A Korán

1. A megnyitó fejezet (Fátiha). (Mekkai.)

Dicséret Alláhnak, a világok Urának. Az Irgalmasnak, a Könyörületesnek, Az ítélet napja Urának! Neked szolgálunk és Hozzád esedezünk segítségért. Vezess minket a helyes ösvényen, Azoknak az ösvényén, akikkel kegyes vagy, Nem azokén, akikre haragszol és nem a tévelygőkén!

A Megnyitó fejezetet (al-Fátiha) a 15. fejezetet 87. verse „a hét gyakran ismetelt versnek" nevezi, mert minden muszlim naponta legalább 32-szer ismétli meg imáiban. Lényeges kelléke minden, gyülekezeti vagy magánimának. A 15. fejezet 87. verse ezen kívül „nagy Koránnak" is nevezi, mert benne van az egész Korán lényeg.

2. A tehén (Medinai)

1-10 versek.

Ez a könyv -- nincsen kétség benne -- vezetés az Istenfélőknek. Azoknak, akik hisznek az elrejtettben, elvégzik az imát és költenek a Mi adományunkból, Azoknak, akik hisznek abban, ami neked lebocsátatott és ami előtted lebocsátatott s a másvilágban ők biztosan hisznek. Azok követik Uruk vezetését és jól megy a soruk.

Bizony, a hitetleneknek mindegy, hogy meginted-e őket vagy nem inted meg őket; nem hisznek. Lepecsételte Alláh szívüket és hallásukat, tekintetükön lepel van és nagy büntetés a részük. Vannak embereik, akik így szólnak: „Hiszünk Alláhban és az ítélet napjában" s ők mégsemhívők. El akarják ámítani Alláhot és a hívőket, de csak önmagukat ámítják el és nem tudják azt. Szívükben betegség van, Alláh pedig megszaporítja a betegségüket és fájdalmas büntetésben lesz részük, mert hazudtak.

17-20. versek.

(Az előző idézet második felével együtt a predestináció tanának kifejtése.)

Hasonlók ők ahhoz, aki tüzet gyújtott, s midőn az megvilágított mindent körülötte, Alláh elvette, világosságukat és olyan sötétségben hagyta őket, hogy nem látnak semmit. Süketek, némák és vakok ők, tehát nem térnek vissza. Vagy mint a felhőből áradó bőséges eső, benne sötétség, mennykő és villám, - ők pedig ujjukat fülükbe dugják a mennydörgés miatt, a haláltól félve; de Alláh körülveszi a hitetleneket. A villám csaknem elveszi a látásukat; amikor rájuk világlik, benne járkálnak, mikor pedig elsötétedik fölöttük, megállnak. Ha Allah úgy akarná, elvenné hallásukat és látásukat. Bizony, Alláhnak hatalma van mindenen!

40-46. versek

0 Izráel gyermekei! Emlékezzetek jótéteményemre, amelyet nektek ajándékoztam! Tartsátok meg Velem a szövetséget. Én is megtartom veletek a szövetséget, s csak Engem féljetek! És higgyetek abban, amit leküldettem hozzátok, megerősítvén azt (az írást), ami veletek van! Ne legyetek az elsők, akik nem hisznek benne, és ne adjatok csekély árat az Én jeleimért, s csak Engemféljetek! És ne öltöztessétek az igazságot a hamisságba, s ne rejtsétek el az igazságot tudtotok ellenére.

És végezzétek el az imát, adjatok alamizsnát és hajoljatok meg a meghajlókkal! Hát jámborságot akartok parancsolni az embereknek, saját lelketeket pedig elhanyagoljátok, holott olvassátok az írást? Hát nincs belátástok? Keressenek menedéket a türelembon és az imában; bizony, nehéz dolog az, csak nem az alázatosoknak, akik tudják, hogy találkoznak Urukkal és Hozzá térnek vissza!

78-79. versek.

(Az iszlám azzal gyanúsítja a zsidókat és keresztényeket, hogy a rájuk bízott ábrahámi ős kinyilatkoztatást meghamisították.)

Vannak közöttük (t. i. a zsidók között) tudatlanok, akik nem ismerik a Könyvet, csak hiábavalóságokat s csak sejtenek egyet s mást. De jaj azoknak, akik a Könyvet a kezükkel írják és azután így szólnak: „Ez Alláhtól van", hogy kis árat adjanak érte! Jaj nekika kezük írásáért, és jaj nekik a keresetükért!

144 vers.

(Az ima irányának – qibla – meghatározása.)

Láttuk, amint orcád az ég felé fordul; de Mi (imádnál) olyan irányba akarunk fordítani téged, amely tetszik neked. Fordítsd orcádat a szent mecsete irányába, s bárhol vagytok, fordítsátok orcátokat annak az irányába; és bizony, azok, akiknek a Könyv adatott, tudják, hogy ez az igazság Uruktól! S Allah nem figvelmetlen arra, hogy mit cselekesztek.

168-286 versek, kihagyásokkal.

Ó ti, akik hisztek! Egyetek a jó dolgokból, amelyekkel elláttunk titeket és köszönjétek meg Alláhnak, ha Hozzá imádkoztok! Csak a hulláit, a vért és a sertéshúst tiltotta meg nektek és (az olyan áldozati állatot), amelyet nem Alláhnak, hanem másnak áldoztok. Aki azonban rákényszerült, anélkül, hogy megkívánná és anélkül, hogy törvényellenesen cselekednék, azon nincsen bűn. Bizony, Allah megbocsátó és irgalmas.

(A hit alapvető területeinek és az alapvető társadalmi viselkedési normáknak a fölsorolása)

Nem az a jámborság, hogy orcáitokat keletre ésnyugatra fordítjátok, hanem az a jámbor, aki hisz Alláhban, az ítélet napjában, az angyalokban, a Könyvben és a prófétákban. Az, aki vagyonát Iránta való szeretetből a rokonokra, az árvákra, a szegényekre, a vándorra, a koldusokra és a rabszolgákra költi, s aki elvégzi az imádságot és megadja a szegényadót, s azok, akik megtartják szerződésüket, ha szerződést kötöttek s állhatatosak a szerencsétlenségben, az ínségben és a szükség idején, - ők az igazmondók és az Istenfélők. Ó ti, akik hisztek! Elő van írva számotokra a megtorlás a meggyilkoltakért: a szabad ember a szabad emberért, a rabszolga a rabszolgáért, s az asszony az asszonyért. Akinek pedig fitestvére megbocsát valamit, azzal szemben méltányosan kell a követeléseket érvényesíteni, kártalanítás neki azonban bőséges legyen! Könnyítés ez Uratoktól és könyörületesség. Aki pedig azután vétkezik, annak fájdalmas büntetés az osztályrésze. S a megtorlásban élet van számotokra, ó értelmes emberek, talán istenfélők lesztek. Előíratott számotokra, ha a halál közeledik valamelyiketekhez, és ha jószágot hagy hátra, hogy méltányosan, örökséget hagyjon a szülőkre és a rokonokra; kötelességül az Istenfélőknek.

Aki pedig változtat azon (a végrendeleten), miután hallotta azt, annak vétke azokon van, akik változtatnak rajta. Bizony, Allah hall és tud (mindent). Aki pedig az örökhagyó részéről^-méltánytalanságtól vagy bűntől tart és rendet teremt közöttük, nem követ el bűnt. Bizony, Alláh megbocsátó és irgalmas.

(Böjti rendelkezések)

O ti, akik hisztek! Előíratott számotokra a böjt, amint előíratott azoknak, akik előttetek voltak – talán Istenfélők lesztek - Megszámlált napokon keresztül. Ha pedig valaki közületek beteg vagy úton van, ugyanannyi (napon át böjtöljön) más napokon! Akik azonban megtehetik ezt (s nem teszik), azok vártságul adjanak enni egy szegénynek! S aki önként tesz jót, azjavára lesz neki. S ha böjtöltök, javatokra lesz, ha megértitek azt. Ramadán hava az, amelyben lebocsátatott a Korán, hegyes útmutatóul az embereknek s a helyes útmutatás és az isteni kinyilatkoztatás bizonyágaiul. Aki közületek otthon van abban a hónapban, böjtölje végig! Aki pedig beteg vagy úton van, (ugyanannyi) számú napig (böjtöljön) más napokon! Allah könnyíteni akar nektek s nem nehezíteni, s hogy töltsétek ki (a napok) számát, s hogy magasztaljátok Alláhot, amikor a helyes útra vezérel benneteket; talán hálásak lesztek!

S ha szolgáim Felőlem kérdeznek téged, Én közel vagyok; válaszolok a hívó szavára, ha hív Engem; de hallgassanak Rám és higgyenek Bennem; talán helyes úton járnak! Meg van engedve nektek, hogy a böjt éjszakáján érintkezzetek asszonyaitokkal. Ruhák ők nektek is ti ruhák vagytok őnekik. Allah tudja, hogy önmagatokat ámítottátok s kegyelmével ismét felétek fordul és megbocsát nektek. Most tehát érintkezzetek velük és törekedjetek arra, amit Alláh előírt nektek! S egyetek és igyatok, míg csak szürkületkor a fehér cérnaszálat a fekete cérnaszáltól meg nem tudjátok különböztetni! Akkor végezzétek be a böjtöt éjszakáig, s ne érintkezzetek velük, amíg a mecsetekben tartózkodtok! Ezek Alláh rendelései; no közeledjetek feléjük! Így magyarázza meg Allah az Ő jeleit az embereknek; talán Istenfélők lesznek.

(A következő sorok a dzsihád tanát alapozzák meg.)

Megkérdeznek téged az újholdak felől. Mondd: Megállapított időpontok azok az embereknek és a zarándoklatnak. Nem az a jámborság, hogy hátulról men tek a házakba, hanem az a jámbor, aki Istent féli! Menjetek tehát a kapukon keresztül a házakba és féljétek Istent; talán jól megy majd sorotok!

És harcoljatok Al1háh ügyéért azokkal, akik veletek harcolnak, s ne kövessetek el kihágást; bizony, Alláh nem szereti a kihágókat!

És öljétek meg őket, ahol csak találjátok, s űzzétek el őket, ahonnan ők elűztek benneteket; a kísértés rosszabb az ölésnél! De ne harcoljatok velük a Szent Mecsetnél, hacsak ők nem harcolnak abban veletek. Ha azonban ők (kezdenek harcolni veletek, öljétek meg őket; olyan a hitetlenek megtorlása! De ha abbahagyják, Alláh megbocsátó és irgalmas. S harcoljatok vélük, míg csak meg nem szűnik a kísértés és a vallás nem lesz Alláhé! De ha abbahagyják, nincs ellenségeskedés, csak az igazságtalanokkal szemben. A szent hónap a szent hónapért és a szentségek is megtorlás (alá esnek). Aki erőszakosan lép fel veletek szemben, azzal szemben ti is erőszakosan lépjetek fel, az ő fellépéséhez hasonlóan! Féljétek A1láhot s tudjátok meg, hogy Alláh az Istenfélőkkel van!

(A zarándoklattal kapcsolatos rendelkezések.)

Adakozzatok Alláh ügyéért, s ne adjátok oda magatokat a romlásnak! Tegyetek jót; bizony, Alláh szereti a jótevőket!- Végezzétek el a zarándoklatot és a kis zarándoklatot A1láhért! Ha akadályozva vagytok, kis áldozatot ajánljatok fel! Ne borotváljátok meg fejeteket, míg az áldozati állat az áldozati helyre nem érkezett oda! Aki beteg közületek, vagy kára van a fején, az váltság gyanánt böjtöljön, vagy adjon alamizsnát, vagy hozzon áldozatot! Úgy biztonságban vagytok; - aki pedig a zarándoklat előtt a kis zarándoklatot végzi el, kis áldozatot ajánljon fel, aki azonban semmit sem talál (áldozatul), böjtöljön három napig a zarándoklat alatt és hét (napig), ha visszatértek; tíz teljes (nap) az! Azt (tegye az is), akinek családja nincs ott a Szent Mecsetnél! Féljétek Alláhot és tudjátok meg, hogy Alláh keményen büntet! A zarándoklat (ideje) az ismert hónapok.Aki elhatározza azokban a zarándoklatot, tartózkodjék a zarándoklat alatt a nemi érintkezéstől, a jogtalanságtól és a perpatvartól! Alláh tudja, mi jót cselekedtek. Lássátok el magatokat útravalóval; de a legjobb útravaló az Istenfélelem! Féljetek Engem, ó, értelmesek! Nem bűn nektek, h^-a Uratoktól nyereségre törekesztek. S ha lefuttok Arafátról, emlékezzetek meg Alláhról a Szent helyen, s emlékezzetek meg Róla, amint benneteket a helyes útra vezérelt, bár előbb tévelygők voltatok! Azután fussatok, ahonnan az emberek futnak és kérjenek bűnbocsánatot Alláhtól! Bizony, Alláh megbocsátó és irgalmas!Ha azután elvégeztétek szertartásaitokat, emlékezzetek meg Alláhról, úgy, ahogy atyáitokról emlékeztek meg, vagy még buzgóbb megemlékezéssel! Vannak olyan emberek, akik így szólnak: „Urunk, adj meg nekünk (mindent) a világon!" -- ezeknek nem lesz osztályrészük a másvilágon.

(Szent háború – dzsihád- és hitehagyás. Jámbor cselekedetek.)

Megkérdeztek téged, mit adjanak (alamizsna gyanánt). Mondd: Ami jót adtok, legyen az a szülőké, a rokonoké, az árváké, a szegényeké és az utasé! S ami jót tesztek, Alláh tudja azt. Előíratott néktek a harc, de az kellemetlen nektek. De lehet, hogy nem szerettek valamit, holott az jó nektek, s lehet, hogy szerettek valamit, holott az rossz nektek; és Alláh tudja (azt), ti pedig nem tudjátok. Megkérdeznek téged a harcról a szent hónapban. Mondd: „Harcolni abban rossz, s elfordulás Alláh ügyétől s hitetlenség Őbenne és a Szent Mecsetben; s az Ő népét kiűzni abból, még rosszabb Alláh előtt; s a kísértés rosszabb azölésnél. S mindaddig harcolni fognak veletek míg csak el nem térítenek benneteket a vallástoktól, ha csak képe erre. Aki azonban közül elpártol a vallásától s hitetlenként hal meg, azoknak a cselekedetei hiábavalók e világon és a másvilágon; a tűz társai ők és örökké abban maradnak. Bizony, akik hisznek s akik kivándorolnak s akik harcolnak Alláh ügyéért, azok remélhetik Al1áh irgalmát, mert Alláh megbocsátó, irgalmas. Megkérdeznek téged a borról és a szerencsejátékról. Mondd: Azokban nagy bűn van és haszon az embereknek. Bűnös voltuk azonban nagyobb a hasznuknál: S megkérdeznek téged, hogy mit adjanak (alamizsna gyanánt). Mondd: „A felesleget." Ígymagyarázza meg nektek Allah a jeleket; talán elmélkedtek az evilágról és a másvilágról. S megkérdeznek téged az árvák felől. Mondd: Segíteni rajtuk jó. S ha dolgotok van velük, testvéreitek ők. S Alláh meg tudja különböztetni a gonosztevőt a jó-tevőtől. S ha A11áh akarná, keményen bánna veletek; bizony, AlIáh hatalmas és bölcs!

(Házassággal kapcsolatos rendelkezések.)

S ne vegyetek feleségül bálványimádó nőket, míg csak, igazhivőkké nem lesznek! Bizony, jobb a hívő rabszolgaleány, mint a bálványimádó nő, még ha tetszik is nektek. S ne menjetek férjhez bálványimádókhoz, míg csak igazhivőkké nem lesznek! Bizony, jobb a hívő rabszolga, mint a bálványimádó, még ha teaszik is nektek. Azok a tűzhöz hívnak, Alláh azonban a paradicsomba és a megbocsátásra hív elengedelmével, s megmagyarázza je1eit az embereknek; talán elmélkednek rajta. S megkérdeznek téged a nők havi tisztulása fe1ő1. Mondd: Kár az. Tartózkodjatok tehát asszonyaitoktól a tisztulás alatt és ne közeledjetek hozzájuk, míg csak nem tiszták! Ha azonban megtisztultak, keressétek fel őket, amint Alláh megparancsolta nektek! Bizony, Alláh szereti a vezeklőket és szereti a megtisztulókat.

Asszonyaitok szántóföld nektek. Menjetek szántóföldeitekre, amikor akartok, gondoskodjatok magatokról, féljétek A1láhot és tudjátok meg, hogy találkozni fogtok Vele! Svigyetek örömhírt a hívőknek! S ne tegyétek Alláhot esküitek tárgyáraik, hogy jámborak és istenfélők legyeinek s békét teremtsetek az emberekközött! S Alláh (mindent) halló és tudó. Nem büntet meg benneteket Alláh, ha esküitekben meggondolatlant mondtok; de megbüntet benneteket azért, amivel szívetek foglalkozik. S Alláh megbocsátó és szelíd. Azok, akik megesküsznek, hogy asszonyaiktó1 távoltartják magukat, várjanak négy hónapig! Ha azután visszatérnek (házastársi kötelességükhöz), Alláh megbocsátó és irgalmas. Ha pedig elhatározzák a válást, Alláh halló és tudó. S az elválasztott asszonyok várjanak három tisztulás idejéig! S nincs megengedve nekik, hogy eltitkolják, mit teremtett A11áh a méheikben, ha hisznek Alláhban és az ítélet napjában. S férjüknek illendőbb visszavenni őket abban az állapotban, ha vissza akarják állítani (a közöttük volt helyzetet). S az asszonyok kötelessége, hogy úgy viselkedjenek (férjükkel szemben), mint azok ő velük szemben, illő előzékenységgel. A férfiaknak azonban elsőbbségük van velük szemben. Bizony, Alláh hatalmas és bölcs. A válás kétszer van megengedve, akkor azonban vagy méltányossággal meg kell tartani, vagy ajándékkal kell elbocsátani (az asszonyt). S nincs megengedve, hogy valamit is elvegyetek abból, amit nekik adtatok, ha csak nem félnek mindketten, begy nem követik Alláh rendeléseit. S ha attól féltek, hogy egyikük sem tartja meg Alláh rendeléseit, ők ketten nem követnek el bűnt, ha az asszony valamivel megváltja magát. Ezek Alláh rendelései; át ne hágjátok azokat, mert akik áthágják Alláh rendeléseit, jogtalanságot cselekszenek! Ha a férfi elvált az asszonytól, utóbb nincs neki az asszony törvényesen megengedve, míg csak más férfihoz nem ment feleségül. S ha ez azután elválik tőle, nem követnek e1 ők ketten bűnt, ha visszatérnek egymáshoz, ha úgy vélik, hogy megtarthatják Alláh rendeléseit. Ezek Alláh rendelései; megmagyarázza azokat értelmes embereknek. S ha elváltok azasszonytól s azok végére érnek várakozási idejüknek, vagy tartsátok meg őket méltányossággal, vagy bocsássátok el őket méltányossággal; de ne tartsátok meg őket erőszakkal, hogy törvénytelenséget ne kövessetek el! Aki azt cselekszi, vétkezik önmaga ellen. S ne űzzetek gúnyt Alláh jeleivel s emlékezzetek meg Alláhnak irántatok tanúsított kegyelméről, a Könyvről és a bölcsességről, amelyet lebocsátott hozzátok, hogy megintsen azzal benneteket! S féljétek Alláhot és tudjatok meg, hogy Alláh mindent tud! S ha elváltok az asszonyoktól s ők végére érnek várakozási idejüknek, ne akadályozzátok meg őket abban, hogy (újbál) férjhez menjenek, ha efelől egymás között méltányosan megegyeznek! Intelmül szolgál ez annak^, aki közületek hisz Alláhban és az ítélet napjában, Ez illendőbb nektek és jogosabb. S Alláh (mindent) tud, ti pedig nem tudtok. S az (elvárt) anyák szoptassák két teljes éven át gyermekeiket, ha valaki (a férj) úgy akarja, hogy teljes legyen a szoptatás! S az, atya kötelessége az asszonyok (ellátása és felruházása méltányosság szerint. De senki sem kötelezhető többre, mint amennyit megbír. Szülőanya nem károsodhat gyermeke miatt, sem pedig atya a gyermeke miatt. Ugyanez (áll) az örökösre. Ha pedig ők ketten kölcsönös megegyezéssel és tanácskozással el akarnák választani a gyermeket, nem követnek el bűnt. Ha dajkával akarjátok szoptatni gyermekeiteket, nem követtek el bűnt, amennyiben megfizetitek, amiben méltányossággal megállapodtok. Féljétek Alláhot s tudjátok meg, hogy Alláh látja, hogy mit cselekesztek!

Akik elhunynak közületek és asszonyokat hagynak maguk után, ezek várjanak négy hónapig és tíz (napig) ! Ha azonban végére érnek várakozási idejüknek, nem követnek el bűnt azért, amit ők a méltányosság szerint önmagukkal cselekszenek. S Alláh tudja, mit cselekesztek. Nem követtek el bűnt, ha célzást tesztek eljegyzésre az asszonyoknak, vagy ha ezt eltitkoljátok magatokban. Alláh tudja, mit gondoltok róluk. De ne ígérjetek nekik titokban találkát, ha csak nem szóltok illedelmes szavakat! S ne határozzatok el házasságkötést, míg 1e nem jár a Könyvben előírt határidő! S tudjátok meg, hogy Alláh tudja, mi van a szívetekben. Vigyázzatok tehát s tudjátok meg, hogy Alláh megbocsátó és szelíd! S nem követtek el bűnt, ha elváltak az asszonyoktól, mielőtt érintettétek őket vagy hozományt adtatok nekik. Váláskor pedig ajándékozzátok meg őket, a jómódú a maga tehetsége szerint és a szűkölködő a maga tehetsége szerint, méltányosan; kötelességük eza jótevőknek! De ha elváltak tőlük, mielőtt érintettétek őket vagy hozományt adtatok nekik, akkor legyen a fele annak, amit megállapítottatok, hacsak el nem engedik, vagy el nem engedi az, akinek a kezében van a házassági szerződés! S közelebb van a jámborsághoz, hogy elengedjétek. S ne feledkezzetek meg a jóságról egymás között! Bizony, Alláh látja, mit cselekesztek. S végezzétek e1 lelkiismeretesen az imádságot, (különösen) a középső imádságot és álljatok Alláh tiszteletére alázatosan! S ha féltek, gyalog vagy lovagolva (is imádkozhattok), s ha biztonságban vagytok, emlékezzetek meg Alláhról, amint Ö megtanított benneteket arra, amit nem tudtatok! S akik elhunynak közületek és feleségeket hagynak maguk után, végrendeletileg gondoskodjanak feleségeik ellátásáról egy évig, anélkül, hogy elűznék őket. Ha azonban eltávoznak, nem ér benneteket bűn azért, amit ők (az asszonyok) a méltányosság szerint magukkal tesznek. S Alláh hatalmas és bölcs. S az elvált asszonyoknak ellátás van megállapítva a méltányosság szerint; kötelességük ez az Istenfélőknek. Így magyarázza megnektek Alláh az Ő jeleit; talán megértitek.

Alláh az, akin kívül nincsen Isten. Ő az élő, az örökkévaló. Nem vesz rajta erőt sem szendergés, sem álom. Az Övé az, ami a mennyekben van és az, ami a földön van. Ki járhat közben Nála, hacsak nem az Ő engedelmével? Ő tudja, mi van előttük és mi van mögöttük. Tudásából semmit sem érthetnek mag, csak azt, amit Ő akar. Trónszéke kiterjed a mennyekre és a, földre s neon fárasztja Őt mindkettőnek a megtartása sem. S Ő a Magas, a Nagy!

S hisz a küldött abban, ami lebocsátatott neki Urától. S a hívők mind hisznek Alláhban, az Ő angyalaiban, könyveiben és küldötteiben. S nem teszünk különbséget eggyel sem küldöttei közül. S így szóltak: Hallottunk és engedelmeskedünk; bocsánatodat (kérjük), ó Urunk! S Hozzád van a visszatérés!

Az elkerülhetetlen (óra). (Mekkai.)

Az elkerülhetetlen, Mi az elkerülhetetlen? És mi tanít meg téged arra, mi az elkerülhetetlen? Thamúd és Ád hazugságnak nevezte az ütő (órát). Thamúd azonban elpusztult a mennykőcsapástól, Ád pedig bömbölő, heves szélrohamtól pusztult el, amelyet Ő ellenük állított szolgálatába hét éjszakán és nyolc nappalon át, szakadatlanul. Akkor láthattad volna a népet leterítve bennük, üres pálmatörzsekként. Látsz-e közülük csak egyet is, aki megmaradt? És bűnt követett el Fáraó és azok, akik előtte éltek és az elpusztított városok. És ők nem engedelmeskedtek Uruk küldöttjének, úgyhogy kemény büntetéssel sújtotta őket. Bizony, mi a hajóban vittünk titeket, mikor a víz magasra emelkedett, hogy emlékeztetőül csinálják neked és hogy a megtartó fül megtartsa azt. És mikor majd egyetlen harsonával megharsan a trombita És elmozdulnak a föld és a hegyek és egyetlen zúzódással zúzódnak össze, azon a napon jön majd el az elkerülhetetlen! És a menny kettéhasad, mert szét fog szakadni azon a napon. És az angyalok annak oldalánál lesznek és nyolcan fogják hordozni Urad trónját azon a napon. Azon a napon majd előállítanak titeket s semmi sem marad rejtve tőletek. Akkor az, akinek könyvét jobbjába adják, így szól majd: „Ímhol olvassátok a könyvemet! Bizony úgy hittem, hogy eleget teszek számadásomnak!" Neki örömteljes életben lesz része, magas kertben, amelynek gyümölcsei kezeügyében vannak. „Egyetek és igyatok jó egészséggel azért, amit az elmúlt napokban cselekedtetek!" Az pedig, akinek könyvét baljába adják, így szól majd: „ó, bárcsak sohasem adták volna ide a könyvemet! És sohasem tudtam volna, mi a számadásom! Ó, bárcsak véget vetett volna nekem (a halál)! Vagyonom mitsem segített rajtam! Hatalmam veszendőbe ment!" „Ragadjátok meg és bilincseljétek meg! Azután vessétek az égő tűzbe! Azután verjétek egy hetven rőf hosszú láncra! Bizony, nem hitt Alláhban, a Nagyban, és nem szorgoskodott, hogy eledelt kapjanak a szegények. Azért nincs ma itt neki egyetlen barátja sem, sem eledele, kivéve a moslékot, amelyet nem esznek meg mások, mint a gonosztevők".

De nem! Esküszöm arra, amit láttok, és arra, amit nem láttok! Bizony, nemes küldött beszéde ez, és nem költő szava; kevés az, amit hisztek. És jós szava sem az; kevés az, amit hisztek. Kinyilatkoztatás az a világok Urától! És ha ő (Muhammad) ellenünk kaholt volna néhány mondást, jobbjánál ragadtuk volna meg, azután elvágtuk volna ütőerét. És közületeik senki sem tarthatott volna vissza tőle minket. És bizony, intelem ez az istenfélőknek. És bizony, tudjuk, hogy közületek (néhányan) meghazudtolják. És bizony, bánat az a hitetleneknek. És bizony, a biztos igazság az. Azért hát magasztald Uradnak a Nagynak a nevét!

A Korán e fejezetei után tekintsük most át az iszlám vallásának főbb területeit.

Az iszlám vallásának alapjai

A. Jog

a) Az iszlám vallásának alapja a muszlimok szerint Allah kinyilatkoztatása. Ezeket választott prófétáján, Mohamedon keresztül jutatta el az emberekhez. A Mohamedon keresztül adott kinyilatkoztatásokat tartalmazza az „Olvasmány”, arabul QurÞÁn, magyar helyesírás szerint Korán. A Korán tehát Allah szavait tartalmazza, mégpedig szó szerint idézve. A muszlimok eme nézetét erősíti meg a Korán egy jellegzetes fordulata is: néhány fejezete (szúra) vagy verse (Ájat) a „Mondd” fordulattal kezdődik. A kettőspont előtt álló fölszólítás Allahtól származik és Mohamedhoz szól. E szóval parancsolja meg neki Allah, hogy szó szerint tudassa az emberekkel a kettőspont után álló mondatokat. (Az egyes mondatokat, azaz verseket jelölő Ájatszó jelentése ’csodajel’.)

b) A második legfontosabb forrás a próféta tetteit és különböző helyzetekben mondott szavait tartalmazó szunna, azaz a prófétai hagyomány. A muszlimok meggyőződése szerint a próféta cselekedeteiben és minden más megnyilvánulásában isteni bölcsesség mutatkozik meg, mert isteni inspiráció motiválta őket, így azok mindenképpen követésre méltók. Mohamed halála után a jámbor hittudósok igyekeztek minden Mohamed személyére, cselekedeteire és mondásaira vonatkozó szóbeli visszaemlékezést, azaz „beszédet” (arabul: ÎadÐ×) összegyűjteni és használatukat megkönnyítő rendbe állítani. A szövegeknek ezt a Mohamed szavaiban és tetteiben megnyilvánuló prófétai hagyományt, azaz a szunnát tartalmazó corpusát nevezzük hadísznak, az ezek tanulmányozásával foglalkozó tudósok a hadísz-tudósok.

c) Az iszlám vallásának harmadik forrása a consensus (arabul: iÊmÁÞ), azaz a vallástudósok egyetértése. A vallástudósok egyetértésének tartalma azonban a történelem során sokat változott.

Eleinte, amikor az iszlám még viszonylag kis területen terjedt el, a medinai vallástudósok egyetértését jelölte. Később, miután az iszlám Kína határaitól az Atlanti óceánig elterjedt, lehetetlenné vált minden vallástudóst összegyűjteni, hogy egy bizonyos kérdést mindannyiukkal tisztázni lehessen, így a szót valamilyen korlátozott értelemben használták. Mára tulajdonképpen két összefüggésben használják: vagy egy ország vallástudósainak kell egy adott kérdésben egyetérteniük (így például a tálibok is összegyűjtöttek ezer vallástudóst, hogy az amerikai háborús fenyegetéssel kapcsolatban dolgozzanak ki közös álláspontot, azaz konszenzust); vagy annak a Mekkában, illetve Medinában székelő tanácsnak kell egyetértenie, amelyikbe minden muszlim ország két-két küldöttet delegálhat. E két tanács szokta megvizsgálni a világ előrehaladása során fölmerülő újabb és újabb problémákat, hogy azokkal kapcsolatban kidolgozza a közös álláspontot.

d) Az iszlám története során létrejött négy szunnita jogi iskola (hanafita, málikita, sáfiita és hanbalita) közül kettő (a hanafita és a sáfiita) elfogadja az analógia alapján való következtetést. A Korán például tiltja az erjesztett datolyalé fogyasztását, de nem beszél a borról és egyéb erjesztett italokról. Az iszlám tudósai hosszú viták után megegyeztek abban, hogy az erjesztett datolyalé és egyéb erjesztett italok közötti (elsősorban részegítő hatásukban mutatkozó) hasonlóság miatt minden szeszes ital fogyasztása tilos.

Az iszlám vallásának központjában áll tehát a mindennapi életet és a viselkedést meghatározó szent jog (fiqh). A jognak ez a négy forrása van, fontosságuk és súlyuk az egyes kérdések megítélése során megfelel fölsorolásuk hagyományos (és itt is követett) rendjének.

A jog tehát cselekedeteinket szabályozza. Előírja, hogy mit és hogyan kell megtennünk. A jog tehát testi kötelességeinket (al-takálíf al-badanijja) szabja meg.

A fiqh szent jogként tehát egy sorba állítható a vallásos zsidók életét szabályozó törvénnyel, illetve, bizonyos értelemben, a keresztények kánonjogával. Mellette már korán kifejlődött, és mind a mai napig is megtalálható az állami és politikai élet egyéb területeit szabályozó világi törvények rendszere is. Ez utóbbi azonban, nem lévén isteni akarat a hátterében, hely és idő függvényében mindig változik.

B. Theológia

A muszlim jogrenden kívül kialakult a vallási tudományoknak egy másik, a jog mellé fontosságban lassan fölnövő, de annak jelentőségét el nem érő ága is, a racionális theológia (kalÁm). Ez a szív kötelességeit (al-takálíf al-qalbijja) tartalmazza. Célja létrehozni az egyénekben az igaz hitet (ímán), azaz a szívbéli megerősítését mindannak, amit a száj mond.

Ennek a tudománynak a fejlődése több előzményre tekint vissza.

Egyike ezeknek a bűnről való elmélkedés. Ez a negyedik kalifa, Ali esetében vált fontos kérdéssé. A hagyomány szerint ő ugyanis jelen volt a harmadik kalifa, Oszmán meggyilkolásánál, de nem akadályozta meg azt. Következésképp a történetnek hitelt adók szemében bűnrészes gyilkosságban, azaz lelkiismeretét súlyos bűn terheli. Márpedig ha így van, akkor kizárta magát a hívők közösségéből, következésképp nem lehet az igazhívők kalifája.

A kérdés tehát a közösség élete, azaz a politika szempontjából volt fontos. Ezzel párhuzamosan ugyanezt a kérdést más szempontból is vizsgálták. A görög filozófia ismeretében az elfoglalt területek görög kultúrán fölnőtt, ámde az iszlám hitére áttért lakossága a Korán szövegének vizsgálata alapján arra az eredményre jutott, hogy annak egyes passzusai szerint a bűnös embereket maga Allah vezeti tévútra, az igazakat pedig ő vezeti az egyenes úton. Márpedig ebben az esetben filozófiai meggondolások alapján fölmerül a kérdés, hogy akkor Allah hogyan büntetheti a tévelygőket, azaz a bűnösöket, ha tévelygésükért nem önmaguk felelnek. Hogyan jutalmazhatja az igazakat, ha azokat ő vezette az egyenes útra.

Ezen a problémán túl másik nehézséggel is szembe kellett nézni: a Korán e helyeit hogyan kell értelmezni az ennek éppen ellentmondó más helyeinek a fényében. Azaz hogyan kell magyarázni a Korán ellentétes értelmű helyeit úgy, hogy a bennük megnyilvánuló isteni bölcsességnek megfelelően az összes helyet egy egységes magyarázatban lehessen egyesíteni.

A másik kérdéskör középpontjában Allah tulajdonságainak kérdése állt. A Korán szövegéből is tudható módon Allah bölcs, igazságos, megbocsátó, stb. Fölmerült azonban a kérdés, hogy bölcsessége, miként az emberek esetében is, valamilyen rajta kívül állóbölcsesség elsajátítása révén jött létre, vagy sem. Ha ugyanis így jött létre, akkor az ő örökkévaló, azaz tökéletes lényén kívül kell lennie más örökkévaló, azaz tökéletes létezőknek is, nevezetesen a jóságnak bölcsességnek, stb. Ez esetben azonban Allahon kívül más tökéletes és örökkévaló létezőknek is létezniük kell, márpedig ez összeegyeztethetetlen Allah fogalmával.

Ezekről a kérdésekről gondolkozva, a nehézségekre a józanész fényénél választ keresve született meg a racionális theológia tudománya.

A theológia végső célja tehát létrehozni a helyes hitet

1) Allahban (azaz: Istenben);

2, angyalaiban;

3) írásában (azaz: A Koránban);

4) apostolaiban (azaz: az összes próféta, de mindenek előtt Mohamed küldetésében);

5) az utolsó ítéletben (azaz: a túlvilági igazságszolgáltatásban).

Ezek a pontok már megtalálhatók magának a Koránnak a szövegében is. Föntebb (44. lapon) már idéztük a Korán második szúrájának 177-ik versét: „A jámborság az, ha valaki hisz Allahban, a végső napban, az angyalokban, az Irásban, és a prófétákban…stb.” A kalám tudománya tehát e kérdések tárgyalása körül szerveződik.

A racionális theológia művelői egy rövidebb-hosszabb fejlődési szakasz után iskolákba szerveződtek. Az első iskola a kilencedik század elején jelent meg, ők a muÝtaziliták. Utóbb ebből az iskolából váltak ki – és mind a mai napig ez az iskola számít mértékadónak majdnem mindenütt az iszlám világában – az ašÝariták. Velük együtt jelent meg Közép-Ázsiában majdnem azonos tanítással a máturidita iskola.

A muÝtaziliták, ha nem is kizárólagosan, de mégis igen erősen kapcsolódtak az iszlám síita ágához.

C. Hitvallások

A muszlim hit tételeinek rövid foglalatát számos vallástudós megfogalmazta, némelyikük élete során többször is megtette ezt. Ezeket az eleinte a néhány lapos hitvallásoktól kezdődően egyre hosszabbá, majd egyre vastagabb füzetekké váló hitvallásokat nevezzük európai hagyományoknak megfelelően muszlim krédóknak (az egyetlen keresztény hitvallás, a Credo nyomán), arabul azonban ÝaqÁÞid néven szokás őket említeni. A szó maga az arab ÝaqÐda (hittétel) szónak a többes száma.

Az aqídák legegyszerűbb változata a muszlimok hitvallása: Tanúsítom, hogy nincs Isten Allahon kívül, tanúsítom, hogy Mohamed az Ő prófétája. Amint látható, ez a rövid hitvallás a fönti öt témából az elsővel és a negyedikkel kapcsolatos meggyőződést foglalja szavakba. A későbbi időkben a hitvallások, amint azt épp az imént mondtuk, egyre bővültek és hosszabbodtak, de alapjában véve ma is a fönti öt témával kapcsolatos legfontosabb nézeteket tartalmazzák.

A kalám könyvei természetesen taglalják a hittel kapcsolatos problémákat, ismertetik az iszlámon belüli különböző irányzatok és iskolák legfontosabb nézeteit, és végül bizonyítják a helyesnek tartott álláspontot.

Az aqídák ezzel szemben rövid mondatokban az illető vallástudós legalapvetőbb tételeit foglalják össze. Nem térnek ki sem az eltérő nézetek, sem a bizonyítások ismertetésére.

A muszlimok meggyőződése szerint Allah Ábrahámon keresztül egy őskinyilatkoztatást adott az embereknek. Ennek a kinyilatkoztatásnak a tartalmát azonban előbb a zsidók, utóbb a keresztények meghamisították. Ezért vált szükségessé, hogy Allah Mohamedon keresztül a kinyilatkoztatást eredeti formájának megfelelően újra ismertesse az emberekkel. Az aqídák éppen ezért az ábrahámi kinyilatkoztatás legfontosabb tételeit foglalják össze, mégpedig abban a formában, ahogyan az a másik két vallás, a júdaizmus és a kereszténység híveinek is elfogadható.

Az aqídákkal kapcsolatban megállapíthatjuk azonban, hogy a bennük megtalálható tételek csakugyan elfogadhatók a másik két kinyilatkoztatott vallás hívei számára is. A lényeg azonban, legalábbis a kereszténység felől nézve, nem abban található, ami az aqídákban megvan, hanem abban, ami kimaradt belőlük. A kereszténység ugyanis Krisztus keresztáldozata, és az abból fakadó megváltás körül szerveződött, márpedig ha ez nincs meg az aqídákban, akkor éppen a kereszténység lényege maradt ki belőlük.

Végezetül álljon itt példaként egy hitvallás, Speidl Bianka fordításában.

‘Umar an-Nasafī (megh. 1142 ) hitvallása (‘Aqīdája)

A kegyelmes és könyörületes Allah nevében. Hála Allahnak, a világok Urának. Ima és békesség prófétánkra Mohamedre, akit megerősített a megvilágosító Koránnal, Allahra és a teológusokra az Ő nyilvánvaló beszédével.

Az igazság emberei a szofistákkal (filozófusokkal) szemben így szólnak: a dolgok igazsága változatlan és róluk biztos tudásunk van.[1]

A teremtmények számára a tudásnak három forrása van: az egészséges érzékek, a megbízható hagyomány és az értelem.

Az érzékelés ötféle: hallás, látás, szaglás, ízlelés, tapintás. Mind az öt megismertet azzal, ami számára elő van írva.

A megbízható hagyomány kétféle: az egyik a megszakítatlan láncolatban átadott híradás, amely változatlan és azon emberek hagyományozásán alapul, akik nem hajlottak az elferdítésére. Ez az elsődleges (biztos) tudáshoz elengedhetetlen, ha például a régi idők távoli országaiban élő királyait akarjuk megismerni.[2]

A második: a csodákkal igazolt prófétákról szóló híradás, amely nélkülözhetetlen a bizonyító erejű ismerethez. Az így létrejött tudás evidenciában és megbízhatóságban egyenértékű az elsődleges tudással.

Az értelem is tudás alapja, s ami nyilvánvalóan (bi-’l-badīhat) tőle jön létre, az is elsődleges ismeret, mint például az, hogy minden egész nagyobb részeinél. Az a tudás, ami viszont következtetésen alapul, szerzett tudás.[3]

Az (isteni) inspiráció az igazság emberei szerint nem tartozik az igaz ismeret forrásai közzé.

A világ és minden alkotó eleme teremtett, azaz szubsztanciából és akcidenciából áll.

A szubsztancia önmagában való léttel rendelkezik és összetett; ilyen például a test; vagy nem összetett, mint például az atom, amely tovább nem osztható részecske.

Az akcidencia nem létezik önmagában; hanem a testeken vagy atomokon jön létre, mint a színek, az ízek, a formák, az illatok.

A világ teremtője Allah, az Egyetlen, az Öröktől fogva Létező, a Hatalmas, a Mindentudó, a Halló, a Látó és az Akaró.[4] Nem járulék, nem test, nem részecske (atom), nincs alakja, nem határolható körül, nem számlálható meg, nem osztható és nem választható szét, nem összetett, nem véges,[5] mibenléttel és milyenséggel nem jellemezhető,[6] térben nem foglal helyet, számára nem létezik idő, semmi sem hasonlítható hozzá,[7] tudása és hatalma mindenre vonatkozik.[8]

Tulajdonságai örökkévalóak, lényegéhez tartozóak, nem azonos velük és nem is különbözik tőlük.[9]

Ezek: tudás,[10] hatalom, élet, erő, hallás, látás, akarat, cselekvés, teremtés, gondoskodás, beszéd.

Ő beszéddel beszélő. A beszéd örök tulajdonsága, nem betűkből és hangokból áll, kizárja a hallgatást és a károsodást, válaszol, ha kérdéssel fordultunk hozzá.

A Korán Allah szava, nem teremtett, le van jegyezve a mi (Korán)-példányainkban - ezt őrizzük szívünkben, recitáljuk nyelvünkkel, hallgatjuk fülünkkel - de nem foglal helyet bennük.[11]

A teremtés Allah örökkévaló tulajdonsága, Ő a világ és minden elemének alkotója megjelenésük idején, teremtése nem teremtett (tulajdonsága).[12]

Az akarat Allah örökkévaló tulajdonsága, amely lényegéhez tartozik.

Allah látása az értelem szerint lehetséges, a hagyomány alapján szükségszerű. Hallható bizonyítékok állítják, hogy a túlvilág kapujában a hívők látni fogják,[13] de ez nem egy adott helyen, nem egy adott irányból vagy szemből, vagy, mint fénysugarak találkozása fog történni, sem pedig úgy, hogy egy adott távolság lesz a látó és Allah között.[14]

Allah a teremtője szolgái cselekedeteinek, akár hitre vagy hitetlenségre, engedelmességre vagy engedetlenségre valljanak is. Minden akarata, döntése, ítélete és elrendelése szerint történik.

Szolgái számára a cselekedetek választhatóak, jutalmat vagy büntetést vonnak maguk után. A jó cselekedetekben örömét leli Allah, a rosszakban pedig nem.[15]

A képesség és a cselekedet: ez a képesség lényege, ennek révén jön létre a cselekedet. Ez a szó az okok, az eszközök és a végtagok épségére vonatkozik. A helyes megbízás az, ami ezt a képességet felhasználja.[16]

A szolgák [a hívők] nincsenek megbízva olyasmivel, amit nem tudnak végrehajtani.

A fájdalmat az ember ütésének nyomán, az üveg eltörését az ember törése után és minden ezekhez hasonló dolgot Allah teremtette és ebben a teremtésben az ember nem vesz részt.[17]

A megölt ő miatt halt meg.

A halál, amely a halottban van, Allah teremtése, ebben az ember nem vesz részt sem [a cselekedet] teremtőjeként, sem választójaként.

A határidő egy.

A tiltott dolog adomány.

Mindenki megkapja táplálékát, akár tiltott, akár megengedett; nem fordulhat elő, hogy az ember nem fogyasztja el saját táplálékát, vagy valaki más fogyasztja el azt.

Allah azt vezeti a helyes úton, akit akar, és azt vezeti tévútra, akit akar.[18]

Ami a legjobb a szolgáknak, az nem kötelező Allahra nézve.[19]

A sírban büntetés vár a hitetlenekre és néhány engedetlen hívőre, áldás pedig az engedelmesekre.[20]

Az, hogy a két angyal Munkar és Nakír kérdéseket tesznek fel, hallható bizonyítékokkal alátámasztott. A Feltámadás igaz. A Mérleg igaz. A Könyv igaz.[21] A számonkérés igaz[22] és a Medence[23] igaz. A Híd igaz.[24] A Paradicsom igaz. A Tűz igaz és a Paradicsommal együtt öröktől fogva léteznek, teremtettek, megmaradnak, nem pusztulnak el, miként a bennük lakók sem.[25] A súlyos bűn az igazhitűt nem zárja ki a közösségből és nem teszi őt hitetlenné.[26]

Allah nem bocsátja meg, ha társat tulajdonítanak neki, ezen kívül, akinek akar megbocsát akkor is, ha akár kicsi, akár súlyos a bűne.

A bocsánatos bűnökért járhat büntetés, a súlyosakért pedig bocsánat, ha nem tartja megengedettnek azokat az elkövető. Ha megengedettnek tartja, az hittagadás. A súlyos bűnöket elkövetőkért létezik közbenjárás Mohamed és a legkiválóbbak által.[27]

A súlyos bűnöket elkövető igazhitűek nem maradnak örökre a Tűzben.

A hit a törvényben: igaznak tartani azt, amit a próféta (béke vele) hozott Allahtól (magasztaltassék) és ennek tanúsítása. Ami a cselekedeteket illeti, növekedhetnek, a hit azonban nem növekszik és nem is csökken.[28]

A hit és az iszlám egy. Ha egy szolga (hívő) elfogadja és tanúsítja azt, kijelenheti magáról, hogy valóban igazhitű, és nem kell hozzá tennie azt, hogy „ha Allah is úgy akarja”.

A boldog megszomorodhat, a szomorú pedig megvigasztalódhat, ezek tekintetében lehet változás szerencsétlenné vagy boldoggá tevés nélkül is, amelyek Allah tulajdonságai, anélkül, hogy Allahban (magasztaltassék) vagy tulajdonságaiban változás történne.

Az apostolok elküldése bölcsesség. Allah már küldött apostolokat az emberek közül az emberekhez jó hírhozójaként, intőként, megvilágosítóként, aszerint, hogy mire volt szükségük a világ és a vallás dolgaiban. Megsegítette őket csodákkal, amelyek ellentmondanak a világ megszokott rendjének.[29]

Az első próféta Ádám volt (béke vele), az utolsó Mohamed. Néhány hadíth hagyományozza számukat, de róluk szólva jobb nem korlátozni azt. Allah így szólt: „Voltak, akikről beszéltünk nektek és voltak, akikről nem.” Nem lehetünk biztosak számuk megnevezésekor, minthogy közéjük számíthatnak nem közéjük tartozókat és figyelmen kívül hagyhatnak közéjük tartozókat.[30]

Mindannyian híreket hoztak és beszámoltak Allahról, megbízható tanácsokat adva.[31]

A próféták közül legkiválóbb Mohamed.[32]

Az angyalok Allah szolgálói, az ő akaratát cselekszik, nem tartoznak a férfi vagy a női nemhez.

Allahnak vannak könyvei. Ezeket leküldte prófétáinak, megvilágosította bennük parancsát, tiltását, ígéretét és fenyegetését. Mohamed éber állapotban és személyesen utazott az Égbe, majd oda a fönti világban, ahová Allah akarta, igaz.

Az apostolok csodái valóságosak és a világ megszokott rendje ellenében történnek. Ilyen például annak az apostolnak [a csodája], aki nagy távolságt tette meg rövid idő alatt, iklyen az étel és ital valamint a ruha megjelenése a szükség idején, útmutatás forrás felé, röpülés a levegőben, élettelen dolgok és állatok beszéde és más hasonlók. E csodák a Próféta számára történtek, a közösségből egyedül az ő esetében nyilvánultak meg, hogy nyilvánvalóvá legyen megbízatása. De csak az lesz megbízott, aki hitvallásában az igaz hitet közli. Hitvallása tanúsítja apostola küldetését.[33]

A Próféta után a legkiválóbb ember Abu Bakr, aztán Umar, aztán Uthmán, aztán Ali.

Ez kalifátusuk sorrendje is. Kalifátusuk harminc évig tartott, utánuk következtek a királyok és az emírek.

A muszlimoknak szükségük van imámra, aki gondoskodik a döntések kivitelezéséről, a büntetések végrehajtásáról, a kijáratok elzárásáról [azaz: az ország védelméről], a hadsereg felkészítéséről, az alamizsna beszedéséről, a hatalmaskodók, tolvajok, útonállók megfékezéséről, a péntek és az ünnepek megtartásáról, a hívők közt kitörő viták lezárásáról, a jog alapján való tanúskodásról, a kiskorúak és a gondviselő nélküliek kiházasításáról és a zsákmány elosztásáról, stb. Az imámnak láthatónak kell lennie és nem rejtőzködőnek, vagy akinek az eljövetelére még várnak, a Quraiš törzsből kell származnia, de nem kell HÁšim vagy ‘AlÐ leszármazottjának lennie. Nem kell bűntelennek vagy kora legkiválóbbikának lennie, de szükséges, hogy a megbízottak teljesen szabad családjából származzék. Vezetőként a kormányzás tekintetében képes legyen a döntések végrehajtatására, a muszlim világ határainak őrzésére. Az elnyomottak jogait különböztesse meg az elnyomókétól, és romlottsága vagy igazságtalansága miatt ne szigetelődjék el. Az ima érvényes akár házasságtörő, akár kegyes ember mögött vagy előtt mondatik el.[34]

A Társakat csakis áldással említjük. Tanúsítjuk, hogy a Paradicsomban van az a tíz ember, akik számára Mohamed jó hírt hozott

Jónak látjuk a cipők megtörlését utazás közben is, városban is.[35]

A datolyapálinka nem tiltott. A megbízott (walí) sohasem éri el a prófétaság fokát.[36]

A szolga [hívő] sohasem juthat oda, hogy a parancs és a tiltás ne vonatkozzék rá.

A szövegeket szó szerint kell értelmezni, az ettől való eltérés abba az irányba, amit az allegorikus értelmezés hívei alkalmaznak, istentagadás és hittagadás.[37]

A szövegek elutasítása hitetlenség.

Az engedetlenség [a súlyos bűn] megengedettnek tartása hitetlenség.

Az engedetlenség alábecsülése hitetlenség.

A törvény kigúnyolása hitetlenség.

A kételkedés Allahban és az, ha valaki biztonságban érzi magát Tőle, hitetlenség.

A jósokba (kÁhin) vetett bizalom, akik a rejtett [azaz: túlvilági] dolgokról beszélnek, hitetlenség. A nem létező: semmi.[38]

Az élők imája a halottakért és az értük való adakozás, használ nekik.

Allahnak válaszol az imákra és kielégíti a szükségleteket.

Amit elmondott a Próféta az utolsó óráról, az Antikrisztus megjelenéséről, a Hátas állatról, Gógról és Magógról, Jézus mennyből alászállásáról, a Nap felkeléséről Nyugaton, az mind igaz.[39]

Az igyekvő [a vallás tanulmányozásában buzgó ember] tévedhet is és helyes eredményre is juthat.

Az emberekhez küldött próféták előbbre valók az angyalokhoz küldött prófétáknál, az angyalokhoz küldött próféták előbbre valóak az átlagembernél, az átlagemberek előbbre valók az (átlag) angyaloknál.

Allah minden dolog legjobb tudója.[40]

*Az itt következő két szúra sikerült fordítását, mely lehetőleg vissza tükrözi az eredeti rhythmusát, Hornyánszkí Aladár tanár urasak köszönjük

[1] Ez egy kései ‘aqÐda, amelyben a dogmatika alapjai már azonosak a tudás alapjaival. A tudás az ortodox álláspont szerint elsajátítható az ember által. ( Wensinck, p. 252)

[2] A kései álláspont már nem csak a Koránt és a hagyományt fogadta el megbízhatónak, hanem a történelmi beszámolókat is. ( W. p. 256.)

[3] Al-BaghdÁdÐt idézi Wensinck: a logika, ami a természetes tudáson alapul, elválik az értelemtől, mely az elsajátított tudás alapján funkcionál. Mivel a Korán versei bizonyítékok az értelem számára, s így az elsajátított tudás alapját képezik, ezért a kinyilatkoztatáson alapuló tudás közvetett és egyedül Isten akaratától függ, aki belátása szerint teljesen más üzenetet is küldhetett volna, amely más törvényeket von maga után, következésképp az értelem fontos, de Isten akaratának alávetett. ( W. p. 259-61.) „Az egész nagyobb a részeinél” az evidens tudás állandó példája a filozófusoknál. Tulajdonképpen Eukleidés alapelveinek egyike, onnan került be az aristotelési filozófiai hagyományba az araboknál, Galénos közvetítése nyomán.

[4] Allah nevei is örökkévalóak (W. p. 206.)

[5] spiritualizáló tendenciák, Wensinck AbÙ ’l-Muntahára hivatkozik: a test osztható, ami osztható az teremtett és feltételezi a Teremtőt. (W. p. 208.)

[6] Allah az egyetlen létező, melynek létezése azonos lényegével. (W. p. 212.)

[7] a wÁÎid (egyedülálló) és az aÎad (egységes) kifejezések magyarázata (W. p. 205.) AbÙ ’l-MuntahÁ szerint azért nem hasonlítható hozzá semmi, mert Allahnak nincs speciese sem genusa. (W. p. 210.)

[8] A járulékok tagadása az arisztotelészi gondolatmenetet követi és Damaszkuszi Szt. Jánosnál is megtalálható. AbÙ ’l-MuntahÁ szerint a szubsztancia az akcidenciáknak és a tulajdonságoknak a helye, márpedig Allahhal a helyfogalom nem egyeztethető össze. ‘AlÐ al-KÁrÐ szerint a szubsztancia a test része, ezért az atomhoz hasonlónak kell elgondolni, az atom véges, Allahra pedig semmiképpen sem vonatkoztatható ami véges. (W. p. 209.)

[9] Az al-Fiqh al-Akbar II. Art. 2 különbséget tesz Allah lényegéhez ill. tevékenységéhez tartozó tulajdonságok között (W .p. 188.)

[10] A tudásnak speciális szerepe van, mert a predestináció tanát úgy akarták finomítani, hogy az tulajdonképpen az előzetes tudás alapján történő elrendelés. Ez a gondolat már Damaszkuszi Szt. Jánosnál is előfordul. A teremtésre vonatkozóan fontos a „creatio ex nihilo” tételének elfogadása. (W. p. 210.)

[11] Különbségtétel Allah beszéde (ez örökkévaló), a kinyilatkoztatás (összességében, mint beszámoló örökkévaló, jóllehet egyes szereplőinek beszéde - Allah kivételével- teremtett) és az egyes Korán példányok között (a kinyilatkoztatás emberi használatra készült manifesztációi), bár egyes szélsőséges ortodoxok szerint a teremtetlenségnek az egyes Korán példányokra is ki kell terjednie- ezt a nézetett igyekezett finomítani a „kalám nafszí” fogalma. (W. p. 149-151.)

[12] A dolgok egy adott időpontban teremtettek, de Allah teremtői kapacitása örök. (W. p. 228.)

[13] A látásra, mint találkozásra vonatkozó Korán idézetek felsorolása a feltámadással ill. a számonkéréssel kapcsolatban: (W. p. 179.)

[14] A távolságra vonatkozó meghatározást a misztikus elképzelések tették szükségessé. Itt a távolságot szimbolikusan kell értelmezni: a bűnök eltávolítanak Allahtól, a jócselekedetek pedig közelebb visznek hozzá. (W. p. 238.)

[15] Az ember részesül a cselekedetből (Korán: 2/286 ) és ez bizonyos fokú önállósággal ruházza fel. ( W. p. 213-14.)

[16] Utalás AbÙ ÍanÐfÁra: minden cselekedetet Allah teremtett. Ez egyben azt is jelenti, hogy az emberben létrehozta a képességet azok végrehajtására. (W. p. 157)

[17] A cselekedeteket Allah teremtette, de ő igazságos, a bűnre se Allah se a Sátán nem kötelez (W. p. 235).

[18] A tévútra vezetés az elhagyást jelenti (W. p. 213.), az irányítás megvonása következtében az illető elfordul a hittől és a Sátán megkaparintja. ( W. p. 235.) A bűn is Allah akarata, elrendelése szerint történhet csak meg - mint minden más- de nem parancsa vagy tetszése szerint való. (W. p. 142.)

[19] Al-BaghdÁdÐ szerint Allah tudása és akarata nem válik el: ha tudja valamiről, hogy meg fog történni, akár jó, akár rossz, akarja. Ez párhuzamba állítható a keleti kereszténység azon gondolatával, hogy a rosszat is engedélyezi Isten, de csak a jóban leli örömét. ( W. p. 144-5.)

[20] Hadíthokon alapuló tétel, amely összekapcsolódik azzal a gondolattal, hogy a számonkérés ill. büntetés előtt a test és a lélek újra egyesül.( W. p. 164.)

[21] Nem a Koránra, hanem arra a könyvre vonatkozik, amelyben minden cselekedet fel van jegyezve a feltámadásig.

[22] A számonkérésre vonatkozó Koránversek felsorolása, a gondolat zsidó-keresztény örökség, a kifejezésmód kereskedő környezetre utal. ( W. p. 174-5.)

[23] A Medencét a Korán 108/1 említi. Előbb bőségként, majd a Paradicsom egyik folyójaként értelmezték, ill. azzal a medencével azonosították, amit égi utazása során mutattak Mohamednek. Ennek megfelelően lehet a Paradicsomban vagy pedig az utolsó ítélet egyik állomása. (W. p. 231) Néhány hagyományban Mohamed a pásztor, aki ivóhelyhez - medencéhez- vezeti nyájából -hívők- azokat, akik örök boldogságot érdemelnek, akik viszont más irányba terelődnek, azok ebből ki lesznek zárva. (W. p. 232.)

[24] Korán: 7/44, 46, 19/72. A hagyomány szerint a Pokol felett ível át, a rajta való áthaladás alatt mindenki a bűnei szerint kínoztatik, az igazak viszont villámsebesen, fájdalom nélkül jutnak át. Egyes hadíthok szerint a vigasztalás is itt történik Kapcsolatba hozható a perzsa eszkatológiával. ( W. p. 232-3) A hagyomány szerint a megmérettetés, a számonkérés és a hídon való áthaladás a Feltámadás napjának három állomása, melyeknél Mohamed közbenjárására is lehet számítani. Az eseményeknek nincs állandó és megállapított sorrendje. (W. p. 169.)

[25] Ez ellentmond annak a Korán versnek -28/88- amely szerint csak Allah arca marad meg örökké. Az ellentmondást úgy oldották fel, hogy Allah arca azonos Allah lényegével, más létezőnél viszont a lét és a lényeg nem azonos, így puszta létezésük nem jelenti lényegük fennmaradását is egyben. ( W. p. 166)

[26] Wensinck a 4/95-ös koránversre hivatkozva a kháridzsitáknak ad igazat, akik ennek ellenkezőjét állították. p. 104-105. A különböző jogi iskolák véleménye eltérő. Például az ima elhanyagolása al-Sháfi‘í szerint fásiq-ká tesz, Ibn Hanbal szerint hitetlenné- ezekért halál jár, míg Abú Hanífa szerint elég a bebörtönzés, míg nem teljesíti az előírást. ( W. p. 105)

[27] Ez természetesen csak a hívőkre vonatkozik. A predestináció ellensúlyozására és a keresztény gondolatok ellensúlyozására alakult ki. „A legkíválóbbak” meghatározására (angyalok, próféták, pátriárkák, apostolok, mártírok) különböző Korán versek felsorolása. ( W. p. 180-1) Mohamed szerepét a hagyomány hangsúlyozza, a Koránban nincs egyértelmű kijelentés erről.

[28] A hit elhatárolódik a tudástól és a cselekedetektől. ( W. p. 133.)

[29] A „világ megszokott rendje” a „szokás”. Erről megtalálható a magyarázat Maróth Miklós szövegében az atomizmus tárgyalása során. A kifejezés alább a csodákról szólva ismét szerepel.

[30] Az apostol és a próféta fogalmának különbségét érintette röviden Maróth Miklós is. Ennek lényege Wensinck magyarázata nyomán:

Apostol: egy adott közösséghez küldte Allah, kinyilatkoztatással és törvénnyel, számuk nem több mint 315, Koránban említve: Noé, Lót, Izmael, Jetró, Húd, Szálih, Jézus. A rájuk vonatkozó Korán versek felsorolása: 10/48, 16/38, 23/46, 40/5, 4/45, 28/75

Próféta: az apostolok nyomdokaiban jár, prédikál és figyelmeztet, számukat ezer és 224 ezer között határozzák meg, következésképp minden apostol egyben próféta is de nem minden próféta egyben apostol is.

[31] A Korán 4/151-re hivatkozva az apostolok között nem lehet különbséget tenni. (W. p.115.) A korai hagyományokban még nem rendszerezik az apostolokat csak néhány fejezet foglalkozik velük, ezek adják a magját a későbbi, e témában írott műveknek (Dalá’il al-Nubuwwa) (W. p. 217)

[32] Az idzsma nyomán az ötödik századra vált tétellé. (W. p. 115.)

[33] A csodának fordított két kifejezés magyarázata (W. 224-225). A csodának fordított két kifejezés magyarázata (W. 224-225):

áya: célja a hitetlenek és az ellenségesek elhallgattatása; karáma: Isten kegyelmének megnyilvánulása az iránt, aki végrehajtja.

[34] E kijelentést a muszlim közösségben tapasztalt általános erkölcsi hanyatlás tette szükségessé. A vezető réteg amely hivatalánál fogva az előimádkozó szerepét is betöltötte elvilágiasodott. Ha ebben a kérdésben a kháridzsiták álláspontját fogadják el, az forradalomhoz vezetett volna, de az ortodoxia a fennálló hatalom elfogadását tartotta helyesnek. ( W. p. 221.)

[35] E kijelentés alapja az a hagyomány, mely szerint ez Mohamed gyakorlata volt. A síiták és a kháridzsiták szerint a Korán 5/8-ra hivatkozva a lábmosást nem lehet a cipőtörléssel helyettesíteni. Az ortodoxia előbb kötelezőnek, majd a szekták visszaszorulásával javasolttá, majd megengedetté nyilvánította.

[36] Walí az Encyclopaedia of Islam alapján: vallási értelemben szent, meghatározása különböző Korán versek alapján: akinek halálát meg kell bosszulni (17/59), Allah barátja v. szövetségese (10/63), maga Allah (2/258).

Dzsurdzsání szerint olyan ember, aki misztikus tudás birtokosa, mentes a világi szenvedélyektől, az „oldás és kötés” embere, csodák végrehajtására képes, de ezek jelentősége kisebb és előfordulása ritkább mint a próféták által végrehajtott csodáké.

A mu‘taziliták szerint nincsenek ilyen kivételezett személyek, hanem minden engedelmes hívőnek kijár a walí elnevezés.

A koncepció a néphitből vált tantétellé, a Korán szellemével ellentétes ezért arra mindig törekedtek, hogy a próféták felsőbbrendűségét hangsúlyozzák.

A szentként tisztelt walík lehettek nagy misztikusok, rendek alapítói, törzsek ősatyái, hercegek, dinasztia alapítók, vagy a néphitben továbbélő pogány szentek.

[37] A Koránban említett szent szövegek: Tóra, Dávid zsoltárai, Evangéliumok, Mohamed elődeinek - számuk meghatározatlan, de mindenekelőtt Mózes és Ábrahám - kinyilatkoztatásai. Belső logikáját tekintve a Korán a legkiválóbb, mely a korábbiak helyesbítéseit is tartalmazza. ( W. p. 202-203.)

[38] Néhány mu‘tazilita theológus szerint a teremtés csupán Allah előre elgondolása. Az egyes, csak a gondolataiban létező dolgokhoz a fizikai lét akkcidenciáját az idő egy pontján és csak bizonyos időtartamra rendeli hozzá. Amit Allah pusztán elgondol, az a ma‘dÙm, a „nem létező” valami. ( W. p. 211. ) E tanítás célja az volt, hogy a teremtés aktusa ne jelentsen változást Allahon. Ha ugyanis az változást jelentene, akkor azáltal Allah jobb vagy rosszabb lett, márpedig egyik esetben sem tekinthető előtte tökéletesnek: vagy azért, mert javolt, vagy azért, mert benne volt a romlás lehetősége.

[39] Az Antikrisztusról: a hagyományok (hadíszok) írnak, küklopsz szerű, 40 évig uralkodik, azt akarja ő is, mint a fáraó, hogy istenként imádják, Szíriában fog elpusztulni. ( W. p. 227.) Gógról és Magógról szintén a hagyományok írnak a végítélet kapcsán: az utolsó napokban hadat viselnek az egész civilizált világ ellen, a „két szarvú” Sándor kortársai /K: 18/93/.

A Nappal kapcsolatos kijelentés is a hagyományokban gyökerezik.

A Korán 43/61 és 4/157 esetében, bár a jelentés nem egyértelmű, a hagyomány Jézusra vonatkoztatja a szöveget. Az volt az általános vélemény, hogy akik hisznek Jézusban, az utolsó napokban muszlimmá lesznek. Később a Mahdi hit erősebb, de a hanafiták ezt nem fogadták el és továbbra is ahhoz ragaszkodtak, hogy Jézus lesz Isten helytartója a Földön az utolsó napokban. (W. p. 244.)

[40] Al-Baghdádí írta, hogy az ortodoxok nagy része a prófétákat és néhányan a hívőket is előbbre valónak tartja az angyaloknál. A kialakult ortodox álláspont szerint az Apostolok után következnek a hívők és utánuk az angyalok. A mu‘taziliták viszont az angyalokat helyezték a próféták elébe, az imámokat az angyalok elébe, a szélsőséges shí‘iták pedig saját magukat az angyalok elébe. ( W. p. 200-201)