Házasodási szokások
Kelet-Közép-Európa
A századfordulón a kelet-közép-európai házasodási szokások lényegében a Hajnal-féle osztályozás „nem európai” típusához voltak sorolhatók, bár annak „mérsékeltebb” válfaját alkották. Nem csak a nyers házasságkötési ráta volt minden nyugat-európai országénál magasabb(2.1. táblázat, 2.1. diagram), hanem – ami ennél is sokatmondóbb a házassági rendszer szempontjából – a házasságokat lényegesen alacsonyabb korban kötötték, mint nyugaton. Mind a nők, mind a férfiak közül egyaránt csupán 5–8% nem kötött házasságot élete során. (2.4. és 2.5. táblázat; 2.4. és 2.5. diagram.)
A 20. század első évtizedeiben, különösen pedig a 30-as években azonban nőtt az első házasságot kötők életkora azokban a kelet-közép-európai országokban, melyekből adatokkal rendelkezünk. Ennek eredményeként a második világháború előtt a vőlegények átlagosan 27 évesek, a menyasszonyok pedig 23-25 évesek voltak. A házasságkötés átlagos életkora ekkor nem tért el lényegesen a korabeli nyugat-európai szinttől. A házasságra soha nem lépők aránya kevésbé változott: a második világháború előtt a férfiak 5–6%-a, a nők 6–7%-a maradt végérvényesen nőtlen illetve hajadon ezekben az országokban. (2.2. és 2.3. táblázat; 2.2. és 2.3. diagram.)
A második világháború után – az európai és észak-amerikai tendenciáknak megfelelően – a már egyébként is magas házasságkötési kedv további növekedése figyelhető meg Kelet-Közép-Európában, s jelentősen csökkent az első házasságot kötők átlagéletkora is. Kelet-Közép-Európában a 70-es évekig nem történt lényeges csökkenés a nupcialitás szintjében, de ekkor a házasságkötési kedv kissé lankadni kezdett Kelet-Közép-Európában is. Lassú növekedésnek indult az átlagos házasságkötési életkor, de Nyugat-Európában ennél lényegesen nagyobb mértékben nőtt ez a mutató, így a két régió közeledés helyett inkább távolodott egymástól.
Összességében
tehát Kelet-Közép-Európában, s így Magyarországon a két világháború között
erősen halványult a Hajnal-féle osztályozás szerinti „nem európai” vagy
kelet-európai házasodási minta. A második világháború után azonban – különösen
pedig a 60-as évek közepe és a 70-as évek vége között – ismét erőteljesen
érvényesült a kelet-európai házasodási minta. Magyarországon és a többi
kelet-európai országban a házasság egészen az 1990-es évekig úgyszólván
monopóliummal rendelkezett a párkapcsolatok terén. (Ld. még 2.1. ábra.)