halottak könyve

A Második Átmeneti Korban a Koporsó Szövegekből vett szelvényeket és új szövegeket használva a Halottak könyvét állították össze. III. Thutmoszisz, 18. dinasztiai királyt olyan lepellel takarták be, amelyre a Halottak Könyvének 154. fejezetét írták fel.[34] Közvetlen a Középbirodalom vége után, a 18. dinasztiától a ptolemaiosz korig megszakítás nélkül a Halottak könyvének hagyományát nyomon lehet követni. Fénykorát az Újbirodalomban érte el.[35] A Halottak Könyvét a szaiszi korban kanonizálták.[36] A Halottak könyve a papiruszon kívül vásznon, bőrön, templom és sírfalon, szentélyen, usebtikon, koporsón, szarkofágon, valamint skarabeuson fordulhat elő.

125. fejezet: negativ bűnbevallás

⁽¹⁾ Ó Szélesléptű, aki Héliupoliszból jön elő: nem tettem rosszat!

Ó Tűzölelő: aki Kherahából jön elő: nem loptam!

Ó Orras, aki Hermopoliszból jön elő: nem raboltam!

Ó Árnyékfaló, aki Qernetből jön elő: nem öltem embert, nem öltem embert!

⁽⁵⁾Ó Nehahera, aki Roszetyauból jön elő: nem károsítottam az áldozatokat!

Ó Ruti, aki az égből jön elő: nem okoztam kárt!

Ó Tűzszemű, aki Szaiszból jön elő: nem loptam az isten tulajdonából!

Ó Láng, amely hátrálva jön elő: nem hazudtam!

Ó Csonttörő, aki Hérakleopoliszból jön elő: nem vettem el ételt!

⁽¹⁰⁾Ó Lángküldő, aki Memphiszből jön elő: nem vádaskodtam!

Ó Barlangból való, aki a Nyugatról jön elő: nem közösültem a közösülővel!

Ó Kinek arca önmaga mögött van, aki barlangjából jön elő: nem kacsintgattam!

Ó Bászti, aki a Setaitból[37] jön elő: szívem nem titkolódzik!

Ó Tűzlábú, aki a sötétségből jön elő: nem szegtem meg (semmit)!

⁽¹⁵⁾ Ó Vérfaló, aki a mészárszékről jön elő: nem cselekedtem (…?)!

Ó Bélfaló, aki a Harmincaktól[38] jön elő: nem károsítottam a kimért földet!

Ó maat ura, aki a két Maatól jön elő: nem fecsegtem!

Ó Visszalépő, aki Bubasztiszból jön elő: nem járt a szám!

Ó Szerdiu, aki Héliupoliszból jön elő: nem vitáztam (…?)!

⁽²⁰⁾ Ó Dzsudzsu, aki Anedzstiből[39] jön elő: nem közösültem férjes asszonnyal!

Ó Uamemti, aki az ítélkezés helyéről jön elő: nem közösültem férjes asszonnyal!

Ó Aki nézi amit elhoznak, aki Min házából jön elő: nem közösültem(?)!

Ó Hatalmasok legfelsője, aki Imauból[40] jön elő: nem okoztam félelmet!

Ó Khemi, aki Gesziuból(?) jön elő: nem szegtem meg (semmit)!

⁽²⁵⁾ Ó Nagyhangú, aki Uritből jön elő: nem (voltam) forró(fejű)!

Ó Ifjú, aki Uabuiból[41] jön elő: nem voltam süket az igazság szavára!

Ó Kennementi, aki Kennemmetből jön elő: nem sértegettem!

Ó Áldozatát-elhozó, aki Szaiszból jön elő: nem voltam erőszakos!

Ó Hangosan-kihirdető, aki Unsziból jön elő: nem lázongtam!

⁽³⁰⁾ Ó Arcok-ura, aki Nedzsefetből jön elő: nem voltam meggondolatlan!

Ó Tanácsadó, aki Utenből jön elő: nem hallgatóztam!

Ó Két szarv ura, aki Sziutból jön elő: nem fecsegtem a dolgokról!

Ó Nefertem, aki Memphiszből jön elő: bűntelen vagyok, nem követtem el bűnt!

Ó Temszepu, aki Busziriszból jön elő: nem átkoztam a királyt!

⁽³⁵⁾ Ó Szívével cselekvő, aki Tyebuból jön elő: nem gázoltam a vízben!

Ó Ihi, aki a Nunból jön elő: nem emeltem fel a hangom!

Ó Közemberek parancsolója, aki Sziutbóljön elő: nem (használtam) varázsmondást az istenek ellen!

Ó Kák összegyűjtője, ki a barlangjából jön elő: nem okoztam kárt!

Ó Tökéletes dolgokat összegyűjtő, ki a barlangjából jön elő: nem tettem tönkre az istenek áldozati kenyerét!

⁽⁴⁰⁾ Ó Szentséges fejű, ki a szentélyből jön elő: nem vettem el khenefu-kenyeret az akhoktól! 

Ó Saját részét elhozó, aki a két Maattól jön elő: nem vettem el fiatalok khenefu-kenyerét, nem zártam el a városi istent! 

Ó Fénylő, aki a Fajjumból jön elő: nem öltem meg isteni bikát!

(ford. Gulyás András)

X. A Halottak könyvének mérlegjelenete. Thot az írnok, Anubisz a mérleg mester, balról Anubisz vezeti be a halottat. A mérleg alatt a Halottat faló, egy képzeletbeli szörnyeteg, 18. dinasztia.

Amduat: A király számára, de nem kizárólagosan, túlvilági vezetőket alkottak. Idő szerint az első az Amduát, azaz a Tulvilágban való.[42] Ennek teljes verzióját III. Thutmosis király sírjában valamint Woszer vezír sírjában először írták fel a falra. Később lerövidített formában papiruszon a nem királyi személyek számára is leírták.[43] A ramesszida korban az Amduat a királyi sírokból eltűnt. A teljes szöveget 12 órára osztották. A napisten éjjeli túlvilágon való átkelését szöveges magyarázattal ábrázolja az Amduat.

Az Amduat első órája : Az elrejtett hely írása.

A bák, az istenek, az árnyak és az akhok[44] álláshelye, és az, amit tesznek.

Az eleje: a Nyugat csúcsa, a nyugati fényhegy kapuja; a vége: az őssötétség, a nyugati fényhegy kapuja.

Megismerni az alvilági bákat, megismerni azt, amit tesznek, megismerni a Rének szóló dicsőítéseiket, megismerni a titkos bákat, megismerni azt, ami az órákban van és isteneiket, megismerni, amit hozzájuk szól, megismerni az út kapuit, melyeken a nagy isten átmegy, megismerni az órák haladását és isteneiket, megismerni a tekintélyes elhunytakat és az ellenségeket.

A fényhegy nyugati kapuján lép be ez az isten, a parton Széth áll. 120 iteru utazás ezen a kapun keresztül, amíg eléri az alvilágiakat. Utána átkel Werneszhez.

Azoknak az isteneknek a nevei, akik (kaput) nyitnak a nagy bának:

⁽¹⁾ Pávián, Majom, Lelógó, A föld szíve, ⁽⁵⁾ A föld kedveltje, Ujjongó, A föld megnyitója, A földet kinyitó, Akit Ré látott.

Az istennők nevei, akik a földben lévőnek hódolnak:

⁽¹⁰⁾ Torok, Leány, Az élet úrnője, Bájával dicsérő, Akhként nagy, ⁽¹⁵⁾ Ellenségei felett hatalommal bíró, A nagyon elrejtett, Tekintélyes, Rentet, Hosszú kezű, ⁽²⁰⁾ A védelem úrnője, Süket.

A Réhez imádkozó istenek nevei:

Az alvilágon áthajózó, Ordító, Gőgős, ⁽²⁵⁾ A szent föld ura, A két föld megnyitója, A két hatalmat szétválasztó, Fénylő karú, Látó karú, ⁽³⁰⁾ A kart megfordító.

A nagy istent vezető istennők nevei:

Ellenségei homlokát betörő, Az urát védő bölcs, A bákat levágó, Az alvilágban lévő Nagy, ⁽³⁵⁾ A bárkájában lévő, Menedékhely, Széth bandáját elűző, Az éjszakai(?), Ura védelmezője, ⁽⁴⁰⁾ Dühöngő, Csillagos, Ura tökéletességét látó.

A két Maat-istennőhúzza ezt az istent az esti bárkában, amely elhalad e város kapujánál. 120 iteru ez, majd továbbhalad Wernesz felé, amely 300 iteru hosszú.

Kiméri náluk a földet az isteneknek, akik őt követik. Ré vize a neve ennek a mezőnek. A két tűzhöz tartozó a neve a felügyelőjének.

Ez az isten elkezd utasításokat osztani és gondoskodni azokról, akik az alvilágban vannak ennél a mezőnél.

A napbárka legénysége:

Upuaut, Szia­, ⁽⁴⁵⁾ A bárka úrnője, Hús­, Horhekenu,[45] Maat bikája, Felébredő, ⁽⁵⁰⁾ Hu, A bárkát irányító, Maat, Maat, Megsebző, ⁽⁵⁵⁾ Khentiimentiu, Szakhmet, Nagyon fénylő, Ré utasítása, Atum utasítása, ⁽⁶⁰⁾ Khepri utasítása, Ozirisz utasítása, (?), Az órán áthaladó.

Ez a kapurész, amelyen ez az isten kosként halad át. Átváltozik, mikor áthalad ezen a kapun. A halottak nem követik, megállnak e miatt a kapu miatt, ő pedig ezeknek az isteneknek utasításokat ad, akik ennél a kapunál vannak.

Ezt cselekszik az alvilág rejtett részén, teljes egészében: szent, elrejtett, mert kevés, aki ezt ismeri.

Ozirisz, ⁽⁶⁵⁾ Khepri, Ozirisz, A szájat kitisztító, Levágó, Hegyes, ⁽⁷⁰⁾ A mezőről való, A növényekhez tartozó, A benben-kőhöz tartozó, Győzelmes, Beszélő, ⁽⁷⁵⁾ Átutazó, A kimért földrészhez tartozó, Neith, Kecske, Nephtüsz, ⁽⁸⁰⁾ A vizet megnyitó, Bot, A földet lepecsételő.

Azon istenek nevei, akik zenélnek Rének, mikor belép az alvilágba:

Pávián, Rikácsoló, ⁽⁸⁵⁾ Lángoló, Lángjával dicsérő, Táncoló, Hódoló, A szentélyben lévő, ⁽⁹⁰⁾ Országának élén álló, (?).

Azon istennők nevei, akik a sötétséget bevilágítják a túlvilágon:

Lángoló, Égető, Kobra, ⁽⁹⁵⁾ Fájdalmas lángú, Felszabdaló, Világító, Az országokat védő, Ellenségeit lefejező, ⁽¹⁰⁰⁾ Tökéletes megjelenésű, Lángoló, Békés, (?).

Az alvilági istenek, akik az isteni Kilencség urát dicsőítik:

Alvilági, ⁽¹⁰⁵⁾ Rét dicsérő, Dicsérő, Igaz partú, Üvöltő, Bika, ⁽¹¹⁰⁾ Az alvilág bikája, A szívvel ellátott, (?).

Azon istennők nevei, akik Rének ujjonganak, mikor áthalad Werneszen:

Városi, Nyugat, ⁽¹¹⁵⁾ Ízisz, Nephtüsz, Az ő két arca, (?), A vízről való, ⁽¹²⁰⁾ Szájjal ellátott, Kelet, Istenét látó, Istenéhez tartozó, Dicsérő.

Megáll ezen isten Felsége, miután elér ehhez a kapuhoz. Utasítások ezeknek az isteneknek, akik ott[46] vannak:

„Nyissátok ki nekem ajtótokat, tárjátok ki kapuitokat, világítsatok számomra, akiket én alkottam! Vezessetek testemből való teremtmények, elrendellek benneteket, bizony benneteket, a holttestemhez! Bám részére  készítettelek benneteket, bizony benneteket, varázserőmhöz alkottalak meg titeket! Eljöttem, hogy megajándékozzam önmagamat önmagammal, hogy lélegzetet adjak testemnek, hogy talpra álljon számára (teste)! Megsemmisítem azokat, akik ellene tettek, lélegzetet adok neki %fg-jrw-ként,[47] Ozirisz-Khentiimentiunak! Tárjátok ki nekem karjaitokat, páviánok, nyissátok ki kapuitokat, páviánok! Bámból keletkezett istennőim, [- - -] isteneim! Khepri részére keletkeztek, aki az alvilág élén van; Wernesznél álltok, a titkos parton maradtok, az alvilágiak részére cselekszetek a kapunál; hozzátok tartozik, a ti helyetek az, szántó vannak részetekre földetekből.”[48]

Ennek a kapunak az istenei (így szólnak) Réhez, mikor dicsőítik a nagy istent:

„Kinyitva előtted a rejtett hely, titokzatos alakú: feltárulnak neked a Nagy Város ajtószárnyai! Felragyog a sötétség, mikor lélegzetet adsz a megsemmisülés helyének, (mikor) felemelkedsz ’Ré’ nevedben az Ozirisz-Khentiimentiunál lévő helyre.”

Ujjongás Rének a föld ajtószárnyainál:

„Dicséret neked, aki az akhoknak lélegzetet adsz, mikor belépsz a Nagy Város kapuján! Kinyitjuk neked az ajtókat bentiu-páviánként, kinyitjuk neked hedzstiu-páviánként! Dicsérnek téged dicsérőid, ureusz-kígyóid beragyogják számodra a sötétséget, hódolnak neked isteneid, Ré! Vezet téged az az óraistennő, amelyben te vagy, húz téged két lányod[49] a te bárkádban(?). Eléred a föld szántóján lévő határköveket, az éjszakát viszed el, (és) elhozod a nappalt! Te vagy az az isten, aki átkel az órákon, megpihensz Khepri bárkájában, miután elragadtad azokat, akik a ’kimért földrészhez tartozó’ élén vannak (?). Megbékél számodra Neith, mikor szétnyitod a vízfelületet, felfedi neked a föld pecsételője a vállát; hódolnak neked Werneszistennői, az ujjongók dicshimnusza téged illet. Igazhangú vagy ellenségeiddel szemben, szerencsétlenséget hozol a bűnösök közé!”

Őfelsége, eme nagy isten utasítása miután elérkezik ehhez a kapuhoz:

„Védelmező legyen kaputok, legyenek tartósak kapuszárnyaitok, legyenek lezárva reteszeitek! Elhaladásomkor hozzám jövők, odaérkezésemkor hozzám jövők, maradjatok meg helyeteken, álláshelyeteken!”

Mikor elmegy mellettük a nagy isten, panaszkodnak, miután elment mellettük Werneszbe.

Így készíttetett el, ebben a formában, az alvilág rejtett részén. Az, aki létrehozza a formát magához a nagy istenhez hasonlatos. Hasznos neki a föld színén, ez nagyon igaz, mint titkos alakjuk az írásban. 120 iteru ezen kapu bejárása. Az az óra, amely ezt a kaput vezeti: ’Ré ellenségeinek homlokát széttörő’ a neve ennek az órának; az éjszaka elsője.

(ford. Gulyás András)

X. Amduat 12. órája: a skarabeussá vált napisten a túlvilág keleti végénél, II. Amenophisz király sírja, 18. dinasztia

Kapuk könyve: A nagy királyi vezetők közé tartozik a 18. dinasztia végén először előforduló Kapuk könyve, amely a ramesszida korban majdnem minden királyi sírban található meg. Mivel a kalauz címe nem maradt meg, az ábrázolt kapuk, mint az órákat egymástól elválasztó szerkesztési elemek névadó tették.[50] Ebben a könyvben az egyiptomiak először elismerték, hogy rajtuk kívül még további napisten teremtmény létezik, mindegyik egy szójátékkel bevezetve.

A szereplők felsorolása

Hórusz, emberek,[51] ázsiaiak, núbiaiak, líbiaiak.

A jelenet kísérőszövege

Hórusz szól Ré ezen jószágaihoz, kik az alvilágban vannak,

a Fekete és a Vörös Föld(ön):

Az akh-erő legyen veletek, Ré jószágai,

kik a nagyból keletkeztek, amely az égbolton van;

levegő az orrotoknak,

oldás legyen múmiapólyátoknak!

Ti vagytok fénylő szemem könnyei,

’emberek’ nevetekben.

„Nagy a keletkezés vize” – mondjátok,

a ti ’ázsiai’ nevetekben.

Létrejött részükre Szakhmet,

Ő védelmezi bájukat.

Ti vagytok azok, akik ellen lesújtottam;

megbékélek a milliókkal, melyek belőlem jöttek elő,

a ti ’núbiai’ nevetekben.

Az ő részükre jött létre Hórusz,

ő védelmezi báikat.

Megkerestem szememet, mikor létrejöttetek,

a ti ’líbiai’ nevetekben,

létrejött részükre Szakhmet,

ő védelmezi báikat.

(ford. Gulyás András)

A négy emberfaj – egyiptomi, ázsiai, nubiai, líbiai – ábrázolása IV. Ramszesz sírjában

Barlangok Könyve: A harmadik királyi vezető a Barlangok Könyve. Ez az irat a Ramesszida kortól kimutatható. A Barlangok Könyvét Piankoff adta ki.[52] Hat szakaszra osztották a könyvet, amelyben a napisten Oszirisszal, a túlvilági uralkodóval teljesen egyesül.[53]       

X. Bal: A felelevenített Oszirisz madár alakú lelkével, előtte a bűnösek büntetése; a testtartása mutatja a túlvilágához tartozását, VI. Ramszesz sírja, 20. dinasztia.

X. Jobb: Nut a napisten két legfontosobb alakját, mint a reggeli és esti napot tartja kezében, VI. Ramszesz sírja, 20. dinasztia. 

Föld könyve: A túlvilági vezetékhez tartozik még a Föld Könyve.[54] Ebben a könyvben szintén az órás felosztástól eltekintettek; a kizárólag királyi sírkamrákban elhelyezett könyv felépítése és jelentése tisztázatlan marad, de a király számára való fontosságára utal, hogy a múmia közvetlen környezetében elhelyezték, míg a király kívánta utat a többi kalauz a sírból kifelé vezető folyosón rögzíti.

A VI. Ramszesz sírkamrájában található Föld Könyv, 20. dinasztia

Éjszaka és Nap könyve: VI. Ramszesz sírjában úgy szerkesztették a szarkofág kamrának mennyezetét, hogy az ég úrnője kétszer egymás mellett az ívbolt közepén szerepel, az egyik alatt a Nap könyvét, a másik alatt pedig az Éjszaka könyvét írták fel, így a napisten 24 órás ciklusának minden szakaszát megjelenítették.[55]

Naplitánia: A 18. dinasztiától még egy királyi szöveg jelent meg, amely litánia néven ismert.[56] Ilyen szöveget Amunnak,[57] Oszirisznak,[58] Szókárisznak[59] és Rének alkottak. Az utóbbinak egyiptomi címe „A nyugati Ré magasztalásának könyve, az egyesített (istenség) imádása nyugaton”. Az imádkozó halott 75-ször fordul Réhez, aki mindig más alakban jelenik meg.[60]

Nap litánia magánember számára papiruszra írva, 19. dinasztia. A halott a szétvágott papiruszsáv két végén dicsőíti a napistent különböző formáiban.

Tehén könyve: Tutanhamun külső szentélyén először szintén egy napistennel kapcsolatos szöveg jelenik meg. A szövegben a föld tökéletlen állapotát írják le. A tökéletlenséget az emberiségnek az istenek elleni lázadásával valamint Ré az égbe való visszavonulását magyarázza meg.[61]

Az Égi Tehén mint a napisten tartója. Bárkái a has alatt láthatók. Su támasztja az eget, I. Széti sírjából, 19. dinasztia

Himnusz: A szövegekben az egyiptomi sajátos nézet szerint nincs választóvonal a halotti és élő szféra között. A himnuszok az Óbirodalomtól a római templomig nyomon követhetők. A himnusz az istent és a királyt egyaránt megilleti, nincs is különbség az istennek szánt himnusz és a királynak szánt himnusz között. Embert nem illetett meg himnusz, kivéve az Oszirisszá vált elhunyt embert. A himnusz tartalma összetett: pl. Szobek, krokodil istenhez intézett középbirodalmi himnusz hamar a napistennek szentelt himnusszá változik.[62] Az isten magasztaló himnusz jellegzetessége az, hogy az isten minden jelzőt is követelt magának, amely más istennek ki volt találva. A Középbirodalomtól királyokhoz intézett himnuszokat írtak fel. Az újbirodalmi himnuszok legszebb példája Merneptah király diadalmas himnusza.[63]

III. Szeszosztrisz királynak írt első himnusz:

^(I,1) Hórusz: isteni alakú; Két Úrnő: isteni születésű; Arany Hórusz: aki létrejött; Felső- és Alsó-Egyiptom királya: Khakauré; Ré fia: Szenwoszret; aki igaz győzelemben ragadja meg a Két Országot.[64]

Üdv néked Khakauré, mi Hóruszunk, isteni alakú!

Az országot védelmező, határait kiszélesítő,

az idegen országokat koronájával leverő!

A Két Országot két karja ölelésében egyesítő,

az idegen országokat két vállával [legyőző]!

Az íjászokat (egyetlen) botütés nélkül leterítő,

^(I,5) a nyilat az íj megfeszítése nélkül kilövő!

Kinek félelme (saját) országukban sújt le a nomádokra,

kinek rettenete leteríti a Kilenc Íjat.

Ki rémületet kelt íjász[ok] ezreit ölvén meg:

a határait elérő [ellenséget?].

Ki úgy lövi ki a nyilat, mint Szakhmet teszi,

ezreket győzvén le, kik (addig) nem ism[erték] hatalmát.

Őfelsége szavai visszatartják Núbiát,

beszéde menekülésre készteti az ázsiaiakat.

Páratlan ifjú, ki [harcol] határaiért,

ki nem hagyja, hogy alattvalói ellanyhuljanak.

Ki biztosítja, hogy ^(I,10) az előkelők a nap kezdetéig nyugodjanak,

hogy ifjonccsapatai szunnyadjanak, miközben szíve védelmezi őket.

Parancsa alkotja meg (országa) határait,

szavai fűzik össze a Két Partot.

(ford. Kóthay Katalin Anna)

Rituálé: A rituálé jobban kapcsolódik az élő szférához, mivel általában a templomi kultuszban alkalmazták. Valódi rituálé a Középbirodalomból ismert, az ún. Drámai Ramesszeum papirusz.[65] Az Újbirodalomban további fontos rituálékat papiruszra és templomi falakra rögzítettek.

I. Szeti király abüdoszi halotti templomából vett példa:

1. A szentély ajtajának kinyitása

Mondás a kötelék széttépéséhez. Elmondandó szavak:

A kötelék szét van tépve, a fogantyú el van oldva.

Minden rosszat elűztem a földre, ami rajtam volt

Eljöttem, elhoztam neked Hórusz szemét:

a te szemed neked, Hórusz!

Thot vagyok, az udzsat-szem kiszámításakor,

Áldozat, amelyet a király ad, tiszta vagyok.[66]

2. Az ajtón lévő agyagpecsét széttörése

Mondás az agyagpecsét széttöréséhez. Elmondandó szavak:

Szét van törve az agyagpecsét, feltárult a qebehu-víz,[67]

kihúzattak Ozirisz inai.

Nem azért jöttem, hogy elűzzem az istent helyéről,

azért jöttem, hogy az istent helyére helyezzem.

Maradj meg nagy helyeden, Amon-Ré, a Két Ország trónjainak ura,

én az istenek beavatottja vagyok!

Áldozat, amelyet a király ad, tiszta vagyok.

3. A kápolna kinyitása

Mondás a kápolna feltárásához. Elmondandó szavak:

Ki van húzva Széth ujja Hórusz szeméből: ez kellemes!

El van oldva Széth ujja Hórusz szeméből: ez kellemes!

El van oldva a bőrdarab az isten mögül.

Amon-Ré, a Két Ország trónjainak ura, vedd magadhoz két tolladat

és fehér koronádat Hórusz szemeként!

A jobboldalit jobboldaliként, a baloldalit baloldaliként.

Tökéletességed számodra van, Amon-Ré, a Két Ország trónjainak ura!

Mezítelen, öltözz fel, felöltöztetendő, öltözz fel!

Valóban pap vagyok, a király küldött, hogy lássam az istent!

Én vagyok az a nagy főnix, aki Héliupoliszban van,

lecsillapítottam azt, aki az alvilág tavában van,

átvizsgáltam azt, ami létezik.

4. A két ajtószárny kinyitása

Mondás a két ajtószárny kinyitásához. Elmondandó szavak:

Kinyíltak az égbolt ajtajának szárnyai,

fel tárultak a föld ajtajának szárnyai.

Geb istent azon istenek szavaival üdvözlik,

akik megmaradnak helyeiken.

Ki vannak nyitva az ég kapui, ragyog az isteni Kilencség.

Hatalmas Amon-Ré, a Két Ország trónjainak ura, az ő nagy helyén,

hatalmas a nagy isteni Kilencség az ő helyén,

tökéletességed a te részedre van, Amon-Ré, a Két Ország trónjainak ura!

Meztelen, öltözz fel, felöltöztetendő, öltözz fel!

5. Az istenszobor megpillantása

Mondás az isten megpillantásához.Elmondandó szavak:

Arcom, védd magad az istentől!

Isten, védd magad az arcomtól!

Isten, tárd fel nekem két ajtódat, engedd meg, hogy tovább menjek,

a király küldött, hogy megnézzem az istent![68]

6. Hódolat az istenség előtt

Mondás a föld megcsókolásakor. Elmondandó szavak:

Megcsókolom a földet, átölelem Geb istent,

elvégzem Amon-Ré, a Két Ország trónjai urának kultuszát,

midőn tiszta vagyok, az ő javára.

Verítéketek a tietek, ó istenek,

harmatotok a tietek, ó istennők.

Testetek harmata a tietek!

Megcsókolom, élet a királynak, dicséret a Két Ország urának.

7. A föld megcsókolása hason feküdve

Mondás a föld megcsókolásához és a hasonfekvéshez, hogy a földet megcsókolja ujjaival. XY által elmondandó szavak, mikor belép az istenhez:

Megcsókolom a földet, arcom lefelé (néz),

feljuttatom a maatot az ő urához,

az áldozati ajándékokat ahhoz, aki készítette őket.

Nincs olyan isten, aki megteszi azt, amit én tettem neked,

nem emelem fel arcomat,

nem piszkoltam be,

nem teszem színedet[69] más istenhez hasonlóvá.

(ford. Gulyás András)

1. az Amun-rituálé, amelynek címe úgy hangzik: "Az istenkultusz mondásainak kezdete, amelyet a nagy web-pap Amun-Ré, az istenek királyának készített a napi szükségletként."

2. a Mut-rituálé,

3. a Min-rituálé,

4. egy rituálé, amely nem kötődik meghatározott istenhez,[70]

5. a koronázási rituálé,

6. a szed-ünnep rituálé, azaz a király újulása,[71] amelyhez feltehetően a dramai ramesszeum papirusz is tartozik,

7. az ellenséget megsemmisítő rituálé,[72]

8. minden ünnep rituáléja, ahogyan ezt az esznai templomban hangsúlyozták. "Az ünnepek helyes levezetése fontos, nehogy jöjjön elő elnyomott dolog":

9. a Nappal való egyesülése, azaz az isten lelke mennyből földi képére leszáll és ráfekszik,

10. a nagy áldozat,

11. az isten tisztítása, amelyhez a szájnyitás rituáléból és az Apophisz leverése könyvéből idéznek,

12. körvonulat és ünnepélyes visszatérés a templomba - ha ez egyáltalán elő volt írva naponta.

13. a szájnyitás rituálé, amelynél Eberhard Otto kb. 75 jelenetet tudott megkülönböztetni.[73]

Szájnyitás egy királyi szobron, Tawoszret királynő sírjából, 19. dinasztia

14. a halottak rituáléi.[74]

15. balzsamozó rituálé, amelynek részletes leírása az Ápisz bika balzsamozása vonatkozóan egy démotikus írásban maradt meg.[75] Az eddig felsorolt rituálék a rituálé meghatározott lefolyását adják viszonylag érthető sorrendben. A következő rituálét nem rituáléként, hanem kísérő szövegként másolták a piramisba.

16. a „feltámadási” rituálé az Unisz király piramisában.[76]

Különbséget kellene tenni a feltételezett és a valódi rituálék között. A szájnyitás rituáléhoz létezik elég részletes leírás, mivel ez a halotti és isteni kultuszban fontos volt. Különben minél később rögzítették a rituálé szövegét, annál részletesebben írták le, beleértve a rituálé gyakorlatát is.

Egy további csoportot a mítoszíráshoz kapcsolhatunk. Az újbirodolmi elbeszélések – A két fivér, Hórusz és Széth küzdelme, Az elvarázsolt herceg, Igazság és hazugság, Apophisz és Szeqenenré, Asztarté és a tenger, Honszemhab és a szellem és A király és az istennő – eme csoporthoz tartóznak. A legfontosobb mítosz Oszirisz körül képződött. Amellett még a napszem mítoszt kell megemlíteni, amelyet démotikus nyelven rögzítettek,[77] és a Jumilhac papiruszon is megmaradt lokális mitosz,[78] de ezeket az Oszirisz mítosz, vagy a napszem mítosz, vagy a Napisten éjjeli és nappali utazásának változatai. A mítosz történeti funkciót is vesz át,[79] amikor a királyság gyengült és már nem felelt meg az egyiptomi elvárásoknak.

A leggyakrabban a mágiában használták fel a mitikus szöveget. A mágia nem a vallási gyakorlatnak elkülönített területe, hanem a vallás szerves része. Így az egyiptomiak nem láttak lebecsülendő szokást a mágiában, hanem isteni ajándékként saját javukra használták.

A vallástörténeti régészeti anyagból Egyiptom elég gazdag, de nem elég széleskörű, hogy kiegyensúlyozott kép nyerhető. Eredeti kultikus képeket, tárgyakat alig találtak, a templomi falakon viszonylag sok ábrázolás maradt meg, melynek hátránya az ábrázolási mód. A két dimenzióból a három dimenzióba való átültetést megnehezíti az a mód. Másfelől egyetlen ilyen fajta tárgyat eredeti kontextusban sem találtak meg, ráadásul a domborművek értelmezésében sem egyetértés sem megismerés sincsen.

Istenek

Az isten a szociális összefüggésben

Az isten és istennő az isteni rendben, a Maatban az első két helyet foglalják el. Forrás eddigi ismereteink szerint a Középbirodalomtól a római korig hagyományozott lajstrom.^[80] Megnevezése nTr (a késői kiejtéshez vö. a kopt tulajdonnévvel: sinoute „Isten-embere”) illetve nTr.t (a késői kiejtéshez vö. a kopt helynévvel: tentwri, görögül: Ôåíôõñßò). A tebtuniszi Szobek templom levéltárából származó, római kori lajstrom kezdődik Ré istennel, aki egyben királyként fel van tüntetve: „A méltóságok neveit ismerni, akik az istenekért állnak. Ami a királyt illeti, Ré-Harahti az, másképpen Hórusz”.^[81]

A déli és az északi ország az övé;

Ő hódította meg erejével.

Határa szilárd, amennyiben a földön tartózkodik,

Amíg a Föld tart, és a menny magas.

Az istenek ellátást kérnek tőle.

Ő az, aki nekik táplálékot ad áldozataiból:

A mezők, partok, parlagok ura.

A földhivatal minden okirata az övé,

Szintén a mérő zsinor kezdetétől végéig.

Ő az egész országot két ureusával megméri.

Neki az alapozási szertartást hajtják végre.

A királyi könyök az övé, amely szerint a köveket mérik.

Ő az, aki a mérő zsinort a Föld szélességén keresztül feszítette

És a két országot alapította mai helyén,

Akár a templomokat és a szentélyeket.

Minden város árnyéka alatt van,

Hogy szíve gyönyöködjön abban, amit szeret.

Minden lakásban neki énekelnek,

Minden munkahely áll, őt szeretve.

Az ünnepnapra sört főznek...

­­(Leideni Amunhimnusz, 19. dinasztia)[82]

Isten szociális viselkedése

A sok istenben hivő társadalmakban az istenek úgy, mint az emberek viselkednek. Durkheim 1912-ben összegezve fogalmazta meg: „A gondolkodás lényeges kategóriáinak a szociális tényállás tükörképe kell, hogy legyen”, és kissé később azt írta le: „..., vagy nem látni, miben található a szükséges modell, ha nem a kollektív élet látványában”.^[83] A francia iskola hatása Európa szerte nagy volt, mert a francia tudósok a keresztény lekötöttség alól kibújtak és a vallást tudományos vizsgálatnak alávetetté

A grafika mutatja a francia szociológiai iskola által feltételezett hatásokat az egyiptomi panteonra alkalmazva.

Isten felismerhetősége

Az isten szó meghatározó jele a sólyom, az állványon ülő sólyom. Hórusz isten, a Távoli égi istenként sólyomalakú, de mellette még sok sólyom isten beleértve a királyt is. Hórusz Ré istennel egybeolvad Ré-Harahti néven. Ez egy ún. szinkretisztikus folyómat: két isten – jellegét fenntartva – jellegének megfelelő harmadik istent képez; Ré isten Hóruszhoz hasonló kozmikus jelleget bírt.

Isten és a település

Az isten kötődik több helyhez.^[84] Ré mint kozmikus isten csak később a történetben egy helyhez kötődött. Hórusz viszont mint a mindenütt jelenlévő király sok helyhez kötődött:

1.      Hórusz-Behdeti, a szakrális Edfuban (Trónus) tisztelt harcias sólyom isten.

2.      Hórusz Meszen, egy másik harcias sólyom isten Edfuban. Meszen, a szigony helye az edfui templom szentélye.

mivel Egyiptom következő városai „trónhely” a neve

3.      Hórusz – Damanhur,

4.      Hórusz – Tell Belamun,

5.      Hórusz – Sile, vagy Lepidotonpolisz;

minden város a Deltában helyezkedik el.

Isten helybeli származása

Az isten származik bizonyos helyről. A gondolat a Későkor felé megerősödik. Ptolemaiosz kori szövegek Hóruszt egy déli országból származtatták: „Az edfui Hórusz, a nagy isten, az ég ura, az isteni erőd Hórusza, aki az isteni Nubiából jött”.^[85]

Isten soknevű

1. Hórusz, Ízisz fia (FÁñóéÞóéò); nem kötődik egyik felső egyiptomi helységhez sem. Legfeljebb az alsó egyiptomi Khemmisz helységet hozzák vele kapcsolatba, ahol Ízisz anyja elrejtette a csecsemőt. A dédelt gyerekből hatalmas isten lesz pl. az edfui templomban.

 Ízisz Harsziéze fiát szoptatva, Késő kor.

2.      A libüai Hórusz (@rw THnw), a harmadik alsó egyiptomi nomosz főistene; származása még nem tisztázódott. A helynév görög változata EÁíäñ§í ðüëéò, amely nem utal Hóruszra, hanem férfiakra, akik tollas fejdísszel nyugat felől Egyiptomhoz közeledik. Ez az isten nem kapcsolódik a nagy felső egyiptomi sólyom istenhez sem.

1.      A Deltában a Letopoliszi Hórusz (@rw xntj xm, FÁñíåâåó÷yíéò) található.^[86] Ő a második alsó egyiptomi nomosz főistene, az Óbirodalomban már ismertnek tűnik. Másik neve @rw xntj jr.tj, „A két szem előtti Hórusz”.^[87]Kultikus képe a guggoló sólyom zászlóval a hátán: .

2.      Hórusz-Behdeti, a szakrális Edfuban – a város neve +bA, amelyből Edfu származik– tisztelt harcias sólyom isten (@rw BHd.tj).

3.      Edfu más harcias sólyom istene (@rw msn), alig az előbbitől elkülöníthető. Msn, amely jelentése a „szigony helye”, az edfui templom szentélye

4.      A hierakonpoliszi Hórusz (@rw nxnj), eleinte egy sólyom alakú, nagyon korán az égi Hóruszhoz csatolt királyi isten.

5.      Hórusz a király; a király a tulajdonnévvel különbözik a többi Hórusz alaktól. Ha a palota homlokzatán a sólyom ül, és a homlokzatra a különböztető tulajdonnevet írták fel, a király istenné vált. A király az égi Hórusztól különbözik, ő a földi Hórusz. A Khaefre király szobrán ezt a folyamatot világosan láthatóvá tették az egyiptomiak.

Az idea szerint a király lép az istenek elé. A makedón király az áldozati asztaltól balra álló Hórusz Behdeti istenhez óriási bokrétával közeledik. A felette látható felirat néma részvevőként jelöli a királyt, aki egy késő kori képzeletbeli koronát visel, míg az uralmat jelző dupla korona Hórusz fején látható. Az áldozati asztalnál áll a Mnévisz bika(fejű) isten. Ő szorosan a napisten kultuszhoz kapcsolódik, sőt a napisten élő lelkének tartották.^[88] Ő a királyi szerepben Hórusz Behdetinek az áldozati kenyeret ajánlja. A makedón uralkodó csak utólagosan az istenesítés (divinatio) révén Hórusz Behdetivel azonosul.

Hórusz a király a tulajdonnévvel különbözik a többiektől. A palota homlokzatán (srx) a sólyom ül, és a homlokzatra a különböztető tulajdonnév fel van írva, akkor a Hórusz-király jelen van. A király az égi Hóruszból kiválik, és földi Hórusz lett, mint a városokhoz kötődő (hierakonpoliszi, edfui stb.) Hórusz alakok.

Az első dinasztiai Wadzs (Friss) király fésűje érzékelteti a helyzetet. A két szárny az égbolt, rajta a napisten bárkája sólyommal. Az égbolt alatt a palota homlokzatán szintén sólyom ül, akinek neve be van írva a palota homlokzatába. A felső az égi Hórusz, az alsó a földi Hórusz király.

A IV. dinasztiáig az eszme nem változott: Khephrén király szobrának feje mögé elbújik Hórusz sólyomként. Az isten két részből állt: a láthatatlan atyából és a látható fiúból. A király a heliopoliszi kilencség utolsó tagja, akkor a királynak négy szellemi atyja volt.

A késő korban az isten a királyhoz képest növekedni látszik. A Hórusz isten II. Nektanebosz királyt oltalmába veszi.

 Amun prezentálja a térdelő III. Amenophisz királyt a népnek.

Azonos ikonográfiával a luxori rejtélyből kiemelt szobor mutatkozik: Amun Haremhab királyt tartja maga elé. A jobb oldali ábra azonos királyt mutatja térdelve Atum előtt az isteni diszkuzusban.          

6. Hórusz-Chentechtai, görögül: FÁñêåíôå÷èáß. A Deltában fekvő Athribisz nevű városban és a Fekete-bika nomoszban nem volt őshonos.^[89] Valahonnan eljött és ebben a városban az ott korábban létezett krokodil kultuszt eltakarta. Uszerkaf király halotti templomában az isten kultusza kimutatható, az isten nevét a krokodillal determinálták.

7.      Egyik kultikus neve Tarka tollú. Szorosan csatlakozik a napistenhez, mint fia, képmása, lelke, akinek víziló és krokodil alakú ellenségét megsemmisíti.

Az istenek megjelenési formái.

Hierakonpoliszi Hórusz, arany, féldrágakő, Óbirodalom vége.

Istenek sok alakban jelenthet meg. Életkoruk is van, amely keletkezéstől (születés) az örökkévalóságig tart. Az isten halála más dimenzióba való átmenet. Nevéről elfelejtkezni a megsemmisülés (második halál). A gondolat minden élőre vonatkozik. Isten élő lelke lakhat egy szent állatban, ún. állat kultusz. A kultusz az Újbirodalomtól megerősödött a görög-római periódusig (állattemető). Isten maga láthatatlan, csak a király kommunikál velük az áldozáskor. A legtöbb isten lokálisan le van kötve, ott mindenható (felelnek a társaság minden kérdésére). Ez a rendszer a predinasztikus periódusban alakult ki. A király a közvetítő isten föld és ég között, de ő látható és hatalommal rendelkező.[90]

Az egyiptomi istenfogalom

Þ                      A krokodil, a kutya, a macska, az oroszlán, a százlábú, a sólyom, a keselyű, a kos viszont nemcsak szent állatok, hanem valódi istenek is. A korábbi kutatás eleinte hatalmakat, mint a mánát, aztán állatalakú bálványokat, végül emberalakú isteneket – a keresztény kutató itt is az isten fogalmát mellőzi – feltételezett. Az elmélet védelmében Ucko régész a 4. évezredből származó ember alakú szobrok isteni mivoltát vitatta meg.[91] A modern vallástudomány viszont feladta ezt az elméletet felülvizsgálni.

Szobek isten kultikus képe, Középbirodalom.

Þ                      Az egyiptomi istenek sokalakúságnak Ré isten kiváló példája. Az egyiptológiai kutatás az isteni világot osztotta fel.[92] Az osztás önmagában elárulja, hogy eléggé ellentétes fogalmak szerint osztották fel az isteneket.

Þ                      Védőistennek[93]sok kimagasló isten, mint a sok, általában kevert alakú démon, akik felfegyverezve Osziriszt vagy a túlvilági kapukat őrzik. Itt Bész isten, de Hit, Sed, Aha stb. démon nevezhető meg. Az isten oltalma a %bk-m-sA=f tulajdonnév – azaz „Szobek az ő védelme” – azzal azonos védelmet fejez ki, amelyet Bész vagy más isten gyakorol. A védő tulajdonság minden istent megillet.

Þ                      Más a helyzet a fogalom istenekkel.[94] Fogalmat vagy tárgyat személyesítettek meg. Egy jelvényt, pl. az életjelet karral ellátnak és ez cselekedhet. Azt a fát, amely III. Thutmoszisz királyt szoptatja, a megszemélyesített Ised-fa, mint a király dajkája. Más az eset, hogy fogalmat egy meglévő istenhez csatolnak, akkor az mint az isten tulajdonsága szerepel.

Az isedfa Íziszként szoptatja III. Thotmesz királyt.

Þ                      Kézműves istenekről alig szabad beszélni. Ha Khnum, Heqet – egy béka alakú ősistennő – és Hathor a szülésnél segédkeznek, akkor ez a feladat csak a sok feladat egyike a helyi dimenzióban.

Þ                      A termékenység sok isten tulajdonsága. A termékenység a isteni világra, a királyt beleértve, korlátozódik. A lajstromban a Kamutef istenként szerepel, aki viszont csak egy isteni konstelláció megnevezése: az isten magát saját anyjával nemzi.

Þ                      Sok gyerekisten ismert. Hóruszból kiválik Harpokratész „A gyerek Hórusz”, vagy Harsiésze „Hórus, Ízisz fia”, isteni gyerekként Ihi, a denderai Hathor és az edfui Hórusz fia, vagy Nefertem, Ptah és Szakhmet gyereke, stb. ismert. Ezek az istenek mindenható istenek.

Þ                      Istennek kozmikus vonatkozása van. A kozmosz kozmikus és szociális jellegű, amelyet rendben tartani, az isten és a király közös feladata.

Þ                      Isten az állat alakú isten, akárcsak a növény alakú. A jelenség az animizmushoz tartozik, azaz a természet istenesítése.

Ezzel szemben Assmann felállította azt a tézist,[95] hogy minden isten helyhez kötődik és ott a társadalomra vonatkozó, minden feladatot ellát. Ez az alapvető helyzet valószínűleg a predinasztikus korban alakult ki. A Naqada korból való szakállas kis férfi szobrok biztosan az isten emberalakú ábrázolásának első csírái.[96] Az egykorú női alakok szintén a kultuszhoz tartoznak, talán nem mint isten, de biztosan mint az isten előtt táncoló nő, tehát kultikus funkcióban.[97]

Szakállas ember, Kr. e. 3300 körül.

Táncoló nő, agyag, Kr. e. 3600 körül.

Ha ezt a nézetet elfogadjuk, a thériomorph és az anthropomorph istenábrázolás egymás mellett jelenik meg az egyiptomi panteonban. Amikor Hórusz isten elkezdte hatalmát Egyiptom felett terjeszteni, más-más istennel szembesült, aki hozzá hasonlóan a város felett uralkodott, és ezért le kellett győzni őket. A vesztes isten Hórusz kíséretéhez kapcsolódik.

Isten és fétis

Néhány isten jelvényként jelenhet meg. A jelvényt fétisnek szokás nevezni. A fogalom a vallástudományból átvett megnevezés, amelynek nincs helye az egyiptomi vallásban. Híres Oszirisz abüdoszi jelvénye.

Abüdoszi Oszirisz fétis múmia alakú fakoporsó belsejében. A rúdon elhelyezett meghatározatlan tárgy áll az idegen ország hieroglifán és két oroszlánon, amely a horizont jelképe. Ott felkel Oszirisz Rében. A tárgyat őrzi két adoráló istennő és két női démon. A két sakál nyitja az utat a túlvilágon. Két istennő a megfenyegetett Oszirisszá vált halottat támasztja, két kos biztosítja termékenységét. Két fogalom isten – az élet és a boldogság – teljessé teszi Oszirisz túlvilági létét, fa, borítás, festés, Kr. e. 1000 körül.

Szinkretizmus^[98]

A szinkretizmus kapcsán a szintézist, a szimbiózist, az asszimilációt, az eklekticizmust is említik az irodalomban anélkül, hogy mindig meghatároznák a jelentést. A vallástudományban általános elfogadott meghatározás a szinkretizmust a vallás egészében, vagy egyes elképzelés összekeverésének definiálja.[99] A fogalmat a görög nyelvből vették, alapvető helyként a Plutarchosz Moráliában 490B található alkalmazást: „a krétaiak összefogása külső ellenségek ellen” idézik. Rotterdami Eraszmus leveleiben ugyanazt a szót a protestáns egyházak összefogására alkalmazza.[100] Későbbi nézet szerint a fogalmat a görög óõíêåñÜíõìé „összekeverődik, összekever” igétől származtatták.

A vallástudomány a szinkretizmus fogalmát öt esetben alkalmazza:

Þ                      Az egyik vallás hatása a másikra.

Þ                      Két vallás egybeolvadása.

Þ                      Idegen isten befogadása.

Þ                      Különböző istenek azonosítása.

Þ                      Két isten egyesítése.

Rudolph kissé változott formában a szinkretizmus súlypontjait másképpen határozta meg. Szerinte a szinkretizmus a következő módon körülírható:[101]

A.      mint szimbiozis, azaz együttélés, ami Egyiptomban gyakran előfordult a vendégkultuszokban;

B.       mint amalgamizálás, azaz egybeolvasztás, amire Egyiptomban sok példa ismert, a Hórusz terjesztésére gondolva. Akkor az egyik isten neve megszűnik, csak néhány tulajdonságát a domináló istenre átmentettek;

C.       mint identifikáció, azaz az egyik istent egy másikkal azonosítani, az önazonosítás feladása nélkül. Egyiptomban a leggyakoribb jelenség ez;

D.      mint metamorfózis, azaz az alak átalakítása, ami például a Hórusz és Széth küzdelme című újegyiptomi elbeszélésben, de máshol is megfigyelhető a Hórusz ellenségeinél és az őt támogató isteneknél egyaránt;

E.       mint izoláció, azaz elszigetelődés, amely csupán a szinkretizmus tagadása.

A 2. pont alatt állított két vallás egybeolvadása nehezen elképzelhető. A tudományos megállapításkor a kutató szubjektív hozzáállása nagy szerepet kap, vagyis világnézete nagyban belejátszódott a meghatározásába. Nilsson, az Ókor nagy vallástörténésze, a két isten egyesítését csak metaforikusnak tudta elképzelni.[102] A szinkretizmus lehet egyoldalú és kétoldalú, kétoldaliságot jelez a befogadás és az azonosítás, egyoldalúságot az egyesítés. Rudolph a szinkretizmusban alkalmazott elveket az előtérbe helyezte,[103] amelynek alapján a szinkretisztikus folyamat zajlik le.

Regionális isteni körök

A memphiszi kör: Ptah,^[104] Szakhmet, Nefertem, Tatenen

Ptah isten

ismert mint a Memphisz fehér falaitól délebbre lakó isten. Az istennév etimologiájáról homályos. A „nyit” jelentéssel függ össze: „Nyitott vagy, amikor tagjaidat alkotod”,[105] a Koporsó szövegekben is előfordul: „Arcod milyen szép, nyitott vagy”.[106]

Ptah mint őstojás teremtője szerepel a karnaki Khonszu templomban: „Ptah az, aki azt a tojást teremtette, amely az ősvízből (=Nun) előjött”.[107] Piramis szövegek 669. mondása azt állítja, hogy Ptah isten Szokárisz isten szerepében a tojást töri fel: „Mivel bontjuk fel a tojását? – mondták az istenek. Jöjjön majd a pedzsui Szokárisz. Ő bontja fel ezt.” Szokárisz és Ptah között azonos viszony megfigyelhető, mint Ré és Oszirisz között. Szokárisz a memphiszi temetőhöz kötődik; ő ott, mint Oszirisz Abüdoszban a nekropolisz ura. Szokár az Amduatban is, és pedig ennek ötödik órájában – egy ovális barlangban feküdve – Osziriszhoz hasonlóan várja a napistent, hogy ő is részesüljön a napisten életerejében.[108]

A Sabako kő a Ptah istenről képzett elképzelések alapvető dokumentuma.[109] Junker a (48) – (61) sorban található részt isteni tannak nevezte meg. A szöveg Ptah istent mindenható istenként mutatja be. Az istent egyebek között istennőkkel is azonosították:

„(48) Az istenek, akik Ptahhá váltak … (50a) Ptah-Nun, Atum atyja, (51a) Ptah-Naunet, az anya, aki Atumot szülte. (52a) Ptah, a nagy, az isteni kilencség szíve és nyelve, [a következő négy félsor majdnem teljesen hiányzik] (52b) […] Nefertum Ré orra felé naponta. (53) Keletkezik valami a szívből, valami a nyelvből Atum képmásaként. Az igen nagy isten Ptah minden istennek utalja át [az erőt] és táplálékukat ebből a szívből, ebből a nyelvből, (54) és Hórusz és Thot lettek belőle, tudniillik Ptahból. … (55) Az isteni kilencsége előtte van fogként és ajakként, Atumnál ezek spermája és keze. Atum kilencsége spermájából és újaival keletkezett. Ellentétben a kilencség e száj fogai és ajkai, amely megnevezte az összes dolgot, amelyből Su és Tefnut kijött, (56) amely alkotta a kilencséget.”

A Nunnal való azonosítással Ptah istent a teremtő szintre helyezik, hisz minden Nunból ered.[110] A szöveget az archaikus kortól, nevezetesen a 1. dinasztiától a 25. dinasztiáig datálták.[111] Schlögl a szintén memphiszi Tatenen ősistent tárgyalva bebizonyította, hogy a két isten közötti kapcsolat csak a Ramesszida kortól él.[112]

A szöveg még Nefertum nevével játszik, azaz Atum istennév meg Nefer. Az utóbbi Ptahnak nfr-Hr «széparcú» epitetonjában fordul elő, és mint lotusz a napisten orrához tartozik. A lotusz viszont az újjászületés jelképe. Nagy ellentét Ptah isten és Atum isten között, vagy inkább a szellemi és a szexuális cselekvés közötti különbség nem létezett. Egy edfui szöveg Ptah istent Szokar istennel szoros párhuzamba állítja:

„Ptah, a déli falától kívüli, Nb-tA.wj ura,[113] a nagy isten, aki BHd.t-ben lakik, a ferfiak és nők atyja; Szokár, a nemes isten, aki egyedül kezdeten keletkezett – senki sem volt rajta kívül – aki önmagát alkotta, aki kezdeten tevékenykedett, akinek nincs atyja, anyja, aki egészen egyedül formálta testét, aki az isteneket formálta, aki teremt, de nem teremtetett, aki az eget emelte kezeinek munkájaként, aki a két országot rendezte az isteni ivadékai számára, a napkorong, aki a világot alkotta – egy ősi kígyó ez – és a kilencséget teremtette, minden isten atyja, a kezdetleges kezdet, aki formait létrehozta, aki a meglévőt csinálta, a létezőt kreálta, aki a formálókat formálta, Tatenen, aki az isteneket alkotta.»[114]

A szövegben a három megnevezett istent egymás mellé állítják, de ebből nem lehet kivenni, hogy külön-külön kezelték, vagy egyben látták. Szokár istenhez mindenesetre az a jelzői sor látszik kapcsolódni, amely a Sabaka kő ismeretében Ptah istent illeti, mint a deus creator omnium.

Szokárisz^[115]

Szokárisz az az isten, akivel Ptah a Középbirodalomtól szimbiózisban él. Neve egyiptomi etimológiája homályos. A viszonylag késő szójáték, amelyben a szájnyitás szertartására utalnak az egyiptomiak, Szókárisznak Oszirisz istennel való azonosításának fényében értelmezendő, így még mindig nincs meg a név megbízható eredete. Az isten megjelenési formája egyértelműen egy sólyom istenre utal, akinek feje minden esetre sólyomalakú, bár az isten teste ember alakú lehet.

Sólyomként jelenik meg Szókárisz, az Amduatban csak emberi fejként, amely az ősdombból kilátszik, sírjában viszont sólyom fejű emberként.[116] Kees állítja, hogy az emberfej az ősdombot képviseli, tehát maga Szókárisznak tekinthető.[117] Az egyik kultikus neve @rj-Saj=f „A homokján feletti”,[118] ami Hornung szerint a száraz meddő sivatagra utal.[119] Szokárisz szarkofágon ül, amely a jellegzetes Hnw-bárkában el van helyezve. A gazella fej az isten ellenségére utal, feláldozott prédaként a hajó orrára függeszték fel.[120] A madarak szintén az ellenségre, egy alsó egyiptomi Deltában élő rétegre utal.[121] A bárka kultikus hovatartozását a szánkó biztosítja, amelyen a koporsót a sírhoz szokták húzni.

A memphiszi nekropolisz valószínűleg az isten eredeti helye. Ő első sorban Alsó Egyiptom halotti istene, mint Oszirisz a Felső Egyiptomé. Memphiszben nemcsak a nekropolisz istenét ismerik, hanem főleg a fém kézművesek patrónusaként is tisztelik az Óbirodalom idején. Ennek kapcsán nem dönthető el, hogy őt vagy Ptah istent először illette e kapcsolat. Fontos gízai kultikus helye Roszetau – A vontatás kezdete. Ez pontosan a halotti szférára utal, mivel a sivatag peremétől a sírig szánkón vontatták a szarkofágot.

Szakhmet^[122]

A mempiszi Szakhmet                         A bubasztiszi Basztisz

Az Újbirodalomtól Ptah mellett egy oroszlánfejű istennő megjelenik, akinek neve Szakhmet, a „Hatalmas”. Az istennők általában párjaiknál halványabbak, és rá hasonlító istennőkkel azonosították őket. Szakhmet Memphiszben Nefertem isten anyjának számított, és erről az egyiptomiak már a Koporsó szövegekben vettek tudomást.[123] A Piramis szövegekben a király, aki szintén Hórusz, anyjának tartották.[124]

Általában oroszlánfejű női testtel jelenik meg, néha az élet-jelet tartva. A sok macskaféle istennő között a thébai Mut istennővel és a bubasztiszi Basztisz istennővel Szakhmet kiemelkedő helyen áll. Mut istennővel ellentétben külön memphiszi kultuszát nem ismerjük, de feltételezhető, hogy az Újbirodalomtól, amikor Ptah atyaistennel és Nefertem fiúistennel a memphiszi háromságot képzi, a nagy Ptah templomban helyet is kapott.

A Középbirodalomtól Szakhmet istennő Basztet istennővel szorosabb szimbiózisban jelen meg. Szakhmet istennő a harcias hatalmat,[125] Basztet istennő a szelíd hatalmat képviseli, ahogyan ezt a királyról állítják:[126]

„Basztet ő, aki a két országot megvédi … Szakhmet ő az ellen, aki parancsait túllépi”.

Szakhmet nyilakat használ, hogy ellenségeit leverje, és ez a toposz szintén a királyi himnuszokban található.[127] A Koporsó Szövegekben az alsó egyiptomi ureusz kígyóhoz felső egyiptomi párhuzamaként szimbiózisba lép. Onnan származik a gyakori epitetona: Wr.t-HkA.w „A varázslatokban gazdag”. Mivel Uto istennő Ré szeme, lánya is, Szakhmet ezt veszi át egy amalgamizáló folyamatban. Hisz a napszem mítoszban a dühöngélő Szakhmet kivonul Núbiába és megszelidített Basztetként vissztér Egyiptomba.[128]

Nefertem

Neve valószínűleg „A teljesség tökéletes”. Nefertem általában emberalakban jelenik meg. A legáltalánosobb jele fején hordott lótuszvirág. Így a Piramis szövegekben található mondás, hogy ő a „Lotoszvirág Ré orránál”.[129]

Nefertem először a 18. dinasztiában jelenik meg Ptah és Szakhmet fiaként. Szakhmet egyedül már a Koporsó Szövegekben Nefertem anyjaként szerepelt.^[130] Az oroszlán fejű anyja lehetővé tette, hogy Nefertem harcias istenekkel kapcsolatba került, így Month istennel, aki a tébai nomosz ura, Szopdu istennel, aki a Delta keleti határát megvédte, vagy Mahesz, oroszlán alakú istennel, akit a deltai Bubasztiszban Basztisz istennő fiaként és a deltai Leontopoliszban élő oroszlánként tiszteltek.^[131]Az élő oroszlán szintén az uralkodó királyhoz kapcsolódik.

Tatenen^[132]

Tatenen szorosan a memphiszi csoporthoz tartozik, de csak az Újbirodalom idején megfoghatóvá vált. Ő Nun memphiszi párhuzama. Neve az „emelt ország” értelmezhető. Saját kultusza nem kimutatható, de Ptah istennel együtt, akivel szimbiozisban fellép, ő is részesül a kultuszban. A „Föld könyv”-ben Tatenen istent Ré holttestének tartották:^[133]

 A Tatenen nevű holttest mellett elvonulni e nagy isten által. Ő Nun hulláján vonul át.”

Tatenen és Nun azonos, mert az idézetben Tatenen párhuzamosan áll Nunnal. Mivel az ősvízből az istenek lettek, így Nun címe „az istenek atyja” érthető.

A héliupoliszi kör: Atum, Ré és az isteni kilencség

A Nílus keleti partján, ahol a Delta kezdődik, fekszik a Napisten városa, napjainkban ez Kairó egyik elővárosa. Ennek neve görögül Héliupolisz, amely a görög napisten nevét tartalmazza. Az óegyiptomi neve On. A jwn szójel a menny oszlopát ábrázolja.

Az ottoni isten Atum volt, akinek neve a „teljesség”.[134] Mivel a tm szógyök a tagadást is bírja, Atum az a teljesség, amely a káoszt is magában foglalja.

Tény viszont, hogy Atum az ősvízzel együtt teremtő isten. Nun ősalapként magát formázza istenné, isteneket teremtett, ezért ő az „istenek atyja”. Atum, a Koporsó Szövegek szerint az ősvízben Nun istennel együtt egyedül lévén, onnan cselekszik és teremt: „Én vagyok Nunnal együtt egyedül az ősvízben”.[135]

Haremhab király Atumnak áldozatot mutat be. Ez istenek közötti diskurzus: Isten Egyiptom valódi gondviselője, a király az „előadó”, luxori templomból, fekete gránit, 18. dinasztia vége.  

 Az isten ikonográfiája egyszerű: ember alakú isten Egyiptom kettes koronájával. A kettes korona a királysághoz való viszonyáról sokat mond. Egy lázadás folyamán az isten jele, szakálla eltűnt, s a halott siet azt megkeresni: „Eljöttem, hogy keressem Atum szakállát, amelyet a lázadás napján felemelték”.[136]

Identifikációs és metamorfózis kapcsolata fűzi az istent Ré istenhez. Az identifikáció eredménye Ré-Atum. Ezt az állítást Brigitte Altenmüller az egyiptomi szinkretizmusnak szentelt munkájában vitatja.[137] Szerinte a szánkó feletti napkorong ( ) az Atum névhez tartozik. Atum az esti fáradt kos fejű napisten, akit Nut lenyel és reggel Chepré, skarabeus alakú istenként – a napisten reggeli metamorfózisaként – újra szül. Újbirodalmi, főleg ramesszida kori királysírokban található mennyezeti freskók egyértelműen mutatják ezt a történetet azzal a céllal, hogy a király e történénetben részesüljön, de néha a király maga a napisten.

Atum magától keletkezett, amit később minden istennél található „magából keletkezett” (xpr Ds=f)kifejezéssel körülírtak az egyiptomiak. Ő a deus creator, a teremtő isten par excellence. Bickel 1994-ben a teremtés elképzeléseinek tárgyalásakor meg tudta állapítani, hogy a teremtésről szóló tanok a héliupoliszi körhöz kötődnek. A Sabako kő szövege sejteti, hogy ő az első istenpárt szexuális úton teremtette, amennyiben saját spermáját lenyelte, aztán Su istent kiköhögte és Tefnut istennőt kiköpte. Szójátékokban ezt mondják a Piramis Szövegekben is:

„Ősdombként emelkedtél; benben-kőként felduzzadtál a héliupoliszi főnixházban; Su istent kiköhögted; Tefnut istennőt kiköpted; karjaiddal őket körülvetted, mint az Axw – az „életerő” – karjai, hogy legyen életerőd bennük”.[138]

Korai középbirodalmi szövegek azt is mesélik, hogy Atum az első teremtést «Nun idejében» végezte.[139]

Su isten a levegővel azonos, Derchain viszont az ég és föld közötti űrrel azonosította.[140] Tefnut istennő kevésbé meghatározott, a nedvességhez sorolják, ami a Su párhuzamán alapszik.[141] A két nem különbsége csak az Atum első teremtési cselekvése után keletkezett, holott késői szövegek Atum kezét – mivel a kéz szó nőnemű – istennőkkel, mint Hathorral, Nebet-hetepettel stb. azonosították.[142] Kiköhögés és kiköpés viszont nem egyezik a szexuális aktussal. A Piramis szövegek 527. mondása az egyetlen hely, ahol az egyiptomiak az isten szexuális tevékenységére utalnak:

„Atum ő, aki vált azzá: maszturbált Héliupoliszban. Nemi vesszőjét kezébe vette, hogy azzal kellemeset tegyen. Két gyerek – Su és Tefnut – született”.[143]

Az Óbirodalomban az istenek keletkezésére msj ’szül’ gyakran használt ige a palermói kövön is szerepel.[144] A szülés nem csak nemhez kötődő aktus következménye, hanem sokkal tágabb értelemben használt szó.

Atum isten teremtési munkáját ezzel befejezte: A teremtő isten más istent hoz létre, aki folytatja a teremtést. A felvázolt teremtés csupán az istenekre vonatkozik, nem a földre, az égre, bár későbbi spekulatív gondolkodás ezt Su és Tefnut gyerekeire hagyják. Ezeknek nevük a mennyhez – Nut istennő – és a földhöz – Geb isten – kapcsolódnak. Nekik viszont már négy gyerek– Oszirisz, Szét, Ízisz és Nephtüsz – lett. A fivérek ellentétesek: Oszirisz az igazságos isten, Szét a zavargó isten; a nővérek eleinte csupán Oszirisz siratásakor fontos szerepet kapnak, míg Ízisz Oszirisz felesége férje halála után tőle fogant és a trónörököst szüli.[145] Hellenizált formában hatalmas istennővé vált.

A középbirodalmi Koporsó Szövegek mást is tudnak a teremtésről. Atum istent a halott király szerepében képzelték el:

„Atum Nunnak mondta: ’Teljesen elfáradtan hányódom, a pa.t emberiség[146] ernyedt. Élet nevű fiam szívemet fogja össze. Amikor szívemet megeleveníti, összegyűjtheti elfáradt tagjaimat?’ Nun mondta Atumnak: ’Leheld ki a Maat nevű lányodat, helyezd őt orrodhoz, és szíved él. Nincsenek távol tőled, lányod ő, s pedig Maat, valamint fiad Su, akinek neve Élet. Ha Maat lányodat megeszed, Su fiad téged feltámaszt’”.[147]

Nyilvánvalóan a szöveg az elhunyt király fia kötelességére utal, hogy halott atyját támassza fel. Az újraszületéskor is – végül egy újra teremtés – két lépcsős teremtés található: Nem elég az, hogy a ’megszeretett fia’ az elfáradt isten tagjait összegyűjti, de egyedül nem tudja életre kelteni.

Mikor forrnak össze a különböző elemek egy isteni ikonban, Assmann javaslatával élve,[148] még nem tisztázódott. Néha Su a trónörökös és Atum az ő atyja.[149] A 18. dinasztiától ez a nézet egyre fontosabbá válik. Su isten egyiptomi királyként Egyiptomot megvédi északi ellensége ellen; ezt az a negyedik századi mitikus beszámoló közli, amely a Wadi el-Arishban talált szentélyen fel van írva.[150] Su isten, Atum örököseként az ő trónján ülve, uralkodik Egyiptom felett és védi meg az északi ellenségek ellen.[151] A viszonylag békés időben Su ellen tör ki a lázadás, amely során Su a politikai szintérről eltűnt. Őt követi Geb, aki mint Kamutef, az anyja bikája átveszi az uralmat. A genealógia hűen követi a héliupoliszi felépítést.

A predinasztikus kor óta Egyiptom két részből áll. Az egyesítés előtt Szét Felső-Egyiptom felett uralkodik, de a versenytársa Felső-Egyiptomban a hierakonpoliszi Hórusz volt. Van olyan mitikus szint, amelyen Hórusz és Szét testvérek.[152] Miután az egyiptomiak az uralkodókat névvel kezdték elkülöníteni egymástól, szükségessé vált az eltűnt Hórusz isten sorsának magyarázata. Az istenek eltűnését az Égi tehén könyvében magyarázzák meg.[153] Oszirisz isten halála módjáról egyiptomi szövegek hallgatnak.[154] Csak a hellenisztikus periódusban és Plutarkhosz erre tér ki. A Ptolemaiosz korban viszont majdnem minden nomoszban egy istensírt mutattak az embernek, mintha ennek birtoklása az egyes nomosznak tiszteletet hozna.

Más kérdés az, hogy a napisten naponta elfáradt és ilyen állapotban bevonul a túlvilágba. Érdekes módon Osziriszt is elfáradtnak ismerték az egyiptomiak. A wrD ige akkor a kulcsszó, de Oszirisz alszik is és a Szeretett fia felébreszti: «Én vagyok az, aki alvó atyját felébreszti».[155]Schott Oszirisz isten keletkezését a történeti idők elejére teszi, mert a Piramis Szövegekben már kimutatható.[156] Anthes azt az állítást azzal egészítette ki, hogy Oszirisz soha sem volt élő isten.[157]

A héliupoliszi isteni kilencség eleinte egy névtelen istentársaság volt, amelyre a fenn felvázolt istengenealógia rárakódott. Ez a formázás az archaikus korban történt. Egy tablóban a heliopoliszi isteni „család” a következő formában jelenik meg:[158]

Atum

ò

Su – Tefnut

ò

Geb – Nut

ò

Oszirisz – Ízisz                  Szét – Nephtüsz

ò

           Hórusz         

Atum istennek viszont még egy isteni nyolcsága van, amelynek tagjait a HH.w-nak, a „örökévalók”-nak nevezték. Ezek az istenek valószínűleg Atum istennél akkor keletkeztek, amikor az egyiptomiak az időt kezdték reflektálni. Amellett a „heliopoliszi lelkek” isteni csoport ismert, amelynek feladata még nem tisztázódott. Az egyetlen ismert elem az, hogy üdvözlik a napistent felkelésekor.[159]

Isten és idő[160]

A napisten láthatósága és láthatatlansága kiadja a napot, amely az egyiptomi idő alapja. Mivel ez a változás egy ciklusban – egy nap alatt – zajlik le, az egyiptomiak ezt a ciklikus időt körmozgásnak határozták meg. Napkeltével a napisten újjá születettként, Chepréként pályára lép, a déli zenitben éri el Réként a nappali pályának csúcsát, és este Atumként lenyugszik. Tükörképesen elfáradtként a túlvilágba, vagy az égi istennő belsejébe belép, a hatodik órában találkozik saját tetemével, Oszirisszal, előtte még Szokárisszal és utána sivatagi területen istenek és démonok segítik át a napistent, aki a 11. és 12. órában a napi ifjításban részesül és végül napkeltekor megfiatalodott isten a láthatáron megjelenik.[161] Ezt a napi időt, amely a napistennél észlelhető, aki viszont soha sem hagyta abba a ciklust, a mérhetetlen időhöz viszonyították, amelynek nincs vége. Ennek neve HHw vagy nHH, mindkét szó az „örökévalóság”-nak felel meg. Ez az örökévalóság viszont csak a teremtéssel kezdődött[162] és örök körökben folytatódik addig, amig a teremtés nem szűnne meg.

Előtte, később mellette létezett szintén egy idő, de nem egy ciklikus, hanem lineáris idő. Ennek a neve Dt, melyik szó a „maradandóság”-nak a legjobban felel meg.[163] Ez egy határtalan állapot, amelyben a teremtés előtti és utáni állapot visszaköszön. Az antropológiai szemszögből úgy is lehet megfogalmazni: az ember a ciklikus időbe születik és halála után a maradandóságba átmegy. Ez volt az elv, az egyiptomi valóság másképpen néz ki. Az egyiptomi ember, bár Osziriszban hívén, mivel az isten neki a megmaradás biztonságát példázta, mégis kétségeiben megfogalmazta a kérdést: Valóság-e a szent mondanivaló, amely az embert a maradandóságban való hitében bíztatja? A Halottak Könyvének 175. fejezetében az ember kétségeit akarják szétoszlani. A fejezet szöveghagyománya a 18. dinasztiára visszamegy, egy korábbi keletkezése alig elképzelhető.[164] A fejezet egyik lényeges mondanivalója, hogy a ciklikus világi idő a halott számára megszűnik és a maradandóságban két isten – a teremtő isten Atum őskigyó alakjában és a halott isten Oszirisz – marad meg. Ez a rész Atum szavaiban úgy hangszik: «Szétrombolom azt, amit teremtettem. Ez a világ az ősvízbe visszatér, abba az ősvízbe, amely kezdet kezdetén volt. Én egyedül maradok meg Oszirisszal együtt, miután más kígyóvá váltam, amelyet az emberek nem ismerhettek, az istenek nem láthattak.» Minden ellentmondás ellenére az a tény vitatott, hogy a világ megszűnik, de Hórusz uralkodik a tűzsziget felett, csak a két isten, a maradandósághoz kötve, elkülönítetten tovább él.

A két idő fogalma az örökkévalóság felől kell megvizsgálni. Böhm az örökkévalóságot az ókori civilizációkhoz sorolta, de eleinte a lineáris időt kizárta.[165] A probléma feltárása során viszont a kinai kultúrát annak példájaként idézte, hogy ott – de az egyiptomi kultúrában is – a ciklikus és a lineáris idő egymást kiegészíti. Szerinte az egyiptomi nyelvben az idő fogalom hiányzik, de ezt az elvet minden sémi nyelvre lehetne alkalmazni.

A világi genealógia a következő szakaszból kiderül, amikor a halott a „szeretett fia” szerepében Osziriszhoz fordul: „Ó Oszirisz atyám, légyszíves nekem azt tenni, amit Ré atyád érted megtett: a földön való maradást, házamat alapítását, örökösöm egészséges létét, sírom szilárdságát; hisz ez a földön az én háznépem”.[166] Oszirisz atyja a napisten Ré, de csak az élő ember szemszögéből, mivel az Amduatból megtudható, hogy a két isten egymásnak lelke. Az új király viszont Hórusszá válik, anná az istenné, aki Oszirisz halott atyjáról gondoskodik. Az élő szférában Ré veszi át Oszirisz, a volt Hórusz feladatát. Lényegében a két isten egyformán atya a Hórusz-királynak. Két sorral odébb a halott azt állíthatja: „Én vagyok fiad, atyám Ré, adj nekem életet, üdvességet, egészséget”.[167] A helyzet viszont ennél bonyolultabb, mivel a halott nem a hivatásos Hórusz, hanem az a halott, aki a hivatásos Hórusz helyére léphet. Oszirisz isten Ré istennel való azonosságát ugyanabban a szövegben, néhány sorral tovább haladva, állítják: „Ami azt illeti, hogy Oszirisz háza szilárd, ő Réként felragyogott, ő örökölte trónját, hogy a két partot és az emberséget uralja. Az isteni kilencség ezzel elégedett”.[168]

Atum teremtette még @kA istent, a Varázsló istent, aki Su isten mellett vagy Su istenben jelent meg. A Koporsó Szövegek 261. mondása ennek az istennek magasztalása:

„Én vagyok, akit az egyetlen úr alkotott, mielőtt másik dolog létezett volna ebben az országban, miután az Egyetlenét, azaz a szemét elküldte, egyedül lévén, szájából kijöttként, ... amikor ahhoz a Khepréhez szólt és Khepré hozzá, aki nála erősebb, amikor ő – ti. a halott @kA szerepében – @w istent, a teremtő parancsot megfogta. Én bizony vagyok annak eme fia, aki Atum istent szülte, azt a születtetettet, akinek nincs anyja. Én vagyok az őre annak, amit az Egyetlen Úr elrendelt. Én az isteni kilencséget éltetem. Én vagyok ’Kívánja-Megteszi’, az istenek atyja. Magas az állvány, amely az istent felemelte, ahogy megparancsolta, aki Atum istent szülte.”[169]

@kA mellőzhetetlen isten, már az Óbirodalom idején volt kultusza. Varázsló Atum istent meg akarja előzni, amikor egy szójátékban azt állítja magáról: „Nekem volt minden az istenek keletkezése előtt ”.[170] A szövegben még @u, azaz a teremtő szó előfordul, aki szintén Atum teremtményének számít. Az ő párhuzama %jA, az Értelem. A két fogalmat személyesítették, mint sok más fogalmat.[171] Mindketten bebizonyítják, hogy Atum teremtett a teremtő szóval, a megnevezéssel és az előregondolkodással.[172] Su istenről az egyiptomiak a következőt állították:

„A sólyom, a kacsa, a sakál él mozgásban, a disznó a sivatagban, a víziló a mocsárban, az ember Neperből – az istenített aratásból –, a krokodil a halból, a hal, amely a Hapiban – az istenített Nílus – van, a vízből, ahogyan Atum megparancsolta. Én – azaz Su – vezetem őket, éltetem őket eme szám révén, az orrukban való élet lévén. Lehelemet vezetem be torkukba, fejüket összekötem eme Khu-val, a teremtő szóval, amelyet nekem adott Atum atyám, amikor felkelt a keleti láthatáron. Éltetem a Geb hátán lévő skorpiót és kígyót. Én bizony Nut alatt az Élet vagyok.».[173]

Az utóbbi szöveg szerint a teremtés két részből áll: egy elméleti szakaszból, ahol mindent átgondol és végül megparancsol a teremtő isten, és egy gyakorlati szakaszból, ahol a teremtményt életre kelteti más kivitelező isten. A Koporsó Szövegekben ezen a szinten látják Ptah istent, és ez az elmélet jól illeszkedik a róla képzett eredeti elképzelésbe. Khnum, a kosfejű fazekas isten, akit Elephantine szigeten tiszteltek, szintén ezen a szinten mozog. A király isteni származását bizonyítván, a 18. dinasztia idején Amun-Ré a leendő királyt nemzi. Isteni parancsára Khnum a korongon a királyt és dupláját formázza.[174]

Atum még további ‘munkatársok’-at alkotott, amelyeknek Ax.w ‘életerők’ a megnevezésük. Erről szintén egy Koporsó Szövegekben található mondás értesít, amikor a halott magáról azt állítja:

„Én vagyok a fénysugár, én vagyok az ‘életerő’, amely keletkezett és lerakódott, keletkezett és lerakódott az isten tagjaiban. Én vagyok az istenek egyike, a fény közti ‘életerő’, amelyet Atum húsából alkotott, a szeme gyökéréből keletkezve, amelyeket Atum létrehozott és üdvözített, amelyeknek arcait rendbe rakta és elkülönítette egymástól, hogy maradjanak vele, amikor egyedül volt Nunban”.[175]

Ezt az életerőt, amely az isten testében van, a halott magának is kívánja. A sugarakkal az életerő is jön, és ez a késői denderai templomban felírt szertartásnak felel meg, ahol az isteni szobrokat a templom tetőre vitték, hogy az újévi kelő napisten ezeket sugaraival töltse fel erővel.

A teológiai rendszerek a 3. évezred végén alakultak ki akkor, amikor az ideológiai súly az egyetlen királyról kisebb királyokra szállt. Korább ez a fajta rendszerezés még nem érezhető. Sokféle elképzelés a Piramis szövegekben jelenik meg, de olyan rendszerezésről, mint a Koporsó Szövegekben nincs szó. Akkor a halott Hórusz király sorsát tisztázni fontos volt. Ez az Oszirisz és Ré istenekben való hit kialakításában fejeződött ki, amellett természetesen más régibb elképzelés a hagyományban tovább is élt.

Atum isten majdnem felolvadt Ré istenben, aki körülbelül Oszirisszal egy időben a heliopoliszi főistenre és teremtő istenre rárakódott. Atum heliopoliszi különleges kultikus helye az ősdomb, a magas homok. A Piramis Szövegekben Atum isteni jellegét következésképpen határozzák meg: „Légy üdvözölve, Atum, légy üdvözölve, Chepré, magából keletkező”, mondják, „magas vagy a ’domb’ nevedben; te keletkezel a ’Chepré’, azaz a keletkező nevedben.”[176] Az iterációs megszólítás Atum főtulajdonságát emelik ki: Atum az ősisten. Ezt az önállóságot soha sem adta fel az isten, mert a nubiai Piye király – heliopoliszi látógatása alkalmából – külön Atum templomát, a Magas Homokot kereste fel, hogy áldozatot mutasson be. Su a késői el-Arish-i naosz felirata szerint Atum isten származottjaként a földi uralmat vette át, de a késői elképzelésnek megfelelően valahogy eltűnik és az isten dinasztia értelmében Geb isten megörökölte a trónt. A korábbi gondolkodás a második nemzedéknél áll meg. A Piramis Szövegekben tényleg az elhunyt király Atum istenné válhat, ami azt sugallja, hogy az istent Oszirisz szintjén látták az egyiptomiak. Ez viszont az a szint, amelyen Atum és Oszirisz egymáshoz közeledtek, anélkül hogy ez a folyamat az azonosításban vagy amalgamizálásban végződött volna.

Az isten neve nem etimologizálható. Néhány kutató eredménytelenül kísérletezett a név sémi eredetével. Az összefüggés egy sémi ªAi ^©Íi gyökkel kézenfekvő lett volna, ha ez a gyök valamilyen formában a fénnyel kapcsolatban állna.[177]©¤» gyököt javasolta, de az a gyök jelenleg csak Ó¤» formában és ’dühből lángol’ ismert.[178] Takács Gábor lehetséges hámi összefüggésekre hívta fel a figyelmet. Azt viszont megállapítható, hogy az isten neve királynév vagy helységnév révén ismert volt az ókori Közel Keleten.[179] Schneider az arab

Ez az isten valószínűleg az archaikus korban Heliopoliszba ismeretlen helyről vagy mint kozmikus isten hely nélküliként érkezett meg. A Koporsó Szövegben először található, kissé homályos mondás szerint egy őskígyóval osztozik Heliopolisz felett: „Ré az, aki az Jmj-whm=f kígyóval Heliopolisz felosztásáról beszélt. Szája a bűntető hely volt. A hó ünnepén való széttörés ez. Az Jmj-whm=f kígyó mondta: ’A harmincas szigonyomat veszem elő, hogy örököljem ezt a várost.’ … Ré mondta: ’„Ellene zászlórudakat állítok fel, amelyek ezt megsemmisítik.’ … Ré az, akit az Jmj-jnz=f kígyó lesett, mielőtt kezét ellene emelte volna. Csapdáját ellene állította fel fürtös hajú nőben”. [180]

Ré biztosan a 4. dinasztia óta a király atyja. Ez a felfogás a Piramis Szövegekben is kimutatható: „Mondás. Ó Ré, ez az, amit te mondtál, Ré: ’Lenne csak fiam,’ – ’Atyjám vagy, Ré’ – aki bá-teljes, hatalmas, tekintélyes’ ... Nézd Nfr-kA-ra-t, Ré, Nfr-kA-ra ő, a te fiad”. [181] Ha a 4. dinasztiában Rét a király atyjaként magasztalták az egyiptomiak, az 5. dinasztia idején a királyok külön szentélyeket építettek, de nem Heliopoliszban, hanem Abuszirban emelt piramisuk mellett, majdnem minden 5. dinasztiai király sajátját megépítette. Mivel a király nem hal meg, hanem tovább él, ahogyan ez a Piramis Szövegekben olvasható:„Nem mentél el holtan, élve mentél el”,[182] a halottak világa ugyanúgy mint az elő világ tartozott a mindenséghez, a teljességhez, amelyet Atum személyesít meg. A következtetés az, hogy a két szintet reprezentáló isten – Oszirisz és Ré – szorosabban összetartozik.

Ré viszont este átválik és belép a túlvilágba. Erről írnak különböző újbirodalmi kalauzok, amelyek közül az Amduat a legrégibb írás. Ez a kalauz Ré napisten 12 órás túlvilági utazását aprólékosan írja le:

Þ                      a túlvilágba való belépés 

Þ                      a termékeny Wernesz-mezőn 

Þ                      a meddő sivatagi Rosetau mezőn, ahol Szokárral találkozik a napisten 

Þ                      a szintén meddő mezőn, ahol Oszirisz lakik 

Þ                      az Apophisszal való harc 

Þ                      a ruhákkal való ellátás 

Þ                      az ősvízben 

Þ                      az újjászületés

Ré átválása az isten mitikus visszavonulása, ahogyan ezt az egyiptomiak az Égi Tehén mítoszban lerögzítették. Bár az isten megöregedett, életkora végtelen. Így ’Ré életkorá’-t kívánják a királynak, amelyből csak annyit levonható, hogy az isten életkorának kezdete van. Ezért a halott kívánja, hogy „a halál után él, mint Ré naponta”.[183] A halott Oszirisszá akar válni, mert így Ré napi látogatása biztosítva van. Ezt a kívánságot a király számára sokszor leírták: „Mondás: Oszirisz Pepi, felragyogtál királyként”.[184] A király akár Oszirisz Nut istennő gyereke: „…]Oszirisz ő, ez a N., akit [Nut] szült[…”.[185]

Ré isten napkorongként jelenik meg, a nevében is. Az Újbirodalomban fejlesztették ki megjelenési formáit: reggel skarabeus, délben sólyomfejű ember napkoronggal a fején, este kosfejű emberalak; ennek megfelelően három neve is van: Chepré, a reggeli napisten, Ré. a déli napisten és Atum az esti napisten. Atumként este belép a túlvilágba – más felfogás szerint lenyeli az égi istennő – Chepréként reggel felkel – más szóval az ég istennője megszüli őt. A reggelenként a láthatáron megjelenő istent Hórusznak is tartották az egyiptomiak Ré-Harahte néven. Atumtól vette át a teremtési jellegét, de ez számára nem meghatározó.

Ré Amunhoz csatlakozik; ők – kettesben – páratlan diadalmat arattak minden más isten felett. Az az isten, aki nem tudott hozzájuk kapcsolódni, alulmaradt. A két isten azonosítása már a 12. dinasztia elején megvolt. Amun ősistenségét Rének kölcsönadta, Ré viszont az megújulást, atyai létét, Mintől Amun vette át a termékenységet, Monttól a harciasságot.

Hérmopolisz

Thot isten és köre[186]

A körről sok adat nem maradt meg. Annyi biztos, hogy Thot Hérmopoliszban a történeti időkben az első isten. A helynév már elárulja, hogy az ottani Thot istent Hérmésszel azonosították a görögök A város egyiptomi neve #mnw, a Nyolcas (városa), amely a kopt ¥moun-ban, valamint a mai arab ”Ä¿qÞA-ban tovább él. Az egyiptomi hagyomány egy nyolcas isteni társaságra megy vissza, amely Hérmopoliszban létezett és az egész ország vallására nagy hatást gyakorolt.

Thot nevének nincs meggyőző etimológiája. Egy császárkori hagyomány, a Ramesszida kortól kimutatható,[187] azt állítja, hogy „Thot lépett ki szívéből – azaz Ré szívéből – az elkeseredés pillanatában, amely neki tualjdonította a Thot nevet”.[188] A szójáték egy egyiptomi módon érzett homofóniára épül, amelyet az isten neve és a DHr „elkeseredik” ige között állítottak fel. A Piramis szövegekben további utalás a szó lehetséges eredetére található: „Mondás. Unasz ő, a Ré szentély mögötti istenek adóbeszedője,[189] teremtett a Ré bárkája orrában lévő istenek kívánságára. Unasz előtte ül; Unasz az okirattal megtelt ládáit nyitja; Unasz parancsait kinyitja; Unasz tekercseit lepecsételi; Unasz kifáradhatatlan küldönceit kiküldi; Unasz teszi, amit Unasznak mond”.[190] Az Atumhoz kapcsolódó teremtés szerint a hajó orrában lévő istenek a megszemélyesített fogalompár, Hu és Szia. A adóbeszedőt – ha a DHAj szó ezt a jelentést bírja[191] – Ré a kíséretében lévő istenek óhajára teremtette. Ő a szó hangzási hasonlósága alapján, de főleg más helyen leírtak alapján Thot isten. A vezírhez való hasonlóság abban is kifejeződik, hogy az írnokként elképzelt isten Ré színe előtt ülhet, ahogyan ez több írnoki szoborból ismert. A Újbirodalomban viszonylag sok kis szobrot készítettek az egyiptomiak, amelyben az írnok Thot isten előtt ül.

Az isten két állat alakjában jelenik meg. Általánosan ismert az íbisz alakú ábrázolása, és ha emberi testű az isten, feje mindig az íbisz fej. Az utóbbi kevert alak különösen a domborműveken szerepel, a szobrászatban majdnem kizárólag az állat dominál. A másik állat, amely Thothoz kapcsolódik, a pávián. Egy Ramesszida Korból való himnuszban magasztalják Thot istent páviánként: „Dicsőség neked, eme ház ura. Te, fehér hajú és csodálatos alakú majom ... Ő szerpentinből való ... A fején lévő vörös jáspisból való, hímvesszője kvarcból való.” A himnusz az isten szobrát írja le, a különböző részei különböző anyagból készültek. A fejdísz a holdra utal, amelynek színe sárga. A két ábrázolási lehetőség között különbség nem észlelhető, de attól kell óvni, hogy minden pávián Thot lenne, továbbá a pávián az íbiszhez képest ritkább.

Posener Thot szerepét alárendeltnek írja le.[192] Thot isten sok más istenhez hasonlóan a kivitelező istenek rétegéhez tartozik. Ez isteni réteg a heliopoliszi teremtésben megfigyelhető, hol a teremtő isten mellett általa teremtett isteni segédek léteznek. Ilyen istenek voltak Hu és Szia, az Életerők, Su és Tefnut, akik mind szerepet kaptak a teremtésben. Ré inkább az uralmat ragadta meg, és pontosan a Thot istennel való viszonyát mutatja, hogy ő maga visszavonul fülkéjébe, amelyből azt megparancsolja, amit Thotnak kellett megvalósítania. Ez a királyi szférában a vezíri konstellációnak nevezhető. Az őstojással is hozták az istent kapcsolatba, amelyből íbiszként előjött. Erre utalás található a Halottak Könyvében is: „Thot, a kő fia, aki kijött a két tojáshéjából, majd lefejezi őket, ti. Oszirisz ellenségeit”.[193]

Bleeker Thot istent jogosan a nagy istenek közé sorolta.[194] Thot az a nagy isten, aki a mindennapi és a túlvilági szférában egyaránt hatott. Thot holdistenként is szerepel, amely fontossága az időre nézve felbecsülhetetlen, de ez csak egyik oldala és főleg a görög római korból ismert. Thot mint minden más nagy isten mindenért felelős, amely kultikus helyén történik. De itt is ellenérvként felvethető, hogy Thot istennek egyértelmű helyi eredete sincs meg. Hermopoliszhoz a legtöbb esetben, a Késő korban szinte kizárólag kötődik. Kultusza legkésőbb a 4. dinasztia elejétől dokumentált, de nem helyileg. Szahuré király halotti templomában először Thot isten Hermopolisz uraként szerepel.[195] Memphiszben, vagy Heliopoliszban a főisten feltehetően később jelenik meg a városban. Ez Hermopoliszban is megfontolható, de az íbisz szerepel a predinasztikus standardok között, amelyek a Hórusz kíséretét képzik. Ha az íbisz standard és Thot isten közötti viszony helytálló, Thot ott is a Hórusz királyt kiszolgáló istenekhez tartozik. Ennek kapcsán arra kell emlékeztetni, hogy Piramis Szövegekben rögzített mondás, mely szerint Unasz királyt ebben a szerepben látták az egyiptomiak, a király rangbeli lecsúszását tükrözi.[196]

Hérmopoliszban a névadó nyolcság is létezett. Ha a Koporsó szövegek a halottat Hórusz szerepében mutatják, akkor a későbbi Óbirodalomban Ré fiaként Thot isten szerepébe is bújhat. „Én vagyok Ré fia, a nyolcság úra” állíthatja a halott magáról.[197] A nyolcság nyolc ősistenpárból áll. A Heliopoliszban terjedt felfogás szerint az ősisten egyedül és nemtelen, vagy androgün, két nemű. Hérmopoliszban ezt a kérdést úgy oldatották meg, hogy eleve az ősállapot két nemben létezik. Az első pár, amelynek hímnemű része Heliopoliszban is ismert, Nun és Naunetaz ősvíz. A Nun – Naunet párt Heh és Heheta ciklikus végtelen idő követik. Heh Hérmopoliszban az idő, amelynek a heliopoliszi felfogással szemben nincs kezdete és vége. Kek és Keket a sötétséget képviselik, valamint Imenés Imeneta láthatatlanságot, illetve az elrejtettséget. Ha az első pár a káosz, négy negatív, a teremtés előtti helyzetet négy fogalomban rögzítették. Az utolsó pár végül páratlan pályára került, amely Tébába visz.

Thot mellett feleségeként az Újbirodalomtól NHm.t-awAjj „A-kiraboltnak-mentője” jelenik meg. Mint a legtöbb istennő eléggé halvány marad. A Késő Korban NHm.t-awAjj istennő Ré szemeként, vagy az Ég úrnőjeként szerepel.

A háromság majdnem mindenütt az Újbirodalomban képződött. Fiúistenként egy szintén halvány ^psjj isten, a ’Nemes’ csatlakozik Thot istenhez és NHm.t-awAjj istennőhöz. Ezt az istent, úgy látszik, a holdisten, aki a teremtő isten egyik szeme, párhuzamaként alakították. Vörös napkorongja őt a napistenhez csatolja. Úgy néz ki, mintha Sepszi isten Hérmopoliszban a Napisten szerepét venné át. Az ő szerepe viszont nem meghatározó az egyiptomi panteonban.

Téba

Amun és köre[198]

Sethe valószínűsítette, hogy Amun a hermopoliszi nyolcság sarja, annak ellenére, hogy Amun a hermopoliszi nyolcság instabil tagjaként Tébába átjött. Otto Amunban Oszirisz élő párhuzamát látta, de itt azonnal meg kell jelölni, hogy a párhuzam csak Rével érvényesíthető, akitől Amun átvehette. Az Óbirodalomban majdnem ismeretlen isten, a Közpbirodalomban és az Újbirodalomban páratlan diadalmas pályára került. Ezt már a királyok tulajdonneveik tükrözik, amelyekkel az Amun isten előtti hódolást fejezik ki: Amenemhat „Amun az első” a 12. dinasztiában és Amenhotep „Amun elégedett” a 18. dinasztiában, vagy Amenmesszu „Amun szülte őt” a 19. dinasztiában stb.. Az Óbirodalomban a Ré istennel képzett tulajdonnevek vannak a többes számban: Nebré „Ré az én uram”, Chefré „Ré felkel”, Merenré „Ré szeretettje”, beszélő és programnév, mint minden ilyenfajta név. A Piramis szövegekben a halott király Geb fiaként Amun trónján ül.[199] Ez a szöveg Amun istent Atum istennel párhuzamba állítja, és nem is biztos, hogy Amun isten meg van nevezve, hanem Atum istennek rejtett nevéről (jmn rn=f) szól a szöveg. Más helyen Amun istent Min istennel azonosították, amennyiben a király a nyugati (@A) és keleti sivatag istenségével azonosul.[200] Min és Amun között olyan kapcsolat alakult ki, hogy Min amalgamizáló folyamatban Amun istenben felolvadt: az eredmény az itteryphallikus isten, akit az egyiptomiak a luxori templomban tiszteltek.

Az isten Atumhoz hasonlóan emberalakú, kimondottan Min tömör testformáját veszi át, ha Amun a luxori templomban termékeny istenként megjelenik. Mint Min a magas tollkoronát viseli, de ez Onurisz istennél megfigyelhető. A toll inkább a kozmikus lényre utal, tehát kozmikus isteneknél általános. Másképpen a korbácsot és a sarlókardot kell értelmezni, mivel mindkettő az Újbirodalom harcias jellegére megy vissza. Amun a kardot a királynak adja, hogy mészárolja le Egyiptom ellenségeit. Morenz a király és az isten közötti viszonyt a Középbirodalom után úgy határozta meg, hogy az isten a királyt kiválasztotta.[201] A kiválasztás ilyen kijelentésekben fejeződik ki, mint III. Thutmoszisz király mondta: „én vagyok fia, akit felsége szeret”,[202] vagy elődje II. Thutmoszisz, aki azt állítja: „Ez történt felségének hatóerejével, mert Amun atyja őt minden királynál jobban szereti”.[203]

Az isten neve Jmn „Az-elrejtett” az Ószövetségben ïBîà formájában jelenik meg,[204] amely csak azt bizonyítja, hogy az egyiptomi j hangzó az a hangzásnak felel meg. Ezt a görög névformából is kivehető: Áìï™í, amelyet Hérodotosz tárgyas esetként alkalmaz,[205] általában – az interpretatio graeca szerint – Zeusnak nevezi az istent. Manethon az IÁììùí nevet általános görög névformaként adja meg, de ez alatt a név alatt a Siwa oázisban lévő josló istent is értették. Plutarchosz különbséget tesz IÁìïõí és IÁììùí között, az elsőt egyiptomi, a másikot görög névformának értelmezve.

Az Újbirodalomban Amun-Ré körül egy háromság alakul ki, amely Jmn, „Az-elrejtett” istenből mint atyaisten, Mw.t, az „Anya” istennőből mint anyaisten és #nsw, a „Vándorló”[206] istenből mint fiúisten áll össze. Mut emberfejű vagy oroszlánfejű. Oroszlán jellege közel áll a hasonló memphiszi Szakhmet istennőhöz; Mut istennőnél ez a jel nem uralkodó, hanem az anya jellege dominál. Mint minden női isten ő is Ré lánya, az ég úrnője. A hieroglif írásjele miatt Mut istennőt keselyűnek fogja fel néhány kutató, mintha a Wadzset felsőegyiptomi jelvényi istennővel azonos lenne. Ő Egyiptom legtekintélyesebb istennője nemcsak a tébai nomoszban, hanem az egész országban. Mut istennőnek a karnaki szent területen kívül a luxori templomhoz vezető út mellett külön templomot emeltek, amelynek szent tava vesealakú.

Khonszu,[207] bár az Újbirodalom előtt is létezett[208] és templommal is rendelkezett,[209] a 18. dinasztiától Tébában kimutatható. A 18. dinasztia elején éppen, hogy a fiúisten szerepét betöltötte, de úgy látszik, mintha hamar jósolt volna, és mint jósló isten nagy népszerűségre tett szert. Az ő alakja múmiaszerű, amelyből a kilátszó két keze pásztorbotot és korbácsot tart. Fején a hold, mint teli hold vagy holdsarló látható. Az isten fiatalságára utal az ifjú fürt. Tárgyi jelvénye vagy fétise nincs. Az eredeti Khonszu istennek állandó epitetonja Nfr-Htpw „Elégedett-a-tökéletes”.

Amun kultikus helyei országszerte megtalálhatók, majdnem minden templomban Amun istent is tisztelték. A különböző kulthelyeken más-más epitetont kapott, de Rével ellentétben neve megmaradt.[210] Ha Amun más istennel azonosul, az ő neve – súlya szerint – az új név első helyén áll. Amun körül a legtöbb ünnep ismert, de ez valószínűleg a hagyomány véletlenének köszönhető. Bár Téba Egyiptomnak a szent városa volt, a királyi udvar majdnem mindig Memphisz környékén székelt.

Az isten egyik megnyilatkozási eszköze az orákulum volt, amely csak akkor hatásosan működhetett, amikor a király és népe is az isteni üzenetet elfogadták. A sarkalatos időpont akkora esett, amikor a királyok – a tébai isten presztizsére támaszkodva – az idegen Hükszosz uralom ellen harcba szálltak. Diadalmasan a harci mezőről visszatérve, a királyok a karnaki templomot árasztották el adományokkal, ami gazdasági súlyát a többi templomi gazdaságokhoz képest még emelte. Az adományok a királynak az isten iránti lekötöttségét fejezik ki, amelynek külsőségét végül pompás ünnepek képezték. Híres az Amun-Ré luxori templomban való látogása, az Opet ünnep. Az isten látogatása és a király nemzése között összefüggés megállapítható, mivel III. Amenhotep király isteni származását a luxori templomban jegyezték fel. Végső sorban a látogatás során a termékeny isten szerepét vette fel. De nem csak termékennyé válik az isten a luxori templomban, hanem maga is megújul a templomban. A többi istent Amunhoz képest milyen viszonyban látták az egyiptomiak, a karnaki hüposztül csarnokban elhelyezett ramesszida dombormű a legjobban mutatja.[211] Amun a trónon ülve, mögötte a csatornán állva Mut felesége és Khonszu gyerekük, fogadja az istenek hódolását, akik három sávban őt magasztalják; az istenek mögött náluk sokkal nagyobb léptékben térdel II. Ramszesz, szintén Amun istent magasztalva. Amun trónja alól az életadó árvíz folyik ki; az isten ezért itt a @apj nevét viseli. A hódoló isteneket isteni kilencségnek nevezi meg a szöveg. A heliopoliszi kilencség élén áll Month isten, aki a tébai nomosz régi istene, őt követi a héliopoliszi kilencség, és a harmadik sávban Hórusz, Hathor, Szobek, Tjenenet, aki Month társaként ismert, és végül Iunit, Hermonthisz város istennője, aki Month istennel és Tjenenet istennővel érdekes, de nem túl erős háromságot képez, mivel ez az egység egyetlen egy istenből és két istennőből áll. Iunut istennőnek szobra szintén a luxori lelettel került napvilágra.

A másik nagy ünnep a szép völgy ünnepe. Amun-Ré karnaki templomából nagy kísérettel kivonul a nyugati parton lévő völgybe, ti. Deir el-Bahariba, ahol a II. Mentuhotep halotti komplexumában még a halotti kultusz virágzott. A völgy meglátogatása után Amun felkereste a többi királyi halotti templomokat. Az ünnep értelme abban rejlik, hogy az élő isten, a napisten évente egyszer az elhunyt Oszirisszá vált elődeivel találkozzék. Az ünnep, amely már a Középbirodalomban ismert volt,[212] az Újbirodalomban III. Thutmoszisz király alatt 11 napig tartott.

Magányos istenek

Szobek[213]

A krokodil isten általános neve %bk, görögül Óïõ÷ïò, amelynek etimológiája nem ismert. Az archaikus korban már meghatározott ikonográfiával lép elénk. Szobek mindig az egész krokodil, vagy legalább ennek fejét vette át. Eredetileg a Fajjúm oázisban tisztelték, állítólag olyan szentélyben, amelyet évente az árvíz ellep: a mai Medinet el-Fajúm.[214] A Fajjúm oázisban lévő templom jellegzetessége az, hogy egy félig pólyázott krokodil egy bukránionnal díszített magas épület felé az állványon emelkedik[215] vagy a magas épület előtt egy alacsony építményben fekszik.[216] Mivel az áradás a 20 m magasságig emelkedik, a magas épület, hogy az áradás idején is kilátszódjon a vízből, legalább 5 m magas volt. Az 5. dinasztiában ábrázolt Szobek templom alacsony része a helynévvel állhat kapcsolatban, amely ^djj.t, a „Kiásott”. Arra lehet gondolni, hogy az alacsony épület az egyiptomi ábrázolási szabályoknak megfelelően a talajba mélyített medencét ábrázolja, ahol az egyiptomiak a szent krokodilt tartották. A toronyszerű épületben a krokodil úszhatott a víz felszínére. Az óbirodalmi helyzet megváltozott, amikor a 12. dinasztiai királyok gátat építettek, amely az árvíznek az oázisba való beáramlását korlátozta.[217]

Strabón, aki a csatornázott oázist meglátogatta, színesen írja le a szent állat etetését: „Ha ezek mellett továbbhajózunk, 100 stadionnyira Arszinoé – a régi ^djj.t – városa fekszik. Azelőtt Krokodeilónpolisz volt a neve, mert ebben a nomoszban rendkivül tisztelik a krokodilt, s van is egy ilyen szent állatuk, amelyet külön tartanak a tóban, s amely nagyon szelíd, ha a papok közelednek hozzá. A neve Szukhosz,[218] s kenyérrel, hússal és borral táplálják, amelyet mindig a megtekintésére odasereglő idegenek visznek magukkal. A mi házigazdánk, egy nagy tiszteleben álló férfi, aki ott a rejtelmeket magyarázta, velünk jött a tóhoz, s az ebédről hozott valami lepényfélét, sült húst és egy korsó mézes tejet. Az állatot a parton fekve találtuk. A papok odamentek hozzá, egyesek szétnyitották a száját, egy pedig beletette a süteményt, majd a húst, aztan beleöntötte a mézes tejet; az állat aztán beugrott a tóba, s átúszott a túlsó partra”.[219] Diodórosz is tud a krokodil tartásáról.[220]

A óbirodalmi Piramis Szövegekben Szobek isten a víz ura, mint Oszirisz, aki szintén az ország termékenységét biztosította.[221] Az árvíz, Hápi a Nílus, aki termékennyé teszi az orszagot, úgy mint Hérodotosz is tudja, hogy „Egyiptom a Nílus ajándéka”.[222] Hapi nem tartozott a nagy istenek közé, de az Újbirodalomban nagy himnuszt kapott és más hatalmas istennel való azonossága felértékelte. Ez Szobek szerepe, aki vízi állat lévén nagyon alkalmas volt a „Hapi ura” szerepét vállalkoznia. Az egyiptomiak az állat fenyegető tulajdonságától is tartottak. E vonatkozásban mindig rendellenség történt, és az isten a rend visszaállítása értelmében cselekszik. A középbirodalmi irodalomban a krokodil a kapzsiság jelképe.[223] Mivel Szobek Hapi urává vált, a ciklikus időhöz közeledett. Hapi az ősvíz is, tehát az ősalap, amely nem a ciklikus időhöz, hanem a maradandósághoz kapcsolódik, de mivel évente egyszer kiszámítható időben eljön, az ősvíz mindkét időfogalomhoz kapcsolódik, egyszer ősalapként a maradandósághoz, másodszor árvízként a ciklikus időhöz. Szobek az Óbirodalomban viszont látszólag csak az utolsóhoz kapcsolódik, de később bőven az elsőt is magához ragadja.

Mivel az Óbirodalomban a ciklikus időhöz közel állt, a Középbirodalomban következetesen először Szobek istent Ré istennel azonosították. Ezzel együtt nagyon közel került a királyi kultuszhoz is. A Közepbirodalomban Amun és a Hatalmas istennő mellett Szobek isten a királyi programnevekhez való névadó: hét vagy több %bk-htpw „Elégedett Szobek”, %bk-m-sA=f „Védelme Szobek” a 13. dinasztiai királyi névként ismert. A Koporsó Szövegekben Szobek Hóruszhoz[224] és Réhez[225] társul. Az utóbbi hangzik: „aki keleten kel fel és nyugaton nyugszik le”. A 11. dinasztiai király II. Mentuhotep idejéből a tulajdonnév Szobek-Ré ismert, és ez a név a két isten első azonosítását jelzi.[226] A híres Ramesszeum himnuszban Szobek mint Ré ragyog fel az ősvízből,[227] ezzel megpécsetelve az ősistennel való azonosságát. Más Szobek himnuszban, amely a Ramesszeumban talált 6. papiruszon megmaradt, Szobek isten Ré isten másolata.[228] Világos, hogy Szobek a Középbirodalomban a napkorongot viseli.[229] Említésre méltó, hogy Szobek istenről a kultusz szobrok egyike ismert.[230]

Az Újbirodalomban az isten hatása még bővül, de nem kapott társat. Anyja és atyja ismert, de feleségéről, gyerekéről nem tudni. A kevés régészeti bizonyíték ellenére, a Szobek kultusz az Újbirodalom idején terjed el. A tébai nomoszban a Gebelein melletti Szumenu városból erős krokodil kultusz ismert, ahol Szobek-Ré istent Hathor és Anubisz társaságában tisztelték, anélkül hogy háromságot alkottak volna belőlük.[231] A király, nevezetesen III. Amenhotep Szobek társaságában megjelenik egy kíválóan megmunkált alabástrom szoborban, amely a luxori múzeumban ki van állítva.[232] Felső-Egyiptomban rengeteg kultikus helye volt az istennek. Ő ősi isten, teremtő isten, kegyes és veszélyes isten, pontosan Szobek példásan mutatja, hogy ez egyiptomiak milyen módon bővítették az isten jellegét, mindig új arculatot adva hozzá. Írásos források alapján lehet érezni, hogy az isten presztízse még nőtt a középbirodalmi tekintélyéhez képest. Nemrégen viszont Szumenuban azt a medencét találták meg, ahol szent állatokat tenyésztettek, de ez a tény a másik fontos kultikus helyéről ismert, amelyet Imiotrunak hívnak. Arra óvatosan lehet következtetni, hogy a krokodil kultuszban az élő állat elsőbbséget nyert a kultikus képpel szemben, de mindig arra kell figyelemmel lennünk, hogy oly kevés kultikus kép maradt meg, és köztük éppen egy középbirodalmi Szobek kép szerepel.

A harmadik átmeneti korban kevesebbet hallunk a krokodil kultuszról, de feltételezhető, hogy az eddig összegyűjtött elemek mind tovább érvényesültek, míg a görög-római korban a Középbirodalomhoz képest óriási templommal szembesülünk: a Kom Ombóban lévő templommal. Igaz, hogy újbirodalmi királyok sokat tettek a templomért, de a ma látható templom 90%-a a görög-római periódusból való. Kom Ombóban Szobek nem egyedül, hanem Haroërisz, idősebb Hórusz tarsaságában szerepel ott. A templom nem egész mértékben kettes templom, mivel a szentély már közös. Ezen nem szabad csodálkozni, mivel a Koporsó Szövegekben Szobek isten Hórusz isten közelébe került, aki mögött akkortájt a király értendő, a görög-római korban viszont ez a rögzített kapcsolat felbomlott és a Hórusz istenek egyik formájára ruházták át a politikai feladatot. Ezért @rw-wr, az idősebb Hórusz veszi át a király szerepét. Szobek isten minden szerepet vesz át, amelyet egy nagy isten csak magának követelhet. A görög-római korban Szobek újra egy korai lokális isten teljhatalmát birtokolja. A Kom Ombo templomban falra vésett feliratok Szobek istent mindenható istenként magasztalják, de ennek alapja az Óbirodalomban és a Közepbirodalomban keresendő. Az istennek a királlyal való kapcsolata a Középbirodalomban már elég szoros volt, és ez a kapcsolat a római korig tartott.

Khnum[233]

Az isten neve ismeretlen származású. Az egyiptomi Xnm „formál, alkot” ige nem a név eredete, inkább az isten tevékenysége tekinthető az ige eredetének.

Mivel sok kultikus helye ismert az archaikus korból, Elephantine sziget csak azoknak egyike. A görög-római korban emeltek neki nagy templomot Esznában. Általában a kutatás őt a teremtő istenek közé sorolja, holott ő csak a procreator isten parancsára Hatsepszut királynőt és hasonmását – a kA=ját – a fazekas korongon formálja, tehát azt valósítja meg, amit a nála nagyobb isten előre kigondolt. Az egyiptomiak Khnum istent az árvízhez kapcsolták, mint Szobek. Ebből a Középbirodalomban amalgamizálás lett: krokodil test kos fejjel. Mivel isteneket, embereket, állatokat, növényeket formál, Khnum a teremtő isten par excellence lett. Mint Thot Khnum sem emelkedett a valódi teremtő istenek magas szintjére, hanem kézügyessége miatt az alkotás, a formázás az ő feladata.

Neith istennő[234]

Az istennő nevének nincs etimológiája. Bonnet nevét a homofóniája miatt (n.t) kapcsolja az alsó-egyiptomi koronához,[235] míg Kaplony az ősvíz női párhuzamának nevével összehasonlítja az istennő nevét.[236] Neith a predinasztikus időktől ismert, a vörös korona jellemzi Alsó-Egyiptom úrnőjének. Az interpretatio graeca szerint Neith istennőt Athénével azonosították, és a görög írók neki nagy figyelmet szenteltek. Plutarkhosz róla egy feliratot idéz, amely azt állítja: „Én vagyok mindaz, ami volt, ami van és ami lesz, a ruhámat senki halandó nem lebbentette fel”.[237] Plutarkhosz joggal Neith istennőt Ízisszel azonosította; az azonosítás már az Újbirodalomtól kimutatható.[238] Kultikus főhelye a deltában lévő Szaisz, ahonnan a 26. dinasztia származik.

Eredetileg Neith feltehetően a vadászat úrnője volt, mindenesetre az istennő gyakori jele, az íj arra utalhat, bár a közelebbi információ hiányzik. Egy pajzson fekvő két keresztezett nyíl összekapcsolja a Hms.wt-hoz, amelyek a ka nőnemű megfelelőjének tekinthetők, Kaplony szerint az istennő képviselői.[239] Neith védő istennő is, aki Egyiptom ellenségeit visszatartja, ilyenkor gyakran a wp-wA.wt epiteton illeti meg, amely az istennőt a felső-egyiptomi farkas istennel hozza kapcsolatba.

Mint minden a Deltához tartozó dologról Neith istennőről is csak csekély anyag áll rendelkezésre, amelynek alapján átfogó képet lehet nyerni. Feltűnő az, hogy Neith nincs felső-egyiptomi kultikus helye. De ezt a sorsot osztja Neith minden a Deltából származó istennel. Fordítva, a felső-egyiptomi isteneknek viszont gyakran van alsó-egyiptomi kultikus helyük. Ennek oka abban rejlik, hogy Egyiptomot Felső-Egyiptom felől újra és újra egyesítették. Abból arra lehet következtetni, hogy Neith a Delta kimagasló istenségeihez tartozott.

Az isten lakhelye

Az isten lakhelye a földön a templom,[240] ahová csak rituálisan tiszták léphettek be. Egy késői császárkori szöveg egész Egyiptomot templomnak magasztalja: „Vagy nem tudnád, ó Aszklépiosz, hogy Egyiptom lett az ég képmása, még inkább az ég lakhelye és az összes erőé, amely az égben van?”[241] Ez csak úgy értékelhető, hogy nagyon sok templom volt Egyiptomban görög szemmel nézve. A karnaki templom valószínűleg Egyiptom templomai között a legnagyobb templom, ha a kevés kiásott templom alapján szabad ezt a következtetést levonni. A nagyság megállapításához segít egy írásos forrás, a nagy Harris papirusz, amelynek feljegyzései a korabeli templomok nagyságára engednek következtetni. A rangsor e papirusz szerint Téba, Héliopolisz és Memphisz. E rangsor szerint III. Ramszesz a templomokat adományaival elárasítja.

A szent területet, egyiptomiul pr ’birtok’,[242] jelentős fal veszi körül, így a terület a profán világtól el van különítve. A fal vastag és magas, ami erődítményi jellegét nemcsak jelképezi, hanem a terület a hozzátartozó lakósság számára menedékhely. A fenyegető második perzsa támadás előtt a 30. dinasztiai királyok megerősítették a falakat, amelyek a nílusi sárból készített tégla miatt általában több mint 10 m szélességet és ugyannyi magasságot érnek el.[243] A fal az ősvíz jelképeként függőlegesen, de vízszintesen is hullámzó vonalat mutat.[244] A szent területen belül a templom és a gazdasági épületek között különbséget kell tenni. A templom, a szent terület szentélye kőből épült, a gazdasági épületek, a raktárak és a kevés hivatali helyiség, mert az írnok általában a raktárban ült, nílusi sárból készített téglából. Ez a karnaki templomnál[245] és II. Ramszesz halotti templománál, az ún. Ramesszeumnál[246] is világosan látható. A szent terület tehát nemcsak az isten lakhelye, hanem gazdasági központ is.

A gazdasági épületek a templomot úgy veszik körül, hogy a templom erődítményszerű bejárata, a pülon, azaz a két tornyos kapu, a körülövező falba beépül. Mivel a templomba csak kiválasztott rituálisan tiszta személyek léphetnek be, a gazdasági épületek bejárhatósága céljából a profán emberek számára mellékkapukat vágtak a szent terület falába. A pülonon keresztül a rituálisan tiszta papok mehetnek a templomba, természetesen csak a szolgálat céljából. Az el-Láhúnban lévő halotti templomban minden pap, rangjától és funkciójától függetlenül wab, rituálison tiszta pap volt. A templom felől nézve mindenki wab pap, a személyzet felől nézve mindenki más-más címet visel, mint öltöztető pap, áldozó pap, balzsamozó pap, akár a karnaki templomban négy főpap, akiket a görögök profétának hívtak. A főpap a királyt helyettesíti, mivel a király feladata lett volna, a kultuszt felügyelni és végre is hajtani, mert a templomban, a szent terület szentélyében elvileg csak a királynak, Hórusz istennek lett volna szabad tartózkodnia. Gyakorlatilag ezt a feladatot a királynak tovább is kellett adnia és helyettest kijelölnie.

A templomi helyiségek egy középső tengely körül helyezkednek el.[247] A két tornyos pülon után a nyitott udvar következik, amelyet pillérek[248] vagy oszlopok[249] szegélyeznek. Kevés lépcsővel felfelé, befelé haladva, a kereszt terembe, egy fogadó terembe kerül az ember. Ez a helyiség a templom első fedett csarnoka, amely már nem olyan széles mint a nyitott udvar. Tovább haladva, újra néhány lépcső visz a következő csarnokba, amely keskenyebb az előző csarnoknál, de ennél mélyebb. Ez a helyiség előteremnek nevezhető. Oszlopok tartják a tetőt, de a csarnok magassága csökken az előzőhöz képest, és ez folytatódik a kápolnáig, ahol a kultikus kép el van helyezve. De nemcsak fentről csökken a magasság, lentről emelkedik a padló is odáig. Egy további helyiségen túl az ember nagy csarnokba kerül, amely a belmagasság szerint a legalacsonyabb helyiség, de egyben a legmagasabb is. Ebben a teremben a kápolnát építették fel, amelyben a bárkában elhelyezett kultikus kép állt. A hajófülkében lévő kultikus kép fátyol takarta. A teremből nyílnak kápolnák, amelyekben a főisten mellé rendelt isteneket tisztelték. A padló alatt krüpták épültek, ahol rend szerint Osziriszt tisztelték. A csarnokok mennyezeteire a csillagos eget festették, a krüptában a túlvilág jelen van és a járószint a földet. Az együttes a vízből kiemelkedő ősi szigetet és a kozmoszt jelképezi, amelyben az isten mozog és amely felett uralkodik.

Liturgia

A liturgia, azaz az isten kiszolgálása során sok kultikus szöveget mondtak fel. A legfontosabb szöveg az isten magasztalása (hímnusz). Amunré-nek, mint a napistennek sok himnuszt költöttek a Ramesszida korban, amelyek között a leideni Amun hímnusz a leghíresebb. A hosszú magasztalásból vett kivonat tökéletesen mutatja, hogy Amun-Ré az úr minden felett.

Minden felett uralkodik az isten, és minden isten tőle függ. Köznapi dolgokat megnevezni és hozzárendelni sem szégyen. Hisz minden a társadalommal kapcsolatos fogalom tartozik az isteni világrendhez, a maathoz. A mérő zsinórt a I. Szeszosztrisz fehér kápolnája szerint a nomosz főtemplomában őrzik.[250] Minden alapozás egyidőben teremtés is, ezért kétszer tér ki a szöveg a tényre: az emberek az isten emlékezetére teszik, az isten viszont sokkal nagyobb mértékben az országot kiméri. Az árnyék az isten láthatatlan jelenléte. A sok jó dologra a nép egyénként vagy társaságként válaszol. Érezhető a himnuszban a személyes vallásosság, amely a Ramesszida korban gyorsan elterjedt: minden házban neki énekelnek. Az utolsó megállapításból viszont nem szabad arra következtetni, hogy a közembernek lenne dolga a kultuszban, mert a házakban is zengenek az isten tiszteletére. A templomban gyakorolt kultusz Hórusz isten feladata, tehát ezzel a szükséges cselekvés tartsák fenn a maatot. Hórusz, a király az élő isten, akár Ré napisten, akit naponta az égbolton mozogni láttak az egyiptomiak.

A templom tengelyén a pap, aki a király helyett az isten elé lép, halad az isteni kápolna felé, hogy ápolja a kultikus képet. A képet kell öltöztetni, etetni, itatni, körmenet keretében kivinni, és végül meghallgatni, amikor az isten nyilatkozik. Az etetés, itatás az áldozat keretében zajlik. Végsősorban majdnem minden áldozat Hórusz istennel kapcsolatos, ahogyan ezt a Chester Beatty IX. papiruszán olvasható, melynek értékelése a Piramis szövegekből ered:[251]

Aldozat             Mennyiség         Kísérő szöveg

bor                         két findzsa            Amun, vedd el Hórusz szemét, amellyel szádat nyitják.

víz                          két findzsa            Amun, vedd el a vízet, amely Ízisz anyád melléből folyik.

Sns-lepény          1                             Amun, fogadd el fejedet.

…

sör                          két kancsó            Amun, vedd el a levet, amely Osziriszból jön.

nagy kenyér         1                             Amun, vedd el Hórusz eme nagy szemét.

…

mellhús                 1                             Amun, vedd el Hórusz Széttel szembeni szemét.

…

lúd                          1                             Amun, vedd el Szét kíséretéből származó fejet.

…

galamb                   1                             Amun, vedd el Hórusz szemét, amely őt a szenvedéstől óvta meg.

…

láng                        1                             Amun, vedd el a lángot, Hórusz szemét.

legyező                 1                             Ó Amun, szívedet adják testedbe.

minden édes fa     4                             Amun, vedd el Hórusz szemét, amelyet megerősítettél.

jSd-gyümölcs     1 kosár                   Amun, vedd el Hórusz szemét, amelyet tőle visszavett.

Hórusz szeme az áldozat értelmezésénél világosan vezető, ahogyan Englund ezt megfogalmazta.[252] Englund Hórusz szeme mellé még a maatot helyezi, de mivel a Hórusz szeme átadása a felbomlott isteni rend visszaállítása, a maatot külön nem kell kezelni. Tehát nem az etetés és az itatás áll az előtérben, hanem a maat, az isteni rend, aki Ré lánya is.

Teológia az isten lelkéről

Az egyiptomiak az isteni képmást élő képnek tartották. Valószínűleg először a késői Középbirodalomban a király számára megfogalmazott ’isten képmása’ mint epiteton, nem jelenthet csak lefokozást, hanem annak a hitnek a kifejezése, hogy a király az istennek lakhelyet kínálni képes. „Az ország istene az égben lévő nap, képei a földön vannak”.[253] Főleg a ptolemaiosz kori templomok az isten és a kultikus kép közötti viszonyra – erre Assmann a descensio szót használja[254] – sok utalással szolgálnak. Hórusz az edfui templomban feljegyzett reggeli ének szerint „naponta a mennyből jön le, hogy képét a nagy trónon lássa. Képére leszáll és kultikus képeihez csatlakozik”.[255] Hasonlóképpen beszélnek Hathor istennőről a denderai templomban: „Ő a mennyből repül le, hogy a földön kájának horizontjába lépjen be. Ő testére leszáll és alakjával egyesül”.[256] A denderai templomban nemcsak jelképesen beszélnek, hanem ténylegesen az isten cselekvését is leírják: „Ő alakjaival egyesül, amelyek szentélyébe be vannak vésve. Ő alakjára leszáll, amelyet falba véstek”.[257]

Eddig az egész istenről volt szó, de van olyan utalás is, amely szerint nem az isten maga, hanem egyik része lejön és egyesül képével: „Oszirisz életerőként (Axw) jön, hogy egyesüljön szentélyében lévő alakjával. Karvalyként mennyből lerepül, fénylő tollas öltözetében, s vele együtt az istenek lelkei. Ő sólyomként denderai helyiségére repül le... csodálatos helyiségbe békésen bevonul az istenek lelkeivel, akik kíséretében vannak. Titkos festett alakját látja helyén, formáját a falba bevésetten. Akkor titkos alakjába belép és képén letelepszik ... és az istenek lelkei mellette foglalnak helyet”.[258] Jobban nem lehet a szentély felépítését leírni. A főisten – ez esetben Oszirisz a denderai krüptában – a főhelyet kapja meg, a vele tartó istenek mellette – a mellékkápolnakban – kapnak helyet. Oszirisz életerejét küldi, mert lelke a napisten, aki a ciklikus időhöz kötve csak átmenetileg érinti a maradandóságot, amelyben Oszirisz létezik. Mivel Oszirisz egy holt isten, érthető, hogy kizárólag az élő része mozog. Az a tény, hogy az istenek Egyiptomot elhagyják és az égbe visszavonulnak, az Asclepius című párbeszédből ismert: „Az egész istenség elmegy ugyanis Egyiptomból és felszáll az égbe. És Egyiptom özvegy lesz, megfosztva az istenektől”.[259] A ptolemaiosz és császár kori egyiptomi templomokban legalább reménykedtek abban, hogy az istenek, az áldozat által hívogatva, időnként visszatérnek. Khnumról azt állítják:

Lelke a mennyből földi képmására leszáll,

felsége képmására ereszkedik le,

hogy az országot annak formálja,

aminek lennie kell.

Ő azonban helyén marad azzal foglalkozva,

hogy állandóan embereket formáljon és tegyen minden dolgot.

Szíve örül az áldozat látványának,

míg két karja erős,

hogy idejében formálja a tojást naponta.

Ő az embereket idejükben alkotja, az isteneket szabja.

Ő a királyt már a méhben kiválasztotta a vezetésre,

hogy nevében a kozmoszt irányítsa örökké.

Őt a Ré fia nevével Domitianusnak hívják”.[260]

A lélek – egyiptomiul bA – az élő isten mozgékony része, amint Ré napisten Oszirisz lelkének tekinthető. Mivel az előző és a következő mondat a földre vonatkozik, a helye, ahol cselekszik, szintén ott keresendő. Khnum embereket, isteneket, királyokat alkot, mindig más-más igével kifejezve. A tojás a teremtésre utal, és ott az áldozatot is említik, amely a felbomlott rend helyreállítása.

A denderai templomban szintén Osziris lelke a kultikus képekre leereszkedik:

Miután lelke Ré házához eljött,

a falon lévő alakjával egyesül»,[261]

vagy más helyen azt állítják:

Miután lelke mennyből leszállt,

hogy lássa emlékműveit,

szíve egyesül kultikus képeivel».[262]

A léleknek a kultikus képpel való egyesülését Junker megszállásnak (Einwohnung) nevezte, amely egy ideiglenes álapot, egy kínálat a kép készítő részéről az isten számára, amelyet az isten elfogadhat, vagy nem.[263] A memphiszi teológia, a Sabaka kő árulja el, hogy az isten az, aki ezt mind előkészíti a többi isten számára. Akkor nincs tévedés abban, hogy a király az, aki ezt rendszerint a földön az istenekért megteszi. Ő istenként cselekszik az istenekért.

Az isteni lélek külön úton jár, vagyis az isten maga láthatatlan marad, mint a kultuszban is, de lelke a kultikus képben láthatóvá vált. Akkor viszont csupán a kultuszt végző papok a képet, vagy az istent a képben látták, míg a tömeg a látványból ki volt zárva. Annak ellenére, hogy a kultikus képet a tömeg nem láthatta, fogalma volt az isten kinézéséről, mert a Késő korban nagy tömegben bronzból és agyagból előállított fogadalmi szobrocskák a vizuális istenkép terjesztése mellett szólnak. Ezek között sok állat szerepel, mint az Ápisz bika, a pávián, az íbisz, a kígyó, az ikhneumon, a kutya. Az Ápisz bika Oszirisz lelke, mint Bukhisz és Mnévisz a napisten lelkei. Az élő lelket a templomokban tartják, és ez a magyarázat értelmes választ ad a kérdésre, kit képvisel az állat. Mivel az állatokat a 18. dinasztiától kezdték isten lelkének tekinteni, a vallásban végbe ment változással kapcsolatosnak tűnik, hogy az istent, akár az istenített halottat részekre osztották, és a lélek ezeknek egyik része.[264]

Az istenek transzcendenssé váltak, és az a folyamat a felkapott Amun kultusztól indult ki. Neve is alkalmas volt arra, mivel az ’Elrejtett’ neve sem a láthatóságát, sem az emberek közötti jelenlétét nem támasztja alá. Az mind a leideni Amun himnuszban olvasható:[265]

Átváltozásai titkosak, megjelenései fénylők,

csodálatos megjelenő isten, alakjaiban gazdag.

Minden isten dicsekszik vele,

hogy szépségével emelkedjenek, mármint isteni ő.

Ré maga testével egyesült,

ő a kimagasló Héliopoliszban.

Tatenennek is hívják,

Amunnak, aki az ősvízből előjött, hogy vezesse az arcokat.

Más átváltozásai a Nyolcasok.

Ősisten, az ősistenek létrehozója, akiket Ré szült.

Beteljesedett Atumként, vele egytestű.

Ő a mindenség ura, aki a létét elkezdte.

Lelke – mondják – az égbolton lévő,

a túlvilági, a keleten uralkodó.

Lelke az égbolton, teste a nyugaton van,

képmása a déli Héliopoliszban van és koronáját viseli.

Egyedűli Amun, aki előlük elbújik,

aki az istenek elől elrejtőzködik, hogy jellege ismeretlen marad.

Távolabb ő mint az ég;

mélyebb ő mint a túlvilág.

Egy isten sem ismeri valódi alakját,

képeinek nincs magyarázata az iratokban,

biztosat róla nem tanítanak.

Titokzatosabb ő annál, hogy felségét feltárja;

nagyobb ő annál, hogy kikutassák;

hatalmasabb ő annál, hogy megismerjék.

Félelemben azonnal összeesik az az ember,

aki tudatosan vagy tudatlanul titkos nevét ejti ki.

Nincs olyan isten, aki segítségre hívható.

Lélek, aki nevét elrejti elrejtettségének megfelelően …

A kozmosz látható, de nemcsak az, hanem érezhető is. A herakleopoliszi dinasztiához tartozó Merikaré királynak írt intelemben a szerző egy himnuszt beiktatott, amelyben a teremtő isten cselekvését leírja:[266]

Jó ellátottak az emberek, az isten jószága.

Miattuk az eget és a földet teremtette.

A víz étvágyát visszaszorította és

a levegőt alkotta, hogy orraik éljenek.

Ők képmásai, testéből előkerültek.

Kedvükért felkel az égbolton,

számukra növényeket és állatokat teremtett,

madarakat és halakat, hogy táplálkozzanak.

Ellenségeit megölte, gyerekei ellen fellépett,

mert lázadást terveztek.

Kedvükért világosságot alkotott.

Hajózik az égben, hogy lássa őket.

Mögöttük egy kápolnát épített,

hogy hallja fohászkodásukat.

Számukra az uralkodót jelölte a tojásban,

akár a parancsnokot a gyenge ember háta támasztására.

A varázslatot nekik fegyvernek alkotta,

hogy az események csapását hárítsák el.

Éjjel-nappal rájuk vigyáz …

Ez a jelentős himnusz tovább is mutat a személyes vallásosság irányába. Az emberek, akiket hol jószágnak, hol gyerekeknek nevez a szöveg, a teremtő isten ellen lázadást terveztek annak ellenére, hogy isten nekik mindent kedvükért és átgondoltan tett: eget és földet, levegőt, táplálékot, világosságot, varázslatot és elöljárókat. Ezt a kozmikus egységet az a rendszer tartja össze, amelyet ez egyiptomiak Maatnak neveztek. Föld és ég nélkül nincs ember, levegő nélkül nincs élet, növények és állatok nélkül nincs táplálék, fény nélkül nincs látás. A rend betartásához uralkodókat és parancsnokokat teremtett, de isten maga vigyáz rájuk. Az elementáris csapás ellen az isten még létrehozta a varázslatot, amely a héliopoliszi rendszerben istenként, sőt ősistenként szerepel. Az egyiptomiak a mágiát nem tekintették elvetendőnek.[267] Az intelem címzettje a trónörökös, akinek atyja jó tanácsokat ad, de trónra lépve ő is ahhoz az isteni körhöz tartozik majd, amely az isteni rend betartására vigyáz. Kheti király maga a Maat megszegte, amikor az abüdoszi temető szentségét csapataival megzavarta. Isten megbüntette őt a tett miatt. A fontos üzenet az, hogy a király emberként szabad akaratával rendelkezik, tehát ő is az isteni rendet megsértheti. A himnuszban az isten azt állítja, hogy mindent az emberiségért tett, és ez az új gondolat.

Személyes vallásosság – az explicit teológia

A latin explico ige sok jelentést bír, de a vallás összefüggésében a legjobb értelmezés: „szóban vagy írásban valamit kifejt, magyaráz, előad, vagy valamiről nyilatkozik”.[268] Assmann, a személyes vallásosságot tárgyalva, ezt a kifejezést választotta, és az explicit jelző tényleg helyesen értelmezi a szellemi hátterét.[269] Ő hangsúlyozza a személyes vallásosság különlegességét, amely a sírban való elhelyezés miatt valóban feltűnő.[270]

A korai Középbirodalomban a teodicaea első csírája jelenik meg a Koporsó Szövegekeben. A híres 1130-as mondásban először leírják, amikor a teremtő isten szemrehányásra válaszol:[271]

⁽⁴⁶¹⁾Elmondandó szavak, melyeket az „Elrejtett nevű” (mond):

A Mindenség Ura mondja

a vihar elcsendesítőinek jelenlétében, midőn a kíséret hajózik:

⁽⁴⁶²⁾„Haladjatok békében!

Megismétlem számotokra a négy tökéletes tettet,

melyet saját szívem cselekedett számomra a Mehen-kígyó belsejében,

hogy lecsendesítsem a rosszat.

Négy tökéletes tettet cselekedtem a fényhegy kapujában:

Megalkottam a négy szelet,

⁽⁴⁶³⁾hogy minden ember lélegezzen általuk saját helyén és idejében.

Ez egy tett.

Megalkottam a nagy áradást,

hogy hasznára legyen a szegénynek, éppúgy, mint a gazdagnak.

Ez egy tett.

Megalkottam minden embert a társához hasonlóan,

⁽⁴⁶⁴⁾de azt nem rendeltem el, hogy rosszat cselekedjenek;

az ő szívük az, mely ellene szegül annak, amit én mondtam.

Ez egy tett.

Megalkottam szívük(et), hogy (az) ne feledje a Nyugatot,

hogy a nomoszok istenei számára istenáldozatokat mutassanak be.

Ez egy tett.

Az isteneket verejtékemből alkottam,

⁽⁴⁶⁵⁾az embereket szemem könnyeiből.

Világítok és látnak engem minden nappalon a Mindenség Uraként,

megalkottam az éjszakát a „Fáradt szívű” számára.[272]

Egyenesen[273] hajózom bárkámban,

én vagyok az áradat ura, mikor átszelem az eget.

⁽⁴⁶⁶⁾Nincs rettegés(?) tagjaimban,

mert Hu és Heka legyőzik számomra a rossz lényt.

Látom a fényhegyet,

csúcsán lakozom.

Ítélkezem a szegény és a hatalmas közt,

⁽⁴⁶⁷⁾ahogyan megítélem a gonoszokat is.

Enyém az élet,

én vagyok annak ura,

s nem ragadják el kezemből az uasz-jogart.

Évmilliókat töltök külön a „Fáradt szívű”-től, Geb fiától,[274]

(mígnem) egy helyen lakozom vele,

⁽⁴⁶⁸⁾miközben a halmok városokká lesznek, a városok halmokká,

s épületek épületeket döntenek romba.”

Először meg kell állapítani, hogy kinek ki szól. Otto külön szónokokra gondol,[275]MHn-kígyó az újbirodalmi túlvilági kalauzokban a napisten fülkéjét körülveszi.[276]jsf.t) szemben az isteni rend (mAa.t) áll, amely csak burkoltan „Egyenesen hajózom bárkámban” kifejezésben felcsillan. Ha a napisten járása megakadna, amely az újbirodalmi kalauzok egyik főtémája, a káosz törne ki.[278] Az isteni rend mindenben megjelenik, átszövi a természetet, áthatatja az emberiséget. A normatív élet a Maat szerinti élet, de vannak, akik a Maat-ot megszegik, így érthető a teremtő isten kommentárja: „Az ő szívük az, amely ellene szegül annak, amit én mondtam». Tehát van szabad akarat, amely a rendet figyelmen kívül hagyhatja. Ez a következtetés a gondviselést és a determinizmust nem támasztja alá. Ha az ember szabad akaratából aláveti magát az isteni rend alá, az üdvözítés biztos. Az istennek volt még egy eszköze, amellyel az emberiségre akart hatni: a halál és a túlvilági sors. A nomoszi isten az ember helyi lekötöttségét jelképezi, mert csak a nomoszában teljes biztonságban van. A késő Óbirodalomban és a korai Középbirodalomban az ember a születési helynél temetteti el magát, a sok vidéki nekropolisz ezért alakult. A temetkezési szokással ez a viszony másfelől meg lett világítva. Az egyenlőség és a vallásosság két szociális tényező, amely az emberi életet meghatározza. Az előző két tett a természetre vonatkozik és az emberi életet teszi lehetővé. A négy tényező – az élettér meg a levegő, az ország termékenysége, az ember egyenlősége, az ember vallásossága – az emberi kozmoszt adja ki, az életet lehetővé teszi. Az isten a láthatár kapujában teremt, ami az újbirodalmi naphimnuszokkal megegyezik: „Felkelsz, élnek; lenyugszol, meghalnak”.[277] A tapasztalt igaztalansággal ( vele ellentétben viszont a teremtő isten soknevűségére kell gondolni. A következő „mindenség ura” kifejezés a teremtő istenre vonatkozik. Tehát Atum, a teremtő isten szól a különleges szövegben.

Az idézet másik részében Ré napisten Oszirisz istennel való viszonyát írja le a szöveg. Neki teremtette az éjszakát és köztük a sok millió évet tette. A két isten viszonya nem felhőtlen, ahogyan ez a Halottak Könyvének 175. fejezetéből is megtudható:

Amit Oszirisz Atumnak mondott:

„Mi az, hogy a pusztába siessek?

A halottak városában nincs víz, nincs levegő.

Ez nagyon mély, nagyon sötét, nagyon végtelen.” 

„Élő vagy ott a szív elégedettségére.”

„Ott nem lehet gyönyört szerezni.”

„És életerőt (Axw) adtam nekik víz, levegő és gyönyör helyett,

valamint a szív békéjét kenyér és sör helyett”, mondta Atum.

„Milyen kedvezőtlen nekem, uram, arcodat nem látni.”

„Nem szeretném hiányosságodat eltűrni.”

„Minden isten ülésére leszállt a millió bárkájában.”

„A te trónod Hórusz fiadé lesz.”

„Küldheti el a véneket?”

„Ő a két partot uralja.”

„Ő a tűzszigeti trónomat örökli.

Parancsold meg, hogy az isten lássa partnerét,

hogy arcom lássa Atum uram arcát!

Mi az, az élettartamon?”, mondta Oszirisz.

„Te fogsz sok millió (évet) tölteni.

Minden, amit teremtettem, tönkre fog menni.

Ez az ország visszatér a Nunba, az ősvízbe, mint ez első alkalamkor.

Én maradok meg Oszirisszal,

és más kígyó alakját veszem fel,

amelyet az emberek nem ismernek, az istenek nem látnak.

Milyen jó, amit tettem, Oszirisz ...”

Atum és Oszirisz közötti párbeszédhez nem kell sok magyarázatot fűzni. Oszirisz sorsával, hogy a mély és sötét lyukban maradjon, nem elégedett. Atum, a beszélgetés partnerét megnyugtatja: Oszirisz fia mindenben követi atyját, Atum rendezte Oszirisz sorsát, bár nem mindig Oszirisz tetszésére, mivel az élet néhány mozzanatáról le kellett mondania. A szöveg a Koporsó Szövegekből való mondással nyilván összefügg.

Atum Su istennel és Tefnut istennővel együtt az első háromságot képezte. Atum, a mindenség hozta létre Su, az életet és Tefnut, a törvénységet, amely a maat, az isteni rend. A Koporsó Szövegek 80. mondása arról beszél, hogy milyen összefüggésben létezett a három isten között:[279]

⁽²⁷⁾”Ó, ti nyolc heh, ősi hehek,

kik karjaitokkal átölelitek az eget,

⁽²⁸⁾kik összetartjátok az eget és a földet, Gebet! [280]

Su szült benneteket az áradatban és az ősvízben,

a homályban és a sötétségben,[281]

s Gebhez és Nuthoz rendelt titeket –

Su az örök megújulás, Tefnut az örök megmaradás.”[282]

„Én Su bája vagyok,

⁽²⁹⁾Atum szülötte.

Öltözetem[283] az élet lehelete,[284]

mely Atum szájából áramlott körém.

A levegő feltárul ⁽³⁰⁾utamon,

s én világítom meg az eget a sötétséget követően.[285]

Bőröm[286] a levegő,

mely Atum szájából áramlik mögöttem.

Izzadságom az ég zivatara,

verejtékem a sötétség vihara.

⁽³¹⁾Léptem hosszúsága az égnek,

felszerelésem[287] szélessége a földnek.[288]

Én vagyok az, kit Atum teremtett, s örökké megmaradó helyemen leszek,

én vagyok az örök megújulás, milliók megszülője.[289]

Más(a) vagyok[290] (Atumnak), kit Atum köhögött ki,

ki az ő szájából jött elő, mikor ő kezét használta,

⁽³²⁾hogy amire vágyik, az a földre hulljon.”[291]

Atum mondja:

„Él az én leányom, Tefnut,

ő fivérével, Suval lesz. 

Su neve Élet, Tefnut neve Maat.

Ikerpárommal élek, két ivadékommal élek.

Kettejük között vagyok,

egyik mögöttem, (másik) előttem.

Élet és leányom, Maat alszanak,[292]

egyik bennem, másik körülöttem.

⁽³³⁾Föléjük emelkedem, két karjuk körülfon engem,

Él Geb, az én fiam, kit én nemzettem nevemben.

Ő képes éltetni[293] azt, aki a tojásban, az anyaméhben van:

az embereket, kik szememből jöttek elő, melyet elküldtem,[294]

midőn egyedül voltam Nunnal[295] tétlenségben,

mikor nem találtam helyet, hol állhattam volna,

mikor nem találtam helyet, hol ülhettem volna,

Héliupolisz még nem létezett, hogy ott lehettem volna,

⁽³⁴⁾Uadzs(?)[296] még nem volt, hogy ott ülhettem volna,

Nut még nem keletkezett, hogy fölöttem lett volna, hogy Gebbel párosodott volna,[297]

az első nemzedék[298] még nem született meg,

az ősi istenek Kilencsége még nem jött létre, hogy velem lett volna.”

Atum mondja Nunnak:[299]

„Az áradatban vagyok, s ernyedt vagyok egészen,

tagjaim(?) tétlenségben.

Fiam, Élet emeli fel szívemet,

⁽³⁵⁾ő élteti[300] szívemet,

miután összegyűjtötte ernyedt tagjaimat.”

Nun mondja Atumnak:

„Leheld ki leányodat, Maatot, helyezd őt orrodra, hogy szíved éljen!

Ne legyen távol tőled Maat, a te leányod, sem Su – kinek neve Élet –, a te fiad!

Leányodból, Maatból táplálkozol,

fiad, Su emel fel téged!”

„Én vagyok az Élet, Atum fia.[301]

Ő orra által szült engem, ⁽³⁶⁾két orrlyukából jöttem elő;

nyakához tapadok, hogy belélegezzen engem és nővéremet, Maatot,

mikor felragyog minden nap, mikor előjön tojásából,

mikor megszületik az isten, mikor szétárad a fény,

mikor üdvözlik a fényhegyen lévő ivadékai.[302]

Éltetem atyját a fáradtságot nem ismerőknek, az ő bárkája legénységének,[303]

én, az élő test Élete. 

⁽³⁷⁾Én vagyok az Élet, ki összeilleszti a fejet, megerősíti a nyakat, élteti a torkot:

összeillesztem Atumot, megerősítem Ízisz fejét a nyakán,

Khepri számára összeillesztem gerincoszlopát.[304]

Messze érő napsugár vagyok, ki Ré orrába hozza a távoli eget Atum számára minden nap.

Jövök és megyek, megnyitom Ré számára az utat,

mikor a nyugati fényhegy felé hajózik.

Orrában vagyok, két karom tartja őt,

hogy megmentsem az Apóphisz-kígyótól,[305]

⁽³⁸⁾mikor áthalad a nyugati fényhegy felé.

A torkot, mely az éjszakai bárkában és a nappali bárkában[306] van, felfrissítem leheletemmel,

mely nyugatról keletre áramlik a mai napon Nut testéből.

Világra jövök minden nap.

Atyám, Atum, orrára helyez engem,

s én összeillesztem fejét, megerősítem nyakát.

Megerősítem Ízisz fejét az ő nyakán,

összegyűjtöm Ozirisz tagjait, összerakom csontjait,

termékennyé teszem magját, termővé teszem testét,

⁽³⁹⁾áldozatot adok számára, s megerősítem őt, a Nyugat Bikáját.[307]

Én vagyok az Élet, ura az éveknek,

ki az örök megújulásban él, ki ura az örök megmaradásnak,

kit Atum a legidősebbé tett akh-varázsereje által,

midőn megszülte Sut és Tefnutot Héliupoliszban,

midőn egyedül létezett és hárommá lett,

midőn elválasztotta Gebet Nuttól,[308]

mielőtt az első nemzedék megszületett volna,

mielőtt az ősi istenek Kilencsége létrejött volna, hogy ők[309] velem legyenek.

Orrában nemzett engem, ⁽⁴⁰⁾s én két orrlyukából jöttem elő,

nyakára helyezett engem, s nem engedte, hogy távol legyek tőle.

Nevem Élet, fia vagyok ennek az ősi istennek,

atyámnak, Atumnak, kinek (...?)jából élek.

Én vagyok az Élet, aki az ő nyakához tartozik, a torok felfrissítője,

kit Atum Neprinek[310] alkotott,

mikor erre a földre, a Tűz szigetére küldött engem,

mikor én Ozirisszá, Geb fiává lettem.[311]

Én vagyok az Élet,

⁽⁴¹⁾kinek számára alkottatott az ég hosszúsága és Geb[312] szélessége.

Általam jönnek létre, s jutnak az istenhez az áldozatok,

mikor atyám, Atum belélegez engem.

Mikor előjön a keleti fényhegyen, szíve elégedett, hogy lát engem,

mikor békében halad a nyugati fényhegy felé, rám talál útján, s s én összeillesztem fejét.

Éltetem ureusz-kígyóját,

megerősítem Ízisz fejét a nyakán,

összerakom Ozirisz csontjait, termővé teszem testét minden nap,

⁽⁴²⁾termékennyé teszem tagjait minden nap.

A sólymok madarakból élnek,

a sakálok kóborlásból,[313]

a disznók a sivatagból,

a vízilovak a mocsárból,

az emberek Nepriből,[314]

a krokodilok halakból,

a halak a Nílus vizéből,

⁽⁴³⁾ahogyan Atum rendelte.

Én irányítom őket, én éltetem őket szám által,

mely az orrlyukaikban levő Élet.

Torkukba juttatom leheletemet,

összeillesztem fejüket Hu[315] által, ki számban van,

kit atyám, Atum ad nekem,

amikor megjelenik a keleti fényhegyen.

Éltetem a halakat és a kígyókat Geb[316] hátán,

mert én vagyok az Élet, aki Nut[317] alatt van.”

Képletesebben nem lehet leírni ezt az egységet. A gnosztikus háromság is ennyira szoros együttlét.

A Középbirodalomban az óvatos kérdezőskedés kezdődött, ehhez lehet még irodalmi müveket csatolni. Az egyik fontos mű az Ember beszélgetése lelkével, amelyben a túlvilági feltételeket tárgyalják: együtt maradnak az ember különböző részei a halál után ? A paraszt panaszainak címzett műben a maat a központi kérdés: szabad-e a maatot megszegni? A Szinuhe irodalmi mű azt a kérdést tárgyalja, hogy szabad-e egyiptomi ember lévén Egyiptomon kívül élni? Gondoljunk csak a Koporsó Szövegek 1130. mondására, ahol a vallásosság alatt az ember szülöhelyehez való kötöttsége áll a központban. Ezek a dolgok mind összefüggnek, kulturális szempont szerint nem is lehet ezeket szétválasztani.

Az Újbirodalomban, a megváltozott államformának megfelelően a személyes vallásosság előre tört. Az államforma majdnem egy katonai királysághoz hasonlított, amely a csatatéren a királlyal személyes kapcsolatban is kifejeződik. Amennyiben a király az emberei közelébe került, az isten nagyon is a királyra hatott. Ez természetesen csupán hatalmi harcnak tekinthető, de az ideológia nem mindig fedi a hatalmat. Ezt a harcot szemünk előtt az Amarna korban vitték keresztül, amikor Akhnaton király, akit korább IV. Amenhotepnak hívtak, az Amun uralmát akarta letörni, de mint minden innováció a hagyományos körök győztek a majdnem monoteisztikusnak nevezhető vallásos mozgalom felett. Amun jellege a 18. dinasztia alatt megváltozott. Az isten a politikába beavatkozott, és egy a 10-11. századi harc a Szent Szék és a Korona között kezdődött. A tétje egyszerűen a király helyzete körül forgott, mert ez rövidlátóság lenne, Ekhnaton ún. reformját az isteni természetű királyság feladásának tekinteni. Ellenkezőleg Ekhnaton még erősebben akart az isteni háromszögbe belekerülni, amelyet a Középbirodalomban Atum – Su – Tefnut képzett, és amely a ramesszida kortól állandó tudássá vált: Su a király. A további fejlődésben a istenvilág és a királyság közötti határvonal elhalványult, amíg a királyok nem estek ki az isteni színjátekból.

[1] Od XIV (257).

[2] Od IV (477).

[3]Meister 1998, V 295-296.

[4] Hérodotosz 1999.

[5] II 37.

[6] Kákosy 1993, 25-28.

[7] I 96; Diodorosz 1972; Bechtold stb., in Luft 2003.

[8] Plat. Nom. II 656E ford. Kövendi Dénes.

[9] Plat. Nom. VII 819 ford. Kövendi Dénes.

[10] Plat. Nom. VII 799A.

[11] Diod. I. 46. 8.

[12] Plut. De Isid. 29.

[13] van der Meer 1949; Vallauri 1956.

[14]Plut. 1976, 28. szakasz.

[15]Müller 1961.

[16]Alapvetően Hani 1976; a szöveghez és az olasz fordításhoz ld. Cilento 1962; magyar fordítást készített Wojtilla Ágnes in Plutarchos 1976.

[17] Farkas 2003, 160 – 239.

[18] Redford 1986, 65-96.

[19] Faulkner 1969.

[20] Szóthisz a közeljövőben kezdető nílusi áradásának jele.

[21] Egy csillagkép, a Göncöl-szekérrel szokták azonosítani.

[22] A cirkumpoláris, azaz az Egyiptomból északi sarkcsillag körül elhelyezkedő folyamatosan látható csillagok csoportja.

[23] A 12. felső-egyiptomi nomosz Közép-Egyiptomban, Sziuttal szemben, a Nílus keleti partján.

[24]ÓB: Erman 1919; KB – ÚB: Guglielmi 1973.

[25] Faulkner 1973-1978.

[26] Geb, a rendeletet kiadó király Hórusz-neve.

[27] Simpson 1974.

[28] I. Szenwoszret titulaturája.

[29] Az elnevezést a Középbirodalom idején az Abüdoszban épített kápolnák és sztélék megnevezésére használták. Ebben az esetben I. Szenwoszret kenotaphiumáról lehet szó.

[30] Túlvilági hely.

[31] A temető, a túlvilág elnevezése.

[32] Ozirisz mellékneve.

[33] Isten, neve kapcsolatban áll az áldozati szárnyasok leölését jelentő szóval.

[34] Piankoff 1964, 1. tábla.

[35] Megbízható fordítások, angol: Allen 1974; francia: Barguet 1967; német: Hornung 1979; más angol fordítás: Faulkner 1985. Az irodalomhoz vö. Hornung 1997, 28-32.

[36] Megbízható fordítások Verhoeven 1993.

[37] Szokárisz szentélye Szakkarában.

[38] Az igazságszolgáltatás egyik intézménye.

[39] Alsó-egyiptomi kilencedik nomosz.

[40] Város a nyugati Deltában.

[41] A 19. felső-egyiptomi nomosz.

[42] Német fordítás Hornung 1982, ²1990; angol fordítás Piankoff-Rambova 1954.

[43] Sadek 1985.

[44] A ba, az akh és az árnyék az ember három fontos összetevője volt, melyeken keresztül halála után is tovább élhetett.

[45]Hórusz egy Bubasztiszban tisztelt formája.

[46] A kapuban. A következőkben a napisten szól az istenekhez. A források többségében, így például a himnuszokban, a napisten maga nem szólal meg. A templomi reliefeken, mikor a király áldozatot mutat be a napistennek, az isten válasza meglehetősen kötött keretek közt zajlik, legtöbbször néhány formulára szorítkozik. Ebből a szempontból is kiemelkedik ez a szöveg, ahol a napisten hosszan és részletesen szól saját teremtményeihez. Egyiptomi szemmel nézve ez is rendkívül szokatlannak hathatott.

[47] Az isten nevének fordítása problémás, talán „titokzatos alakzatú”.

[48] A mondat az eredeti szövegben is nehezen értelmezhető.

[49] Ti. a két Maat.

[50]Fordítás és kommentár Hornung 1979-1984; korábbi kiadás Maystre–Piankoff 1939-1962.

[51] „Emberek” alatt az egyiptomiak egyszerűen önmagukat értették.

[52] Fordítás: Piankoff – Rambova 1954, valamint Hornung 1982, ²1990.

[53] Meeks–Favard-Meeks 1993, 221-239.

[54] Szöveg és fordítás: Piankoff 1953.

[55] Angol fordítása: Piankoff – Rambova 1954, 409-428. Az Éjszaka könyvének új kiadása: Roulin 1996.

[56] Első fordítása: Piankoff 1964.

[57] Gardiner 1947, 49, IV. szám.

[58] Faulkner 1958.

[59] Barguet 1962A, 10-13.

[60] Hornung 1975 és 1976.

[61] Szöveg és fordítás: Hornung 1982, ²1991.

[62] Gardiner 1957, 43-56.

[63] Hornung 1983, 224-233.

[64] III. Szenuszert uralkodói titulatúrája.

[65] Sethe 1928.

[66] Elvileg minden áldozatot a király adott az isteneknek.

[67] A qebehu-víz a túlvilág területe.

[68] Gyakorlatilag a pap helyettesíti a királyt.

[69] Szín jellegnek felel meg.

[70] Moret 1902 mind a harmat dolgozta fel.

[71] Hornung – Stähelin 1974.

[72] Säve-Söderbergh 1953.

[73] Otto 1960.

[74] Összefoglalóan Helck 1984, 271-285.

[75] Vos 1993.

[76] Spiegel 1971.

[77] De Cenival 1988.

[78] Vandier 1962.

[79] Luft 1978, 201-239.

^[80] Gardiner 1947; Osing 1992; Osing 1998.

^[81] Osing 1998, 172.

^[82] P Leiden J 350 III (6)-(11); közölte Zandée.

^[83] Durkheim 1912, 206.

^[84] Kees 1941.

^[85] Edfou I 95 (5)-(6), ld. Cauville – Devauchelle1984.

^[86] Az istenhez ld. Chassinat 1966, 321.

^[87] Ezt az istent Chassinat 1966, 313-320 tárgyalta.

^[88] Otto 1933; Kákosy 1982, 165-167.

^[89] Athribiszhez ld. Vernus1978. Neve Km-wr

[90] Az Óbirodalomban egy közember érintkezett a királlyal és kárba esett. A király meggyógyította. Szinuhe a maga vállalt száműzéséből I. Szeszosztrisz király udvarához visszatérve elájult, emiatt a király dühbe kerül, amelyet a királyi család könyörgése csak tud feloldani. Az udvari ember kiemelt réteghez tartózott.

[91] Ucko 1968.

[92] Gladikow 1993, 32-50.

[93] Altenmüller 1965.

[94] Baines 1985.

[95] Assmann ²1991, 25-35.

[96] Szép példákat Seipel 1992, 4. és 6. sz. kiállított. A „MacGregor” szobor Payne 1993, 6. sz. szerint kétséges.

[97] Híres példa a brooklyni nő idol a Naqada II periódusból, ld. Schulz – Seidel 1997, 23. ábra; kultikus összefüggést a berlini edény mutat, amelyen azonos tartású nő a Min jelvény(?) előtt táncol, ld. i.m, 21 ábra.

^[98] Berner 2001, 143-152.

^[99] Leeuw 1970, 94; Widengren 1961, 43-82; Otto 1964, 8; Colpe 1977, 158-176; Rudolph 1979, 194-212.

^[100] 947. számú Epistolae.

^[101] Rudolph 1979, 207-212.

^[102] Nilsson ²1961, 575. 728.

^[103] Rudolph 1975, 551.

^[104] Ptah istenhez ld. Sandman-Holmberg 1946; Begelsbacher-Fischer 1981, 126-151; Te Velde 1982, 1177-1180.

[105]Osing 1976, 676.sz.

[106]CT VI 267i.

^[107] Ld. Morenz 1975, 468.

^[108] Hornung 1997, 46.

^[109] Junker 1939 és 1941.

^[110] Ptah mint teremtő istenhez ld. Allen 1988, 38-47.

^[111] Erman 1911, 924: az Óbirodalom elején; Sethe XXXX, 70: 1. dinasztia első fele mint keletkezési időpont elképzelhető; Schott 1945, 46 és 126: 4. dinasztia; Junker 1939, 6-X: 5. dinasztia; Altenmüller 1975, 1068-1069: az Óbirodalom vége; Luft 1978, 146-152: ; Schlögl 1980, 110-117: Ramesszida kor; Junge 1973, 195-: 25. dinasztia.

^[112] Schlögl 1980.

^[113] Memphisz egyik neve.

^[114] Edfou II 37.

^[115] Wohlgemuth 1956; Brovarski 1982, 1055-1074; Graindorge 2001, 305-307.

^[116] Hornung 1991, 68.

^[117] Kees 1941, 94.

^[118] Ld. a herakleopoliszi Herisef @rj-S=f „A taván feletti”, vö. Mokhtar 1983, 139-176.

^[119] Hornung 1991, 61.

^[120] Urk IV 9 (5).

^[121] Kaplony 1980, 417-422.

^[122] Sternberg 1984, 323-333; Hoenes 1976.

^[123] CT IV 203d.

^[124] Az anyaságban osztoszkodott Szakhmet a szintén oroszlánfejű Seszemtet, ld. Pyr 262b, 2206c.

^[125] Hatnub 25, ld. Anthes 1929.

^[126] CG 20538 II c (16)-(17), ld. Blumenthal 1970, B 6.18.

^[127] P Kahun I (7), Griffith 1898, 2.

^[128] Cenival 1988.

^[129] Pyr 244.

^[130] CT IV 302d.

^[131] Žabkar 1982, 163-165.

^[132] Schlögl 1980.

^[133]Föld könyv, sekció A, 3. regiszter, Piankoff 1953, IX-X. tábla.

^[134]Pyr 1298b: „A te egész tested Atum», ld. Bickel 1994, 33, 5. szám.

^[135] Bickel 1994, 36-37 idéz még CT II 33e-f.

^[136] CT III 352a-d, Bickel 1994, 226, 5. szám.

^[137] Altenmüller 1975, 25.

[138]Pyr 600. mondás; CT II 18e.

^[139] CT II 152f, Bickel 1994, 35.

[140]Derchain 1975, 110-116; 1978, 57.

[141]Bickel 1994, 168.

[142]Myśliwiec 2001, I, 158-160.

^[143] Pyr 1248a-d.

^[144] Urk I 246 (12).

[145] Plutarkh másképpen tudta.

[146]A réteg, amelyre támaszkodva a király uralkodik.

^[147] CT II 34g-35h; Bickel 1994, 48.

^[148] Assmann 1977, 7-43.

^[149] Assmann 1982, 13-61.

^[150] Goyon 1936, 1-42; Luft 1978, 219-225; Redford 1986, 277-279.

^[151] Hornung 1982, ²1992.

^[152] Kees 1923-1924.

^[153] Hornung 1982; Gilhou 1989, 84-85.

^[154] Anthes 1974.

^[155] Halottak könyve 99. fej. Einl. (4) Nav.

^[156] Schott 1945.

^[157] Anthes 1974, 28.

^[158] Tobin 1989.

^[159] Žabkar 1968, 15-36.

^[160] Alapvetően Assmann 1975; Westendorf 1983, 422-435; Kákosy 1986, 1361-1371.

^[161] Ld. a fenn felsorolt túlvilági kalauzokat és Hornung 1991; Assmann 1983, 54-95.

^[162] A Westendorf szerinti ciklikus idő; Kákosy állítja, hogy csak a teremtés után a nHH időből keletkezett az év, 1986, 1361.

^[163] A Westendorf szerinti térhez kötődő idő. A határtalan tér és a végtelen idő a túlvilágban találkoznak.

^[164] Kha építész halotti könyvében megmaradt, publ. Schiaparelli 1927; Otto 1977, 1-18; a Koporsó szövegek 1130. mondása a Halottak könyvének 175. fejezetének előzménye.

^[165] Böhm 2001, 404.

^[166] Halottak könyve 175. fejezete Kha (30) – (32).

^[167] Halottak könyve 175. fejezete Kha (33) – (35).

^[168] Halottak könyve 175. fejezete Kha (37) – (38).

^[169] CT III 382e – 383d. 384a – 386d.

^[170] CT 389b-c.

^[171] Vö. Baines 1985.

^[172] Ehhez ld. Bickel 1994, 100-111.

^[173] CT II 42b-43h.

^[174] Urk IV 223-224 (4).

^[175] CT IV 74g-75f; Bickel 1994, 119.

^[176] Pyr 1587.

^[177] Takács 1999, 141.

^[178] Schneider 1997, 200 #52. Takács Gábor szóbeli közlése. Wehr 1958, 773.

^[179] Ranke 1910, XX; Ex 1:11.

^[180] CT 154. mondása, azonos Halottak Könyvének 115. mondásának: iw=j rx.kwj psD.t Jwnw tmm.t bs wr-mA.w Hr=s xb.t m sn.wt DA.t/a jn @tm r jwaw Jwnw jw=(j) rx.kwj jr.jjt Hnsk.t n Tajj Hr=s Ra pw Hr md.t Hna Jmj/whm=f Hr psS.t Jwnw aHan r-f r=f jA.t xw xb.t pw m Abdw aHan Dd.n Jmj-whm=f Ssp.j mAba jwa.j nw.t tn xw mAba pw aha Dd.n Ra sAHa.j sn.wt r=f nS sw xw sn.wt n Ra pw xnp sw Jmj-jns=f nxnt.f a=f r=f aHan jr.n.f sx.t r=f m s.t/Hm.t Hnskt.t

^[181] Pyr 886a-887a.

^[182] Polotsky 1974/5, 46-47.

^[183] CT II 177b.

^[184] Pyr 776 a.

^[185] Pyr 1833 a.

^[186] Kurth 1986, 497-523.

^[187] Boylan 1922, 10, 2. sz.; Zivie 1975, 193.

^[188] Esna 206 (11); Sauneron, Les fętes, 266.

^[189] Hannig 1995, 1014; nem ‘titkár’ vö. Luft 1978, 32.

^[190] Pyr 490a – 491b.

^[191] WB V 605, 9 nem ad jelentés, de emberre vonatkozik.

^[192] Posener 1962, 287-290.

^[193] HK 134 (9) Aa.

^[194] Bleeker 1973.

^[195] Borchardt 1913, 21. tábla.

^[196] Morenz 1964B.

^[197]Koporsó szöveg az ASAE 5, 236, szerint.

^[198] Sethe 1929; Otto 1966; Assmann 1983.

^[199] Pyr 1540 P.

^[200] Pyr 1712.

^[201] Morenz 1975, 120-138.

^[202] Urk IV 162 (7).

^[203] Urk IV 141 (6)-(7).

^[204] Jer 46:25; Na 3:6.

^[205] II 29 példaként.

^[206] Posener 1966, 115.

^[207] Posener 1965-1971. Posener több éven át a Collège de France-ban Khonszuról főkollégiumat tartott.

^[208] CT IV 67; VII 209b-c.

^[209] Otto 1936, 31 ff.

^[210] Otto 1975, 240-241; Daressy 1910, 62.

^[211] Nelson 1981, 36. tábla; Gulyás 2003, 21.

^[212] Naville 1907, 13B. és 14C. tábla; Winlock 1947, 40.1. ábra.

^[213] Brovarski 1984, 995-1031; Dolzani 1961.

^[214] Garbrecht-Jaritz 1990, 6.

^[215] Pyr 1564b.

^[216] Edel-Wenig 1974, 23, B. tábla, 15 (258).

^[217] Luft 1994, 253.

^[218] A b betű w betűvé vált.

^[219] Strabón 1977, XVII 38.

^[220] Luft 2003, 179.

^[221] Pyr 507a. 508a.

^[222] II 17.

^[223] Paraszt

^[224] P Ram VI (50)-(70); Gardiner 1957, 55.

^[225] CT VII 202.

^[226] Kuentz 1929, 119.

^[227] P Ram VI/1 (47).

^[228] P Ram VI/6; Gardiner 1957, 46 1. sz.

^[229] Kuentz 1929, 119-

^[230] München

^[231] Habachi 1956, 52-62.

^[232] Luxor 1979, 107. sz.

^[233] Badawi 1937.

^[234] Sayed 1982.

^[235] Bonnet 1951, 512.

^[236] Kaplony 1974, 122-125.

^[237] Plut. 1976, 9. fej.

^[238] Sayed 1982, 134-135.

^[239] Kaplony 1974, 134.

^[240] Arnold 1992.

^[241] Luft 2003, 268.

^[242]A latin ‚villa’-nak felel meg.

^[243] Luft 1996, 165-174 állította össze a különböző falak vastagságát, mert Petrie 1889-ben el-Láhún várost kiásva 12 m vastag falról írt.

^[244] Barguet 1962, 32; Śliwa 1992, 523-526 a középbirodalmi kígyós falakról.

^[245]Arnold 1992, 116: az Amun templom rekonstrukciója.

^[246] Smith 1958, 218, 71. ábra.

^[247] Az Edfu-ban lévő templom ennek az elvnek jó példája, ld. Sauneron-Stierlin 1958, 36/37.

^[248] TT 32 sír.

^[249]Az edfui, luxori (18. din.) templom például.

^[250] Luft 1992, 196.

^[251] Gardiner 1935, 92-94.

^[252] Englund 1987, 57-66; Englund 2001, 564-569.

^[253] Ani intelme, P Boulaq 4, VII (15)-(16).

^[254] Assmann ²1991, 50-58.

^[255] ÄHG nr 31 401 fig 3

^[256] Morenz 1960, 59 1. sz.

^[257] Morenz 1960, 60-61.

^[258] Junker 1910, 6; Morenz 1960, 59 56. sz.

^[259] Luft 2003, 268.

^[260] Sauneron 1962, 128.

^[261] Mariette, Dendérah II 45 c.

^[262] Mariette Dendérah II 73 c.

^[263] Assmann ²1991, 53.

^[264] Assmann 1983.

^[265]

^[266] Mer P 130; ld. Quack XXXX, XX.

^[267] Assmann ²1991, 201-204.

^[268] Georges 1897, 961-962 hasáb.

^[269] Assmann ²1991, 192-285.

^[270] Assmann ²1991, 196.

^[271] CT VII 461c-471g.

[272] A ’Fáradt szívű’ kifejezés Ozirisznak, az alvilág urának jelzője.

[273] Szó szerint „a maatnak megfelelően”, azaz a Nap rendes útján, nappal az égi, éjjel az alvilági pályáján.

[274] Azaz Ozirisztól.

^[275] Otto 1977, 7.

^[276] Hornung 1997, 123-129; 130-141; 164-174.

^[277] Assmann ²1991, 247 (68).

^[278] Hornung 1991, 111-134.

^[279] CT II 27d-43h. Assmann ²1991, 209-215.

[280] A heh-lények, akik négyen vagy nyolcan vannak, Su első teremtményei és segítői a föld (Geb isten) és az ég (Nut istennő) szétválasztásában (2. kép), így az ég támaszai annak négy sarkán. A halotti elképzelésekben a heh-lények abban segítik a halottat, hogy elérje az eget.

[281] A két fogalompár a teremtetlen világ 2-2 összetartozó alkotóelemét jeleníti meg, a víz és a sötétség két-két aspektusát. A „homály” szó (tenemu) másik lehetséges fordítása „tévelygés”. Mind az áradat, mind a homály/tévelygés képzete a világ létrejöttét megelőző állapotok differenciálatlan voltára utal.

[282] Lásd a Kislexikonban az öröklét címszót.

[283] Az „öltözet” (hebeszu) szó itt Su egész lényére vonatkozik, aki maga a „levegő” (Atum szájának lehelete), s így maga az élet.

[284] Az egyiptomi szöveg a lehelet, levegő, szél kifejezésére ugyanazt a szót (tyau) használja, melynek jelentését a magyar fordításban stilisztikai okokból nem lehetett egy szóval visszaadni.

[285] Su megszületésével a levegő érzékelhetővé, világossá vált. Su nem csak levegő, hanem fény is, s mint ilyen megint csak az élet fenntartója.

[286] A „bőr” szó az isten külsejét, lényegét jelenti.

[287] Su azon mágikus képességei, eszközei, melyek kozmikus fenntartó szerepére alkalmassá teszik.

[288] A „széles” szó az egyiptomiban gazdagságot is jelent.

[289] A „milliók” kifejezés (heh), mely a megdicsőült halottakra, a napbárka utasaira vonatkozik, az egyiptomiban ugyanaz a szó, mint a szöveg elején szereplő heh-lényekre utaló kifejezés, akik Su teremtményei.

[290] Szó szerint „ismétlés, másodpéldány”.

[291] Atum önmegtermékenyítéssel alkotta a világot, s teremtés utáni vágyában kiköhögte, vagy kiköpte az első istenpárt; a kéz mint a teremtés eszköze jelenik meg a szövegben. Itt véget ér Su beszéde, s a teremtő isten, Atum kinyilatkoztatása következik, aki Su és Tefnut teremtését beszéli el.

[292] Az „aludni” ige itt azt fejezi ki, hogy teremtésüket (egyben a világ teremtését) megelőzően az első istenpár a mozdulatlanság, ernyedtség állapotában volt, s még nem különült el teremtőjétől, Atumtól. Más értelmezés szerint az első istenpár, Su és Tefnut szexuális együttlétére utal (Bickel).

[293] Értsd: létüket fenntartani, képessé tenni őket a reprodukcióra.

[294] A napisten szeme gyakori eleme az egyiptomi mítoszoknak. A teremtés-elképzelésekben a Napszem, mely azonos lehet magával a Nappal vagy a napisten leányával, a teremtés eszközeként jelenik meg, s ez az elem összekeveredett a szemhez kapcsolódó más mítoszokkal. Ezek között találhatjuk azokat a változatokat, melyek szerint a napisten ellenségei, vagy az emberek ellen, vagy pedig az őt ismeretlen okból elhagyó Su és Tefnut felkutatására küldi szemét.

[295] Nun az Ősvíz.

[296] A szöveg itt homályos, Uadzs istenként szerepel a szövegben, egyes változatokban azonban egy Ha nevű isten jelenik meg helyette.

[297] Nut, az égistennő Gebbel, a földdel együtt alkotta a világ, ég és föld egységét.

[298] Az istenek első nemzedéke.

[299] Atum a teremtést megelőzően az Ősvízzel beszél.

[300] Az „éltet” szó itt szinonimája a „felemel” igének, mindkettő a teremtés fenntartását fejezi ki.

[301] Ettől a mondattól kezdve ismét Su beszél, aki a világ fenntartójaként nyilatkozik meg.

[302] A napistent napfelketekor dicséreteket recitálva üdvözlik.

[303]„Pusztulást nem ismerő” csillagoknak hívták az egyiptomiak a circumpoláris csillagokat, melyek mindig a horizont fölött látszanak, mintha soha nem nyugodnának le, s ugyanezzel a kifejezéssel jelölték a napisten nappali bárkájának legénységét. A nem cirkumpoláris csillagokat „fáradtságot nem ismerőknek” hívták, s ugyanígy nevezték a napisten éjszakai bárkájának legénységét.

[304] Ti. a testtel. Az egyiptomi halotti elképzelésekben fontos szerepe volt a test épségben tartásának, hiszen az egyiptomiak hite szerint éppen ez volt az öröklét egyik biztosítéka; ezt szolgálta a mumifikálás is. Jelentőségét a holttest felbomlásának tapasztalata adhatta, s a gondolat kapcsolatban állt Ozirisz, az alvilág királya mítoszával is, akinek testét bátyja, Széth feldarabolta és szétszórta. A testrészeket Ozirisz testvére és felesége, Ízisz – s őt segítve Nephtüsz – gyűjtötte össze és tette ezzel ismét éppé, s így biztosította az isten újjászületését. Su itt az istenek testrészeinek összeillesztőjeként jelenik meg, aki ezzel – fenntartó szerepének megfelelően – biztosítja létezésüket.

[305] Az Apóphisz-kígyó a napbárkát és a napistent elpusztítani akaró erő.

[306] A napisten bárkái, melyekkel nappali és éjszakai útján jár; a torok a bárkában utazók torka.

[307] A Nyugat Bikája Ozirisz megtermékenyítő erejének szimbóluma, s egyben Ozirisz egyik elnevezése is.

[308] Vagyis a földet az égtől (2. kép)

[309] A Kilencség istenei.

[310] Nepri gabonaisten. Su egyik megjelenése volt, s jelképe a halott újjászületésének. Lehetett a halott segítője, de azonosulhatott is vele.

[311] A halott a túlvilágon Ozirisz lesz, amit az is kifejez, hogy neve elé kerül az Ozirisz jelző. A szöveg más változatai így szólnak: „Amikor az én nevem Ozirisz, Geb fia lett.”

[312] Nut, az égistennő és Geb, a földisten Su gyermekei. A „szélesség” és „hosszúság” kifejezés ég és föld birtoklására utal.

[313] Sivatagi kóborlásaik vadászataiból.

[314] Azaz gabonából, lásd fent.

[315] Hu a kimondott szó megszemélyesített istene; lásd még a Kislexikont.

[316] Azaz a föld hátán.

[317] Ti. az égistennő.