PETERSEN, Peter: A teljesítmények értékelése
PETERSEN, Peter: A kis Jena-Plan.
Osiris kiadó, Budapest, 1998.
Az oktatás szerepe az iskolaközösség alakulásában
(99 - 102. old.)
A teljesítmények értékelése
Iskolánkban nincs osztályzás és hagyományos bizonyítvány. Ezzel persze meg nem oldottuk meg a problémát, csak elodáztuk. Mikortól igényli a gyermek, hogy a teljesítményét értékeljék? Erre a kérdésre úgy adhatunk választ, hogy megpróbáljuk megtalálni azt az időpontot, amikortól a gyermek már saját magától kéri az értékelést, mert további növekedéséhez és haladásához biztonságra van szüksége, olyan biztos mértékegységre önmaga és tevékenysége értékelésére, a melyet egyed ül nem tud megteremteni.
Önértékelés és mások általi értékelés
A külső értékelésre irányuló igény abban az esetben jelentkezik, amikor az iskola nem nyújt segítséget ahhoz, hogy a gyermek számára érthetővé, értelmezhetővé, szemléletessé, láthatóvá, hallhatóvá stb. váljék saját teljesítménye. Ez ideig nem találkoztunk olyan írásértékelési igénnyel, amely a gyermektől indult volna, mert maga is össze tudja hasonlítani saját írását társaiéval vagy a tanáréval, mindenekelőtt pedig a nyomtatott írásmintákkal, tehát osztályzat nélkül is "ismeri" írása értékét. A számtan esetén ott van mértéknek a számtanfüzet, amely tükrözi az elért szintet, ott vannak a helyes feladatmegoldásra vonatkozó "kulcsok", amelyek az algebrakönyvekben szabadon a tanulók rendelkezésére állnak. Ezek nem tanári titkok, hanem a tanuló értékes segédeszközei a tanulás során. A tanulónak azonban mindenképpen szüksége van a másik személy értékelésére a fejszámolás, az egyszeregy, az emlékezetre alapozott különböző mechanikus ismeretek esetében, amelyek gyakoroltatásához gyakran stopperórát, játékos és sportszerű feladatokat használhatunk. A technikai-művészeti feladatok esetén elegendő az a közösségi kontroll, amelyet a "művek" kiállítása jelent. A kiállított tárgyakat a tanulótársak, a tanárok, a szülők és más látogatók is megtekinthetik, és azokat többnyire alkalomszerűen, spontán módon, néha pedig tudatosan értékelhetik. A különböző munkák egymás melletti kiállítása osztályzás nélkül is jól érzékelteti az egyes tanulók teljesítményét. Az önellenőrzés kiváló lehetőségét jelentik a félévenként megrendezésre kerülő csoport-kiállítások. A tanulók egészen a negyedik osztályig igénylik az olvasással kapcsolatos tanári értékelést, ami pszichológiai szempontból is teljesen természetes, miután ebben az életkorban a gyermekek sem egyedül, sem pedig csoportos formában sem tudják az olvasást "igazságosan" megítélni. A csoportértékelések vizsgálata azt mutatja, hogy azok erőteljesen függenek a tanár közvetlen hatásától, illetve olyan tömeglélek-tani effektusokra utalnak, amelyek szintén a tanártól való függőséggel kapcsolatosak. Az olvasás kapcsán megfogalmazódó leggyakoribb spontán kérdés: Jobb volt ma, mint tegnap? Teljesen érthető, hogy a tanulók ebben az életkorban még nem képesek tanulótársaik olvasásának megítélésére, hiszen nem ismerik az olvasói ritmust, a kifejező olvasást, sem pedig az olvasási nehézségek okait, és a "túl nehéz" vagy "túl könnyű" szöveg kiválasztását sem tudják elvégezni. A későbbiek során már elegendő a rövid egyéni vagy csoportos értékelés. Hasonló sajátosságok figyelhetők meg más területeken is.
Az osztályozás veszélyei
A tanár által végzett osztályozás rendkívüli veszélyeiről nem lehet eleget beszélni. Ez az értékelési forma a tanulást a tanárhoz köti, megtöri a gyermek egyéni munkatempóját, megzavarja az önálló erkölcsi ítéletalkotás folyamatát, csökkenti a gyermek magabiztosságát. Tapasztalataink az elmondottakat a legváltozatosabb formákban bizonyítják.
Az objektív és szubjektív tájékoztatás
Iskolánkban minden tanév végén minden tanulóról írásos jellemzés készül, ami objektív és szubjektív tájékoztatás lehet. Az objektív jellemzés elkészítésében a gyermeket oktató valamennyi tanár részt vesz, akiknek a tanulóra vonatkozó megfigyeléseit és véleményét a szülők megismerhetik, reagálhatnak rá, sőt véleményüket írásban is megfogalmazhatják. A szülők tudják, hogy minden, ami itt leírásra került, nekik és nem a gyermekeknek szól. Az objektív jellemzés lehetővé teszi a gyermek sajátosságainak, tehetségének, jó és rossz tulajdonságainak differenciált felismerését, hogy segítségével az iskolában és odahaza egyaránt megvalósulhasson a közös alapelvekre épülő nevelés.
A szubjektív tájékoztatót minden csoportvezető az objektív jellemzésre alapozva készíti el. Ezt minden tanuló megkapja és bárki elolvashatja, akinek a gyermek vagy a szülei megmutatják. A tanár feladata, hogy a tanulónak azt mondja el, ami meggyőződése szerint leginkább inspiráló a számára, ami a legeredményesebb nevelőhatást biztosítja. Ezért bizonyos dolgokat elhallgat, míg más szempontokat az objektív jellemzésben leírtakhoz képest enyhébben vagy éppen erőteljesebben hangsúlyoz. A legtöbb tanuló anélkül is tud az objektív jellemzések meglétéről, hogy a szülők - akiktől mi ezt külön kértük - említést tettek volna azokról. A tanulók tudják, hogy a szülők és a tanáraik gyakran beszélnek róluk, így ez nem zavarja a felnőttekkel kialakult bizalmas viszonyukat.
Az első írásos jellemzés a 3. iskolai év végén készül a tanulókról. Ennek az az oka, hogy a döntő jelentőségű első iskolaévekben a gyermekek számára nyugodt fejlődés feltételeit a lehető legteljesebb mértékben biztosítani akarjuk.
PARKHURST, Helen:Teljesítménylapok
PARKHURST, Helen (1922): A Dalton-terv
Tankönyvkiadó, Budapest, 1982.
VII. fejezet. Teljesítménylapok.
(68-73. old.)
Amikor először alkalmaztuk a Dalton-tervet, a tanulók naplót vezettek, amelybe a laboratóriumi munka befejeztével minden alkalommal beírták a teljesítményüket. De ez a módszer túl sok idejét vette el a tanárnak, és hamarosan kiderült, hogy a célnak sem felel meg. Ugyan akkor tudtuk, hogy szükség van az idő és a teljesítmény mérésére. Gyakran előfordult, hogy a szorgalmas tanulók döbbenten vették észre a hét végén: nem teljesítették a feladattervüket. Ha semmi nem mutatta számukra pontosan, mit végeztek el, úgy a kedvenc tantárgyukra sokkal több időt fordítottak, és a szükségesnél kevesebb jutott a többire. Az is előfordult időnként, hogy teljesen eltértek a feladattervtől, még a kijelölt témáktól is. Az előírt idővel nem törődtek. Nem is értették, miért kellene figyelembe venniük. Mivel a tanulók nem szándékosan pocsékolták az idejüket, nem is nagyon értették meg, hogy a jó időbeosztás mennyire fontos az ésszerű, megfelelő időfelhasználáshoz. Úgy viselkedtek, mint azok az emberek, akik hibáznak, de jó szándékukkal mentegetik magukat.
Már szóltam azokról a korai kísérleteimről, amikor először kezdtem alkalmazni a teljesítménylapokat. Hamarosan kiderült, sokkal jobban megfelel a célnak, mint a napló, s ezért a Dalton-terv lényeges alkotóeleme lett. Ez a módszer nem csupán az eltöltött idő megfelelő mérésére alkalmas; hanem arra is, hogy a teljesítményt rögzítse. Segítségével a tanuló a feladattervet egységes egésznek tudja felfogni, mely anélkül, hogy sürgetné, felelősségteljes időbeosztásra készteti. De egyéb haszna is van. Megkönnyíti a tanár munkáját, egyszerűsíti a laboratóriumi munka, sőt az egész iskola szervezését.
Három különféle teljesítménylap szükséges. Az első a tanáré, melyet a laboratóriumban tartanak és a laboratóriumi szaktanár kezeli. Ezek a lapok öt színnel készülnek, az egyes színek az osztályokat jelzik. A teljesítménylapokat az Educational Supply Association Ltd. (42/A Holborn Viaduct, London, E. C. 1.) készítette, és az Egyesült Államokban a Children's University School közvetítésével szerezhetők be.
Az I. sz. teljesítménylap 35-ös osztálylétszámmal számol. Néhány nevet kitöltöttem, mert így világosabban látható az előrehaladás jelzésének módszere. Mary, Clara, Dorothy és Helen tegyük fel a havi munkának az első hétre eső részét teljesítette. Ezért mindegyik kislány áthúzhatja a neve melletti öt kockát. Ez az öt kocka öt napot vagy öt munkaegységet jelöl.* Frances, aki a heti munka kétötödét végezte el, csak két, Mildred, Louise és Anne, aki háromötödöt végzett, három kockát húz át. A feladattervben rögzített egységek mutatják számukra, hogyan osszák be a- még hátralévő munkát az eltöltött idő figyelembevételével.
Ezzel a módszerrel a tanár szempillantás alatt pontosan meg tudja mondani, milyen előrehaladást ért el a tanuló az adott tantárgyakban, s ha a többi laboratóriumban található teljesítménylapot megnézi, azt is megállapíthatja, mennyit fejlődött a megállapodásban szereplő összes tantárgyban. A teljesítménylapokból az is kiderül, mely tantárgyakat tartja a gyerek a legérdekesebbeknek, s milyen mértékben befolyásolja a feladatterv az egész osztály fejlődését.
Másrészt a tanuló számára is hasznosabb, mert a teljesítménylap kitöltésekor meggyőződhet arról, mennyi munkát végzett és mennyit kell még végeznie. Ugyanakkor teljesítményét össze tudja hasonlítani a többi társáéval. Természetesen a gyors, intelligens gyerek - legalábbis bizonyos tantárgyakban gyorsabban fog haladni, mint a lassú, kevésbé értelmes. De mivel előrehaladását saját maga ellenőrzi, képességeit valósan tudja értékelni. A teljesítménylap megszünteti azt az alacsonyabb-rendűség érzést, amely az osztályrendszerben tanuló lassú gyerekekben kialakul. Nagyon gyakran előfordul, hogy a bizonyos tantárgyakban az átlagosnál is lassúbb gyerek a teljesítménylap tanúsága szerint az átlagosnál sokkal gyorsabb abban a tantárgyban, amelyhez nagyobb hajlama van.
A teljesítménylap ezenkívül abban is segít a tanárnak, hogy pontosan megválassza azt a pillanatot, amikor speciális segítséget vagy utasítást kell adnia tanulóinak. Mert például, ha látja, hogy több gyerek jutott el ugyanarra a szintre az adott tantárgyban, a következés napon egy időpontban összehívhatja őket megbeszélésre a szaktárgyi laboratóriumba. Ezeket az időpontokat ki kell függeszteni a tanulók általános hirdetőtáblájára. Ily módon akár egyénekkel, akár egy csoporttal, vagy ha szükséges, az egész osztállyal lehet munkát segítés megbeszélést és konzultációt tartani. Tapasztalatunk szerint a tanulók jó néven vették ezeket a megbeszéléseket.
A tanuló megállapodásának megfelelő teljesítménylap azt mutatja a gyerek számára, hogy milyen haladást ért el a feladattervében szereplő tantárgyakban. Minden alkalommal, amikor bejegyzi eredményét a laboratóriumi teljesítménylapra, a sajátjára is rávezeti, amely egyfajta "számvetés" az idővel: reggel, mielőtt munkához kezd, gondosan tanulmányoznia kell a teljesítménylapot, hiszen az szinte automatikusan mutatja, melyik tantárgyban gyengébb, és mennyi időt kell arra szánnia, hogy a hátrányát behozza. Azt tapasztaltuk, ez a teljesítménylap segíti leginkább a tanulót abban, hogy megtanulja az idejét beosztani, és ezt felelősséggel tegye. Még spontán vágyat is kelt benne, hogy az idővel takarékosan bánjon, s az így nyert időt a lemaradás behozására fordítsa. A tanuló teljesítménylapja az egyes laboratóriumi lapokkal egyező színben készül.
A tanulói teljesítménylap fejléce és a beosztás önmagáért beszél, csupán az igényel rövid magyarázatot, miként kell használnia. A lap alján 10 beosztás található, ide kerül a tantárgyak megnevezése (ennél több tantárgya nem lehet egy gyereknek). Az egyes tantárgyak alatti üres sor címszava: "Tesztek", amelyet többféleképpen lehet magyarázni. Én nem hiszek benne, hogy a vizsgák valóban tükrözik a tanuló ismereteit, képességeit. Mégis helyet hagytunk számukra a lapon, s azok az iskolák használhatják fel, ahol bizonyos időszakonként vizsgák vannak.
Az "1. hét", "2. hét", "3. hét", "4. hét" felirathoz tartozó rovatok a havi munkaterv négy hétre bontott feladattervének felelnek meg. Az iskolahét egyes napjai úgy különülnek el, hogy a hetet jelző rovatokat öt részre osztottuk. Tehát, ha egy tanuló - tegyük fel- matematikából egyheti munka háromötödét végezte el, akkor alulról felfelé az öt helyből hármat jelöl be. Ha csak a felével készült el, akkor két és fél részt húz át.
Betty Underwood 12 éves, a II. osztályba jár, október 5-én kezdi meg a feladatterv teljesítését. Csak a főbb tantárgyak kerültek fel a teljesítménylapra, vagyis az 1. számú feladattervre: matematika, történelem, földrajz, angol, természettudomány, francia. Mivel önmaga oszthatja be az idejét, Betty az első nap történelemmel foglalkozik. Bemegy a történelemlaboratóriumba, s addig marad ott, amíg ez a tantárgy leköti az érdeklődését. Mielőtt távozik, megbeszéli az ügyeletes tanárral, mit végzett, és megállapítja, hogy történelemből az egyheti munka háromötödét végezte el. Ezt berajzolja a laboratóriumi teljesítménylapra, és a sajátján az öt üres helyből hármat áthúz.
Ezek után Betty az angollaboratóriumot választja. Amikor végig- olvassa az angol feladattervet, felfedezi, hogy a munka különböző jel- lege miatt az értékelésnél különféle egységek találhatók. A nyelvtan kétnapi vagy kétegységnyi munka, az olvasás további két, a fogalmazás pedig egy egység. Mivel most nincs kedve a fogalmazás megírásához, a tervben feltüntetett összes olvasási feladatot végzi el. Még ezek után maradt ideje déli 12 óráig, tehát nekikezd a nyelvtannak, s az előírt mennyiség felét elkészíti. Az elvégzett munka nyelvtanból egy, olvasásból pedig két egység, a három egységet feltünteti a laboratóriumi teljesítménylapon, és a saját lapján az angolrovatba is bejegyzi.
Második napjának egész délelőttjét a természettudományi laboratóriumban tölti, ahol nem csupán az első hétre tervezett munkát, hanem a második hétre előírtból is elvégez egy egységet. A teljesítménylap megfelelő rovatában hat beosztást jelöl meg, s melléír egy "2"-es számot, ami azt jelzi, hogy az első hét második napján sikerült ennyit teljesítenie.
A II/b számú teljesítménylap a teljesített feladattervet mutatja, amelyen az egyes rovatokban található számok azt jelzik, melyik napon érte el a tanuló az adott, teljesítményt.
Ha végignézzük a teljesítménylapot, az derül ki, hogy a feladattervet a tervezett 20 nap alatt végezte el. A "hetek száma" fejlécnél a "4"-es szám mutatja ezt. Ha huszonkét napra lett volna szüksége, akkor a "napok száma" rovathoz egy "2"-es számot hozzáirt volna, ami azt jelenti, hogy a havi munkatervét 22 nap alatt teljesítette.
A 19. napon bár Betty matematikából az első hónapra tervezett munkát már befejezte nem engedték meg neki, hogy ezt a tantárgyat a második hónapra eső munkával folytassa, mert a feladatterv minden részét el kell végeznie, mielőtt egy tantárgyból "plusz" munkát teljesítene. A tanulói teljesítménylapnak csupán az a célja, hogy a laboratóriumban eltöltött időt mérje, vagyis csak a kijelölt tantárgyak szerepelhetnek rajta. De mielőtt Betty befejezi a hónapot, teszteken vagy szóbeli megbeszéléseken, bizonyos vizsgákon túl kell jutnia. Ha ezek a tesztek azt tanúsítják, hogy Betty az előírt munkát mondjuk 15 nap alatt d végezte, akkor matematikából megkezd- heti a második havi feladattervet, mert az általános írásbeli vizsgáját a többi tanulóval együtt a huszadik nap után kell megírnia. Nem lenne igazságos Bettyvel szemben, ha arra kényszerítenék, hogy haladási ütemét a lassúbb tanulókéhoz igazítsa. Ez olyan kérdés, amelyben a tanár mivel ismeri az egyes tanulókat maga tud dönteni.
A Dalton-terv használatánál nem áll fenn az a veszély, hogy a gyerek a hónap végére elfelejti, amit az elején megtanult. Mivel az egyes tantárgyakkal akkor foglalkozott saját beosztása szerint, amikor a legnagyobb volt benne az érdeklődés iránta, az így szerzett ismeret sokkal mélyebben rögződik az emlékezetben, mint a régi osztályrendszerben azok az információk, amelyeket egyik napról a másikra kénytelen volt megtanulni, de aztán hamarosan el is felejtett.
